IV. SZÍN.
Hű véreim, közelg a nap, remélem,
Mely visszahozza majd a felzavart
Házak nyugalmát.
Azt hiszszük mi is.
Miféle erdő itt ez?
A birnámi. |
Minden legény messen le egy galyat,
S föltartva hordja; – hadd borítsa árny
Számát hadunknak, így hozzuk zavarba
Az ellen számítását.
Úgy teszünk! |
(A katonák szétoszlanak s ágakat tördelnek.) |
Úgy hallik, a bitorló Dunsinanban
Ül elbizottan s várja ostromunkat.
Minden reménye a falakba’ van.
Künn nagy s kicsiny fellázadt ellene,
Ki csak tehette; és nem is maradt
Mellette más, csak a ki kénytelen volt,
De az se’ szívből.
Méltó vádaink’
Hagyjuk, míg el nem dől ügyünk; egész
Erőnkkel addig a harczon legyünk.
Közelg az óra, mely eldönti ezt,
És megmutatja, hogy ki nyer, ki veszt.
A tétlen ábránd csak reménykedik,
A harcz bírája kardvas lesz pedig!
Előre hát hadunkkal. | (Mind el, hadi menetben.) |