VII. SZÍN.
Ugyanott, szoba a kastélyban.
Zene és fáklyák. Egy ételfogó és szolgák jönnek, s átmennek a színen tálakkal és egyéb terítékekkel. – Szünet múlva Macbeth jő.
MACBETH.
Ha végrehajtva, azzal vége voln’:
Jó volna gyorsan végrehajtani.
Ha gyilkom a következéseket
Fölgombolyítni birná s hálójában
Fogná meg a sikert, – ha egy csapással
Végezve volna minden, itt; csak itt,
E földi partnak zátonyán: – a túlsót
Könnyen veszem. De ily esetbe’ már
Itt ér el az itélet: mert alig
Adók a véres leczkét, – visszavág
A tanitó fejére. Ez igazság,
Kérlelhetetlen kezével, a kevertük
Méreg-pohárt ajkunkra tolja. – Ő itt
Kétszerte bizton van: először is, mert
Rokon vagyok s alattvaló, – elég ok
Már tettem ellen, – aztán gazda is,
Kinek ki kén’ a gyilkost zárni, nemhogy
Még maga fenjen kést. – Különben is
E Duncan oly szelíd volt trónusán,
Tisztében oly hív, hogy erényei,
Mint trombita nyelvü angyalok, boszút
S elkárhozást kiáltnak gyilkosára!
S a szánalom, mint új szülött gyerek,
Felhőn röpülve, vagy mint égi khérub
A láthatatlan lég sebes lován,
Mindenkinek szemébe fújja e
Bősz tettet, míg a szél könyekbe fúl!
S nincs semmi sarkantyúm, – e szándokot
Sürgetni: mint a nagyravágy, a mely
Túl ugrik, és a másik oldalon –
Lady Macbeth jő.
– Nos hát mi hír?
Ha végrehajtva, azzal vége voln’:
Jó volna gyorsan végrehajtani.
Ha gyilkom a következéseket
Fölgombolyítni birná s hálójában
Fogná meg a sikert, – ha egy csapással
Végezve volna minden, itt; csak itt,
E földi partnak zátonyán: – a túlsót
Könnyen veszem. De ily esetbe’ már
Itt ér el az itélet: mert alig
Adók a véres leczkét, – visszavág
A tanitó fejére. Ez igazság,
Kérlelhetetlen kezével, a kevertük
Méreg-pohárt ajkunkra tolja. – Ő itt
Kétszerte bizton van: először is, mert
Rokon vagyok s alattvaló, – elég ok
Már tettem ellen, – aztán gazda is,
Kinek ki kén’ a gyilkost zárni, nemhogy
Még maga fenjen kést. – Különben is
E Duncan oly szelíd volt trónusán,
Tisztében oly hív, hogy erényei,
Mint trombita nyelvü angyalok, boszút
S elkárhozást kiáltnak gyilkosára!
S a szánalom, mint új szülött gyerek,
Felhőn röpülve, vagy mint égi khérub
A láthatatlan lég sebes lován,
Mindenkinek szemébe fújja e
Bősz tettet, míg a szél könyekbe fúl!
S nincs semmi sarkantyúm, – e szándokot
Sürgetni: mint a nagyravágy, a mely
Túl ugrik, és a másik oldalon –
Lady Macbeth jő.
– Nos hát mi hír?
LADY MACBETH.
Mindjárt bevégzi a
Vacsorát. – Miért hagyád a termet el?
Mindjárt bevégzi a
Vacsorát. – Miért hagyád a termet el?
MACBETH.
Hah! kérdezett?
Hah! kérdezett?
LADY MACBETH.
| Magad gondolhatod. |
MACBETH.
Jobb, e dolgodba’ nem megyünk tovább.
A minap is kitűntetett; arany
Jó véleményt nyerék mindenkitől;
S viselni kell azt újdon fényiben,
Nem elhajítni ily hamar.
Jobb, e dolgodba’ nem megyünk tovább.
A minap is kitűntetett; arany
Jó véleményt nyerék mindenkitől;
S viselni kell azt újdon fényiben,
Nem elhajítni ily hamar.
LADY MACBETH.
Részeg remény volt, melybe öltözél?
Aludt el-eddig, most reszketve, és
Sáppadtan ébred arra, mit előbb
Önként teve? Jó, mától fogva csak
Ilyennek tartom a szerelmed is.
Hát félsz az lenni tettben: a mi vagy
Vágyban? – Szeretnéd birni azt, mit az
Életnek ékeül itélsz; s magad
Itéletében gyáva lenni? hogy
Az „akarom” nyomát a „nem merem”
Kisérje, mint szegény macskának, a
Mesébe’!
| De hát |
Aludt el-eddig, most reszketve, és
Sáppadtan ébred arra, mit előbb
Önként teve? Jó, mától fogva csak
Ilyennek tartom a szerelmed is.
Hát félsz az lenni tettben: a mi vagy
Vágyban? – Szeretnéd birni azt, mit az
Életnek ékeül itélsz; s magad
Itéletében gyáva lenni? hogy
Az „akarom” nyomát a „nem merem”
Kisérje, mint szegény macskának, a
Mesébe’!
MACBETH.
Kérlek, hallgass! merek én,
Mit merhet ember; többet a ki mer:
Nem ember.
Kérlek, hallgass! merek én,
Mit merhet ember; többet a ki mer:
Nem ember.
LADY MACBETH.
Hát vadállat szólt belőled,
Midőn előttem terveid fölfedéd?
Míg merted: addig ember s férfi voltál;
S hogy több lehess, mint a mi vagy, a tőn
Oly férfiassá. Akkor alkalom,
Hely, mind hiányzék: mégis kész valál, hogy
Előteremtsd; önként kinálkozik
Most minden: és kész szolgálatjukon
Elalélsz te!… Én szoptattam, és tudom mily
Édes szeretnünk a szopó piczinyt:
De kiragadtam voln’ emlőimet lágy
Szájábul, és szétzúztam voln’ fejét,
Ha úgy fogadtam volna, mint te ezt
Hogy megteszed!
Hát vadállat szólt belőled,
Midőn előttem terveid fölfedéd?
Míg merted: addig ember s férfi voltál;
S hogy több lehess, mint a mi vagy, a tőn
Oly férfiassá. Akkor alkalom,
Hely, mind hiányzék: mégis kész valál, hogy
Előteremtsd; önként kinálkozik
Most minden: és kész szolgálatjukon
Elalélsz te!… Én szoptattam, és tudom mily
Édes szeretnünk a szopó piczinyt:
De kiragadtam voln’ emlőimet lágy
Szájábul, és szétzúztam voln’ fejét,
Ha úgy fogadtam volna, mint te ezt
Hogy megteszed!
MACBETH.
| S ha rajta vesztenénk? |
LADY MACBETH.
Mi! rajta? Csak csavard kellő fokig
Föl bátorságod’ s rajta nem veszítsz!
Ha Duncan elszunyad (s a napi úttól
Fáradtan arra kész lesz) – fűszeres
Borommal úgy elkábítandom a
Két kamarást, hogy az eszmélet, az
Agy őre: gőz lesz s kaponyájok egy
Gőz-üst födele. Így, ha állati
Álomba lesznek elmerülve, mint
Halálba: én s te mit nem tehetünk
A védtelen királylyal? és elázott
Őrzőire mit nem foghatunk, kiket
A bűn egész gyanúja terhelend?
Mi! rajta? Csak csavard kellő fokig
Föl bátorságod’ s rajta nem veszítsz!
Ha Duncan elszunyad (s a napi úttól
Fáradtan arra kész lesz) – fűszeres
Borommal úgy elkábítandom a
Két kamarást, hogy az eszmélet, az
Agy őre: gőz lesz s kaponyájok egy
Gőz-üst födele. Így, ha állati
Álomba lesznek elmerülve, mint
Halálba: én s te mit nem tehetünk
A védtelen királylyal? és elázott
Őrzőire mit nem foghatunk, kiket
A bűn egész gyanúja terhelend?
MACBETH.
Te csak fiút szülj! mert e rendületlen
Anyag csak férfinak való! s ugy-e
Ha vérrel ott a két alvót befestjük,
Sőt tőrüket fogjuk használni is:
Valószínű leend, hogy ők tevék?
Te csak fiút szülj! mert e rendületlen
Anyag csak férfinak való! s ugy-e
Ha vérrel ott a két alvót befestjük,
Sőt tőrüket fogjuk használni is:
Valószínű leend, hogy ők tevék?
LADY MACBETH.
Ki merne mást gyanítni is, ha jaj-
Kiáltozásunk majd eget ver, a
Halott felett?
Ki merne mást gyanítni is, ha jaj-
Kiáltozásunk majd eget ver, a
Halott felett?
MACBETH.
Szilárd vagyok, s a szörnyű
Tetthez felajzám minden idegem’.
Jer, és takarja el vidám tekintet
Szilárd vagyok, s a szörnyű
Tetthez felajzám minden idegem’.
Jer, és takarja el vidám tekintet
| Csalárd mosolyja csalfa terveinket. | (Mindketten el.) |
