I. SZÍN.
Perikles jő, hajó födelén.
PERIKLES.
Te e nagy síknak istene, verd vissza ez
Eget s pokolt mosó hullámokat;
Szelek királya! verd bilincsre őket,
Ha a mélyből felhivád. A siketítő
Iszonyú dörgést csillapítsd le! Oltsd ki
Gyors kénsugárid’! – Halldsza, Lychorida!
Hogy van királyném? – Tán, vihar, dühödben
Magad’ egészen kiokádni készülsz?
Halál fülébe súgás a hajós-síp:
Nem hallja. – Lychorida! – Oh Lucína!
Azok legrégibb védje, gyámola,
Kik hívnak éjjel, óh jer, istenasszony!
Ingó hajónkra! kínját rövidítsd meg
Vajúdó nőmnek! – Nos, szólj, Lychorida!
Lychorida jő, egy kisdeddel.
Te e nagy síknak istene, verd vissza ez
Eget s pokolt mosó hullámokat;
Szelek királya! verd bilincsre őket,
Ha a mélyből felhivád. A siketítő
Iszonyú dörgést csillapítsd le! Oltsd ki
Gyors kénsugárid’! – Halldsza, Lychorida!
Hogy van királyném? – Tán, vihar, dühödben
Magad’ egészen kiokádni készülsz?
Halál fülébe súgás a hajós-síp:
Nem hallja. – Lychorida! – Oh Lucína!
Azok legrégibb védje, gyámola,
Kik hívnak éjjel, óh jer, istenasszony!
Ingó hajónkra! kínját rövidítsd meg
Vajúdó nőmnek! – Nos, szólj, Lychorida!
Lychorida jő, egy kisdeddel.
LYCHORIDA.
Nézd e teremtést: ifjú még e helyre!
Eszmélni csak, meghalni vágyna, mint rám
Biztos halál vár. Vedd öledbe romját
Hold hitvesednek.
Nézd e teremtést: ifjú még e helyre!
Eszmélni csak, meghalni vágyna, mint rám
Biztos halál vár. Vedd öledbe romját
Hold hitvesednek.
PERIKLES.
| Mily szó! Lychorida! |
LYCHORIDA.
Csak türelem! viharnak ne segits.
Nézd, hitvesedből ez maradt csak élve,
E kis leányka: légy őérte férfi
S vigasztalódjál!
Csak türelem! viharnak ne segits.
Nézd, hitvesedből ez maradt csak élve,
E kis leányka: légy őérte férfi
S vigasztalódjál!
PERIKLES.
Oly kedvesekké drága adományid’,
Ha rögtön elveszed? Mi itt alant
Nem kérjük vissza, mit adánk, s becsűlet
Dolgában istenekkel mérkezünk.
| Oh ég, mért teszed |
Ha rögtön elveszed? Mi itt alant
Nem kérjük vissza, mit adánk, s becsűlet
Dolgában istenekkel mérkezünk.
LYCHORIDA.
Oh csendesűlj e gyermek kedviért!
Oh csendesűlj e gyermek kedviért!
PERIKLES.
Csöndes legyen élted! hisz nem született még
Kisded ily ádáz szélvészek között.
Szelid, nyugodt jövőnek nézz elé!
Hisz a világ még fejedelmi sarjat
Nem fogadott ily durván. Boldogúlj!
Hisz oly zajongó születési órád,
Minővé ég, föld, tűz, viz teheték,
Hirdetve jöttöd’ szülőd méhiből.
Annyit veszítél már is, hogy soha
Mindaz, mit itt lelsz, föl nem ér vele.
Oh nézzetek rá, nyájas istenek,
Legnyájasabb szemekkel!
Két Matróz jő.
Csöndes legyen élted! hisz nem született még
Kisded ily ádáz szélvészek között.
Szelid, nyugodt jövőnek nézz elé!
Hisz a világ még fejedelmi sarjat
Nem fogadott ily durván. Boldogúlj!
Hisz oly zajongó születési órád,
Minővé ég, föld, tűz, viz teheték,
Hirdetve jöttöd’ szülőd méhiből.
Annyit veszítél már is, hogy soha
Mindaz, mit itt lelsz, föl nem ér vele.
Oh nézzetek rá, nyájas istenek,
Legnyájasabb szemekkel!
Két Matróz jő.
1. MATRÓZ.
Áldjon Isten, sir! Nos, van még bátorság?
Áldjon Isten, sir! Nos, van még bátorság?
PERIKLES.
Az vón’ elég. Vihart nem félek én,
A leggonoszbat rajtam megtevé.
Ám e szegényért – első vizi utján –
Ohajtanám, hogy csillapodnék.
Az vón’ elég. Vihart nem félek én,
A leggonoszbat rajtam megtevé.
Ám e szegényért – első vizi utján –
Ohajtanám, hogy csillapodnék.
1. MATRÓZ.
Oldjátok meg ott a vitorlakötelet!
No, csak rajta! fújj, mig megpukkansz!
Oldjátok meg ott a vitorlakötelet!
No, csak rajta! fújj, mig megpukkansz!
2. MATRÓZ.
Csak a nyilt tengerre jussunk, s bár a holdat csókolja akkor a sós zavaros hullám, nem törődöm vele.
Csak a nyilt tengerre jussunk, s bár a holdat csókolja akkor a sós zavaros hullám, nem törődöm vele.
1. MATRÓZ.
Uram, királynődet ki kell vetnünk. A tenger háborog, a szél ordít, s le nem nyugszik előbb, míg a hajó a halottól meg nincs tisztítva.
Uram, királynődet ki kell vetnünk. A tenger háborog, a szél ordít, s le nem nyugszik előbb, míg a hajó a halottól meg nincs tisztítva.
PERIKLES.
Eh! ez csak babona.
Eh! ez csak babona.
1. MATRÓZ
Bocsánat, uram! de már mi nálunk itt a tengeren mindeddig megtartották, s mi szívósan ragaszkodunk a szokáshoz. Azért hát csak add ki gyorsan, mert azonnal ki kell vetnünk.
Bocsánat, uram! de már mi nálunk itt a tengeren mindeddig megtartották, s mi szívósan ragaszkodunk a szokáshoz. Azért hát csak add ki gyorsan, mert azonnal ki kell vetnünk.
PERIKLES.
Tetszésetekként. Oh szegény királyném!
Tetszésetekként. Oh szegény királyném!
LYCHORIDA.
Itt fekszik ő, királyom.
Itt fekszik ő, királyom.
PERIKLES.
Oh, szörnyü gyermekágyad volt, szerettem!
Se világ, se tűz: a zordon elemek
Elfeledének végkép; nincs időm,
Hogy megszentelve juss sirodba, rögtön
Le az iszapba kell vetnem koporsód’,
Hol csontjaid emléke s az örök
Lámpák helyett majd vizhányó czetek
S morajló vízár nyomják tetemid’,
Az egyszerű kagylók közt. – Lychorida!
Tintát, papirt hozzon Nestor s füszert
S ékszerszelenczém’, hozza bé Nicander
Selyem böröndöm’; e vánkosra tedd
A kisdedet. Siess; én azalatt
Imába’ mondok búcsut; gyorsan, asszony!
Oh, szörnyü gyermekágyad volt, szerettem!
Se világ, se tűz: a zordon elemek
Elfeledének végkép; nincs időm,
Hogy megszentelve juss sirodba, rögtön
Le az iszapba kell vetnem koporsód’,
Hol csontjaid emléke s az örök
Lámpák helyett majd vizhányó czetek
S morajló vízár nyomják tetemid’,
Az egyszerű kagylók közt. – Lychorida!
Tintát, papirt hozzon Nestor s füszert
S ékszerszelenczém’, hozza bé Nicander
Selyem böröndöm’; e vánkosra tedd
A kisdedet. Siess; én azalatt
Imába’ mondok búcsut; gyorsan, asszony!
| (Lychorida el.) |
2. MATRÓZ.
Uram! van ott len a hajó odvában egy jól iszkábált és beszurkolt láda.
Uram! van ott len a hajó odvában egy jól iszkábált és beszurkolt láda.
PERIKLES.
Köszönöm. Mi part ez itt, barátom?
Köszönöm. Mi part ez itt, barátom?
2. MATRÓZ.
Tarsushoz vagyunk közel.
Tarsushoz vagyunk közel.
PERIKLES.
Derék hajós! csak arra válts irányt
Tyrus felől! Mikorra érsz oda?
Derék hajós! csak arra válts irányt
Tyrus felől! Mikorra érsz oda?
2. MATRÓZ.
Virradatra, ha a szél elűl.
Virradatra, ha a szél elűl.
PERIKLES.
Tarsus felé hát! Elmegyek Kleonhoz,
Mert ki nem állná lánykám Tyrusig:
Ott hagyom őtet gondos ápoló
Kezek között. – Menj most, jó tengerész:
Rögtön hozom a tetemet.
Tarsus felé hát! Elmegyek Kleonhoz,
Mert ki nem állná lánykám Tyrusig:
Ott hagyom őtet gondos ápoló
Kezek között. – Menj most, jó tengerész:
Rögtön hozom a tetemet.
| (Mindketten el.) |
