VI. SZÍN.
Fores. Szoba a palotában.
Lenox és egy más Lord jönnek.
LENOX.
Szavam csak érinté eszméidet,
Mik azt továbbra fejthetik. Csak azt
Mondom, hogy furcsa dolgok! A kegyes
Duncant siratta Macbeth; hisz! halott volt.
A hősi Banquo későn utazék,
S őt, hidd ha tetszik, Fleance ölte meg,
Mert Fleance elszaladt; nem jó tehát
Későn utazni. – Oh, ki nem találná
Szörnyűnek azt, hogy Malcolm és Donalbain
A jó apát megöljék? Kárhozott
Tett! S mint siratta Macbeth! Nem veré-e
Nemes dühében tőrrel át a két
Tettest, kik álom és bormámorában
Rabúl hevertek! Nem volt ez nemes tett?
Az ám s eszélyes is; bántotta voln’
Gyöngéd szivünket: látni, mint tagadják.
Úgy hogy, valóban azt kell mondanom:
Jól tette, és ha Duncan két fiát
Kezére kapná (óvja őket ég!)
Majd megtanítná, mit tesz, ily apát
Megölni; – úgy Fleance-et is. De csitt!
Macduff is, úgy hallom, merész szavak
Miatt, s hogy a zsarnoknak asztalát
Kerülte, most kegyvesztve él. Ugyan
Sir, nem tudod: hol él jelenleg ő?
Szavam csak érinté eszméidet,
Mik azt továbbra fejthetik. Csak azt
Mondom, hogy furcsa dolgok! A kegyes
Duncant siratta Macbeth; hisz! halott volt.
A hősi Banquo későn utazék,
S őt, hidd ha tetszik, Fleance ölte meg,
Mert Fleance elszaladt; nem jó tehát
Későn utazni. – Oh, ki nem találná
Szörnyűnek azt, hogy Malcolm és Donalbain
A jó apát megöljék? Kárhozott
Tett! S mint siratta Macbeth! Nem veré-e
Nemes dühében tőrrel át a két
Tettest, kik álom és bormámorában
Rabúl hevertek! Nem volt ez nemes tett?
Az ám s eszélyes is; bántotta voln’
Gyöngéd szivünket: látni, mint tagadják.
Úgy hogy, valóban azt kell mondanom:
Jól tette, és ha Duncan két fiát
Kezére kapná (óvja őket ég!)
Majd megtanítná, mit tesz, ily apát
Megölni; – úgy Fleance-et is. De csitt!
Macduff is, úgy hallom, merész szavak
Miatt, s hogy a zsarnoknak asztalát
Kerülte, most kegyvesztve él. Ugyan
Sir, nem tudod: hol él jelenleg ő?
LORD.
Duncan fia, kitől a zsarnok el-
Rabolta trónját: angol földön él,
Hol őt a szent Edvárd oly kegytelin
Fogadta, hogy balsorsa mit se vőn el
A hódolatból, mely megilleti.
Oda indúlt Macduff is, a szent királyt
Megkérni, küldje hős Siwardot el,
Kinek segélyivel, (ha Isten is
Akarja –) nyerjen asztalunk megint
Bőv eledelt, jobb álmot éjeink,
S mentsük meg ünnepünk’, s vigalmainkat
A vérbe mártott késtől; szív szerént
Szerethessük királyunk’ s szabadon
Birjuk, mi minket illet; – a mi most
Mind, mind hiányzik! – A királyt e hír
Oly hüdbe hozta, hogy most harczra készül.
Duncan fia, kitől a zsarnok el-
Rabolta trónját: angol földön él,
Hol őt a szent Edvárd oly kegytelin
Fogadta, hogy balsorsa mit se vőn el
A hódolatból, mely megilleti.
Oda indúlt Macduff is, a szent királyt
Megkérni, küldje hős Siwardot el,
Kinek segélyivel, (ha Isten is
Akarja –) nyerjen asztalunk megint
Bőv eledelt, jobb álmot éjeink,
S mentsük meg ünnepünk’, s vigalmainkat
A vérbe mártott késtől; szív szerént
Szerethessük királyunk’ s szabadon
Birjuk, mi minket illet; – a mi most
Mind, mind hiányzik! – A királyt e hír
Oly hüdbe hozta, hogy most harczra készül.
LENOX.
Küldött-e Macduffért?
Küldött-e Macduffért?
LORD.
A zord követnek, a ki mormogá:
„Megbánod még ez órát, mely emily
Válaszszal terhel engem.”
| Küldött; de az, „Nem én uram!” csak annyit válaszolt |
„Megbánod még ez órát, mely emily
Válaszszal terhel engem.”
LENOX.
Hogy ez vigyázni készté. Menjen is,
Mily messze csak mehet! Előtte szent
Angyal repüljön, mely hírül vigye
Az angol udvarhoz: mit kérni megy?
Hogy gyors segítség térjen mielőbb
Egy átkos kéz alatt nyögő szegény
Hazánkra!
| Elhiszem: |
Mily messze csak mehet! Előtte szent
Angyal repüljön, mely hírül vigye
Az angol udvarhoz: mit kérni megy?
Hogy gyors segítség térjen mielőbb
Egy átkos kéz alatt nyögő szegény
Hazánkra!
LORD.
Hő imám is véle száll!
Hő imám is véle száll!
| (Mindketten el.) |
