V. SZÍN.
A fenyér.
Dörgés. A három boszorkány jő. Szembe Hecate.
1. BOSZORKÁNY.
Hejh, Hecate, talán bizony haragszol?
Hejh, Hecate, talán bizony haragszol?
HECATE.
Hát nincs okom, szipirtyók, megveszett
Merénytekért? Ki bízta Macbethet
Rátok: varázslattal kisérteni,
Ti csel, s halál bősz szellemi?
S engem, gonosz fő-mesterét,
Ki annyi mérget keverék:
Még egy szóval se’ kértetek,
Hogy sikerüljön művetek.
S mi legrosszabb, sőt szörnyű vétek:
A jót hálátlannal tevétek,
Ki maga hasznát nézi csak, kevélyen,
S nem hogy czélotokban segéljen.
De van mód, a mi helyre hoz
Még mindent. Acheron partihoz
Jőjetek reggel; ott leszek,
Ott várjuk mind be Macbethet.
Ott báj-ital, jós-íge, bűv,
Kész legyen a pokoli műv.
Most sietek: vár rám a lég,
Nagy munka vár s dús martalék;
Sokat kell tennem percz alatt:
Egy csöpnyi mérges gőz akadt
A fölhegyzett hold-szarvakon;
Estében azt ha megkapom:
Az lombikon leszűrve oly
Bódító csáb-italt csapol,
A melytől esze vész, elámul,
Magosba tör, s lehúll silányul,
Sorsot idéz, megvet halált,
S észt, habozást merényre vált.
Pedig – elbizottság vala
Mindig, ember vész-angyala.
Ha! hívnak! a hű szolga már
Hát nincs okom, szipirtyók, megveszett
Merénytekért? Ki bízta Macbethet
Rátok: varázslattal kisérteni,
Ti csel, s halál bősz szellemi?
S engem, gonosz fő-mesterét,
Ki annyi mérget keverék:
Még egy szóval se’ kértetek,
Hogy sikerüljön művetek.
S mi legrosszabb, sőt szörnyű vétek:
A jót hálátlannal tevétek,
Ki maga hasznát nézi csak, kevélyen,
S nem hogy czélotokban segéljen.
De van mód, a mi helyre hoz
Még mindent. Acheron partihoz
Jőjetek reggel; ott leszek,
Ott várjuk mind be Macbethet.
Ott báj-ital, jós-íge, bűv,
Kész legyen a pokoli műv.
Most sietek: vár rám a lég,
Nagy munka vár s dús martalék;
Sokat kell tennem percz alatt:
Egy csöpnyi mérges gőz akadt
A fölhegyzett hold-szarvakon;
Estében azt ha megkapom:
Az lombikon leszűrve oly
Bódító csáb-italt csapol,
A melytől esze vész, elámul,
Magosba tör, s lehúll silányul,
Sorsot idéz, megvet halált,
S észt, habozást merényre vált.
Pedig – elbizottság vala
Mindig, ember vész-angyala.
| (Benn ének: Jőszte hát, jöszte hát!) |
| Homály-ködben guggolva vár! | (El.) |
1. BOSZORKÁNY.
Menjünk mi is! hamar, sietve!
Menjünk mi is! hamar, sietve!
| Mert visszatér, egy perczenetbe’! | (Mind el.) |
