IV. SZÍN.
Utcza.
Benvolio, Mercutio jönnek.
BENVOLIO.
Hol a pokolba’ lehet ez a Romeo?
Haza se jött az éjjel?
Hol a pokolba’ lehet ez a Romeo?
Haza se jött az éjjel?
BENVOLIO.
Nem az apja házához. Szolgájával beszéltem.
Nem az apja házához. Szolgájával beszéltem.
MERCUTIO.
S e Rozalin, e halvány, szintelen báb
Kínozza így. Még őrültté teszi!
S e Rozalin, e halvány, szintelen báb
Kínozza így. Még őrültté teszi!
BENVOLIO.
Tybált, a Capuletház rokona,
Levelet írt s a házhoz küldte azt.
Tybált, a Capuletház rokona,
Levelet írt s a házhoz küldte azt.
MERCUTIO.
Fejem’ teszem rá: kihivás.
Fejem’ teszem rá: kihivás.
BENVOLIO.
Majd megfelel rá Romeo.
Majd megfelel rá Romeo.
MERCUTIO.
Ki írni tud, levélre megfelelhet.
Ki írni tud, levélre megfelelhet.
BENVOLIO.
Nem úgy; az írónak felel meg, áll elébe.
Nem úgy; az írónak felel meg, áll elébe.
MERCUTIO.
Jaj, szegény Romeo! már meg van ölve: egy fehér leányka fekete szeme szúrta át; fülébe lőttek egy szerelmi dallal, s szivének kellő közepét a nyilas istenke nyilvesszője szegezte át. Hogy tudna a Tybáltnak megfelelni?
Jaj, szegény Romeo! már meg van ölve: egy fehér leányka fekete szeme szúrta át; fülébe lőttek egy szerelmi dallal, s szivének kellő közepét a nyilas istenke nyilvesszője szegezte át. Hogy tudna a Tybáltnak megfelelni?
BENVOLIO.
No, mi az a Tybált!
No, mi az a Tybált!
MERCUTIO.
Nem valami vékonypénzű hős, arról biztosítlak! Illem- és becsületkérdésekben valódi fejedelem. Úgy vív, mint ti kottából énekeltek: tempót, mértéket tart, ütemre dolgozik, kitartja a fél hangszünetet; egy, kettő, három! már a melledben van, a selyem gombocskád kellő közepén. Pompás verekedő. Első rangú tekintély a párbajokban, az első és másod-fokú sérelmek s párbaj-okok megitélésében. Hát még a kivitelben mily művész! Azok a hátra- és kiugrások! kettős cselvágások! Ezek a…
Nem valami vékonypénzű hős, arról biztosítlak! Illem- és becsületkérdésekben valódi fejedelem. Úgy vív, mint ti kottából énekeltek: tempót, mértéket tart, ütemre dolgozik, kitartja a fél hangszünetet; egy, kettő, három! már a melledben van, a selyem gombocskád kellő közepén. Pompás verekedő. Első rangú tekintély a párbajokban, az első és másod-fokú sérelmek s párbaj-okok megitélésében. Hát még a kivitelben mily művész! Azok a hátra- és kiugrások! kettős cselvágások! Ezek a…
BENVOLIO.
Micsodák?
Micsodák?
MERCUTIO.
Ezek a pokolba való suttogó, selypegő, fölfújt, nyegle vasgyúrók! kik nyelvökkel csattogtatnak: „Isten ugyse! milyen pompás penge! milyen megtermett ficzkó! milyen csinos kis czafra!” Oh nagyapám! nem szörnyűség, hogy így bosszantanak ezek a szemtelen legyek, e divatmajmok, a pardonmoszjék, kiknek hijába mondjuk: „hátrább az agarakkal!” mindig előre dugják az orrukat!
Romeo jő.
Ezek a pokolba való suttogó, selypegő, fölfújt, nyegle vasgyúrók! kik nyelvökkel csattogtatnak: „Isten ugyse! milyen pompás penge! milyen megtermett ficzkó! milyen csinos kis czafra!” Oh nagyapám! nem szörnyűség, hogy így bosszantanak ezek a szemtelen legyek, e divatmajmok, a pardonmoszjék, kiknek hijába mondjuk: „hátrább az agarakkal!” mindig előre dugják az orrukat!
Romeo jő.
BENVOLIO.
Itt jő Romeo, itt jő Romeo.
Itt jő Romeo, itt jő Romeo.
MERCUTIO.
Az, romja csak! Mintha kivették volna az ikráját, mint a besózott heringnek. Hús, hús, be hallá váltál! Most már szerelmi dalokban ömleng, Petrárka módjára. Laura az ő szépéhez képest konyhaszolgáló, pedig, Isten ugyse, jobban megállta imádója kadencziáit. Didó valóságos duda, Cleopatra czigányasszony, Hero és Heléna hetérák és helótanők; Thisbe, hogy szürkeszemű, az nem tartozik a dologra. – Signor Romeo, bon jour! Franczia üdvözlet, franczia bugyogódnak. Az éjjel ugyan szépen a fa képnél hagytál!
Az, romja csak! Mintha kivették volna az ikráját, mint a besózott heringnek. Hús, hús, be hallá váltál! Most már szerelmi dalokban ömleng, Petrárka módjára. Laura az ő szépéhez képest konyhaszolgáló, pedig, Isten ugyse, jobban megállta imádója kadencziáit. Didó valóságos duda, Cleopatra czigányasszony, Hero és Heléna hetérák és helótanők; Thisbe, hogy szürkeszemű, az nem tartozik a dologra. – Signor Romeo, bon jour! Franczia üdvözlet, franczia bugyogódnak. Az éjjel ugyan szépen a fa képnél hagytál!
ROMEO.
Jó reggelt, barátim! Micsoda fa képről beszélsz?
Jó reggelt, barátim! Micsoda fa képről beszélsz?
MERCUTIO.
No, hogy megszöktél, szó nélkül.
No, hogy megszöktél, szó nélkül.
ROMEO.
Bocsáss meg, jó Mercutio, sietős dolgom volt, s olyankor nem gondolunk az udvariassággal.
Bocsáss meg, jó Mercutio, sietős dolgom volt, s olyankor nem gondolunk az udvariassággal.
MERCUTIO.
Hanem bemászunk az idegen udvarba, nemde?
Hanem bemászunk az idegen udvarba, nemde?
ROMEO.
Hogy érted azt?
Hogy érted azt?
MERCUTIO.
No hát, udvarolni egy idegen szépnek.
No hát, udvarolni egy idegen szépnek.
ROMEO.
Udvariatlan gyanusítás.
Udvariatlan gyanusítás.
MERCUTIO.
Semmi gyanítás. Bizonyosan tudom, hogy csókolóztál.
Semmi gyanítás. Bizonyosan tudom, hogy csókolóztál.
ROMEO.
Hagyd el!
Hagyd el!
MERCUTIO.
Czipő-csokrodra, hogy csókolóztál!
Czipő-csokrodra, hogy csókolóztál!
ROMEO.
Kopjék el czipőm talpa, ha csokra csókot csak látott is!
Kopjék el czipőm talpa, ha csokra csókot csak látott is!
MERCUTIO.
Azt meghiszem, hogy nem látta. De azért mezitláb maradnál, ha átkod betelnék.
Azt meghiszem, hogy nem látta. De azért mezitláb maradnál, ha átkod betelnék.
ROMEO.
Mezitláb, búcsúra mennék egy madonnához.
Mezitláb, búcsúra mennék egy madonnához.
MERCUTIO.
Számíthatsz bocsánatára.
Számíthatsz bocsánatára.
ROMEO.
Hát arra, hogy te elbocsátasz? Sietek.
Hát arra, hogy te elbocsátasz? Sietek.
MERCUTIO.
Jer, Benvolio, segítségemre. Kifogytam az élczből: jer, tartóztassuk Romeot.
Jer, Benvolio, segítségemre. Kifogytam az élczből: jer, tartóztassuk Romeot.
ROMEO.
Tatarozd, a miben megfogyatkoztál. Én szaladok.
Tatarozd, a miben megfogyatkoztál. Én szaladok.
MERCUTIO.
Vigyázz, szalagod kiódzott.
Vigyázz, szalagod kiódzott.
ROMEO.
Inkább megkötöm, mintsem kereket kössek itt. Bocsássatok.
Inkább megkötöm, mintsem kereket kössek itt. Bocsássatok.
BENVOLIO.
Maradj csak.
Maradj csak.
ROMEO.
Épen jókor. Nézd csak!
A dajka, Péter jönnek.
Épen jókor. Nézd csak!
A dajka, Péter jönnek.
MERCUTIO.
Vitorla, vitorla!
Vitorla, vitorla!
)
BENVOLIO.
Még pedig párosával, kabát meg szoknya.
Még pedig párosával, kabát meg szoknya.
DAJKA.
Péter!
Péter!
PÉTER.
Tessék!
Tessék!
DAJKA.
A legyezőmet, Péter!
A legyezőmet, Péter!
MERCUTIO.
Jó Péter, add oda, hadd tartsa a képe elé, mert szebb kép van a legyezőjén.
Jó Péter, add oda, hadd tartsa a képe elé, mert szebb kép van a legyezőjén.
DAJKA.
Szép jó reggelt, szép úrfiak!
Szép jó reggelt, szép úrfiak!
MERCUTIO.
Szép jó estét önnek is, szép hölgyecske.
Szép jó estét önnek is, szép hölgyecske.
DAJKA.
Miért jó estét?
Miért jó estét?
MERCUTIO.
Mert a kegyed czifferblattján estére áll a mutató.
Mert a kegyed czifferblattján estére áll a mutató.
DAJKA.
Mily goromba ember! Tán gombát evett?
Mily goromba ember! Tán gombát evett?
MERCUTIO.
Hja, asszonyom, minden gomba jó gomba, csak az ember goromba.
Hja, asszonyom, minden gomba jó gomba, csak az ember goromba.
DAJKA (Romeo felé).Nem tudnák megmondani uraim, hogy találhatám a fiatal Romeot?
ROMEO.
Megmondani én megmondhatám. De mire megtalálja, a fiatal Romeo öregebb lesz, mint a mikor keresésre indult. Én vagyok e néven a legfiatalabb, rosszabb hiányában.
Megmondani én megmondhatám. De mire megtalálja, a fiatal Romeo öregebb lesz, mint a mikor keresésre indult. Én vagyok e néven a legfiatalabb, rosszabb hiányában.
DAJKA.
Helyesen, uram.
Helyesen, uram.
MERCUTIO.
Úgy? Helyesen, hogy ő a legrosszabb.
Igaza van! Bölcsen, bölcsen!
Úgy? Helyesen, hogy ő a legrosszabb.
Igaza van! Bölcsen, bölcsen!
DAJKA.
Ha ön az, uram, négy szem közt óhajtanék önnel szólani.
Ha ön az, uram, négy szem közt óhajtanék önnel szólani.
BENVOLIO.
Egy kis négy szem közti vacsorára hivja, fogadom.
Egy kis négy szem közti vacsorára hivja, fogadom.
MERCUTIO.
Kerítő, kerítő! Kerítsd be! Halló, ha!
Kerítő, kerítő! Kerítsd be! Halló, ha!
ROMEO.
Mit hajtasz, Mercutio?
Mit hajtasz, Mercutio?
MERCUTIO.
Nyúlat, öcsém, nyúl van a csapáson.
Nem jősz haza, Romeo? Hozzátok megyünk ebédre.
Nyúlat, öcsém, nyúl van a csapáson.
| „Vén szürke nyúl, vén szürke nyúl, |
| Jó bőjti eledel! |
| Piff-paff reá! a fűbe húll: |
| Jó ízűn költsed el!” |
ROMEO.
Menjetek csak. Mindjárt követlek.
Menjetek csak. Mindjárt követlek.
MERCUTIO.
Isten veled, deli hölgy. Deli, deli, deli hölgy!
Isten veled, deli hölgy. Deli, deli, deli hölgy!
| (Mercutio és Benvolio el.) |
DAJKA.
Vigyen az ördög! Kérem uram, ki ez a hetyke kamasz, hogy úgy tele van a szája sárral meg epével?
Vigyen az ördög! Kérem uram, ki ez a hetyke kamasz, hogy úgy tele van a szája sárral meg epével?
ROMEO.
Úri ember az, dajka; csakhogy gyönyörködik a maga hangjában, s többet beszél egy óra alatt, mint a mennyinek egy hónap alatt ura birna lenni.
Úri ember az, dajka; csakhogy gyönyörködik a maga hangjában, s többet beszél egy óra alatt, mint a mennyinek egy hónap alatt ura birna lenni.
DAJKA.
No, csak ellenem szóljon valamit, majd lecsepülöm, ha még húszszorta úribb ember volna is. S ha nem birnék vele, majd akad nekem, a ki segítsen. Gyalázatos mocskos szájuja! velem ne komázzék, se ne szúrkálódjék, én nem vagyok az ő perepúttyából való. Te is csak itt állsz s szájtátva nézed, hogy minden kamasz nekem essék!
No, csak ellenem szóljon valamit, majd lecsepülöm, ha még húszszorta úribb ember volna is. S ha nem birnék vele, majd akad nekem, a ki segítsen. Gyalázatos mocskos szájuja! velem ne komázzék, se ne szúrkálódjék, én nem vagyok az ő perepúttyából való. Te is csak itt állsz s szájtátva nézed, hogy minden kamasz nekem essék!
PÉTER.
Nem vettem észre, hogy valaki magára esett volna. Csak a kellene még! én is kirántanám a vaskómat, legyen meggyőződve. Én is kész vagyok rántani, mint bárki más, ha látom, hogy birok vele s az igazság is részemen van!
Nem vettem észre, hogy valaki magára esett volna. Csak a kellene még! én is kirántanám a vaskómat, legyen meggyőződve. Én is kész vagyok rántani, mint bárki más, ha látom, hogy birok vele s az igazság is részemen van!
DAJKA.
Biz Isten, úgy boszankodom, hogy minden porczikám bizserg. Czudar csúfszájuja! kérem uram, egy szóra. A mint mondtam, kisasszonyom megbizott, hogy fölkeressem önt. Mit izent, azt magamban tartom; de azt mindenek előtt, hogyha jégre vinné őt, mint mondani szokás, az csúnyaság volna öntől: mert lássa, kisasszonyom gyöngécske még; annál fogva, ha rászedné őt, az bizony nem illenék, és igen hitvány cselekedet volna öntől.
Biz Isten, úgy boszankodom, hogy minden porczikám bizserg. Czudar csúfszájuja! kérem uram, egy szóra. A mint mondtam, kisasszonyom megbizott, hogy fölkeressem önt. Mit izent, azt magamban tartom; de azt mindenek előtt, hogyha jégre vinné őt, mint mondani szokás, az csúnyaság volna öntől: mert lássa, kisasszonyom gyöngécske még; annál fogva, ha rászedné őt, az bizony nem illenék, és igen hitvány cselekedet volna öntől.
ROMEO.
Dajka, ajánlj kisasszonyod kegyeibe. Esküszöm.
Dajka, ajánlj kisasszonyod kegyeibe. Esküszöm.
DAJKA.
Édes szivem! megmondom, mind egy szóig elmondom. Oh hogy örül majd a kicsikém!
Édes szivem! megmondom, mind egy szóig elmondom. Oh hogy örül majd a kicsikém!
ROMEO.
Mit mondasz neki? hisz nem is hallgatsz rám.
Mit mondasz neki? hisz nem is hallgatsz rám.
DAJKA.
Megmondom neki, uram, hogy ön kész megesküdni, a mi magában is férfias ajánlat.
Megmondom neki, uram, hogy ön kész megesküdni, a mi magában is férfias ajánlat.
ROMEO.
Mondd csak: hogy ejtse módját valahogy,
Gyónásra menjen el, ma délután.
Lőrincz barát czellájában, ha meggyónt,
Megesküszünk. Fogd, fáradságodért.
Mondd csak: hogy ejtse módját valahogy,
Gyónásra menjen el, ma délután.
Lőrincz barát czellájában, ha meggyónt,
Megesküszünk. Fogd, fáradságodért.
DAJKA.
Nem uram. Oh nem! egy fillért se! nem!
Nem uram. Oh nem! egy fillért se! nem!
ROMEO.
Eredj, eredj csak! El kell venned. Így.
Eredj, eredj csak! El kell venned. Így.
DAJKA.
Ma délután hát? Ott leszünk, uram.
Ma délután hát? Ott leszünk, uram.
ROMEO.
Jó dajka, várj az apátság mögött;
Azonnal ott leend egy emberem,
Ki jó erős kötélhágcsót ad át,
Mely üdvöm árboczára engemet
Az éj-homályban bizton fölsegítsen.
Isten veled. Légy hű s meglesz jutalmad.
Isten veled. Ajánlj úrnőd kegyébe!
Jó dajka, várj az apátság mögött;
Azonnal ott leend egy emberem,
Ki jó erős kötélhágcsót ad át,
Mely üdvöm árboczára engemet
Az éj-homályban bizton fölsegítsen.
Isten veled. Légy hű s meglesz jutalmad.
Isten veled. Ajánlj úrnőd kegyébe!
DAJKA.
Az Isten áldja meg nagysádat! De, úrfi…
Az Isten áldja meg nagysádat! De, úrfi…
ROMEO.
No, mit kivánsz még, édes dajka? szólj.
No, mit kivánsz még, édes dajka? szólj.
DAJKA.
Szolgája biztos? Tudja ön pedig:
Kettő titkát ne tudja harmadik.
Szolgája biztos? Tudja ön pedig:
Kettő titkát ne tudja harmadik.
ROMEO.
Felelek érte. Biztos, mint a zár.
Felelek érte. Biztos, mint a zár.
DAJKA.
No jó. Oh úrfi, kisasszonyom a legédesb leányka. Istenem teremtőm, csak most volt még olyan kis locska-fecske. Oh, van itt a városban egy gazdag úr, valami Páris, az is szivesen bele harapna. De ő, drága lélek, épen úgy szereti, mint a kecske a kést. Néha boszantom, s aszondom neki, hogy Páris csinosabb legény; de becsületemre mondom, arra olyan fehér lesz, mint a fal. – Nem egy betűvel kezdődik-e rózsa és Romeo?
No jó. Oh úrfi, kisasszonyom a legédesb leányka. Istenem teremtőm, csak most volt még olyan kis locska-fecske. Oh, van itt a városban egy gazdag úr, valami Páris, az is szivesen bele harapna. De ő, drága lélek, épen úgy szereti, mint a kecske a kést. Néha boszantom, s aszondom neki, hogy Páris csinosabb legény; de becsületemre mondom, arra olyan fehér lesz, mint a fal. – Nem egy betűvel kezdődik-e rózsa és Romeo?
ROMEO.
De, R-betűvel. Hát asztán?
De, R-betűvel. Hát asztán?
DAJKA.
No lássa. R-rel. bizony. Dehogy! valami más betűvel. De olyan szép versecskéket tud önről és a rózsáról! Örülne a szive, ha hallaná.
No lássa. R-rel. bizony. Dehogy! valami más betűvel. De olyan szép versecskéket tud önről és a rózsáról! Örülne a szive, ha hallaná.
ROMEO.
Ajánlj kisasszonyodnak! (El.)
Ajánlj kisasszonyodnak! (El.)
DAJKA.
Ezerszer, ezerszer. – Péter!
Ezerszer, ezerszer. – Péter!
PÉTER.
Tessék.
Tessék.
DAJKA.
Péter, fogd a legyezőmet. Előre, frisen.
Péter, fogd a legyezőmet. Előre, frisen.
| (Elmennek.) |
