II. SZÍN.
Ugyanott.
Perikles a födélzeten alszik; Diana álomban megjelen neki.
DIANA.
Fel Ephesusba! ott van templomom:
Oda siess! áldozz oltáromon!
Ha szűz papnőim egybegyűltek ott,
Az összes nép előtt
Nődről beszéld el, hogy vesztéd el őt;
Gyászolni hídd magad s lányod keservén,
Élethiven eléjök ecsetelvén.
Búbajban élsz, ha nem hallgatsz szavamra;
De tedd meg, s boldog lészsz, ezüst ijamra!
Fel Ephesusba! ott van templomom:
Oda siess! áldozz oltáromon!
Ha szűz papnőim egybegyűltek ott,
Az összes nép előtt
Nődről beszéld el, hogy vesztéd el őt;
Gyászolni hídd magad s lányod keservén,
Élethiven eléjök ecsetelvén.
Búbajban élsz, ha nem hallgatsz szavamra;
De tedd meg, s boldog lészsz, ezüst ijamra!
| Ébredj! s beszéld el álmod’. | (Eltűnik.) |
PERIKLES.
Ezüst sugáru istennő, Diána!
Szavad szerint lesz! – Helican!
Lysimachus, Helican és Marina jönnek.
Ezüst sugáru istennő, Diána!
Szavad szerint lesz! – Helican!
Lysimachus, Helican és Marina jönnek.
HELICAN.
| Uram? |
PERIKLES.
Tarsusba vágytam, Kleont megfenyítni,
A kegyeletlent; ámde új kötély hí:
Duzzadt vitorlánk’ Ephesus felé
Fordítsd tehát, majd megmondom, miért. –
Lelünk üdűlést partodon, uram?
S adsz aranyunkért oly élelmi szert,
Minőre szorulunk?
Tarsusba vágytam, Kleont megfenyítni,
A kegyeletlent; ámde új kötély hí:
Duzzadt vitorlánk’ Ephesus felé
Fordítsd tehát, majd megmondom, miért. –
Lelünk üdűlést partodon, uram?
S adsz aranyunkért oly élelmi szert,
Minőre szorulunk?
LYSIMACHUS.
Teljes szivemből! és ha partra lépsz,
Lesz nékem is kérésem.
Teljes szivemből! és ha partra lépsz,
Lesz nékem is kérésem.
PERIKLES.
Bár lányomat kérd: mert jól látom én,
Nemes valál iránta.
| Megadom, |
Nemes valál iránta.
LYSIMACHUS.
Királyom, nyujtsd karod’.
Királyom, nyujtsd karod’.
PERIKLES.
Gower jő, Diána temploma előtt Ephesusban.
| Jöszte, Marinám. | (Mind el.) |
GOWER.
Csaknem lefolyt már a fövény,
Pár szó még, s elnémúlok én.
Legyen utolsó kegyetek,
Nyájas segédim legyetek,
S hűn fesse ki a képzelet,
Mily zene, dal, látvány, menet,
Mily dísz, mi pompa fényivel
Ünnepli Mitylén ura
Periklest. S czélt ér annyira,
Nőűl Marinát nyeri el;
De csak, ha – mint Diána szabta –
Végezve lészen áldozatja.
Ez útra készül. Gondolat
A közidőn általhalad.
Szárnyas vitorla kifeszűl
És minden óhaj teljesűl.
Ephesus templomába lépe
Perikles és kisérő népe.
Hogy czélját oly hamar elérte,
Csaknem lefolyt már a fövény,
Pár szó még, s elnémúlok én.
Legyen utolsó kegyetek,
Nyájas segédim legyetek,
S hűn fesse ki a képzelet,
Mily zene, dal, látvány, menet,
Mily dísz, mi pompa fényivel
Ünnepli Mitylén ura
Periklest. S czélt ér annyira,
Nőűl Marinát nyeri el;
De csak, ha – mint Diána szabta –
Végezve lészen áldozatja.
Ez útra készül. Gondolat
A közidőn általhalad.
Szárnyas vitorla kifeszűl
És minden óhaj teljesűl.
Ephesus templomába lépe
Perikles és kisérő népe.
Hogy czélját oly hamar elérte,
| Képzelmeteknek hála érte. | (El.) |
