V. SZÍN.
Capuleték kertje.
Julia jő.
JULIA.
Pontban kilenczkor küldtem a dadát;
Fél óra alatt, azt mondta, visszatér.
Tán nem találta. Az még sem lehet.
De sánta! – Oh, csak gondolat lehet.
A szeretők hirnökje, tízszer oly
Gyors illanó, mint könnyü napsugár,
Ha árnyat űz setétes halmokon.
Azért húzzák szárnyas galambok az
Ámor kocsiját, Kupidónak is
Azért vannak bizonynyal szárnyai!
Legfőbb csúcsára ért föl már a nap
Mai útjának; három óra van
Kilencztől délig: ő még sincs sehol.
Ha szive volna és hő ifju vére:
Gyorsan röpülne, mint a könnyü labda,
Szavam röpitné kedvesemhez őt,
Azé meg hozzám vissza;
De vén tag olyan, mintha halva vón’,
Rest, lassú, súlyos, halvány, mint az ón!
A Dajka és Péter jönnek.
Oh ég! im itt jő. Édes dajka, szólj!
Találtad-é? Küldd el legényedet.
Pontban kilenczkor küldtem a dadát;
Fél óra alatt, azt mondta, visszatér.
Tán nem találta. Az még sem lehet.
De sánta! – Oh, csak gondolat lehet.
A szeretők hirnökje, tízszer oly
Gyors illanó, mint könnyü napsugár,
Ha árnyat űz setétes halmokon.
Azért húzzák szárnyas galambok az
Ámor kocsiját, Kupidónak is
Azért vannak bizonynyal szárnyai!
Legfőbb csúcsára ért föl már a nap
Mai útjának; három óra van
Kilencztől délig: ő még sincs sehol.
Ha szive volna és hő ifju vére:
Gyorsan röpülne, mint a könnyü labda,
Szavam röpitné kedvesemhez őt,
Azé meg hozzám vissza;
De vén tag olyan, mintha halva vón’,
Rest, lassú, súlyos, halvány, mint az ón!
A Dajka és Péter jönnek.
Oh ég! im itt jő. Édes dajka, szólj!
Találtad-é? Küldd el legényedet.
)
DAJKA.
Péter, te lódulj. Várhatsz oda ki.
Péter, te lódulj. Várhatsz oda ki.
| (Péter el.) |
JULIA.
Szólj, drága dajka. – Oh nagy ég, mi bús vagy!
Rossz hírt ha hozsz is, mondd csak vígan el.
Ha jót: ne csúfold e savanyú arczczal
A hírbe’ rejlő mézédes zenét!
Szólj, drága dajka. – Oh nagy ég, mi bús vagy!
Rossz hírt ha hozsz is, mondd csak vígan el.
Ha jót: ne csúfold e savanyú arczczal
A hírbe’ rejlő mézédes zenét!
DAJKA.
Fáradt vagyok, hadd fújom csak magam’ ki.
Jaj, hogy futottam! Fáj a csontom is.
Fáradt vagyok, hadd fújom csak magam’ ki.
Jaj, hogy futottam! Fáj a csontom is.
JULIA.
Bár vón’ enyém híred, s csontom tiéd!
Kérlek, hamar! Szólj, aranyos dadám.
Bár vón’ enyém híred, s csontom tiéd!
Kérlek, hamar! Szólj, aranyos dadám.
DAJKA.
Jézus, milyen mohó! Tűrtesd magad’.
Nem látod-é, hogy nincs lélekzetem?
Jézus, milyen mohó! Tűrtesd magad’.
Nem látod-é, hogy nincs lélekzetem?
JULIA.
Már hogy ne volna, hogy ha arra van,
Hogy azt kimondhasd: „Nincs lélekzetem.”
Mentséged, arra, hogy mért nem beszélsz,
Több, mint a mit beszélned kellene.
Jó hírt hozál-é vagy rosszat? felelj.
Ezt mondd meg, aztán várok szivesen.
Nyugtass meg erről: jó vagy rossz a hír?
Már hogy ne volna, hogy ha arra van,
Hogy azt kimondhasd: „Nincs lélekzetem.”
Mentséged, arra, hogy mért nem beszélsz,
Több, mint a mit beszélned kellene.
Jó hírt hozál-é vagy rosszat? felelj.
Ezt mondd meg, aztán várok szivesen.
Nyugtass meg erről: jó vagy rossz a hír?
DAJKA.
No, te ugyan egyyügyüen választottál! Tudsz te választani! Romeo! Ugyancsak! Noha arcza szebb, mint a milyet valaha is láttam; és lábszára gömbölyűbb, mint akárkié; a mi kezeit, lábait és termetét illeti, ámbár nem sok van mit mondani rólok, mindazáltal hasonlíthatatlanok! Nem épen példánya az udvariasságnak, de fejemet teszem rá, oly szelid, mint a bárány. Csak rajta, galambom, s Isten segítsen többre is. Hé, tán már megebédeltetek?
No, te ugyan egyyügyüen választottál! Tudsz te választani! Romeo! Ugyancsak! Noha arcza szebb, mint a milyet valaha is láttam; és lábszára gömbölyűbb, mint akárkié; a mi kezeit, lábait és termetét illeti, ámbár nem sok van mit mondani rólok, mindazáltal hasonlíthatatlanok! Nem épen példánya az udvariasságnak, de fejemet teszem rá, oly szelid, mint a bárány. Csak rajta, galambom, s Isten segítsen többre is. Hé, tán már megebédeltetek?
JULIA.
Nem, nem! De mindezt tudtam eddig is:
Arról beszélj, mit szólt az esküvőről?
Nem, nem! De mindezt tudtam eddig is:
Arról beszélj, mit szólt az esküvőről?
DAJKA.
Jaj, a fejem ég! Be rossz fejem van!
Úgy lüktet, mintha szét akarna esni.
S a hátam, itt ni! Oh a hátam is.
Lelkedre vedd, ha addig küldözöl,
Míg megszakajt ez a sok futkosás!
Jaj, a fejem ég! Be rossz fejem van!
Úgy lüktet, mintha szét akarna esni.
S a hátam, itt ni! Oh a hátam is.
Lelkedre vedd, ha addig küldözöl,
Míg megszakajt ez a sok futkosás!
JULIA.
Megrémitesz valóban, hogy bajod van.
De édes, édes, édes dajka, szólj,
Mit mond szerelmem?
Megrémitesz valóban, hogy bajod van.
De édes, édes, édes dajka, szólj,
Mit mond szerelmem?
DAJKA.
Felelt, mint illik egy becsületes,
Lovagias, szép, nyájas férfihoz,
Ki még erényes is. – Hol az anyád?
| Hát, szerelmed úgy |
Lovagias, szép, nyájas férfihoz,
Ki még erényes is. – Hol az anyád?
JULIA.
Hol az anyád? Hát ben, hol volna másutt?
Mily összevissza válaszolsz. „Szerelmed
Úgy szólt, mint illik egy becsületes
Szép férfihoz;” s aztán: „Hol az anyád?”
Hol az anyád? Hát ben, hol volna másutt?
Mily összevissza válaszolsz. „Szerelmed
Úgy szólt, mint illik egy becsületes
Szép férfihoz;” s aztán: „Hol az anyád?”
DAJKA.
Én Istenem, te! hogy vagy oly mohó?
No, jőszte csak, várj. Ez a köszönet.
Hogy összetörtem minden csontom’ érte!
Máskor, ha vágysz izenni, menj magad!
Én Istenem, te! hogy vagy oly mohó?
No, jőszte csak, várj. Ez a köszönet.
Hogy összetörtem minden csontom’ érte!
Máskor, ha vágysz izenni, menj magad!
JULIA.
Oh mily zavar! Szólj, mit mond Romeo?
Oh mily zavar! Szólj, mit mond Romeo?
DAJKA.
Eresztenek ma gyónni, kis cziczám?
Eresztenek ma gyónni, kis cziczám?
JULIA.
Igen.
Igen.
DAJKA.
Lakába: ott egy férfi vár reád, hogy
Nővé tegyen. No, most már a hamis vér
Arczodba fut s a hírre mind bibort ölt!
Siess te gyónni. Én meg másfelé,
Hágcsó után, melyen szerelmesed
Ma este egy madárfészekbe hág.
A gyönyöröd terhét, baját im én
Hordom. Neked az éjjel jut ki majd!
Még valamit falok. Te gyónni menj.
| No hát, siess Lőrincz barát |
Nővé tegyen. No, most már a hamis vér
Arczodba fut s a hírre mind bibort ölt!
Siess te gyónni. Én meg másfelé,
Hágcsó után, melyen szerelmesed
Ma este egy madárfészekbe hág.
A gyönyöröd terhét, baját im én
Hordom. Neked az éjjel jut ki majd!
Még valamit falok. Te gyónni menj.
JULIA.
Isten veled! – Oh édes földi menny!
Isten veled! – Oh édes földi menny!
| (Mindketten el.) |
