II. SZÍN. | William Shakespeare összes művei

Teljes szövegű keresés

II. SZÍN.

Fife. Szoba Macduff kastélyában.

Lady Macduff, kis fia, Rosse jönnek.

LADY MACDUFF.
Mit tőn, hogy így el kelle futnia?

ROSSE.
Légy asszonyom, türelmes.

LADY MACDUFF.

Ő se volt!

Futása őrültség, kit tettei nem,
Félelme árulónak bélyegez.

ROSSE.
Eszély, vagy félelem volt? nem tudod.

LADY MACDUFF.
Eszély? Ott hagyni nőjét, gyermekét,
Házát, javait, mindenét: a honnan
Elfut maga! Ő minket nem szeret,
Nincs benne a természet ösztöne;
Hisz az ökörszem, e parány-madár,
Fészkén maradva védi magzatit
A bagoly ellen. – Félelem csupán,
Nem szeretet, s eszély sem: ily futás,
A józan ész daczára!

ROSSE.

Drága húgom!

Fékezd magad. Mert férjed bölcs, nemes,
Előrelátó; jobban tudja ő,
Honnan fúj a szél. Többet mondani
Nem is merek; gonosz kor ez, midőn
Tudtán kívül az ember áruló;
Midőn a kósza hír ijeszt s magunk
Se’ tudjuk ijjedtünk okát; sivár
S bősz tengeren hánykódva űzetünk.
Most búcsuzom; de nem soká: beszólok
Megint. A baj tető-pontjára érve:
Szűnik vagy jobbra fordúl. – Szép öcsém,
Isten veled.

LADY MACDUFF.
Szegényke; apja van
S apátlan mégis!

ROSSE (Könyet törül).
Mily bohó vagyok,
Tovább időzve: szégyenül magamnak,

És búdra néked! Hát isten velünk.

(Rosse el.)

LADY MACDUFF.
Fiú, apád halott. – S mit tészsz te most?
Hogy élsz meg,

KIS FIÚ.

Mint a madarak, anyám.

LADY MACDUFF.
Férgekkel és legyekkel?

KIS FIÚ.

Hát a mit

Kapok; azok is úgy.

LADY MACDUFF.
Szegény madár!
Te félni nem tudsz tőrtül, lépvesszőtül,
Csapdátul és hálótul!

KIS FIÚ.

Minek is?

Nem is szegény madárra lesnek ám
Azokkal. Aztán h’jába is beszélsz:
Nem halt apám meg!

LADY MACDUFF.
Meg bíz ő; – s hogyan
Szerzesz helyette más apát?

KIS FIÚ.

S te más

Férjet, hogy’?

LADY MACDUFF.
Én akár huszat veszek, egy
Vásáron.

KIS FIÚ.
Úgy azért veszed csupán,
Hogy újra eladd.

LADY MACDUFF.
Magad eszed szerint szólsz,
De az, korodhoz, igazán elég.

KIS FIÚ.
Anyácska; áruló volt-é apám?

LADY MACDUFF.
Az volt, fiam.

KIS FIÚ.

S mi az az áruló?

LADY MACDUFF.
Hát a ki esküszik s azt megszegi.

KIS FIÚ.
S mind áruló, ki így tesz?

LADY MACDUFF.
Mind áruló, s azt mind felakasztják.

KIS FIÚ.
Mind felakasztják, a ki esküszik s azt megszegi?

LADY MACDUFF.
Mind föl azt.

KIS FIÚ.
S ki akasztatja föl?

LADY MACDUFF.
Hát a becsületes emberek.

KIS FIÚ.
Úgy hát az esküvők s azt megszegők bolondok, mert elegen volnának, hogy a becsületes embereket megverjék, s fölakaszszák, ők. –

LADY MACDUFF.
Uram, bocsáss meg a kis majomnak.
– De hát hogy szerzesz másik apát?

KIS FIÚ.
Ha apám meghalt volna, siratnád; ha nem siratnád, jó jel volna, hogy mihamarább mást szerzesz helyette.

LADY MACDUFF.
Szegény csacska! Hogy beszélsz!
Egy Hírnök jő.

HÍRNÖK.
Légy áldott, szép hölgy! nem ismersz, tudom,
Bár én neved s rangod jól ismerem.

Házadra, félek, vész közelg; – s ha egy
Jámbortul ily tanácsot elfogadsz.
Távozz e helyről magzatiddal el!
– Gyöngédtelenség: így rémítnelek;
Kegyetlen volna: azt nem tennem, ily
Közel veszélylyel szemben! Óvjon ég,

Nem késhetem.

(A Hírnök el.)

LADY MACDUFF.
De merre fussak? Én
Kinek se véték! Ah! eszembe jut,
Hogy földön élek; s gyakran itt: ki vét,
Dicséretet nyer az; jót tenni meg
Veszélyes balgaság. Ily asszonyi
Mentséget, ah, hogy senkinek se véték:
Mért is hozok föl? – Mily arczok, nagy ég!
A Gyilkosok jönnek.

1. GYILKOS.
Hol a férjed?

LADY MACDUFF.
Nem oly avatlan helyen, úgy remélem,
Hogy ily egy ember föllelhesse őt.

1. GYILKOS.
Ő áruló.

KIS FIÚ.

Hazudsz, borzas gazember.

1. GYILKOS.
Te szólsz, te áruló-mag, bűn-tojás te!

(Leszúrja a kis fiút.)

KIS FIÚ.
Anyám, megölt! kérlek, szaladj, anyám!

(Meghal.)