I. SZÍN.
Sötét barlang, középen üst.
Dörgés. Három boszorkány jő.
1. BOSZORKÁNY.
Tarka macska hármat nyávogott.
Tarka macska hármat nyávogott.
2. BOSZORKÁNY.
Sündisznó is egyet vinnyogott.
Sündisznó is egyet vinnyogott.
3. BOSZORKÁNY.
Sárkány is süvít;
Ha! az óra itt.
Sárkány is süvít;
Ha! az óra itt.
| Egybefogózva az üst körűl kerengnek. Ének.) |
1. BOSZORKÁNY.
Körűl, körűl, az üst körűl,
Míg minden méreg egybe sűl.
Ide veled, fagyos békám,
Kő alatt mely, éj árnyékán,
Három hétig gyűjtél mérget:
Először doblak be téged!
Körűl, körűl, az üst körűl,
Míg minden méreg egybe sűl.
Ide veled, fagyos békám,
Kő alatt mely, éj árnyékán,
Három hétig gyűjtél mérget:
Először doblak be téged!
MIND.
Keverjétek, rajta, rajta!
Üst buzogjon! Forrjon tajtba!
Keverjétek, rajta, rajta!
Üst buzogjon! Forrjon tajtba!
2. BOSZORKÁNY.
Kurta kígyó nyelve, farka
Süljön, főljön e habarczba!
Tüzes gyík-szem, béka-háj,
Varjú-velő, kutya-száj,
Kutyatej fű sűrű mérge,
Kuvikpelyh, vipera kérge,
Hadd buzogjon, főzve, sütve,
Pokoltűznél, öblös üstbe’!
Kurta kígyó nyelve, farka
Süljön, főljön e habarczba!
Tüzes gyík-szem, béka-háj,
Varjú-velő, kutya-száj,
Kutyatej fű sűrű mérge,
Kuvikpelyh, vipera kérge,
Hadd buzogjon, főzve, sütve,
Pokoltűznél, öblös üstbe’!
MIND.
Keverjétek, rajta, rajta!
Üst buzogjon, forrjon tajtba!
Keverjétek, rajta, rajta!
Üst buzogjon, forrjon tajtba!
3. BOSZORKÁNY.
Farkas-zápfog, sárkány-fésű,
halcsont, óriás növésű,
Czet-torokból; aszott múmja,
Büdösbanka feje-búbja,
Nyirkos árnyban nőtt bürökszár,
Istenkáromló török-száj,
Zsidó-vese, bak epéje,
Tiszafa szúrós tüskéje
Szedve hold-ujultakor,
Farkas-szőlő, vad hunyor,
Árokparton szült porontyka
Kifacsart kis-újja-csontja, –
– Ide, mind e bősz loty-kottyba!
Még csak tigris-bélt belé!
S azzal kész a drága lé!
Farkas-zápfog, sárkány-fésű,
halcsont, óriás növésű,
Czet-torokból; aszott múmja,
Büdösbanka feje-búbja,
Nyirkos árnyban nőtt bürökszár,
Istenkáromló török-száj,
Zsidó-vese, bak epéje,
Tiszafa szúrós tüskéje
Szedve hold-ujultakor,
Farkas-szőlő, vad hunyor,
Árokparton szült porontyka
Kifacsart kis-újja-csontja, –
– Ide, mind e bősz loty-kottyba!
Még csak tigris-bélt belé!
S azzal kész a drága lé!
MIND.
Keverjétek, rajta, rajta!
Üst buzogjon, forrjon tajtba!
Keverjétek, rajta, rajta!
Üst buzogjon, forrjon tajtba!
2. BOSZORKÁNY.
Kész a bűv! Hogy forr az üstbe’!
Pávián-vért, hogy lehűtse!
Hecate jő.
Kész a bűv! Hogy forr az üstbe’!
Pávián-vért, hogy lehűtse!
Hecate jő.
HECATE.
Látom jól van. Szóljatok, ha kész-e?
Mindnek lessz a jutalomba’ része.
Tánczra fel most, a hogy illik!
Körbe, körbe, mint a villik!
Bűv csengettyűt! – csilling, csilling!
Látom jól van. Szóljatok, ha kész-e?
Mindnek lessz a jutalomba’ része.
Tánczra fel most, a hogy illik!
Körbe, körbe, mint a villik!
Bűv csengettyűt! – csilling, csilling!
| (Táncz és ének.) |
MIND.
Szürke, barna szellemek!
Ide mind, kik kellenek!
Keverjétek! rajta, rajta!
Hadd habozzék vérbe, tajtba!
Szürke, barna szellemek!
Ide mind, kik kellenek!
Keverjétek! rajta, rajta!
Hadd habozzék vérbe, tajtba!
2. BOSZORKÁNY.
Viszket már a bal hüvelykem:
Bűnfia kell, hogy közelgjen,
Emerről jön –
Csak hadd jőjön!
Macbeth jő.
Viszket már a bal hüvelykem:
Bűnfia kell, hogy közelgjen,
Emerről jön –
Csak hadd jőjön!
Macbeth jő.
MACBETH.
No, rút, titokzatos, éjféli szörnyek,
Hát mit műveltek?
No, rút, titokzatos, éjféli szörnyek,
Hát mit műveltek?
MIND.
| Névtelen művet! |
)
MACBETH.
E műveletekre kényszerítelek,
Feleljetek, bármint jutnátok is
Hozzá, – oldjátok bár föl a szelet,
S űzzétek azzal tornyok kakasát,
Veszítsetek bár össze tengeren
Minden habot tajték túrásig, és
Nyelessetek velök minden hajót el;
Bár költsetek vészt, míg a gabnaszár
Mind földön fekszik és fatörzs kidől;
Vártornya essék őr fejére bár,
S kastély, lobor, talpához ejtse csúcsát;
Bár a természet ős csirái mind
Egymást emészszék, míg a rombolás
Maga kifárad: – csak feleljetek
Kérdéseimre.
E műveletekre kényszerítelek,
Feleljetek, bármint jutnátok is
Hozzá, – oldjátok bár föl a szelet,
S űzzétek azzal tornyok kakasát,
Veszítsetek bár össze tengeren
Minden habot tajték túrásig, és
Nyelessetek velök minden hajót el;
Bár költsetek vészt, míg a gabnaszár
Mind földön fekszik és fatörzs kidől;
Vártornya essék őr fejére bár,
S kastély, lobor, talpához ejtse csúcsát;
Bár a természet ős csirái mind
Egymást emészszék, míg a rombolás
Maga kifárad: – csak feleljetek
Kérdéseimre.
1. BOSZORKÁNY.
Szólj!
Szólj!
2. BOSZORKÁNY.
| Kérdj! |
3. BOSZORKÁNY.
| Felelünk! |
1. BOSZORKÁNY.
Szólj! magunktól kivánod hallani
Vagy mestereinktől?
Szólj! magunktól kivánod hallani
Vagy mestereinktől?
MACBETH.
| Szólítsátok őket! |
1. BOSZORKÁNY.
Emse vérét még reá, mely
Kilencz malaczát falá fel;
Lélek-órán, bősz éjféltájt
Bitóról csorgott zsivány-hájt,
Még belé!
Emse vérét még reá, mely
Kilencz malaczát falá fel;
Lélek-órán, bősz éjféltájt
Bitóról csorgott zsivány-hájt,
Még belé!
MIND.
Mind elé,
Nagy, kicsin, távol, közel
Szolga-lelkek ide, fel!
Dörgés. Első Látomány: fegyveres fő.
Mind elé,
Nagy, kicsin, távol, közel
Szolga-lelkek ide, fel!
Dörgés. Első Látomány: fegyveres fő.
MACBETH.
Szólj, ismeretlen hatalom –
Szólj, ismeretlen hatalom –
2. BOSZORKÁNY.
Ő tudja mit gondolsz, te csak figyelj,
| Ne kérdd! |
1. LÁTOMÁNY.
Macbeth, Macbeth, Macbeth; Őrizkedj’
Macbeth, Macbeth, Macbeth; Őrizkedj’
| Macdufftől! Őrizkedj’ Fife thánjától! – Ereszsz! – elég! | (Visszasülyed.) |
MACBETH.
Légy bármi: jó tanácsod köszönöm!
Félelmem jól tapintád. Még csak egy szót –
Légy bármi: jó tanácsod köszönöm!
Félelmem jól tapintád. Még csak egy szót –
1. BOSZORKÁNY.
Nem hagy magának parancsolni. Más
Következik, hatalmasb mint amaz.
Dörgés. Második Látomány: véres gyermek.
Nem hagy magának parancsolni. Más
Következik, hatalmasb mint amaz.
Dörgés. Második Látomány: véres gyermek.
2. LÁTOMÁNY.
Macbeth, Macbeth, Macbeth!
Macbeth, Macbeth, Macbeth!
MACBETH.
Ha volna: rád hallgatna mind.
| Három fülem |
2. LÁTOMÁNY.
Kegyetlen légy s merész, s határozott;
Ne félj, világra kit anya hozott,
Kegyetlen légy s merész, s határozott;
Ne félj, világra kit anya hozott,
| Neked nem árthat. | (Visszasülyed.) |
MACBETH.
Nincs, félnem tőled, ok. De még se, kettős
Biztosíték jobb: zálogot veszek
A sorstúl. Halj meg; – hadd mondhassam a
Halavány félelemnek, hogy hazud!
S alhassam, mikor menydörög. – Mi ez?
Dörgés. Harmadik Látomány. Koronás gyermek, kezében élőfa.
Mi mint királyisarj emelkedik
S gyermek fején királyi díszt visel:
Ki az?
| Macduff, élj tehát; |
Biztosíték jobb: zálogot veszek
A sorstúl. Halj meg; – hadd mondhassam a
Halavány félelemnek, hogy hazud!
S alhassam, mikor menydörög. – Mi ez?
Dörgés. Harmadik Látomány. Koronás gyermek, kezében élőfa.
Mi mint királyisarj emelkedik
S gyermek fején királyi díszt visel:
Ki az?
MIND.
Figyelmezz! Tőle várj s ne szólj.
Figyelmezz! Tőle várj s ne szólj.
3. LÁTOMÁNY.
Oroszlán szívű légy s kevély! Ne bánd:
Ki zúg? ki átkoz? kardot rád kiránt?
Macbeth legyőzve nem lesz, míg csak a
Birnámi erdő nem mozdul maga,
S nem mászsza meg a dunsinán-hegyet.
Oroszlán szívű légy s kevély! Ne bánd:
Ki zúg? ki átkoz? kardot rád kiránt?
Macbeth legyőzve nem lesz, míg csak a
Birnámi erdő nem mozdul maga,
S nem mászsza meg a dunsinán-hegyet.
| (Visszasülyed.) |
MACBETH.
Az soha sem lesz! újonczot ki szed
Erdőből? és fölszedni gyökerét
Ki készti azt: hogy járjon? ez derék!
Veszély tehát csak úgy kél ellenem,
Ha a birnámi erdő kelne. Nem,
Nem árthat semmi így! Királyi Macbeth
Bántatlan élhet, s csak ha majd öreg lesz,
Adót idő, s természetnek fizet.
– De egyet tudni még szivem rezeg:
Mondjátok, oh! ha tudtok róla: Banquo
Utódi bírni fogják-é a trónt?
Az soha sem lesz! újonczot ki szed
Erdőből? és fölszedni gyökerét
Ki készti azt: hogy járjon? ez derék!
Veszély tehát csak úgy kél ellenem,
Ha a birnámi erdő kelne. Nem,
Nem árthat semmi így! Királyi Macbeth
Bántatlan élhet, s csak ha majd öreg lesz,
Adót idő, s természetnek fizet.
– De egyet tudni még szivem rezeg:
Mondjátok, oh! ha tudtok róla: Banquo
Utódi bírni fogják-é a trónt?
MIND.
Ne óhajts tudni többet.
Ne óhajts tudni többet.
MACBETH.
S ha nem: legyetek átkoztak! – Mi ez?
Mért sülyed üstötök le? s ez mi zaj?
| Akarok. |
| (Az üst elsülyed Harsonák.) |
1. BOSZORKÁNY.
Jelenjetek meg!
Jelenjetek meg!
2. BOSZORKÁNY.
Jelenjetek meg!
Jelenjetek meg!
3. BOSZORKÁNY.
Jelenjetek meg!
Jelenjetek meg!
MIND.
Szemvakítva, szívfájdítva,
Árnyakul föl! s árnyba vissza!
Látomány. Nyolc király; az utolsó tükört tart kezében, utánok Banquo árnya.
Szemvakítva, szívfájdítva,
Árnyakul föl! s árnyba vissza!
Látomány. Nyolc király; az utolsó tükört tart kezében, utánok Banquo árnya.
MACBETH (rendre az egyenként megjelenőkhöz).
Te Banquohoz hasonlítasz nagyon. Menj!
Koronád szemem kiégeti! – Te meg,
Arany körített homlokoddal, az
Elsőre ütsz! – A harmadik is olyan!
Ilyet mutatsz, boszorka-had, nekem?
– A negyedik! Vakuljatok szemek!
Mi ez? Világ végéig tart a sor?
Meg új? Hat, hét; nem kell tovább! De még
Egy nyolczadik jő, tűkröt tart s egész
Sort mutat abba’! Látom, némelyiknek
Két alma, hármas pálcza van kezében.
Oh, szörnyű látás! Látom már igaz!
A vértül ázott Banquo itt vigyorg rám
S mutat azokra, mint övéire!
Hát csakugyan való?
Te Banquohoz hasonlítasz nagyon. Menj!
Koronád szemem kiégeti! – Te meg,
Arany körített homlokoddal, az
Elsőre ütsz! – A harmadik is olyan!
Ilyet mutatsz, boszorka-had, nekem?
– A negyedik! Vakuljatok szemek!
Mi ez? Világ végéig tart a sor?
Meg új? Hat, hét; nem kell tovább! De még
Egy nyolczadik jő, tűkröt tart s egész
Sort mutat abba’! Látom, némelyiknek
Két alma, hármas pálcza van kezében.
Oh, szörnyű látás! Látom már igaz!
A vértül ázott Banquo itt vigyorg rám
S mutat azokra, mint övéire!
Hát csakugyan való?
1. BOSZORKÁNY.
Mind, mind való! Mondtuk ne kérdd!
De mért állsz ily leverve, mért?
Testvérim, fogjuk őt körül,
Vidítsuk míg megint örül;
Vidítsuk együtt és külön:
– A léget én elbűvölöm,
Te dalra kelj, te tánczra szállj
Legyen vidám a nagy király.
Mind, mind való! Mondtuk ne kérdd!
De mért állsz ily leverve, mért?
Testvérim, fogjuk őt körül,
Vidítsuk míg megint örül;
Vidítsuk együtt és külön:
– A léget én elbűvölöm,
Te dalra kelj, te tánczra szállj
Legyen vidám a nagy király.
| (Zene. A boszorkányok tánczolnak, aztán eltűnnek.) |
MACBETH.
Hová levének? Eltűntek? – Legyen
Ez óra átkozottnak írva föl
Örökre a naptárba. – Hej, ki ott
Künn vagy: belebb!
Lenox jő.
Hová levének? Eltűntek? – Legyen
Ez óra átkozottnak írva föl
Örökre a naptárba. – Hej, ki ott
Künn vagy: belebb!
Lenox jő.
LENOX.
| Felség, parancsolál? |
MACBETH.
Látád a jós-banyákat?
Látád a jós-banyákat?
LENOX.
| Nem, királyom. |
MACBETH.
Nem arra mentek?
Nem arra mentek?
LENOX.
| Senki, jó uram! |
MACBETH.
Legyen dögvészes, melyen lovagolnak,
A lég! S ki még nekik hisz: átkozott!
– Lódobogást hallék; ki ment elé?
Legyen dögvészes, melyen lovagolnak,
A lég! S ki még nekik hisz: átkozott!
– Lódobogást hallék; ki ment elé?
LENOX.
Két-három ember, kik Macduff felől
Hírlik, hogy Angliába menekült.
Két-három ember, kik Macduff felől
Hírlik, hogy Angliába menekült.
MACBETH.
Hah! Angliába?
Hah! Angliába?
LENOX.
| Úgy van, jó uram. |
MACBETH.
Idő! előbb jársz bősz feltételemnél!
– Gyors szándokot utól nem ér a tett,
Ha csak tüstént nyomán nincs. Ezután
Szivem zsengéje mindenkor legyen
Kezemnek is zsengéje! Rajta, mindjárt,
Tett koronázza első szándokom!
Gondolva: végrehajtva. Meglepem
Macduff lakát; Fife-ot lerombolom;
Kard-élre hányom nőjét, gyermekit,
S mind a ki csak véréhez tartozó.
Csitt, semmi szó-dagályt! De fogadom,
Meglesz, míg el nem hül határzatom.
Csak látományt ne többet! Hol a hír –
Idő! előbb jársz bősz feltételemnél!
– Gyors szándokot utól nem ér a tett,
Ha csak tüstént nyomán nincs. Ezután
Szivem zsengéje mindenkor legyen
Kezemnek is zsengéje! Rajta, mindjárt,
Tett koronázza első szándokom!
Gondolva: végrehajtva. Meglepem
Macduff lakát; Fife-ot lerombolom;
Kard-élre hányom nőjét, gyermekit,
S mind a ki csak véréhez tartozó.
Csitt, semmi szó-dagályt! De fogadom,
Meglesz, míg el nem hül határzatom.
Csak látományt ne többet! Hol a hír –
| Hozói? vigy hozzájok. | (Mindketten el.) |
