II. SZÍN.
Lőrincz barát czellája.
János barát jő.
JÁNOS.
Hej, tisztelendő testvér Szent-Ferenczben!
Lőrincz barát jő.
Hej, tisztelendő testvér Szent-Ferenczben!
Lőrincz barát jő.
LŐRINCZ.
János barát hangjára ismerek.
Légy üdvöz Mantuából. Hogy van Romeo?
Vagy tán, ha írt, add át a levelét.
János barát hangjára ismerek.
Légy üdvöz Mantuából. Hogy van Romeo?
Vagy tán, ha írt, add át a levelét.
JÁNOS.
Egy rendünkbéli társat keresék,
Hogy elkisérjen, a ki épen a
Városbeli beteg szegényeket
Látogatá. Meg is találtam őt,
De a kirendelt őrök, azt hivén,
Hogy mind a ketten oly házban valánk, hol
Ragály uralg, reánk pecsételék
Az ajtót és letartóztattak ott.
Egy rendünkbéli társat keresék,
Hogy elkisérjen, a ki épen a
Városbeli beteg szegényeket
Látogatá. Meg is találtam őt,
De a kirendelt őrök, azt hivén,
Hogy mind a ketten oly házban valánk, hol
Ragály uralg, reánk pecsételék
Az ajtót és letartóztattak ott.
LŐRINCZ.
Hát levelem’ ki vitte Romeohoz?
Hát levelem’ ki vitte Romeohoz?
JÁNOS.
Nem küldhetém el; itt van; azt se kaptam,
Ki visszahozná azt neked megint;
Mindenki úgy félt a ragálytól.
Nem küldhetém el; itt van; azt se kaptam,
Ki visszahozná azt neked megint;
Mindenki úgy félt a ragálytól.
LŐRINCZ.
Mily baleset! Rendünkre! a levél
Nem volt csekélység, ám fontos s nehéz
Hírrel tele; s hogy kézbe nem jutott:
Nagy bajt okozhat. Menj, János barát,
Szerezz nekem egy faltörő vasat s hozd
Czellámba.
Mily baleset! Rendünkre! a levél
Nem volt csekélység, ám fontos s nehéz
Hírrel tele; s hogy kézbe nem jutott:
Nagy bajt okozhat. Menj, János barát,
Szerezz nekem egy faltörő vasat s hozd
Czellámba.
JÁNOS.
| Mindjárt itt leszek vele. | (El.) |
LŐRINCZ.
Magamba’ kell most a sírboltba mennem.
Két-három óra, s Julia föleszmél.
Átkozni fog szegény, hogy Romeot
Nem értesítém a dolog felől.
De újra írok Mantuába, s őt
Czellámba rejtem, a míg Romeo
Megérkezik. Szegény élő halott,
Magamba’ kell most a sírboltba mennem.
Két-három óra, s Julia föleszmél.
Átkozni fog szegény, hogy Romeot
Nem értesítém a dolog felől.
De újra írok Mantuába, s őt
Czellámba rejtem, a míg Romeo
Megérkezik. Szegény élő halott,
| Hogy vagy bezárva a holtakkal ott! | (El.) |
