I. SZÍN.
Köztér.
Mercutio, Benvolio, Apród, Szolgák jönnek.
BENVOLIO.
Mercutio, kérlek, jerünk haza.
Forró a nap, Capuleték az utczán:
Ha összejönnénk, készen a viszály.
Ily hő napon hevesbre forr a vér is.
Mercutio, kérlek, jerünk haza.
Forró a nap, Capuleték az utczán:
Ha összejönnénk, készen a viszály.
Ily hő napon hevesbre forr a vér is.
MERCUTIO.
Olyan vagy, mint az a ficzkó, ki a kocsmába lépve, kardjával az asztalra üt, s felkiált: „Adja Isten, hogy ne legyen szükségem reád;” de már a második pohárnál a pinczérre is kardot ránt, mikor arra épen nincs szükség.
Olyan vagy, mint az a ficzkó, ki a kocsmába lépve, kardjával az asztalra üt, s felkiált: „Adja Isten, hogy ne legyen szükségem reád;” de már a második pohárnál a pinczérre is kardot ránt, mikor arra épen nincs szükség.
BENVOLIO.
Én is ilyen ficzkó volnék?
Én is ilyen ficzkó volnék?
MERCUTIO.
Eredj, eredj! te is oly heves vérű vagy, mint bármely más olasz: szintoly könnyelműen lobbanó s fellobbanva szintoly könnyelmű.
Eredj, eredj! te is oly heves vérű vagy, mint bármely más olasz: szintoly könnyelműen lobbanó s fellobbanva szintoly könnyelmű.
BENVOLIO.
Hát még mi?
Hát még mi?
MERCUTIO.
Ha két ily emberünk volna, mihamar egyse maradna, mert megölnék egymást. Te? te kész volnál megverekedni valakivel, mért van egy szállal több vagy kevesebb a szakálában, mint neked. Kész volnál megverekedni valakivel, ha diót tör, csupán azért, mert neked is dió-színű szemed van. Ilyen tárgyat a veszekedésre másforma szemű ember nem is tudna találni. Fejed úgy tele van patvarkodással, mint a tojás a sárgájával: ámbár annyiszor betörted már a fejedet miatta, mint egy piros tojást. Nem te tűztél-e össze valakivel, a mért az utczán köhögött, mikor a kutyád elaludt volt a napon? Nem kaptál-e hajba egy szabóval, hogy merte fölvenni az új mellényét húsvét előtt? s a másikkal: mért viselte új czipőjét ócska szalaggal? Mégis te akarsz engem óvni a verekedéstől?
Ha két ily emberünk volna, mihamar egyse maradna, mert megölnék egymást. Te? te kész volnál megverekedni valakivel, mért van egy szállal több vagy kevesebb a szakálában, mint neked. Kész volnál megverekedni valakivel, ha diót tör, csupán azért, mert neked is dió-színű szemed van. Ilyen tárgyat a veszekedésre másforma szemű ember nem is tudna találni. Fejed úgy tele van patvarkodással, mint a tojás a sárgájával: ámbár annyiszor betörted már a fejedet miatta, mint egy piros tojást. Nem te tűztél-e össze valakivel, a mért az utczán köhögött, mikor a kutyád elaludt volt a napon? Nem kaptál-e hajba egy szabóval, hogy merte fölvenni az új mellényét húsvét előtt? s a másikkal: mért viselte új czipőjét ócska szalaggal? Mégis te akarsz engem óvni a verekedéstől?
BENVOLIO.
Ha én oly kész volnék a verekedésre, mint te, akárkinek oda adnám az életemet öt fertály órai biztositásért!
Ha én oly kész volnék a verekedésre, mint te, akárkinek oda adnám az életemet öt fertály órai biztositásért!
MERCUTIO.
Ki adna, tökfejedért, valamit?
Ki adna, tökfejedért, valamit?
BENVOLIO.
Fejemre, itt jönnek Capuleték!
Fejemre, itt jönnek Capuleték!
| Tybált, kisérettel jő. |
MERCUTIO.
Sarkamra, én nem gondolok velök!
Sarkamra, én nem gondolok velök!
TYBÁLT.
Nyomomba’ légyetek. Megszólitom.
Jó napot, urak! Egy szóm van egyitekkel.
Nyomomba’ légyetek. Megszólitom.
Jó napot, urak! Egy szóm van egyitekkel.
MERCUTIO.
Csak egyikünkkel? s egy szód? Toldd meg valamivel, hadd legyen egy szó meg egy ütés.
Csak egyikünkkel? s egy szód? Toldd meg valamivel, hadd legyen egy szó meg egy ütés.
TYBÁLT.
Arra is késznek találsz, uram, ha alkalmat adsz reá.
Arra is késznek találsz, uram, ha alkalmat adsz reá.
MERCUTIO.
Nem vennél magad, ha nem adnék?
Nem vennél magad, ha nem adnék?
TYBÁLT.
Mercutio, te is egy húron pendülsz Romeoval.
Mercutio, te is egy húron pendülsz Romeoval.
MERCUTIO.
Egy húron? Hát muzsikusoknak tartasz? Ha muzsikusoknak vélsz: légy készen rá, hogy rossz hangot adunk. Itt a vonóm, ez majd megtánczoltat. Mit! egy húron pendülök?
Egy húron? Hát muzsikusoknak tartasz? Ha muzsikusoknak vélsz: légy készen rá, hogy rossz hangot adunk. Itt a vonóm, ez majd megtánczoltat. Mit! egy húron pendülök?
BENVOLIO.
Itt nyilt utczán vagyunk: vonuljatok
Magánosb helyre, vagy vitátokat
Higgadtan intézzétek, vagy külön
Távozzatok! Itt minden szem reánk néz.
Itt nyilt utczán vagyunk: vonuljatok
Magánosb helyre, vagy vitátokat
Higgadtan intézzétek, vagy külön
Távozzatok! Itt minden szem reánk néz.
MERCUTIO.
Hadd nézzen! a szem másra nem való.
Én senki kedveért nem tágitok.
Hadd nézzen! a szem másra nem való.
Én senki kedveért nem tágitok.
| Romeo jő. |
TYBÁLT.
Most már maradhatsz. Itt az én legényem.
Most már maradhatsz. Itt az én legényem.
MERCUTIO.
Legényed? Hát egyenruhádba’ jár?
De menj elől, s nyomon követ, tudom,
S nagysádnak kész szolgálatára áll!
Legényed? Hát egyenruhádba’ jár?
De menj elől, s nyomon követ, tudom,
S nagysádnak kész szolgálatára áll!
TYBÁLT.
A mint szeretlek, Romeo, e szó
Fejezi azt ki csak: hitvány, czudar vagy!
A mint szeretlek, Romeo, e szó
Fejezi azt ki csak: hitvány, czudar vagy!
ROMEO.
Tybált, okom van, hogy szeresselek:
Mentségem ez, hogy dühbe nem jövök
Ily üdvözletre. Hitvány nem vagyok.
Isten veled hát: látom, hogy nem ismersz.
Tybált, okom van, hogy szeresselek:
Mentségem ez, hogy dühbe nem jövök
Ily üdvözletre. Hitvány nem vagyok.
Isten veled hát: látom, hogy nem ismersz.
TYBÁLT.
De bántalmidra nem mentség, kölyök,
Miket velem től. Állj meg s vond ki kardod’.
De bántalmidra nem mentség, kölyök,
Miket velem től. Állj meg s vond ki kardod’.
ROMEO.
Lelkemre, én sohsem bántottalak.
Szeretlek is, jobban, mint sejtheted,
Míg az okát nem érted meg; de most,
Jó Capulet – s e név kedvesb nekem, mint
A magamé – elégedjél meg ezzel.
Lelkemre, én sohsem bántottalak.
Szeretlek is, jobban, mint sejtheted,
Míg az okát nem érted meg; de most,
Jó Capulet – s e név kedvesb nekem, mint
A magamé – elégedjél meg ezzel.
MERCUTIO.
Oh gyáva, becstelen, hitvány alázat!
Ily játszva győz le, hogy már megszaladsz?
Tybált, patkányfogó, jösz-é velem?
Oh gyáva, becstelen, hitvány alázat!
Ily játszva győz le, hogy már megszaladsz?
Tybált, patkányfogó, jösz-é velem?
TYBÁLT.
Hová s miért?
Hová s miért?
MERCUTIO.
Csak, hogy egyik életedet elvegyem, kedves cziczám, hiszen marad még neked nyolcz. Rántsd ki vaskódat, bőr ködmönéből, fülénél fogva; de siess, nehogy füled körül járjon az enyém, mielőtt kirántanád.
Csak, hogy egyik életedet elvegyem, kedves cziczám, hiszen marad még neked nyolcz. Rántsd ki vaskódat, bőr ködmönéből, fülénél fogva; de siess, nehogy füled körül járjon az enyém, mielőtt kirántanád.
TYBÁLT.
| Szolgálatodra állok. | (Kardot ránt.) |
ROMEO.
Édes Mercutio, dugd be kardodat!
Édes Mercutio, dugd be kardodat!
MERCUTIO.
| Ide, uram! hadd lám, milyen művész vagy! | (Vívnak.) |
ROMEO.
Benvolio, föl, csapd le kardjaikat!
Urak, gyalázat, szégyen! szűnjetek!
Tybált, Mercutio, a fejdelem
Megtilta minden összeütközést
Verona utczáin! Tybált, megállj!
Benvolio, föl, csapd le kardjaikat!
Urak, gyalázat, szégyen! szűnjetek!
Tybált, Mercutio, a fejdelem
Megtilta minden összeütközést
Verona utczáin! Tybált, megállj!
| Édes Mercutio! | (Tybált, kiséretével el.) |
MERCUTIO.
Talált? Ördög vigye
Mindkét családot! No, nekem megadták!
S sértetlen állt odább?
Talált? Ördög vigye
Mindkét családot! No, nekem megadták!
S sértetlen állt odább?
BENVOLIO.
| Mit? Sebzve vagy? |
MERCUTIO.
Karczolva csak. De, átkozott! elég az.
Hol az apródom? Fuss te, hozz sebészt.
Karczolva csak. De, átkozott! elég az.
Hol az apródom? Fuss te, hozz sebészt.
ROMEO.
Csak bátorság! A seb nem nagy lehet.
Csak bátorság! A seb nem nagy lehet.
MERCUTIO.
Nem, nem oly mély, mint egy kút, sem oly széles, mint egy templomajtó, de épen elég nekem. Látogass meg holnap, igen hallgatag emberre fogsz találni bennem. Azt hiszem, elég jól ki van csávázva a bőröm. Az Isten nyila üssön bele mind a két házba! Ördögbe! egy eb, egy patkány, egy macska, egy egér, képes így halálra karmolni az embert! A szájhős, a kérkedő, a cselszövő, hogy vív, mintha könyvből számítaná ki! Mi az ördög hozott téged is kettőnk közé? A karod alatt szúrt keresztűl.
Nem, nem oly mély, mint egy kút, sem oly széles, mint egy templomajtó, de épen elég nekem. Látogass meg holnap, igen hallgatag emberre fogsz találni bennem. Azt hiszem, elég jól ki van csávázva a bőröm. Az Isten nyila üssön bele mind a két házba! Ördögbe! egy eb, egy patkány, egy macska, egy egér, képes így halálra karmolni az embert! A szájhős, a kérkedő, a cselszövő, hogy vív, mintha könyvből számítaná ki! Mi az ördög hozott téged is kettőnk közé? A karod alatt szúrt keresztűl.
ROMEO.
Én jót akartam.
Én jót akartam.
MERCUTIO.
Segíts egy házba bé, Benvolio;
Elájulok. Oh átkozott, a két ház!
Ők adtak a férgek fogára, ők!
Nekem megadták, oh, tökéletesen!
Segíts egy házba bé, Benvolio;
Elájulok. Oh átkozott, a két ház!
Ők adtak a férgek fogára, ők!
Nekem megadták, oh, tökéletesen!
| (Mercutio, Benvolio-val el.) |
ROMEO.
Im a nemes, a herczeg rokona,
Legjobb barátom, holtra van sebezve,
Miattam! A nevem gyalázva van,
Tybált szavától, s ki sógorom
Egy óra óta! Oh, szép Juliám!
Bájad pulyává tőn s meglágyitá
E férfi-szívben az aczél erélyt!
Im a nemes, a herczeg rokona,
Legjobb barátom, holtra van sebezve,
Miattam! A nevem gyalázva van,
Tybált szavától, s ki sógorom
Egy óra óta! Oh, szép Juliám!
Bájad pulyává tőn s meglágyitá
E férfi-szívben az aczél erélyt!
| Benvolio jő. |
BENVOLIO.
Oh Romeo, Mercutiónk oda!
Szép lelke megveté a földet, és
Idő előtt az égbe szálla föl!
Oh Romeo, Mercutiónk oda!
Szép lelke megveté a földet, és
Idő előtt az égbe szálla föl!
ROMEO.
Ez egy nap gyásza sok napot beföd;
Ez még a kezdet, majd jön erre több.
Ez egy nap gyásza sok napot beföd;
Ez még a kezdet, majd jön erre több.
| Tybált jő. |
BENVOLIO.
A bősz Tybált im újra visszatér.
A bősz Tybált im újra visszatér.
ROMEO.
Él s diadalt ül, míg Mercutio
Megölve! Félre most, szelid kimélet!
Te légy vezérem, lángszemű harag!
Most vissz’adom, Tybált, ne, a czudart,
Mit rám kenél. Mercutio szelleme
Közel lebeg még itt fejünk fölött:
Rád vár csupán, hogy útjában kisérd.
Vagy te, vagy én, vagy mindketten kisérjük.
Él s diadalt ül, míg Mercutio
Megölve! Félre most, szelid kimélet!
Te légy vezérem, lángszemű harag!
Most vissz’adom, Tybált, ne, a czudart,
Mit rám kenél. Mercutio szelleme
Közel lebeg még itt fejünk fölött:
Rád vár csupán, hogy útjában kisérd.
Vagy te, vagy én, vagy mindketten kisérjük.
TYBÁLT.
Te, rossz kölyök, ki itt kisérted őt,
Kisérd tovább is.
Te, rossz kölyök, ki itt kisérted őt,
Kisérd tovább is.
ROMEO.
| Azt ez döntse el. |
| (Kardot ránt. Vívnak. Tybált elesik.) |
BENVOLIO.
El, Romeo! Fuss! Talpon vannak a
Polgárok, és Tybáltot megöléd.
Mit állasz oly bambán? A fejdelem
Halálra ítél, hogyha kézre jutsz.
El, gyorsan el!
El, Romeo! Fuss! Talpon vannak a
Polgárok, és Tybáltot megöléd.
Mit állasz oly bambán? A fejdelem
Halálra ítél, hogyha kézre jutsz.
El, gyorsan el!
ROMEO.
S játszik velem!
| Bolonddá tart a sors, |
BENVOLIO.
| Mit állasz mégis itt? |
| (Romeo el. Polgárok jönnek.) |
1. POLGÁR.
Hová lőn a Mercutio gyilkosa?
Tybált, a gyilkos, merre szabadult?
Hová lőn a Mercutio gyilkosa?
Tybált, a gyilkos, merre szabadult?
BENVOLIO.
Tybált, az itt fekszik.
Tybált, az itt fekszik.
1. POLGÁR.
A fejdelem nevében: jőjj velem!
A Fejedelem kisérettel, Montague, Capulet, nejeikkel, s többen jönnek.
| Állj föl s kövess |
A Fejedelem kisérettel, Montague, Capulet, nejeikkel, s többen jönnek.
FEJDELEM.
Hol vannak e harcz vétkes inditói?
Hol vannak e harcz vétkes inditói?
BENVOLIO.
Fenséges úr, én elbeszélhetem
E gyásztörténet kezdetét, lefolytát.
Itt fekszik im, kit Romeo megölt,
S ki véredet, Mercutiot Megölte.
Fenséges úr, én elbeszélhetem
E gyásztörténet kezdetét, lefolytát.
Itt fekszik im, kit Romeo megölt,
S ki véredet, Mercutiot Megölte.
CAPULETNÉ.
Tybált, öcsém, oh, testvérem fia!
Felség! öcsém! Férjem! Így kell folynia
Öcsém nemes vérének! oh, e vérér’,
Ha van igazság, folyjon Montague-vér!
Öcsém, öcsém!
Tybált, öcsém, oh, testvérem fia!
Felség! öcsém! Férjem! Így kell folynia
Öcsém nemes vérének! oh, e vérér’,
Ha van igazság, folyjon Montague-vér!
Öcsém, öcsém!
FEJDELEM.
Benvolio, ki kezdte e vitát? szólj!
Benvolio, ki kezdte e vitát? szólj!
BENVOLIO.
Tybált maga, kit Romeo megölt.
Hijába kérte szépen Romeo,
Gondolja meg, mily semmiség fölött
Versengenek; s fenséged haraga
Mint sújtaná majd. Mindezt szeliden,
Nyugodtan, esdve, kérve mondta bár:
Nem csillapíthatá le bősz dühét
A bék iránt siket Tybáltnak. Ez
Vassal rohant nemes Mercutióra.
Ki, szinte tűzben, kardéllel felel,
S míg egy kezével bátran csapja félre
A rá szegett halált, másikkal azt
Tybáltra küldi, a ki ügyesen
Mellőzi ismét. Romeo kiált:
„Megálljatok, barátim, szűnjetek!”
És karja, gyorsabb nyelvinél, a két
Gyilkos vasat leöntve, közibök
Rohan. De karja alatt, a nekibőszült
Tybált szúrása hős Mercutiót
Halálra sebzi. Megszalad Tybált;
De csakhamar Romeohoz visszatér,
Ki ezalatt boszúra gyuladott;
És összecsapnak, mint villám; s míg én
Kardot vonék, hogy elválaszszam, az
Erős Tybált már elbukott, mire
Megfordult és menekvék Romeo.
S haljak meg itt, ha mindez nem való!
Tybált maga, kit Romeo megölt.
Hijába kérte szépen Romeo,
Gondolja meg, mily semmiség fölött
Versengenek; s fenséged haraga
Mint sújtaná majd. Mindezt szeliden,
Nyugodtan, esdve, kérve mondta bár:
Nem csillapíthatá le bősz dühét
A bék iránt siket Tybáltnak. Ez
Vassal rohant nemes Mercutióra.
Ki, szinte tűzben, kardéllel felel,
S míg egy kezével bátran csapja félre
A rá szegett halált, másikkal azt
Tybáltra küldi, a ki ügyesen
Mellőzi ismét. Romeo kiált:
„Megálljatok, barátim, szűnjetek!”
És karja, gyorsabb nyelvinél, a két
Gyilkos vasat leöntve, közibök
Rohan. De karja alatt, a nekibőszült
Tybált szúrása hős Mercutiót
Halálra sebzi. Megszalad Tybált;
De csakhamar Romeohoz visszatér,
Ki ezalatt boszúra gyuladott;
És összecsapnak, mint villám; s míg én
Kardot vonék, hogy elválaszszam, az
Erős Tybált már elbukott, mire
Megfordult és menekvék Romeo.
S haljak meg itt, ha mindez nem való!
CAPULETNÉ.
A Montaguekkel ő rokon: neki
Kedvezni vágyva, nyilván hazudik.
Közűlök húszan vívtak legalább,
Míg ezt az egyet itt meggyilkolák.
Igazságot kell tenned, fejdelem,
Tybált halálaért, követelem:
Haljon meg a gyilkos, s az Romeo.
A Montaguekkel ő rokon: neki
Kedvezni vágyva, nyilván hazudik.
Közűlök húszan vívtak legalább,
Míg ezt az egyet itt meggyilkolák.
Igazságot kell tenned, fejdelem,
Tybált halálaért, követelem:
Haljon meg a gyilkos, s az Romeo.
FEJDELEM.
Őt Romeo, de ő Mercutiót
Ölé meg: ennek drága véreért
Most ki felel?
Őt Romeo, de ő Mercutiót
Ölé meg: ennek drága véreért
Most ki felel?
MONTAGUE.
Nem Romeo, uram:
Fiam Mercutió barátja volt,
S csak azt tevé, mit a törvény szabálya
Tett volna meg, halált mérvén Tybáltra.
Nem Romeo, uram:
Fiam Mercutió barátja volt,
S csak azt tevé, mit a törvény szabálya
Tett volna meg, halált mérvén Tybáltra.
FEJDELEM.
Jogomba vágott, s e merény miatt
Száműzöm őt. Mert im rám is kihat
Mérges viszálytok, vérem’ is vevén:
Oly bűnhödést mérek most érte én
Mindnyájatokra, hogy lesz bőven ok
Vérem kiontását megbánnotok.
Siket leszek mentségnek, kérelemnek,
Köny, szó hijában, szigorom nem enged.
Egy szót se! – Fusson Romeo, ha tud,
Máskép halál fia, ha kézre jut.
A testet el! Parancsom áll s marad.
Gyilkos, ki gyilkosnak kegyelmet ad.
Jogomba vágott, s e merény miatt
Száműzöm őt. Mert im rám is kihat
Mérges viszálytok, vérem’ is vevén:
Oly bűnhödést mérek most érte én
Mindnyájatokra, hogy lesz bőven ok
Vérem kiontását megbánnotok.
Siket leszek mentségnek, kérelemnek,
Köny, szó hijában, szigorom nem enged.
Egy szót se! – Fusson Romeo, ha tud,
Máskép halál fia, ha kézre jut.
A testet el! Parancsom áll s marad.
Gyilkos, ki gyilkosnak kegyelmet ad.
| (Mind el.) |
