III. SZÍN.
Diána temploma Ephesusban. Thaisa az oltárhoz áll közel, mint főpapnő; két felől szűzek.
Cerimon és más Ephesusi lakosok jelen. Perikles jő, Kiséretével; Lysimachus, Helican, Marina és Egy Hölgy.
PERIKLES.
Diána, üdv! Parancsod’ teljesítve,
Tyrus urának vallom itt magam’,
Ki enhazámból elriasztva, nőül
Pentapolisban vettem szép Thaisát.
Az óczeánon halt meg gyermekágyban,
Egy lányt, Marinát szülvén, a ki még
Ezüst ruhádat hordja, oh Diána.
Kleon nevelte Tarsusban, mig aztán
Éltére tört; de jobb csillagzata
Mitylénbe vitte; épen ott uszánk,
Midőn hajónkra hozta őt a sors,
Hol lányomúl födözte föl magát
Ön hű emlékivel.
Diána, üdv! Parancsod’ teljesítve,
Tyrus urának vallom itt magam’,
Ki enhazámból elriasztva, nőül
Pentapolisban vettem szép Thaisát.
Az óczeánon halt meg gyermekágyban,
Egy lányt, Marinát szülvén, a ki még
Ezüst ruhádat hordja, oh Diána.
Kleon nevelte Tarsusban, mig aztán
Éltére tört; de jobb csillagzata
Mitylénbe vitte; épen ott uszánk,
Midőn hajónkra hozta őt a sors,
Hol lányomúl födözte föl magát
Ön hű emlékivel.
THAISA.
Te vagy, te vagy… Oh Perikles, királyom!
| E hang, ez arcz! |
| (Elájul.) |
PERIKLES.
Mi érte a nőt? Meghal! segedelmet!
Mi érte a nőt? Meghal! segedelmet!
CERIMON.
Nemes király,
Akkor ez itt nőd.
Nemes király,
Akkor ez itt nőd.
PERIKLES.
Hisz a hajóból e karok dobák ki.
| Tisztes úr, nem az! |
CERIMON.
E part felé, bizonynyal.
E part felé, bizonynyal.
PERIKLES.
| Úgy vagyon. |
CERIMON.
Segélyt a hölgynek! Öröm-kábulás csak. –
Korán, zimankós reggelen vetődött
Partunkra e hölgy. A szekrényt kitártam;
Ékszert lelék benn’; nőd’ felgyógyitám,
S papnő lön aztán.
Segélyt a hölgynek! Öröm-kábulás csak. –
Korán, zimankós reggelen vetődött
Partunkra e hölgy. A szekrényt kitártam;
Ékszert lelék benn’; nőd’ felgyógyitám,
S papnő lön aztán.
PERIKLES.
| Láthatnám az ékszert? |
CERIMON.
Lakomba hivlak, s ott, nagy fejdelem,
Eléd teszem mind. Nézd, eszmélni kezd!
Lakomba hivlak, s ott, nagy fejdelem,
Eléd teszem mind. Nézd, eszmélni kezd!
THAISA.
Hadd nézzem! Oh, ha nem enyém,
Nem hallaná szentségem oly mohón
Érzéki vágyam’, sőt megzabolázná
Látás daczára. – Mint ő, úgy beszélsz,
Mint ő, olyan vagy. Nem szóltál viharról,
Születés-, halálról?
Hadd nézzem! Oh, ha nem enyém,
Nem hallaná szentségem oly mohón
Érzéki vágyam’, sőt megzabolázná
Látás daczára. – Mint ő, úgy beszélsz,
Mint ő, olyan vagy. Nem szóltál viharról,
Születés-, halálról?
PERIKLES.
| Holt Thaisa hangja! |
THAISA.
A holtnak hitt Thaisa én vagyok!
A holtnak hitt Thaisa én vagyok!
PERIKLES.
Örök Diána!
Örök Diána!
THAISA.
Pentapolisban könyező bucsúnknál
Királyi nemzőm ily gyürűt adott.
| Nincs kétség, te vagy! – |
Királyi nemzőm ily gyürűt adott.
| (Egy gyűrűt mutat.) |
PERIKLES.
Ezt! ezt! Elég már, istenek! e jóság
Multam keservit játékká teszi.
Érintve ajkát, óh hadd olvadok szét,
Hogy elenyészszem! Oh jer és magad’
Temesd el újra e karok közé!
Ezt! ezt! Elég már, istenek! e jóság
Multam keservit játékká teszi.
Érintve ajkát, óh hadd olvadok szét,
Hogy elenyészszem! Oh jer és magad’
Temesd el újra e karok közé!
MARINA.
Szívem szökell az anya-szív felé!
Szívem szökell az anya-szív felé!
| (Letérdel Thaisa előtt.) |
PERIKLES.
Ki térdel itt, nézd! A te véred! Ő volt
Méhedben akkor, s mert tenger szülöttje,
Neve Marina.
Ki térdel itt, nézd! A te véred! Ő volt
Méhedben akkor, s mert tenger szülöttje,
Neve Marina.
THAISA.
Oh légy megáldva, én egyetlenem!
Oh légy megáldva, én egyetlenem!
HELICAN.
Üdv, én királyném!
Üdv, én királyném!
THAISA.
| Nem tudom, ki vagy. |
PERIKLES.
Mondám, midőn Tyrusból megfuték,
Kormányzozóul hogy kit hagytam otthon;
Jut még eszedbe, hogy hivám? Gyakorta
Emlegetém őt.
Mondám, midőn Tyrusból megfuték,
Kormányzozóul hogy kit hagytam otthon;
Jut még eszedbe, hogy hivám? Gyakorta
Emlegetém őt.
THAISA.
| Úgy hát Helican. |
PERIKLES.
Ujabb bizonyság!
Öleld meg őtet, kedvesem: ez ő. –
Azt hadd tudom már, hogy mint leltenek meg?
Élted’ hogy őrzék meg? s kinek köszönjem
E nagy csodát az istenek után?
Ujabb bizonyság!
Öleld meg őtet, kedvesem: ez ő. –
Azt hadd tudom már, hogy mint leltenek meg?
Élted’ hogy őrzék meg? s kinek köszönjem
E nagy csodát az istenek után?
THAISA.
Cerimon úrnak! Általa
Tanúsiták hatalmok’ istenek;
Ő mindent tudtul adhat.
Cerimon úrnak! Általa
Tanúsiták hatalmok’ istenek;
Ő mindent tudtul adhat.
PERIKLES.
Nincsen halandó küldöttjök egeknek,
A ki hasonlóbb istenhez. Beszéld el,
Hogy éledett föl a megholt királyné?
| Tisztes úr! |
A ki hasonlóbb istenhez. Beszéld el,
Hogy éledett föl a megholt királyné?
CERIMON.
Meglesz, királyom; ámde
Előbb, könyörgök, jer velem lakomba:
Mit véle leltünk, mindent látni fogsz;
Elmondom, e templomba hogy jutott,
El nem mulasztva semmi fontosat.
Meglesz, királyom; ámde
Előbb, könyörgök, jer velem lakomba:
Mit véle leltünk, mindent látni fogsz;
Elmondom, e templomba hogy jutott,
El nem mulasztva semmi fontosat.
PERIKLES.
Légy áldva, szűz Diána! álmodért:
Éjente áldozok neked. Thaisa!
E herczeg itt leányod jegyese,
Pentapolisban üljön véle nászt.
És most e díszt itt, a mely arczomat
Eltorzitá, lenyírom ékesen;
S mit kés nem ére tiz s négy éven át,
Megszépitem most násznapod diszéül.
Légy áldva, szűz Diána! álmodért:
Éjente áldozok neked. Thaisa!
E herczeg itt leányod jegyese,
Pentapolisban üljön véle nászt.
És most e díszt itt, a mely arczomat
Eltorzitá, lenyírom ékesen;
S mit kés nem ére tiz s négy éven át,
Megszépitem most násznapod diszéül.
THAISA.
Hitelre méltó levelet
Kapott Cerimon, hogy meghalt atyám.
Hitelre méltó levelet
Kapott Cerimon, hogy meghalt atyám.
PERIKLES.
Csillaggá tedd, ég! Ám mégis, királyném!
Ott ünnepeljük nászukat s magunk is
Éljük le ottan napjaink utolját;
Tyrust meg birja lányunk és fiúnk. –
Még, Cerimon, türtőztetem magam’,
Aztán beszélj ám! Most vezess, uram. (Mind el.)
Gower jő.
Csillaggá tedd, ég! Ám mégis, királyném!
Ott ünnepeljük nászukat s magunk is
Éljük le ottan napjaink utolját;
Tyrust meg birja lányunk és fiúnk. –
Még, Cerimon, türtőztetem magam’,
Aztán beszélj ám! Most vezess, uram. (Mind el.)
Gower jő.
GOWER.
Antiochus s lánya, láttuk, tanusitja,
Van undok bűnnek méltó bére, díja. –
Perikles-, nője- és lányába’ látjuk
– Sors üldte bár keményen, dühösen –
A megrótt erényt bősz dúlás vésziben:
Vezérök ég, s üdv végre koronájuk. –
Hű érzület, igaz szív képinek
Vén Helicanust képzelhetitek;
Mig Cerimonban, méltóság diszében,
Ragyog a jóság, tudomány kezében. –
Kleonra s nejére, elszállván hire
Tettöknek és Perikles jó nevének,
Tarsus lakói mind felbőszülének,
Rágyujtva házát rá s övéire.
Tetszék az égnek gyilkos bünhödése,
Nem ért a terv bár még véghezvivésre. –
Kiknek türelmét mindig várva várjuk,
Antiochus s lánya, láttuk, tanusitja,
Van undok bűnnek méltó bére, díja. –
Perikles-, nője- és lányába’ látjuk
– Sors üldte bár keményen, dühösen –
A megrótt erényt bősz dúlás vésziben:
Vezérök ég, s üdv végre koronájuk. –
Hű érzület, igaz szív képinek
Vén Helicanust képzelhetitek;
Mig Cerimonban, méltóság diszében,
Ragyog a jóság, tudomány kezében. –
Kleonra s nejére, elszállván hire
Tettöknek és Perikles jó nevének,
Tarsus lakói mind felbőszülének,
Rágyujtva házát rá s övéire.
Tetszék az égnek gyilkos bünhödése,
Nem ért a terv bár még véghezvivésre. –
Kiknek türelmét mindig várva várjuk,
| Új üdv tinektek! Most a színt bezárjuk. | (El.) |
)
