II. SZÍN.
Verona. Szoba Julia lakásán.
Proteus és Julia jönnek.
PROTEUS.
Legyen türelmed, édes Juliám!
Legyen türelmed, édes Juliám!
JULIA.
Kell lennie, mert segítség nincs sehol.
Kell lennie, mert segítség nincs sehol.
PROTEUS.
Mihelyt lehet, én rögtön visszatérek.
Mihelyt lehet, én rögtön visszatérek.
JULIA.
S ha rám emlékezel, annál előbb.
S ha rám emlékezel, annál előbb.
| Fogadsza ezt emlékbe Juliádtól. | (Gyűrűt ad neki.) |
PROTEUS.
No úgy cseréljünk, vedd te tőlem ezt.
No úgy cseréljünk, vedd te tőlem ezt.
JULIA.
S pecsételjük egy csókkal a frigyet.
S pecsételjük egy csókkal a frigyet.
PROTEUS.
Itt a kezem, hogy holtig hű leszek,
S ha elsuhan csak egy órám is úgy,
Hogy, Juliám, teérted nem sohajtok,
A rákövetkező hozzon nehéz bút
Hűtlen szerelmem büntetéseül.
Atyám jöttömre vár; ne is felelj.
Most hí az ár; de nem, nem könyed árja,
Isten veled. – Szó nélkül távozott!
Igen, a hű szerelem nem beszél,
Azt tett dicsőíti, nem a szavak.
Panthino jön.
Itt a kezem, hogy holtig hű leszek,
S ha elsuhan csak egy órám is úgy,
Hogy, Juliám, teérted nem sohajtok,
A rákövetkező hozzon nehéz bút
Hűtlen szerelmem büntetéseül.
Atyám jöttömre vár; ne is felelj.
Most hí az ár; de nem, nem könyed árja,
| Mert ez tovább letart, mint kellene. | (Julia el.) |
Igen, a hű szerelem nem beszél,
Azt tett dicsőíti, nem a szavak.
Panthino jön.
PANTHINO.
Uram Proteus, várják önt.
Uram Proteus, várják önt.
PROTEUS.
Ó a szegény szerelmes párokat
| Jó, megyek. |
| Az elbúcsúzás némává teszi. | (Mindketten el.) |
