II. SZÍN.
Az angol had közelg; Malcolm, az agg
Siward s a jó Macduff vezérlik azt;
Boszútól égnek, mert nehéz ügyök
Fásult szívű vezeklőt is dühös
S véres boszúra ingerelne.
A |
Mert arra jönnek.
Hát arról ki tud, |
Bizonyost |
Birom minden nemesnek; ott az ifju
Siward, – s nem egy még pelyhes ifju, kik
A férfiság próbáját itt teszik le.
Hát a bitor hol?
Dunsinant igen |
Mások, kevésbbé gyűlölői, azt
Csak hősi dühnek mondják. Annyi áll, hogy
Zilált ügyét a rend övébe nem
Képes csatolni már!
Most érzi, mint |
A pártütés óránként bünteti
Rút hitszegéseért! S kiknek parancsol:
Prancsra tesznek mindent, szeretetből
Semmit. Királyi méltósága most,
– Mint óriástól ellopott ruha
A törpe tolvajon, – tágan libeg
Nyakába’.
Ki csodálkoznék zavart
Lényén, hogy önmagátul elriad?
Hisz minden, a mi benne van, magát
Utálja: hogy miért van?
Csak haladjunk; |
Föl a beteg hon orvosát; s vele
Ontsuk ki minden vérünk’ a honért!
Vagy legalább is annyit, mennyitől
Föléled a virág, – a gyom kidől!
Előre csak Birnam felé! | (Mind el, hadimenetben.) |