I. SZÍN.
Fores. Szoba a palotában.
Banquo jő.
BANQUO.
Megvagy: király, Cawdor, Glamis, mit a
Jósnők igértek, mind tied. De félek:
Gonoszul jutottál hozzá. Mondva volt
Pedig: hogy úgy se’ lesz utódidé:
De én leszek gyökér, s királyi sarj
Nemzője. És ha szavok így betelhet’,
Mint rajtad im, Macbeth, be is telék:
Ebből itélve, a reám kimondott
Jóslat miért ne teljesülne? mért
Ne költse föl reményimet? De csitt;
Egy szót se többet.
Harsonák. Macbeth mint király, Lady Macbeth mint királyné, Lenox, Rosse, Lordok és Kiséret jönnek.
Megvagy: király, Cawdor, Glamis, mit a
Jósnők igértek, mind tied. De félek:
Gonoszul jutottál hozzá. Mondva volt
Pedig: hogy úgy se’ lesz utódidé:
De én leszek gyökér, s királyi sarj
Nemzője. És ha szavok így betelhet’,
Mint rajtad im, Macbeth, be is telék:
Ebből itélve, a reám kimondott
Jóslat miért ne teljesülne? mért
Ne költse föl reményimet? De csitt;
Egy szót se többet.
Harsonák. Macbeth mint király, Lady Macbeth mint királyné, Lenox, Rosse, Lordok és Kiséret jönnek.
MACBETH.
Legfőbbike.
| Im vendégeink |
LADY MACBETH.
Ha ő nem volna itt:
Az ünnepélyben nagy hiány esik,
És ferde volna minden.
Ha ő nem volna itt:
Az ünnepélyben nagy hiány esik,
És ferde volna minden.
MACBETH.
Királyi vacsorát adunk. Legyen,
Kérlek, szerencsénk.
| Sir, ma este |
Kérlek, szerencsénk.
BANQUO.
Felséged által, melyhez oldhatatlan
Láncz fűz örökre.
| Parancsolj velem |
Láncz fűz örökre.
MACBETH.
| S még ma távozol? |
BANQUO.
Igen, királyom.
Igen, királyom.
MACBETH.
Mely fontos és gyümölcsöző, óhajtanám
Ma birni. Jó, – holnapra teszszük át a
Tanácskozást. – Messzire mégy?
| Bölcs tanácsodat, |
Ma birni. Jó, – holnapra teszszük át a
Tanácskozást. – Messzire mégy?
BANQUO.
Messzire, Sir, mi az időt betölti
A vacsoráig. És ha csak lovam
Nem lész sebesb: egy pár órát az éjtől
Kell kölcsönöznöm.
| Csak oly |
A vacsoráig. És ha csak lovam
Nem lész sebesb: egy pár órát az éjtől
Kell kölcsönöznöm.
MACBETH.
Csak el ne mulaszd.
| Már a vacsorát |
BANQUO.
| Nem fogom, Mylord. |
MACBETH.
Úgy értesűlök: véres öcséim angol
S ír földön élnek; szörnyű tettüket
Nem vallva bé, csodás mesékkel a
Hallók fülét betöltve. – Erről is
Holnap, mikor találkoznunk ugy is
Kell államügyben. Most siess; viszont
Találkozunk estére. – Fiad is
Fleance, veled megy?
Úgy értesűlök: véres öcséim angol
S ír földön élnek; szörnyű tettüket
Nem vallva bé, csodás mesékkel a
Hallók fülét betöltve. – Erről is
Holnap, mikor találkoznunk ugy is
Kell államügyben. Most siess; viszont
Találkozunk estére. – Fiad is
Fleance, veled megy?
BANQUO.
Már sürget is.
| Velem, Sir; időnk |
MACBETH.
Lovaitok legyenek
Gyorsak, kivánom – s biztos lábuak.
Mindenki, esti hétig, idejével
Szabad; s így annyival kedvesb lesz a
Találkozás. – Magunk is estelig
magunk leszünk, s addig – isten velünk.
Egy szóra, ficzkó. Várnak-é azok?
Lovaitok legyenek
Gyorsak, kivánom – s biztos lábuak.
| S így elbocsátlak. Isten véletek! | (Banquo el.) |
Szabad; s így annyival kedvesb lesz a
Találkozás. – Magunk is estelig
magunk leszünk, s addig – isten velünk.
| (Macbethen s egy szolgán kívül mind el.) |
SZOLGA.
Igen, Mylord, a kastélyon kivül.
Igen, Mylord, a kastélyon kivül.
MACBETH.
De bizton lenni ez! Banquoba’ fészkel
Félelmem. És nem ok nélkül: királyi
Valója félelmet szül. Ő sokat
Mer s vakmerő szívén kül oly eszély is
Van benne, mely sikert is biztosít
A hősiségnek. Nincs kivüle több,
Kitől reszketni tudnék; és alatta,
Lelkem legörnyed, mint, mondják, a Mark
Antoniusé Caesártól. – Megszidá a
Jós-nőket is, mihelyt király nevet
Adtak reám, s magáról szólniok
Készté; azonnal jós-szerűen őt
Királyi sarj atyjául üdvözölték.
Fejemre így csak meddő koronát
Tettek, kezembe’ száraz ág csak a
Királyi pálcza, melyet idegen
Csikar ki abból – nem fiam örökli.
Ha így van: én Banquoért szennyezém
Be szívemet, miatta gyilkolám
Meg a kegyes Duncant, önték maró
Mérget nyugalmam poharába; hah!
Értük csupán! és lelkem örök javát
Azért adám kezébe a gonosznak,
Hogy trónra őket ültessem: a Banquo
Magvát tegyem királyokká! Pokol! –
Inkább jövel a sorompóba, sors,
Élet-halálra vívj velem! – Ki az?
Te menj, s az ajtón várj, a míg hivunk.
Nem tegnap volt-e, hogy szóltunk együtt?
| Hívd hát elénk. | (Szolga el.) |
| Ez lenni: semmi még; |
Félelmem. És nem ok nélkül: királyi
Valója félelmet szül. Ő sokat
Mer s vakmerő szívén kül oly eszély is
Van benne, mely sikert is biztosít
A hősiségnek. Nincs kivüle több,
Kitől reszketni tudnék; és alatta,
Lelkem legörnyed, mint, mondják, a Mark
Antoniusé Caesártól. – Megszidá a
Jós-nőket is, mihelyt király nevet
Adtak reám, s magáról szólniok
Készté; azonnal jós-szerűen őt
Királyi sarj atyjául üdvözölték.
Fejemre így csak meddő koronát
Tettek, kezembe’ száraz ág csak a
Királyi pálcza, melyet idegen
Csikar ki abból – nem fiam örökli.
Ha így van: én Banquoért szennyezém
Be szívemet, miatta gyilkolám
Meg a kegyes Duncant, önték maró
Mérget nyugalmam poharába; hah!
Értük csupán! és lelkem örök javát
Azért adám kezébe a gonosznak,
Hogy trónra őket ültessem: a Banquo
Magvát tegyem királyokká! Pokol! –
Inkább jövel a sorompóba, sors,
Élet-halálra vívj velem! – Ki az?
| Szolga visszajő két Gyilkossal. |
| (Szolga el.) |
1. GYILKOS.
Tegnap, kegyelmes úr.
Tegnap, kegyelmes úr.
MACBETH.
Megfontoltátok, a miket beszéltem?
Főleg, hogy ő vágá előttetek
Be a szerencse útját, a mikor ti
Rám ártatlanra gyanakodtatok?
A multkor ezt elétek adtam, és
Világosan kimutatám: mikép
Játsztak ki; mint mellőztek; kik valának
Az eszközök, s ki munkált általok.
S mindent, mi még egy félkegyelmünek
S bárgyúnak is tisztán megmondaná:
„Ezt Banquo tette.”
| No jó; tehát |
Főleg, hogy ő vágá előttetek
Be a szerencse útját, a mikor ti
Rám ártatlanra gyanakodtatok?
A multkor ezt elétek adtam, és
Világosan kimutatám: mikép
Játsztak ki; mint mellőztek; kik valának
Az eszközök, s ki munkált általok.
S mindent, mi még egy félkegyelmünek
S bárgyúnak is tisztán megmondaná:
„Ezt Banquo tette.”
1. GYILKOS.
Elmondád, uram.
Elmondád, uram.
MACBETH.
El. És tovább mennék; s ez ép, miről
Most kell beszélenünk. Kedélyetekben
Oly túlnyomó a türelem, hogy abba
Hagynátok ezt? oly bibliás szivűk
Volnátok-e, hogy imádkozzatok
E jámborért s fajáért, a kinek
Súlyos keze porba sújta s koldusokká
Tett mind örökre!
El. És tovább mennék; s ez ép, miről
Most kell beszélenünk. Kedélyetekben
Oly túlnyomó a türelem, hogy abba
Hagynátok ezt? oly bibliás szivűk
Volnátok-e, hogy imádkozzatok
E jámborért s fajáért, a kinek
Súlyos keze porba sújta s koldusokká
Tett mind örökre!
1. GYILKOS.
Felséges úr!
| Férfiak vagyunk, |
MACBETH.
Úgy; férfi számban álltok
A névsoron. Mint a sok eb, minők:
Uszkár, szelindek, pincs, agár, kopó,
Kuvasz, komondor, – mind csak eb neven
Neveztetik. De érdem-sor szerint;
Fokozva: ez vadász, ház-őr amaz,
Játékra ez, szolgálni az való,
Ez gyors, amaz szaglász; mindegyik a
Természet adta ösztönök szerint,
S a közneven kívül külön nevét
Ez által kapja: – így az emberek.
Ha már az érdem-sorban férfiságtok
Nem ép’ utolsó: szóljatok, s e dolgot
Rátok bízom, mely végrehajtva, láb
Alól eltészi ellenségteket,
S szívünkhöz és kegyünkhöz lánczoland.
Mivel, míg ő él, jóllétünk beteg,
S csak holta által lészen ép.
Úgy; férfi számban álltok
A névsoron. Mint a sok eb, minők:
Uszkár, szelindek, pincs, agár, kopó,
Kuvasz, komondor, – mind csak eb neven
Neveztetik. De érdem-sor szerint;
Fokozva: ez vadász, ház-őr amaz,
Játékra ez, szolgálni az való,
Ez gyors, amaz szaglász; mindegyik a
Természet adta ösztönök szerint,
S a közneven kívül külön nevét
Ez által kapja: – így az emberek.
Ha már az érdem-sorban férfiságtok
Nem ép’ utolsó: szóljatok, s e dolgot
Rátok bízom, mely végrehajtva, láb
Alól eltészi ellenségteket,
S szívünkhöz és kegyünkhöz lánczoland.
Mivel, míg ő él, jóllétünk beteg,
S csak holta által lészen ép.
2. GYILKOS.
Az élet engem annyi balcsapás-
S ütleggel ingerelt, hogy én se’ nézem,
Hol ártok a világnak.
| Uram, |
S ütleggel ingerelt, hogy én se’ nézem,
Hol ártok a világnak.
1. GYILKOS.
Oly sors-űzött a csapás-únott vagyok,
Hogy minden órán éltemet teszem
Koczkára: vagy javítni rajta, vagy
Menekülni tőle.
| Én pedig |
Hogy minden órán éltemet teszem
Koczkára: vagy javítni rajta, vagy
Menekülni tőle.
MACBETH.
Hogy Banquo ellenségtek.
| Azt tudjátok immár, |
2. GYILKOS.
| Áll, uram. |
MACBETH.
S enyém is. Oly halálosan pedig,
Hogy léte minden percze lét-erem’
Támadja meg. S bár önhatalmulag
Nyíltan kiolthatnám körömbül őt,
Kijelentve, hogy én tevém: nem tészem azt,
Némely közös barátaink miatt,
Kiknek szivét nem könnyen nélkülözném;
S így kénytelen vagyok siratni azt,
Kit én ejték el. Im, ezért veszem
Segélytöket igénybe; a tömeg
Előtt a dolgot, bölcs okokbul, így
Akarva eltakarni.
S enyém is. Oly halálosan pedig,
Hogy léte minden percze lét-erem’
Támadja meg. S bár önhatalmulag
Nyíltan kiolthatnám körömbül őt,
Kijelentve, hogy én tevém: nem tészem azt,
Némely közös barátaink miatt,
Kiknek szivét nem könnyen nélkülözném;
S így kénytelen vagyok siratni azt,
Kit én ejték el. Im, ezért veszem
Segélytöket igénybe; a tömeg
Előtt a dolgot, bölcs okokbul, így
Akarva eltakarni.
)
2. GYILKOS.
Megteszszük a mit parancsolsz.
| Mink uram, |
1. GYILKOS.
Fejünk –
| Meg; ha mindjárt |
MACBETH.
Kilátom bátor lelketek!
S el is mondom mindjárt egész sorát, az
Egész dolognak; hogy hol álljatok,
Mely perczbe’ – és hogy’ –, mert ma éjjel ennek
Véghez kell menni. Kissé félre a
Kastélytul; azt szünetlen szem előtt
Tartván, hogy én gyanútól ment legyek.
– S hogy tiszta munka légyen, min se folt, se
Görcs ne maradjon, Fleance is, a fia,
Ki véle van, s kit szintoly lényeges
Eltenni láb alól, megoszsza véle
Gyász végzetét. határozzátok el
Magatokat künn. Én is kimegyek
Mindjárt.
Kilátom bátor lelketek!
S el is mondom mindjárt egész sorát, az
Egész dolognak; hogy hol álljatok,
Mely perczbe’ – és hogy’ –, mert ma éjjel ennek
Véghez kell menni. Kissé félre a
Kastélytul; azt szünetlen szem előtt
Tartván, hogy én gyanútól ment legyek.
– S hogy tiszta munka légyen, min se folt, se
Görcs ne maradjon, Fleance is, a fia,
Ki véle van, s kit szintoly lényeges
Eltenni láb alól, megoszsza véle
Gyász végzetét. határozzátok el
Magatokat künn. Én is kimegyek
Mindjárt.
2. GYILKOS.
Mylord, már elhatározók
Magunkat.
Mylord, már elhatározók
Magunkat.
MACBETH.
Úgy majd szólok nem sokára,
Banquo, ha égbe’ van lelked helye,
Úgy majd szólok nem sokára,
| Csak várjatok künn. | (Gyilkosok el.) |
| Elvégeztetett! |
| Ma kell az útat meglelned bele! | (El.) |
