II. SZÍN.
Ugyanott.
Lady Macbeth jő.
LADY MACBETH.
Mitől megittasodtak ők: merész
Levék az által én; mi őket el-
Oltá: az engem lángra gyújta. – Hallga! –
Csak a kuvik, e gyászos éji őr,
Sivíta egy bősz jó’jszakát. – Bement már;
Nyitvák az ajtók, – a két őr elázva
Horkol, s csúfolja tisztét. Bóditót
Adék nekik, hogy álom és halál
Versengjetek fölöttük: melyikéi?
Mitől megittasodtak ők: merész
Levék az által én; mi őket el-
Oltá: az engem lángra gyújta. – Hallga! –
Csak a kuvik, e gyászos éji őr,
Sivíta egy bősz jó’jszakát. – Bement már;
Nyitvák az ajtók, – a két őr elázva
Horkol, s csúfolja tisztét. Bóditót
Adék nekik, hogy álom és halál
Versengjetek fölöttük: melyikéi?
MACBETH (benn).
Hé! ki van ott?
Hé! ki van ott?
LADY MACBETH.
Félek: ha tán felébredtek, s a tett
Megtéve nincs. … Csak a merény, nem a
Tett ront meg. Ha! – kézügy alá tevém
A tőröket: meg kelle lelnie.
Ha nem hasonlít úgy szegény atyámra,
A mikor alvék: megtevém magam.
– Férjem!
Macbeth jő.
Félek: ha tán felébredtek, s a tett
Megtéve nincs. … Csak a merény, nem a
Tett ront meg. Ha! – kézügy alá tevém
A tőröket: meg kelle lelnie.
Ha nem hasonlít úgy szegény atyámra,
A mikor alvék: megtevém magam.
– Férjem!
Macbeth jő.
)
MACBETH.
Megtettem. Nem hallál-e zajt?
Megtettem. Nem hallál-e zajt?
LADY MACBETH.
Bagoly sivíta s tücsök czirpogott;
Mást nem. Te nem szóltál?
Bagoly sivíta s tücsök czirpogott;
Mást nem. Te nem szóltál?
MACBETH.
| Mikor? |
LADY MACBETH.
| Imént. |
MACBETH.
A mint lejöttem?
A mint lejöttem?
LADY MACBETH.
| Akkor. |
MACBETH.
Másik szobában?
| Csitt, ki alszik a |
LADY MACBETH.
Donalbain.
Donalbain.
MACBETH.
Szomorú látvány!
Szomorú látvány!
LADY MACBETH.
Szomorú látványnak nevezni azt.
| Balga gondolat, |
MACBETH.
Álmában egyik kaczagott; – a más
Gyilkost kiálta. Egymást fölriaszták.
Megálltam, s hallgatám, csak egy imát
Mormogtak, és álomba dőltek újra.
Álmában egyik kaczagott; – a más
Gyilkost kiálta. Egymást fölriaszták.
Megálltam, s hallgatám, csak egy imát
Mormogtak, és álomba dőltek újra.
LADY MACBETH.
No, ketten vannak ott együtt!
No, ketten vannak ott együtt!
MACBETH.
Kiálta: „Ég irgalmazz!” és a más:
„Amen”-t reá; ép’ mintha engem, e
Hóhérkezekkel láttak volna. Én,
Félelmöket lesvén, nem birtam egy
„Amen”-t az „Irgalmazz”-ra mondani!
| Egyik |
„Amen”-t reá; ép’ mintha engem, e
Hóhérkezekkel láttak volna. Én,
Félelmöket lesvén, nem birtam egy
„Amen”-t az „Irgalmazz”-ra mondani!
LADY MACBETH.
Ne vedd oly nagyra!
Ne vedd oly nagyra!
MACBETH.
„Amen”-t kinyögni hát? Az irgalomra
Legjobban én szorultam, és az Amen
Csak torkomon akadt.
| Mért nem birtam egy |
Legjobban én szorultam, és az Amen
Csak torkomon akadt.
LADY MACBETH.
Így tépelődni nem kell; mert az ember
Belé őrülhet.
| Ily tetteken |
Belé őrülhet.
MACBETH.
Úgy rémlett nekem, hogy
Egy hang kiálta: „Ne alugyatok!
Macbeth az álmot meggyilkolja!” – Az
Ártatlan álmot; álmot, mely a gond
Kuszált szövedékét kibontja; mely
Minden nap éltének halála, – búk
Fürdője; sebzett szívek balzsama;
A nagy természet másod-étsora,
Főtápszerünk az élet lakomáján.
Úgy rémlett nekem, hogy
Egy hang kiálta: „Ne alugyatok!
Macbeth az álmot meggyilkolja!” – Az
Ártatlan álmot; álmot, mely a gond
Kuszált szövedékét kibontja; mely
Minden nap éltének halála, – búk
Fürdője; sebzett szívek balzsama;
A nagy természet másod-étsora,
Főtápszerünk az élet lakomáján.
LADY MACBETH.
Nem értelek.
Nem értelek.
MACBETH.
Csak azt kiáltá: „Ne alugyatok!”
Glamis megölte az álmot s azért
Cawdor nem alhatik többé soha,
Macbeth nem alhatik többé soha!
| A hang mindenkinek |
Glamis megölte az álmot s azért
Cawdor nem alhatik többé soha,
Macbeth nem alhatik többé soha!
LADY MACBETH.
Nem, drága thán, te férfiú erőd
Iját leajzod, ily gyöngelmüen
Aggódva. Menj, keress vizet – s e rút
Tanút kezedről mosd le. Mért hozád el
E tőröket? Ott kell fekünniök;
Vidd vissza, és kenj vért az álmodó
Két kamarásra.
| Ejh, ki kiálta így? |
Iját leajzod, ily gyöngelmüen
Aggódva. Menj, keress vizet – s e rút
Tanút kezedről mosd le. Mért hozád el
E tőröket? Ott kell fekünniök;
Vidd vissza, és kenj vért az álmodó
Két kamarásra.
MACBETH.
Irtózva gondolok rá, mit tevék;
Megnézni újra – nem merném.
| Nem! be nem megyek; |
Megnézni újra – nem merném.
LADY MACBETH.
Add hát a tőröket. – Alvó s halott
Úgyis csak mint a festett kép! Gyerek
Szemét ijeszti festett ördög!
Ha vérzik még: befestem őreit
(Künn kopogás.)
| Te gyönge! |
Úgyis csak mint a festett kép! Gyerek
Szemét ijeszti festett ördög!
Ha vérzik még: befestem őreit
| Vérével, – hogy rájok kenjen gyanút! | (El.) |
)
MACBETH.
Ha! ki kopog? Mi ez, hogy engem így
Rémít akármi zaj? – Minő kezek!
Szemeimet kiszaggatják!
Neptun egész oczeánja ezt a vért
Le bírja-é kezemről mosni? – Nem.
Inkább kezem pirosra festi a
Zöld tengerek végetlen árjait!
Lady Macbeth visszajő.
Ha! ki kopog? Mi ez, hogy engem így
Rémít akármi zaj? – Minő kezek!
Szemeimet kiszaggatják!
Neptun egész oczeánja ezt a vért
Le bírja-é kezemről mosni? – Nem.
Inkább kezem pirosra festi a
Zöld tengerek végetlen árjait!
Lady Macbeth visszajő.
LADY MACBETH.
Kezem piros már mint tiéd; de azt
Szégyenleném, ha szivem is oly fehér voln’,
Ha! valaki kopog,
A délkapun. Menjünk szobánkba. Egy
Kis víz lemossa tettünket, s milyen
Könnyű lesz akkor! Téged elhagyott
Az állhatatosság.
Ölts éjruhát, ha tán meg kell jelennünk.
S akkor ne lássák, hogy le sem feküdtünk.
Verd szét e gyáva gondokat.
Kezem piros már mint tiéd; de azt
Szégyenleném, ha szivem is oly fehér voln’,
| Mint a tied. | (Kopogás.) |
A délkapun. Menjünk szobánkba. Egy
Kis víz lemossa tettünket, s milyen
Könnyű lesz akkor! Téged elhagyott
Az állhatatosság.
| (Kopogás.) |
| Halld, megint kopognak. |
S akkor ne lássák, hogy le sem feküdtünk.
Verd szét e gyáva gondokat.
MACBETH.
Bűnöm’ tudom: jobb volna enmagam’
| Ha már |
| Nem tudom. | (Kopogás.) |
| Úgy! Duncant ébreszd föl |
| E kopogással. Oh, lehetne bár! | (Mindketten el.) |
