IV. SZÍN.
Fores. Szoba a palotában.
Harsonák. Duncan, Malcolm, Donalbain, Lenon, Kiséret jönnek.
DUNCAN.
Kivégezték Cawdort? vagy biztosim
Se’ jöttek vissza még?
Kivégezték Cawdort? vagy biztosim
Se’ jöttek vissza még?
MALCOLM.
Nem tértek vissza még, de szóltam egy
Olyannak, a ki halni látta őt.
Azt mondta: hogy bevallva árulását
Esdekle felséged bocsánatáért
S bűnbánva halt meg. Semmit éltiben
Ne végze oly jól, mint e búcsuját.
Úgy halt meg ő, mint a ki a halált
Jól betanulta: hogy mi legbecsesb,
Mint semmiséget, könnyen dobja el.
| Felséges úr, |
Olyannak, a ki halni látta őt.
Azt mondta: hogy bevallva árulását
Esdekle felséged bocsánatáért
S bűnbánva halt meg. Semmit éltiben
Ne végze oly jól, mint e búcsuját.
Úgy halt meg ő, mint a ki a halált
Jól betanulta: hogy mi legbecsesb,
Mint semmiséget, könnyen dobja el.
DUNCAN.
Nincs tudomány: a lélek alkatát
Az arczbul eltalálni; – ebben én
Feltétlenűl bízám s –
Macbeth, Banquo, Rosse, Angus, jönnek.
Hálátlanságom épen most nagyon
Nyomá szivem; mert oly előre vagy:
Hogy bár mi gyors szárnyú a jutalom,
Utól nem érhet. Vajha érdemelnél
Kevesbet: úgy díj, s hálaszóm, talán
Fölérni birná; – így nem mondhatok mást:
Több tartozásom, mint se’ mindenem
Elég lehetne azt letörlenem!
Nincs tudomány: a lélek alkatát
Az arczbul eltalálni; – ebben én
Feltétlenűl bízám s –
Macbeth, Banquo, Rosse, Angus, jönnek.
| Nemes rokon! |
Nyomá szivem; mert oly előre vagy:
Hogy bár mi gyors szárnyú a jutalom,
Utól nem érhet. Vajha érdemelnél
Kevesbet: úgy díj, s hálaszóm, talán
Fölérni birná; – így nem mondhatok mást:
Több tartozásom, mint se’ mindenem
Elég lehetne azt letörlenem!
MACBETH.
Hűség s szolgálat: mikkel tartozám,
Magok jutalma. Felségedre csak
Szolgálatink elfogadása néz;
S szolgálatink; a trón és korona
Fiai és cselédi, – kik csupán
A tartozót tevék, ha mind, a mit
Felségedért s javára tenni birtak,
Hűn megtevék.
Hűség s szolgálat: mikkel tartozám,
Magok jutalma. Felségedre csak
Szolgálatink elfogadása néz;
S szolgálatink; a trón és korona
Fiai és cselédi, – kik csupán
A tartozót tevék, ha mind, a mit
Felségedért s javára tenni birtak,
Hűn megtevék.
DUNCAN.
Itt ültetélek el s tenyészeted
És virulásod főgondom leszen!
– Hős Banquo, érdemed sem áll utóbb,
Elismerése sem leend kisebb.
Jőj, hadd ölellek, így, szivemre zárva!
| Jövel szívemre hát! |
És virulásod főgondom leszen!
– Hős Banquo, érdemed sem áll utóbb,
Elismerése sem leend kisebb.
Jőj, hadd ölellek, így, szivemre zárva!
BANQUO.
Ha itt verek gyökért: tiéd leend
Az aratás!
Ha itt verek gyökért: tiéd leend
Az aratás!
DUNCAN.
Örömem túl-csapong
Korlátain s búköny alá buvik,
Pajzánul im! Fiaim és rokonim,
S thánok s ti mind hozzánk legközelebb
Levők: határzatunk’ halljátok. Im
Idősb fiúnk Malcolm: – örökösünk!
Kit mától fogva Cumberlandi herczeg
Czímével ékesítünk. S nem leend e
Kitűntetés csak egy magán; vele
Nemes-jelek, meg annyi csillagul
Ragyogjanak minden méltóra. – Most
El Invernessbe! (Macbethhez) s még szorosban is
Fűzz ott magadhoz!
Örömem túl-csapong
Korlátain s búköny alá buvik,
Pajzánul im! Fiaim és rokonim,
S thánok s ti mind hozzánk legközelebb
Levők: határzatunk’ halljátok. Im
Idősb fiúnk Malcolm: – örökösünk!
Kit mától fogva Cumberlandi herczeg
Czímével ékesítünk. S nem leend e
Kitűntetés csak egy magán; vele
Nemes-jelek, meg annyi csillagul
Ragyogjanak minden méltóra. – Most
El Invernessbe! (Macbethhez) s még szorosban is
Fűzz ott magadhoz!
MACBETH.
Mi nem szolgál neked: nekem teher.
Magam leszek futárod, nőm fülét
Jöttöd hírével elbájolni. Most
Szabad legyen bucsúznom.
| Minden pihenés, |
Magam leszek futárod, nőm fülét
Jöttöd hírével elbájolni. Most
Szabad legyen bucsúznom.
DUNCAN.
| Drága Cawdor! |
MACBETH (félre).
Cumberland-herczeg! oly kő ez, melyen
Át kell ugornom, – máskép átesem;
Mert útban áll. – Bújj el csillag világa!
Ne láss be vágyam mély setét titkába!
Zárulj be szem! hagyd rá – a míg a kéz
Cumberland-herczeg! oly kő ez, melyen
Át kell ugornom, – máskép átesem;
Mert útban áll. – Bújj el csillag világa!
Ne láss be vágyam mély setét titkába!
Zárulj be szem! hagyd rá – a míg a kéz
| Elvégzi azt, mit szem borzadva néz! | (El.) |
DUNCAN.
Igaz, derék Banquo, ő oly vitéz,
Hogy őt dicsérni: lelki táp nekem
S valódi ünnep. – Most utána: mert
Hű gondja azért előze meg csupán:
Igaz, derék Banquo, ő oly vitéz,
Hogy őt dicsérni: lelki táp nekem
S valódi ünnep. – Most utána: mert
Hű gondja azért előze meg csupán:
| Hogy jól fogadjon. – Páratlan rokon! | (Mind el.) |
