III. SZÍN.
Ugyanott
Kapus jő. Kívül kopogás.
KAPUS.
Milyen kopogás! Ha az ember a pokolrács kapusa volna is, megőszülhetne a kulcsforgatásban. (Kopogás.) Kop, kop, kop, ki van ott, Belzebub nevében? – egy buzakereskedő, ki a bőtermés fölötti bánatában fölkötötte magát; – jókor jöttél, csak legyen elég zsebkendőd, az izzadságodat törülgetni. (Kopogás.) Kop, kop, kop, ki van ott, a másik ördög nevében? A biz egy köpönyeg forgató szent, ki két serpenyőre ülni, s mind kettőre, rá és ellene esküdni kész; – eleget csóválta farkát Isten nevében, de a menyországba még nem tudta bekétszínűsködni magát. No, csak gyere be, köpenyeg forgató! (Kopogás.) Kop, kop, kop, ki vagy? A biz egy becsületes szabómester, ki minden nadrágból ellopott egy szélt. No, csak be, be, becsületes szabó, itt megtüzesítheted a vasalódat. (Kopogás.) Kop, kop. Pihenni se hagynak; ki vagy, mi vagy, no? De, lelkemre, pokolnak igen hideg hely ez! nem pokol-kapuskodom én itt tovább, pedig a volt szándékom, hogy minden élet-módút bebocsátok egyet-egyet, kik az öröktűz rózsás útján járdalnak. (Kopogás.) Mindjár, mindjár. – Kérem, emlékezzenek meg a szegény kapusról.
Kaput nyit. Macduff és Lenox jönnek.
Milyen kopogás! Ha az ember a pokolrács kapusa volna is, megőszülhetne a kulcsforgatásban. (Kopogás.) Kop, kop, kop, ki van ott, Belzebub nevében? – egy buzakereskedő, ki a bőtermés fölötti bánatában fölkötötte magát; – jókor jöttél, csak legyen elég zsebkendőd, az izzadságodat törülgetni. (Kopogás.) Kop, kop, kop, ki van ott, a másik ördög nevében? A biz egy köpönyeg forgató szent, ki két serpenyőre ülni, s mind kettőre, rá és ellene esküdni kész; – eleget csóválta farkát Isten nevében, de a menyországba még nem tudta bekétszínűsködni magát. No, csak gyere be, köpenyeg forgató! (Kopogás.) Kop, kop, kop, ki vagy? A biz egy becsületes szabómester, ki minden nadrágból ellopott egy szélt. No, csak be, be, becsületes szabó, itt megtüzesítheted a vasalódat. (Kopogás.) Kop, kop. Pihenni se hagynak; ki vagy, mi vagy, no? De, lelkemre, pokolnak igen hideg hely ez! nem pokol-kapuskodom én itt tovább, pedig a volt szándékom, hogy minden élet-módút bebocsátok egyet-egyet, kik az öröktűz rózsás útján járdalnak. (Kopogás.) Mindjár, mindjár. – Kérem, emlékezzenek meg a szegény kapusról.
Kaput nyit. Macduff és Lenox jönnek.
MACDUFF.
Későn menél-e ágyba, czimbora,
hogy ily későre kelsz?
Későn menél-e ágyba, czimbora,
hogy ily későre kelsz?
KAPUS.
A második kakas szóig iddogáltunk.
A bor pedig, Sir, három dolgot szokott
Elősegíteni.
| Valóba’, Sir, |
A bor pedig, Sir, három dolgot szokott
Elősegíteni.
MACDUFF.
És mi az a három
Dolog, mit a bor elésegít?
És mi az a három
Dolog, mit a bor elésegít?
KAPUS.
Biz az Sir, vörös orr, álmosság, és vizellet. A bujálkodást meg, Sir, elő is segíti, hátráltatja is. Elősegíti a kivánságot, hátráltatja a végrehajtását. Azért a kulacs valódi két kulacsos a bujálkodással szemben: felbíztatja, meg elijeszti; szüli, meg elöli, tüzeli, meg lehűti; azt mondja neki, légy ember a gáton, azonban letaszítja a gátról. Végre is elaltatja – s akkor cserben hagyja.
Biz az Sir, vörös orr, álmosság, és vizellet. A bujálkodást meg, Sir, elő is segíti, hátráltatja is. Elősegíti a kivánságot, hátráltatja a végrehajtását. Azért a kulacs valódi két kulacsos a bujálkodással szemben: felbíztatja, meg elijeszti; szüli, meg elöli, tüzeli, meg lehűti; azt mondja neki, légy ember a gáton, azonban letaszítja a gátról. Végre is elaltatja – s akkor cserben hagyja.
MACDUFF.
Úgy tetszik, téged is cserbe hagyott a bor az éjjel.
Úgy tetszik, téged is cserbe hagyott a bor az éjjel.
KAPUS.
Az igaz, Sir; mivel én nem hagytam cseberben, ő engem, cserben hagyott. Előbb ugyan igen belém csimpajkózott volt, s erővel le akart teperni a lábamról; de mikor legjobban fojtogatta a torkomat, s két lábamnak gáncsot akart hányni: fogtam magam: s kihánytam őkemét.
Az igaz, Sir; mivel én nem hagytam cseberben, ő engem, cserben hagyott. Előbb ugyan igen belém csimpajkózott volt, s erővel le akart teperni a lábamról; de mikor legjobban fojtogatta a torkomat, s két lábamnak gáncsot akart hányni: fogtam magam: s kihánytam őkemét.
MACDUFF.
Fölkelt urad?
Macbeth jő.
A kopogás felkölté; már jön is.
Fölkelt urad?
Macbeth jő.
A kopogás felkölté; már jön is.
LENOX.
Jó reggelt, Sir.
Jó reggelt, Sir.
MACBETH.
| Nektek is, uraim. |
MACDUFF.
Nemes thán, a király fölkelt-e?
Nemes thán, a király fölkelt-e?
MACBETH.
| Nem még. |
MACDUFF.
Meghagyta, hogy korán költsem fel őt,
S majd elmulasztám a szabott időt.
Meghagyta, hogy korán költsem fel őt,
S majd elmulasztám a szabott időt.
MACBETH.
Hozzá vezetlek.
Hozzá vezetlek.
MACDUFF.
Gyönyört okoz neked; de csak baj az.
| E kis baj, tudom, |
MACBETH.
Miben gyönyört lelünk: még balzsam az
A bajra. – Itt az ajtó.
Miben gyönyört lelünk: még balzsam az
A bajra. – Itt az ajtó.
MACDUFF.
| Majd magam |
| Szólok be. Ez parancsom. | (Macduff el.) |
LENOX.
Ma a király?
| Elmegy-e |
MACBETH.
El; úgy rendelkezett.
El; úgy rendelkezett.
LENOX.
Viharos éj volt: ott, a hol mi háltunk,
Ledőltek a kémények is; sőt azt
Mondják: a légben jajveszékelés,
Halálnyögés, bősz jóslat hallatott
Tűzvész s keserves zűrzavar felől,
Mit mostanába’ költ ki a gyász idő.
Éjhosszat a kuvik süvölte, sőt
Mondják: a föld is lázban reszketett.
Viharos éj volt: ott, a hol mi háltunk,
Ledőltek a kémények is; sőt azt
Mondják: a légben jajveszékelés,
Halálnyögés, bősz jóslat hallatott
Tűzvész s keserves zűrzavar felől,
Mit mostanába’ költ ki a gyász idő.
Éjhosszat a kuvik süvölte, sőt
Mondják: a föld is lázban reszketett.
MACBETH.
Nehéz egy éj volt.
Nehéz egy éj volt.
LENOX.
Nem birja mását lelni.
Macduff visszajő.
| Fiatal emlékem |
Macduff visszajő.
MACDUFF.
Iszony! Iszony! Nem birja nyelv, se szív,
Felfogni, sem kimondani.
| Oh! iszony! |
Felfogni, sem kimondani.
)
MACBETH. LENOX
Mi történt?
Mi történt?
MACDUFF.
A kárhozat végzé mester-müvét!
Szentségtörő orgyilkolás töré be
Az Úrnak fölkent templomát, – s kilopta
Az életet belőle!
A kárhozat végzé mester-müvét!
Szentségtörő orgyilkolás töré be
Az Úrnak fölkent templomát, – s kilopta
Az életet belőle!
MACDUFF.
Az életet?
| Mit beszélsz? |
LENOX.
Ő felségiről beszélsz?
Ő felségiről beszélsz?
MACDUFF.
Csak nézzetek be: szemvilágtokat
Új Gorgon oltja el. – Ne kérdjetek!
Nézzétek, aztán szóljatok ti!
Föl! Lárma-harangot! Gyilkos! Árulás!
Banquo s Donalbain, Malcolm! keljetek!
Rázzátok le a pelyhes álmot, a
Halál hasonlatát – s lássátok a
Halált magát! Föl, föl! a végitélet
Képére nézzetek! Malcolm, Donalbain!
Mint sírotokból keljetek, s kisértet-
Kép’ járjatok, ez iszony kiséretében!
Lady Macbeth jő.
Csak nézzetek be: szemvilágtokat
Új Gorgon oltja el. – Ne kérdjetek!
Nézzétek, aztán szóljatok ti!
| (Macbeth és Lenox el.) |
| Föl! |
Banquo s Donalbain, Malcolm! keljetek!
Rázzátok le a pelyhes álmot, a
Halál hasonlatát – s lássátok a
Halált magát! Föl, föl! a végitélet
Képére nézzetek! Malcolm, Donalbain!
Mint sírotokból keljetek, s kisértet-
Kép’ járjatok, ez iszony kiséretében!
| Húzzátok a harangot! | (Lárma-harang.) |
LADY MACBETH.
Bősz harsonával hivják össze az
Alvókat?
| Mi baj, hogy ily |
Alvókat?
MACDUFF.
Oh, kegyes hölgy! nem neked
Való dolog, mit én beszélek, azt
Egy nő fülébe ismételni új
Gyilkos merény voln’.
Banquo jő.
Urunk, királyunk meggyilkolva!
Oh, kegyes hölgy! nem neked
Való dolog, mit én beszélek, azt
Egy nő fülébe ismételni új
Gyilkos merény voln’.
Banquo jő.
| Oh Banquo, Banquo! |
LADY MACBETH.
Házunkban?
| Mit? |
BANQUO.
Oh, akárhol: iszonyú!
Oh, Duff! hazudtold kérlek meg magad’
S mondd, hogy nem úgy van.
Macbeth, Lenox jönnek.
Oh, akárhol: iszonyú!
Oh, Duff! hazudtold kérlek meg magad’
S mondd, hogy nem úgy van.
Macbeth, Lenox jönnek.
MACBETH.
Csak egy órával e bal-vég előtt:
Boldog halállal haltam volna meg!
– E pillanattól: semmi sincs való,
Minden csak álság; kegy, jó hír: halott;
Az élet színbora lefejtve, csak
Rút seprejével kérkedik e bolt-űr.
Malcolm, Donalbain jönnek.
| Haltam volna meg |
Boldog halállal haltam volna meg!
– E pillanattól: semmi sincs való,
Minden csak álság; kegy, jó hír: halott;
Az élet színbora lefejtve, csak
Rút seprejével kérkedik e bolt-űr.
Malcolm, Donalbain jönnek.
DONALBAIN.
Mi baj?
Mi baj?
MACBETH.
S nem is tudjátok. Önnön véretek
Forrása, kútfeje elapadt, oda
Az ősi ér!
| Mi baj? – hisz rajtatok esett baj |
Forrása, kútfeje elapadt, oda
Az ősi ér!
MACDUFF.
Király-apátokat
Meggyilkolák!
Király-apátokat
Meggyilkolák!
MACDUFF.
Ki? Oh –
Ki? Oh –
LENOX.
Két kamarás tevé. Arczuk s kezük
Csupa vér, úgy tőreik, miket, azon
Töretlenűl, párnáikon lelénk.
Tekintetök vad volt s zilált; reájok
Nem bíztam volna senki életét.
| Úgy látszik, a |
Csupa vér, úgy tőreik, miket, azon
Töretlenűl, párnáikon lelénk.
Tekintetök vad volt s zilált; reájok
Nem bíztam volna senki életét.
MACBETH.
Mint bánom oktalan dühöm – hogy így
Megöltem őket!
Mint bánom oktalan dühöm – hogy így
Megöltem őket!
MACDUFF.
| És miért tevéd? |
MACBETH.
Ki tudna: bölcs s ijedt, higgadt – s dühös
Hű s közönyös – egyszerre lenni! – senki.
Forró szerelmem lángja túl lobogta
Eszem lassúbb tüzét. Ott feküvék.
Duncan, ezüst szín arcza vérrel aranyozva,
S a tátogó seb mind megannyi rés
A romboló halálnak; – ott pedig
A gyilkosok: – vad tettük színe rajtuk
És tőrükön aludt vér, irtóztatón!
Ki tartóztassa itt magát, kinek
Csak szíve van, szeretni, és szivében
Egy csöpp erély, mely megmutassa e
Szerelmet!
Ki tudna: bölcs s ijedt, higgadt – s dühös
Hű s közönyös – egyszerre lenni! – senki.
Forró szerelmem lángja túl lobogta
Eszem lassúbb tüzét. Ott feküvék.
Duncan, ezüst szín arcza vérrel aranyozva,
S a tátogó seb mind megannyi rés
A romboló halálnak; – ott pedig
A gyilkosok: – vad tettük színe rajtuk
És tőrükön aludt vér, irtóztatón!
Ki tartóztassa itt magát, kinek
Csak szíve van, szeretni, és szivében
Egy csöpp erély, mely megmutassa e
Szerelmet!
LADY MACBETH.
Jaj nekem! segítsetek!
Jaj nekem! segítsetek!
MACDUFF.
A Ladyhez!
A Ladyhez!
MACBETH.
A gyászeset legjobban érdekel?
| S mi hallgatunk, kiket |
DONALBAIN.
Mi szólhatunk, holott reánk talán
Egy fúró-lyukban ólálg a veszély
És megrohanhat? Jobb megyünk! könyűink
Koraiak még!
Mi szólhatunk, holott reánk talán
Egy fúró-lyukban ólálg a veszély
És megrohanhat? Jobb megyünk! könyűink
Koraiak még!
MALCOLM.
S bánatunk se’ bír
Mozdulni még.
S bánatunk se’ bír
Mozdulni még.
BANQUO.
Befedjük ím e meztelen tagok
Gyarló hiányit: jőjünk össze itt;
S e szörnyű vértett elrejtett okát
Keressük. Kétely és iszony gyötör. De
Isten nevében, e titokba burkolt
Rút árulásnak ellenébe én
A síkra szállok.
| A Ladyhez! |
| (Lady Macbeth elvezettetik.) |
| S mihelyt |
Gyarló hiányit: jőjünk össze itt;
S e szörnyű vértett elrejtett okát
Keressük. Kétely és iszony gyötör. De
Isten nevében, e titokba burkolt
Rút árulásnak ellenébe én
A síkra szállok.
MACDUFF.
| Én is. |
MIND.
| És mi mind! |
MACDUFF.
Öltsünk hamar föl harczias ruhát, – s a
Csarnokba gyűljünk össze.
Öltsünk hamar föl harczias ruhát, – s a
Csarnokba gyűljünk össze.
MIND.
| Ott leszünk. |
| (Malcolm és Donalbainon kívül mind el.) |
MALCOLM.
Mit vagy teendő? Jobb nem tartanunk
Ezekkel itt: nem érzett bánatot
Színlelni: könnyű, csalfa szívünek.
Én menekülök Angliába.
Mit vagy teendő? Jobb nem tartanunk
Ezekkel itt: nem érzett bánatot
Színlelni: könnyű, csalfa szívünek.
Én menekülök Angliába.
DONALBAIN.
Irlandba. Sorsunk, így elválva, tán
Jobban megőriz. Itt minden mosoly
Meg annyi tőr. A vér-rokon csak annál
Vérszomjasabb reánk!
| S én |
Jobban megőriz. Itt minden mosoly
Meg annyi tőr. A vér-rokon csak annál
Vérszomjasabb reánk!
MALCOLM.
Ellőve, még úton van; és nekünk
Legjobb: előle félreállanunk.
Hát lóra, és nem is bucsúzgatunk ám;
Csak elsuhanjunk. Ily lopás szabad:
Ellopni, hol vész fenyeget, magad’.
| A gyilkoló nyíl |
Legjobb: előle félreállanunk.
Hát lóra, és nem is bucsúzgatunk ám;
Csak elsuhanjunk. Ily lopás szabad:
Ellopni, hol vész fenyeget, magad’.
| (Mindketten el.) |
