III. SZÍN.
Dörgés. A három boszorkány jő.
1. BOSZORKÁNY.
Vén hugom, hol útazol?
Vén hugom, hol útazol?
2. BOSZORKÁNY.
Disznót öldöstem.
Disznót öldöstem.
3. BOSZORKÁNY.
| S te hol? |
1. BOSZORKÁNY.
Egy hajósné, kötényében,
Láttam, gesztenyét rejteget.
Rágta, rágta, s csemcsegett.
Mondtam: adj belőle nékem, –
De a hájas: „hess, boszorkány!”
Ordított, hogy fért a torkán.
– Ura, Aleppo felé ment
Csolnakán, de egy-szitában,
– Farkatlan patkány formában –
Majd utána evezek.
Ott leszek! ott leszek!
Egy hajósné, kötényében,
Láttam, gesztenyét rejteget.
Rágta, rágta, s csemcsegett.
Mondtam: adj belőle nékem, –
De a hájas: „hess, boszorkány!”
Ordított, hogy fért a torkán.
– Ura, Aleppo felé ment
Csolnakán, de egy-szitában,
– Farkatlan patkány formában –
Majd utána evezek.
Ott leszek! ott leszek!
2. BOSZORKÁNY.
Kell egy szél? he?
Kell egy szél? he?
1. BOSZORKÁNY.
Ide véle!
Ide véle!
3. BOSZORKÁNY.
Mást meg én.
Mást meg én.
1. BOSZORKÁNY.
Jó! a többi már enyém;
S merre fújnak, mind a partok!
Ismerem mind, s arra tartok;
Minden zúg s sziget enyém:
El nem bú végetlenén!
Megszárítom, mint a szénát!
Hétszer-hét nap éjjelén át
Le nem húnyja szeme héját.
Kilenczszer-kilencz napig
Sorvad, fűl, nem nyughatik.
S bár hajóstul el nem veszhet:
Majd megtánczol! – Nézd csak eztet!
Jó! a többi már enyém;
S merre fújnak, mind a partok!
Ismerem mind, s arra tartok;
Minden zúg s sziget enyém:
El nem bú végetlenén!
Megszárítom, mint a szénát!
Hétszer-hét nap éjjelén át
Le nem húnyja szeme héját.
Kilenczszer-kilencz napig
Sorvad, fűl, nem nyughatik.
S bár hajóstul el nem veszhet:
Majd megtánczol! – Nézd csak eztet!
2. BOSZORKÁNY.
Mutasd, mutasd!
Mutasd, mutasd!
1. BOSZORKÁNY.
Hajó-tört halász hüvelyke,
Sírját ki a mélybe’ lelte.
Ezzel verem meg az útast!
Hajó-tört halász hüvelyke,
Sírját ki a mélybe’ lelte.
Ezzel verem meg az útast!
| (Dobszó hallik.) |
3. BOSZORKÁNY.
Ha! dobok, dobok!
Macbeth jő, az út dobog!
Ha! dobok, dobok!
Macbeth jő, az út dobog!
HÁRMAN (összefogózva forognak, énekelnek).
Mi sors-testvérek szűntelen
A földön át, a tengeren,
Forgunk körül, körül, körül…
Hármat felém, hármat feléd, –
Még hármat, így kilencz! – elég!
Kész a bűbáj! hahó megállj!
Macbeth és Banquo jönnek.
Mi sors-testvérek szűntelen
A földön át, a tengeren,
Forgunk körül, körül, körül…
Hármat felém, hármat feléd, –
Még hármat, így kilencz! – elég!
Kész a bűbáj! hahó megállj!
Macbeth és Banquo jönnek.
MACBETH.
Nem láttam még ily szörnyű s szép napot.
Nem láttam még ily szörnyű s szép napot.
BANQUO.
Mily messzi van Fores még? Mik ezek?
Minő aszottak s bősz külsőjüek?
Nem olyanok, mint föld lakói, bár
A földön állnak. – Élők vagytok-e?
Kérdhet-e ember? – Mintha értenék:
Egyszerre vézna újját mind aszott
Ajkára nyomja. – Nőknek látszotok:
De szőrös állotok nem engedi,
Hogy annak tartsalak.
Mily messzi van Fores még? Mik ezek?
Minő aszottak s bősz külsőjüek?
Nem olyanok, mint föld lakói, bár
A földön állnak. – Élők vagytok-e?
Kérdhet-e ember? – Mintha értenék:
Egyszerre vézna újját mind aszott
Ajkára nyomja. – Nőknek látszotok:
De szőrös állotok nem engedi,
Hogy annak tartsalak.
MACBETH.
Ha szólni tudtok, kik vagytok?
| Beszéljetek, |
1. BOSZORKÁNY.
Üdv Macbeth! Üdv Glamis thánjának! üdv!
Üdv Macbeth! Üdv Glamis thánjának! üdv!
)
2. BOSZORKÁNY.
Üdv Macbeth! Üdv Cawdor thánjának! üdv!
Üdv Macbeth! Üdv Cawdor thánjának! üdv!
3. BOSZORKÁNY.
Üdv Macbeth! Üdv, leendő királynak! üdv!
Üdv Macbeth! Üdv, leendő királynak! üdv!
BANQUO.
Miért riadsz meg? félsz attól, mi oly
Dicsően hangzik? És ti, szóljatok,
Az igazság nevében! – lényetek
Káprázat-e, vagy az: minek mutat?
Hős társamat, jelen kegy és királyi
Jövő reményivel köszöntitek,
Mi őt im elragadja! És nekem
Egy szavatok sincs? De ha csakugyan
Beláttok az idő vetésibe,
Hogy mely mag erjed s nő, – melyik vesz el,
Csak szóljatok: ki sem kérem, se’ félem
Se’ kedvezéstek’, sem haragtokat!
Miért riadsz meg? félsz attól, mi oly
Dicsően hangzik? És ti, szóljatok,
Az igazság nevében! – lényetek
Káprázat-e, vagy az: minek mutat?
Hős társamat, jelen kegy és királyi
Jövő reményivel köszöntitek,
Mi őt im elragadja! És nekem
Egy szavatok sincs? De ha csakugyan
Beláttok az idő vetésibe,
Hogy mely mag erjed s nő, – melyik vesz el,
Csak szóljatok: ki sem kérem, se’ félem
Se’ kedvezéstek’, sem haragtokat!
1. BOSZORKÁNY.
Üdv!
Üdv!
2. BOSZORKÁNY.
Üdv!
Üdv!
1. BOSZORKÁNY.
Kisebb leszesz, mint Macbeth és nagyobb!
Kisebb leszesz, mint Macbeth és nagyobb!
2. BOSZORKÁNY.
Nem oly szerencsés, mégis boldogabb!
Nem oly szerencsés, mégis boldogabb!
3. BOSZORKÁNY.
Királyok atyja, – bár magad nem az!
Üdv hát tinektek Macbeth, Banquo, üdv!
Királyok atyja, – bár magad nem az!
Üdv hát tinektek Macbeth, Banquo, üdv!
1. BOSZORKÁNY.
Üdv Banquo, Macbeth üdv!
Üdv Banquo, Macbeth üdv!
MACBETH.
Hó! Félig szólók, többet mondjatok!
Meghalt Sinel – s így Glamis thánja lettem –
De Cawdoré hogy’? Cawdor thánja él,
S a dolga jól megy! hogy király legyek:
Csak úgy kívül van minden hitelen, mint
Hogy Cawdor thánja; honnan – szóljatok! –
Vevétek e csodás hírt? vagy miért
Álljátok útunk’ e sivár fenyéren
Ily jós-igékkel? – szólj hát, kényszerítlek!
Hó! Félig szólók, többet mondjatok!
Meghalt Sinel – s így Glamis thánja lettem –
De Cawdoré hogy’? Cawdor thánja él,
S a dolga jól megy! hogy király legyek:
Csak úgy kívül van minden hitelen, mint
Hogy Cawdor thánja; honnan – szóljatok! –
Vevétek e csodás hírt? vagy miért
Álljátok útunk’ e sivár fenyéren
Ily jós-igékkel? – szólj hát, kényszerítlek!
| (A boszorkányok eltűnnek.) |
BANQUO.
Földnek mint víznek vannak buboréki;
Azok közűl valók ezek. – Hová
Levének el?
Földnek mint víznek vannak buboréki;
Azok közűl valók ezek. – Hová
Levének el?
MACBETH.
A légbe! A mi imént
Testtel bírónak látszék: mint lehellet
Olvadt a szélbe. – Álltak volna bár meg!
A légbe! A mi imént
Testtel bírónak látszék: mint lehellet
Olvadt a szélbe. – Álltak volna bár meg!
BANQUO.
S itt voltak-e, kikről szólunk, valóban?
Vagy bódító gyökért evénk talán,
Mely elménket foglyul vivé?
S itt voltak-e, kikről szólunk, valóban?
Vagy bódító gyökért evénk talán,
Mely elménket foglyul vivé?
MACBETH.
Magod király lesz –
Magod király lesz –
BANQUO.
| Te magad lészsz király. |
MACBETH.
És Cawdor thánja. Nem hangzott-e így?
És Cawdor thánja. Nem hangzott-e így?
BANQUO.
De szórul-szóra épen így! – ki jő?
Rosse és Angus jönnek.
De szórul-szóra épen így! – ki jő?
Rosse és Angus jönnek.
ROSSE.
Örvendve vette hírül a király,
Győzelmedet Macbeth, s olvasva, mint
Koczkáztatád saját személyedet,
Habozva küzd: melyik dicsőbb, csodásb,
Te-é vagy ő? s erről nem szólva: – még
Az nap megint – követve léptidet,
Norvég király bősz serge közt talál,
Hol ten-kezed sötét halál müvétől
Meg nem riadva vívsz. – Mint jégeső,
Futár futárra oly sűrűn jöve:
Mindannyi hőstettid hírét hozá
S önté elébe.
Örvendve vette hírül a király,
Győzelmedet Macbeth, s olvasva, mint
Koczkáztatád saját személyedet,
Habozva küzd: melyik dicsőbb, csodásb,
Te-é vagy ő? s erről nem szólva: – még
Az nap megint – követve léptidet,
Norvég király bősz serge közt talál,
Hol ten-kezed sötét halál müvétől
Meg nem riadva vívsz. – Mint jégeső,
Futár futárra oly sűrűn jöve:
Mindannyi hőstettid hírét hozá
S önté elébe.
ANGUS.
Köszönettel küld; nem díj ez, de csak
Hogy ő hozzá vigyünk.
| Minket a király |
Hogy ő hozzá vigyünk.
ROSSE.
Előlegéül, meghagyá nekem,
Hogy Cawdor thánjául köszöntselek –
Légy hát e czímmel üdvözölve, – az
Tied, nemes thán!
| Nagyobb kegyek |
Hogy Cawdor thánjául köszöntselek –
Légy hát e czímmel üdvözölve, – az
Tied, nemes thán!
BANQUO.
Szólhat valót?
| Hah! az ördög is |
MACBETH.
De Cawdor thánja él,
Mért adtok én rám kölcsönzött ruhát?
De Cawdor thánja él,
Mért adtok én rám kölcsönzött ruhát?
ANGUS.
Él még, ki thán volt; ám nagy súlyu vád
nyom életén, mit eljátszott büne.
A norvéggal szövetkezett-e; vagy
Kezökre játszék, s födözet gyanánt volt
A lázadóknak; vagy mind kétfelől
Munkálta honja vesztét –? nem tudom.
Csak hogy kisütve rá s bevallva már
A főben járó árulás.
Él még, ki thán volt; ám nagy súlyu vád
nyom életén, mit eljátszott büne.
A norvéggal szövetkezett-e; vagy
Kezökre játszék, s födözet gyanánt volt
A lázadóknak; vagy mind kétfelől
Munkálta honja vesztét –? nem tudom.
Csak hogy kisütve rá s bevallva már
A főben járó árulás.
MACBETH.
És Cawdor: – hátra még a legnagyobb!
– Hálám vegyétek fáradozástokért!
S te nem hiszed, hogy gyermekid királyok
Lesznek, holott nem mást igértek, ép’
Azok nekik, kik Cawdor thánjaul
Üdvöztek engem.
| Glamis |
– Hálám vegyétek fáradozástokért!
S te nem hiszed, hogy gyermekid királyok
Lesznek, holott nem mást igértek, ép’
Azok nekik, kik Cawdor thánjaul
Üdvöztek engem.
BANQUO.
A koronára is gyúlhat vágyad, e
Thánság fölött. – De néha, – különös! –
Csak hogy veszélybe csaljon, a gonosz
Szellem valót mond; szép ártatlanul
Játékba visz, de a komoly valónál
Örvénybe dönt. – Egy szóra rokonim!
| Abba bízva, még |
Thánság fölött. – De néha, – különös! –
Csak hogy veszélybe csaljon, a gonosz
Szellem valót mond; szép ártatlanul
Játékba visz, de a komoly valónál
Örvénybe dönt. – Egy szóra rokonim!
MACBETH.
Kettő betelt már: kedvező elő-
Játékok a királyi fődarabhoz.
– Urak, köszönöm. – E föld fölötti intés
Rossz nem lehet; jó nem lehet: – Ha rossz,
Miért ad a sikerre foglalót,
Valóval kezdve? im Cawdor vagyok!
Ha jó: miért győz rajtam a kisértet,
Hogy égnek áll hajam, szörny-képitől
S higgadt szivem bordáimon vadul
Természetlen dörömböl! A való
Félelminél a képzelt rém nagyobb;
Ez eszme, melyben még a gyilkolás csak
Agyrém, valómat úgy megrenditi,
Hogy léterőm mind képzeletbe fúl,
S előtte semmi sincs: csak a mi nincs!
Kettő betelt már: kedvező elő-
Játékok a királyi fődarabhoz.
– Urak, köszönöm. – E föld fölötti intés
Rossz nem lehet; jó nem lehet: – Ha rossz,
Miért ad a sikerre foglalót,
Valóval kezdve? im Cawdor vagyok!
Ha jó: miért győz rajtam a kisértet,
Hogy égnek áll hajam, szörny-képitől
S higgadt szivem bordáimon vadul
Természetlen dörömböl! A való
Félelminél a képzelt rém nagyobb;
Ez eszme, melyben még a gyilkolás csak
Agyrém, valómat úgy megrenditi,
Hogy léterőm mind képzeletbe fúl,
S előtte semmi sincs: csak a mi nincs!
BANQUO.
Nézzétek őt, mikép rajong!
Nézzétek őt, mikép rajong!
)
MACBETH.
Ha akar királynak: jó, tegyen királylyá!
De úgy, hogy én ne is mozduljak érte.
| A sors, |
De úgy, hogy én ne is mozduljak érte.
BANQUO.
Új rangja még, mint idegen ruha
Áll rajta, mely csak hosszú viseléssel
Simul a testhez.
Új rangja még, mint idegen ruha
Áll rajta, mely csak hosszú viseléssel
Simul a testhez.
MACBETH.
Nap s óra eljár, bár mi rossz idő.
| Jőjön, a mi jő! |
BANQUO.
Nemes Macbeth reád várunk csupán.
Nemes Macbeth reád várunk csupán.
MACBETH.
Bocsássatok meg: dúlt agyam’, feledt
Dolgok gyötörték; ám jóságtokat
Oly lapra jegyzém, jó urak, melyet
Naponként forgatok. Most a királyhoz!
(Banquohoz) Forgasd eszedben a történteket,
S ha több időnk lesz – addig fontra vetve –
Szóljunk felőle nyíltan, szabadon!
Bocsássatok meg: dúlt agyam’, feledt
Dolgok gyötörték; ám jóságtokat
Oly lapra jegyzém, jó urak, melyet
Naponként forgatok. Most a királyhoz!
(Banquohoz) Forgasd eszedben a történteket,
S ha több időnk lesz – addig fontra vetve –
Szóljunk felőle nyíltan, szabadon!
BANQUO.
Jó lesz!
Jó lesz!
MACBETH.
Addig, – elég. Jerünk barátim.
Addig, – elég. Jerünk barátim.
| (Mind el.) |
