VI. SZÍN.
E vár fekvése kellemes; s a lég is
Oly nyájasan s üdén kinálkozik
Érzékeinknek.
Im e nyári vendég, |
Által mutatja, hogy az ég lehe
Édesdeden fuvall itt; nincsen egy
Párkány, sarok, zúg, oszlop, a hová
Ne rakta volna függő nyoszolyáját
S kicsinjei bölcsejét. A hol pedig
Szeret fészkelni: úgy tapasztalám,
Ott tiszta lég van.
Lady Macbeth jő.
Ime, kedves úrnőnk! – |
Terhünkre van olykor; mégis megköszönjük,
Mert jó szív adja. Így mondhatsz te is
„Isten fizessé”-t a terheltetésért,
Mit szeretetből okozunk neked.
Szolgálatunk, két annyi volna bár,
S kétszerte véve újra, – csak szegény
És egyszerű törekvés volna, e
Dús kegyhez mérve, melylyel hajlokunkat
Felséged elhalmozza. Mind a régi
S az új kegyért: felségednek mi csak
Forró imáinkkal köszönhetünk.
Hol Cawdor thánja? sarkában valánk
S meg akarók előzni; hasztalan!
Hű gondja, jobban mint sarkantyuja,
Sietteté, s előttünk ért haza.
Szép és nemes hölgy, vendégid leszünk
Az éjszaka.
Szolgáid szűntelen
Csak úgy tartják magok s övéiket
És mindenöket, hogy felséged azt,
Mivel tied mind, – tőlük bármikor
Számon vehesse.
Nyújtsd kezed s vezess |
Övé marad tovább is. – Asszonyom,
Ha úgy tetszik. | (Mind el.) |