III. SZÍN.
Dunsinan. Szoba a várban.
Macbeth, az Orvos, Kiséret jönnek.
MACBETH.
Ne hozzatok több hírt. Hadd szökjenek!
Míg a birnami erdő Dunsinanra
Nem hág: nem érint félelem. – S ki e
Malcolm kölyök? Nem asszony szülte őt?
– A földi végzet útait tudó
Jós-szellemek mondák: „Macbeth, – ne félj:
Kit anya szült, nem árthat az neked!”
Csak szökjetek hát, csalfa thánok, az
Angol pulyákhoz át! lágy félelem
Nem rázza meg e bátor szívet, – és
Nem e csapongó lelket csüggedés!
Szolga jő.
Pokolban égj szénné, tejképü rongy!
Hol vetted ezt a lúd pofát?
Ne hozzatok több hírt. Hadd szökjenek!
Míg a birnami erdő Dunsinanra
Nem hág: nem érint félelem. – S ki e
Malcolm kölyök? Nem asszony szülte őt?
– A földi végzet útait tudó
Jós-szellemek mondák: „Macbeth, – ne félj:
Kit anya szült, nem árthat az neked!”
Csak szökjetek hát, csalfa thánok, az
Angol pulyákhoz át! lágy félelem
Nem rázza meg e bátor szívet, – és
Nem e csapongó lelket csüggedés!
Szolga jő.
Pokolban égj szénné, tejképü rongy!
Hol vetted ezt a lúd pofát?
SZOLGA.
Lenn tízezer –
| Uram – |
MACBETH.
| Lúd? nyomorúlt! |
SZOLGA.
Katona –
| Uram – |
MACBETH.
Menj, dörzsöld meg a pofád’,
És pirosítsd ki félszedet, fehér
Májú kölyök! Miféle katonák, rongy?
Kárhozz el! e csepű kép másba is
Félelmet önt. Miféle katonák,
Savó-pofájú!
Menj, dörzsöld meg a pofád’,
És pirosítsd ki félszedet, fehér
Májú kölyök! Miféle katonák, rongy?
Kárhozz el! e csepű kép másba is
Félelmet önt. Miféle katonák,
Savó-pofájú!
SZOLGA.
Az angol hadak –
Az angol hadak –
MACBETH.
Told el pofád innen! – Seyton! – Beteg
Vagyok, ha látom – Seyton, mondom! – E
Lökés örökre urrá tesz, vagy a
nyeregből most kidob. – Eleget éltem;
Útam kopárba, sárga lomb közé
Tért már le. És az aggkor ékei:
Szeretet, engedelmesség, hű tisztelet,
S igaz barátok: – nem várnak reám.
Helyettük átok, elfojtott, de mély,
Szájjal való tisztelkedés, üres hang,
Mit a szegény szív megtagadni vágyna,
De nem mer. – Seyton!
Seyton jő.
Told el pofád innen! – Seyton! – Beteg
Vagyok, ha látom – Seyton, mondom! – E
Lökés örökre urrá tesz, vagy a
nyeregből most kidob. – Eleget éltem;
Útam kopárba, sárga lomb közé
Tért már le. És az aggkor ékei:
Szeretet, engedelmesség, hű tisztelet,
S igaz barátok: – nem várnak reám.
Helyettük átok, elfojtott, de mély,
Szájjal való tisztelkedés, üres hang,
Mit a szegény szív megtagadni vágyna,
De nem mer. – Seyton!
Seyton jő.
SEYTON.
| Felség, mit parancsol? |
MACBETH.
Mi hír újabb –?
Mi hír újabb –?
SEYTON.
Valósulása.
| Csak az előbbiek |
MACBETH.
Küzdök, míg a hús
Mind lemetélve nem lesz csontjaimról!
– Pánczélomat!
Küzdök, míg a hús
Mind lemetélve nem lesz csontjaimról!
– Pánczélomat!
SEYTON.
| Még nincsen arra szükség – |
MACBETH.
De fölveszem. Küldj több lovast ki még;
Járasd körül a tájt. Akaszszatok
Mindent föl, a ki félelmet huhog.
Pánczélom’! – Orvos, hogy van a beteg?
De fölveszem. Küldj több lovast ki még;
Járasd körül a tájt. Akaszszatok
Mindent föl, a ki félelmet huhog.
Pánczélom’! – Orvos, hogy van a beteg?
ORVOS.
Nem annyira beteg, felséges úr,
Mint fölzavarva rémes képzetek
Csoportja által, miktől nyugta nincs.
Nem annyira beteg, felséges úr,
Mint fölzavarva rémes képzetek
Csoportja által, miktől nyugta nincs.
MACBETH.
Gyógyítsd ki abból. Vagy nem tudsz beteg
Kedélyt megorvosolni? mély gyökért
Vert bút kitépni az emlékezetből?
Az agyra írt gondot letörleni?
S az altató felejtés édes ellen-
Mérgével, egy földúlt kebel ölő
Mérgét legyőzni –?
Gyógyítsd ki abból. Vagy nem tudsz beteg
Kedélyt megorvosolni? mély gyökért
Vert bút kitépni az emlékezetből?
Az agyra írt gondot letörleni?
S az altató felejtés édes ellen-
Mérgével, egy földúlt kebel ölő
Mérgét legyőzni –?
)
ORVOS.
Beteg magának legjobb orvosa!
| Ily esetben, a |
MACBETH.
Vesd a kutyáknak gyógyszered! nekem
Nem kell! – Te, jöszte, add rám vértemet.
Botomat is! – Seyton, te, küldj ki még. –
– Hé orvos, elpártoltak thánjaim.
– Siess te! – Orvos, országom baját ha
Kipuhatolni s orvosolni bírnád,
És visszaszerezni régi erejét:
Dicséretedre költeném magát a
Visszhangot is. – Szakítsd le, mondom! – Orvos,
Van-é szered: sennád, rhabarbarád,
Hogy elhajtsd ezt az angolt? – Vagy nem is
Tudsz még felőle?
Vesd a kutyáknak gyógyszered! nekem
Nem kell! – Te, jöszte, add rám vértemet.
Botomat is! – Seyton, te, küldj ki még. –
– Hé orvos, elpártoltak thánjaim.
– Siess te! – Orvos, országom baját ha
Kipuhatolni s orvosolni bírnád,
És visszaszerezni régi erejét:
Dicséretedre költeném magát a
Visszhangot is. – Szakítsd le, mondom! – Orvos,
Van-é szered: sennád, rhabarbarád,
Hogy elhajtsd ezt az angolt? – Vagy nem is
Tudsz még felőle?
ORVOS.
Készületéből értjük. –
| Felséged hadi |
MACBETH.
Halál nekem csak akkor árt, ha már a
| Hozd utánam! |
| Birnámi erdő léptet Dunsinánra! | (El.) |
ORVOS.
Csak én vihetném a fogam ki innét:
Csak én vihetném a fogam ki innét:
| Nincs olyan ár, mely visszacsalna ismét! | (El.) |
