VII. SZÍN.
Ugyanott. A tér más része.
Macbeth jő.
MACBETH.
Nem futhatok. Karóhoz kötve kell, mint
Medvének, a hajrát kiállanom.
Ki az, kit asszony nem szült? Az nekem
Félelmes, senki más,
Ifjú Siward jő.
Nem futhatok. Karóhoz kötve kell, mint
Medvének, a hajrát kiállanom.
Ki az, kit asszony nem szült? Az nekem
Félelmes, senki más,
Ifjú Siward jő.
IFJÚ SIWARD.
Mi a neved?
Mi a neved?
MACBETH.
| Ha meghallod, megijedsz. |
IFJÚ SIWARD.
Nem én, ha lángolóbb név volna is,
Mint a pokol-lakóké.
Nem én, ha lángolóbb név volna is,
Mint a pokol-lakóké.
MACBETH.
Macbeth!
| A nevem |
IFJÚ SIWARD.
Sátán se mondhat én előttem utálatosbat!
Sátán se mondhat én előttem utálatosbat!
MACBETH.
Sem félelmesebbet.
Sem félelmesebbet.
IFJÚ SIWARD.
Hazudsz, utált bitorló! s kardom is meg-
Mutatja, hogy hazudtál! (Vívnak. Az Ifjú Siward elesik.)
Hazudsz, utált bitorló! s kardom is meg-
Mutatja, hogy hazudtál! (Vívnak. Az Ifjú Siward elesik.)
MACBETH.
Kaczagom én, harcz, lágy aczélodat,
Csatazaj. Macduff jő.
| Anya szült! |
| Mit asszony szülte férfi villogat! | (El.) |
MACDUFF.
Amott a zaj. Mutasd pofád, bitor!
Ha más talál megölni, nem kezem:
Nőm’ s gyermekim tovább kisértenek. –
Nem bántom én a zsoldos kerneket,
Kik bérbe adták karjokat. Nekem
Macbeth, te kellesz! vagy csorbátlanúl
Dugom hüvelybe tétlen kardomat.
Ott kell csatáznod; ott a rialom
S zaj elsőrendű bajnokot jelent.
Csak megtalálnom engedd őt, szerencse,
Csatazaj. Malcolm, öreg Siward jönnek.
Amott a zaj. Mutasd pofád, bitor!
Ha más talál megölni, nem kezem:
Nőm’ s gyermekim tovább kisértenek. –
Nem bántom én a zsoldos kerneket,
Kik bérbe adták karjokat. Nekem
Macbeth, te kellesz! vagy csorbátlanúl
Dugom hüvelybe tétlen kardomat.
Ott kell csatáznod; ott a rialom
S zaj elsőrendű bajnokot jelent.
Csak megtalálnom engedd őt, szerencse,
| Többet nem kérek! | (El.) |
SIWARD.
Csak erre herczeg. Könnyen megvevők
A várt, mivel mindkét felen csatáz a
Zsarnok hada – s a thánok hősileg
Forogtak. Immár téged vall a nap,
Kevés híján, győzőnek.
Csak erre herczeg. Könnyen megvevők
A várt, mivel mindkét felen csatáz a
Zsarnok hada – s a thánok hősileg
Forogtak. Immár téged vall a nap,
Kevés híján, győzőnek.
MALCOLM.
Nagy része mellénk állt.
| Ellenink |
SIWARD.
Menjünk a várba, herczegem. (Elmennek.)
Csatazaj. Macbeth jő.
Menjünk a várba, herczegem. (Elmennek.)
Csatazaj. Macbeth jő.
MACBETH.
Mért jásztanám a balga rómait:
Saját kardomba dőlve? míg elég
Van ellenem, kin kardom fog.
Macduff jő.
Mért jásztanám a balga rómait:
Saját kardomba dőlve? míg elég
Van ellenem, kin kardom fog.
Macduff jő.
MACDUFF.
Pokol kutyája, állj meg!
| Megállj |
MACBETH.
Téged kerültelek csak. Menj! Elég
Véred nyom már is lelkemen.
| A világon |
Véred nyom már is lelkemen.
MACDUFF.
Nincsen szavam. hangom kardomba’ van
S te vérszopóbb, mint szóval mondható!
| Nekem |
S te vérszopóbb, mint szóval mondható!
| (Vívnak.) |
MACBETH.
Hiú erőlködés. Az oszthatatlan
Levegőn e vas könnyebben hagy nyomot,
Mint rajtam egy kis karczolást. Suhints
Vasaddal sebhető fejekre. Mert
Engem varázs véd: asszonytól szülött
Nekem nem árthat.
Hiú erőlködés. Az oszthatatlan
Levegőn e vas könnyebben hagy nyomot,
Mint rajtam egy kis karczolást. Suhints
Vasaddal sebhető fejekre. Mert
Engem varázs véd: asszonytól szülött
Nekem nem árthat.
MACDUFF.
Varázs felől! s dörögje angyalod, kit
Imádsz, füledbe: „Macduffot kivágták
Idő előtt az anyja méhiből!”
| Ess’ kétségbe hát a |
Imádsz, füledbe: „Macduffot kivágták
Idő előtt az anyja méhiből!”
MACBETH.
Légy átkozott nyelv, mely kimondod ezt.
Mert férfiságom jobb felét vevéd
El ezzel! Oh, bolond, ki még hiszen
Pokol büvébe’! kétértelmüleg
Játszik velünk az: fülnek mond valót
Csak; a reményt meg cserbe hagyja. Nem
Vívok veled.
Légy átkozott nyelv, mely kimondod ezt.
Mert férfiságom jobb felét vevéd
El ezzel! Oh, bolond, ki még hiszen
Pokol büvébe’! kétértelmüleg
Játszik velünk az: fülnek mond valót
Csak; a reményt meg cserbe hagyja. Nem
Vívok veled.
MACDUFF.
Add meg tehát magad,
Pulya! s világ csodája légy soká!
Póznán kifestett ritka szörny gyanánt
Tartunk, s alá ezt írjuk: „jőj ide, nép!
Itt zsarnokot mutogatnak!”
Add meg tehát magad,
Pulya! s világ csodája légy soká!
Póznán kifestett ritka szörny gyanánt
Tartunk, s alá ezt írjuk: „jőj ide, nép!
Itt zsarnokot mutogatnak!”
MACBETH.
magam: hogy ifjú Malcolm lábait
Csókoljam, míg rám gúnyt dobál a nép.
Bár a birnami erdő Dunsinan
Felé megindúlt, s ellenem te, mint
Nem asszony-szülte jösz: próbálok egy
Végsőt; s fölütve pajzsomat, kiáltom:
„Macduff, jövel! és átkozott, ki még
Kettőnk közűl először esd: elég!” (Küzdve elmennek.)
Dobok- s zászlókkal jönnek. Malcolm, öreg Siward, Rosse, Thánok, Katonaság.
| Nem adom meg |
Csókoljam, míg rám gúnyt dobál a nép.
Bár a birnami erdő Dunsinan
Felé megindúlt, s ellenem te, mint
Nem asszony-szülte jösz: próbálok egy
Végsőt; s fölütve pajzsomat, kiáltom:
„Macduff, jövel! és átkozott, ki még
Kettőnk közűl először esd: elég!” (Küzdve elmennek.)
| (A harsonák visszavonulót fújnak.) |
)
MALCOLM.
Bár mind, ki nincs itt még, előkerülne!
Bár mind, ki nincs itt még, előkerülne!
SIWARD.
Kell áldozatnak esni. Így is, e
Nagy naphoz, úgy látom, olcsón jutánk. –
Kell áldozatnak esni. Így is, e
Nagy naphoz, úgy látom, olcsón jutánk. –
MALCOLM.
Macduff hiányzik, és nemes fiad.
Macduff hiányzik, és nemes fiad.
ROSSE.
Fiad, mylord, vitéz halált hala.
Csak addig élt, míg férfivá leve,
S alig tevé le próbáját: azon
Helyen, hol ingatatlan állt s vívott,
Mint férfiú esék el!
Fiad, mylord, vitéz halált hala.
Csak addig élt, míg férfivá leve,
S alig tevé le próbáját: azon
Helyen, hol ingatatlan állt s vívott,
Mint férfiú esék el!
SIWARD.
| Halva hát! |
ROSSE.
El is vitték a harczterérül. Ám
Búdat ne mérd becséhez: mert amúgy
Határtalan lesz.
El is vitték a harczterérül. Ám
Búdat ne mérd becséhez: mert amúgy
Határtalan lesz.
SIWARD.
| Elől van-é sebe? |
ROSSE.
A homlokán.
A homlokán.
SIWARD.
Legyen tehát az isten katonája.
Fiam ha annyi volna, mint hajam:
Egynek se kérnék szebb halált. S evvel
Búcsuztatója el van mondva.
Legyen tehát az isten katonája.
Fiam ha annyi volna, mint hajam:
Egynek se kérnék szebb halált. S evvel
Búcsuztatója el van mondva.
MALCOLM.
Keservre méltó; én adom meg azt.
| Több |
SIWARD.
Nem többre! Mondják: hősileg hala;
Vezesse égbe isten angyala!
Itt jő az új vigasz.
Macduff jő s póznára szúrva hozza Macbeth fejét.
Nem többre! Mondják: hősileg hala;
Vezesse égbe isten angyala!
Itt jő az új vigasz.
Macduff jő s póznára szúrva hozza Macbeth fejét.
MACDUFF.
Mert az vagy! Im nézd a bitor fejét!
szabadok vagyunk! – Az ország színe körz,
S üdvözletem szivökben visszazeng;
De hadd kiáltsák hangosan velem:
Üdv, Skócziánk királya, élj soká!
| Királyom, üdv! |
szabadok vagyunk! – Az ország színe körz,
S üdvözletem szivökben visszazeng;
De hadd kiáltsák hangosan velem:
Üdv, Skócziánk királya, élj soká!
MIND.
Üdv, Skócziánk királya, élj soká! (Harsonák.)
Üdv, Skócziánk királya, élj soká! (Harsonák.)
MALCOLM.
Minél-előbb számot vetünk szives
Hűségetekkel, s tartozásainkat
Sietünk leróni. – Thánok, véreink!
Mostantól grófi czímmel éljetek,
Elsők, kiket még így hív Skócziánk.
Mi hátra van s teendő lész’ ez új
Idő szerint: – a száműzötteket,
Kik a mindig éber zsarnok-tőr elől
Külföldre mentek, visszahívni; mind
Törvénybe fogni a megölt hentes
Szolgáit; és sátáni nőjeéit,
Ki, hír szerint, saját erőszakos
Kezével önmagát írtá ki; – mind ez
S több még, ha ég kegyelme ránk tekint,
Meglesz, sor és hely és idő szerint,
S most összesen, s egyen, hálám kimondva,
Koronázásra hívlak össze Sconeba! (Harsonák. Mind el.)
Minél-előbb számot vetünk szives
Hűségetekkel, s tartozásainkat
Sietünk leróni. – Thánok, véreink!
Mostantól grófi czímmel éljetek,
Elsők, kiket még így hív Skócziánk.
Mi hátra van s teendő lész’ ez új
Idő szerint: – a száműzötteket,
Kik a mindig éber zsarnok-tőr elől
Külföldre mentek, visszahívni; mind
Törvénybe fogni a megölt hentes
Szolgáit; és sátáni nőjeéit,
Ki, hír szerint, saját erőszakos
Kezével önmagát írtá ki; – mind ez
S több még, ha ég kegyelme ránk tekint,
Meglesz, sor és hely és idő szerint,
S most összesen, s egyen, hálám kimondva,
Koronázásra hívlak össze Sconeba! (Harsonák. Mind el.)
