I. SZÍN.

Teljes szövegű keresés

Ugyanott. A tündér királynő alva.
Vaczkor, Gyalu, Zuboly, Dudás, Orrondi, Ösztövér jönnek.
ZUBOLY.
Mind itt vagyunk?
VACZKOR.
Top, top; és ez itt rettentő jó hely a próbára. Ez a kis zöld gyep a színpad, ott az a galagonya-bokor öltözőszoba; s egészen úgy csináljuk, mint majd a fejedelem előtt.
ZUBOLY.
Hallod-e Vaczkor?
VACZKOR.
No mit akarsz, buksi Zuboly?
ZUBOLY.
Van ebben a mi Pyramus és Thisbéről szóló komédiánkban egy is más is, a mi sehogy sem fog tetszeni. Egy az, hogy Pyramusnak, mikor magát megöli, kardot kell rántani, s ezt az asszonyságok ki nem állják soha. Mit szólatok ehhez?
ORRONDI.
Istenbi’on! kényes dolog.
ÖSZTÖVÉR.
Gondolnám, hagyjuk ki végül a gyilkosságot.
ZUBOLY.
Világért se! van egy ötletem, az helyre üt mindent. Irjatok nekem egy prologust; a mely prologusban legyen benne, hogy mi senkiben sem teszünk kárt a karddal; hogy Pyramus nincs is megölve igazán: és nagyobb bátorság okáért hozzátehetjük, hogy én, Pyramus, nem Pyramus vagyok ám, hanem Zuboly takács. E majd kiugratja a félszet belőlük.
VACZKOR.
Jó, a prologus meglesz; nyolcz meg hat lábú versben kell írni.
ZUBOLY.
Sohse azt! toldj hozzá kettőt; legyen nyolcz meg nyolcz.
ORRONDI.
Hát az oroszlántól nem ijednek meg az asszonyságok?
ÖSZTÖVÉR.
Én tartok tőle, mondhatom.
ZUBOLY.
Uraim, meg kell fontolni a dolgot. Isten őrizz, asszonyok közé oroszlánt vinni; rettentő ám az; mert nincs borzasztóbb féreg mint az eleven oroszlán; erről tennünk kell.
ORRONDI.
Hát egy másik prologusban ő is mondja meg, hogy ő nem valóságos oroszlán.
ZUBOLY.
Nem úgy; meg kell mondani a nevét, és a fél pofája hadd lássék ki az oroszlán tarkója megől; maga is szólaljon meg a nyíláson keresztűl, így vagy ilyetén defectussal, mondván; „Asszonyaim, vagy: szép hölgyeim, bátorkodom óhajtani, vagy esedezni, vagy könyörögni: ne féljenek, ne reszkessenek: itt az életem az önökéért. Holtig sajnálnám, ha igazi oroszlánnak néznének: nem, én nem vagyok afféle izé: ember vagyok mint más:” akkor aztán megmondhatja, hogy ő senki egyéb mint Gyalu asztalos.
VACZKOR.
Jó, legyen úgy. De két bökkenő van még: egy az, hogy viszünk a terembe holdvilágot; mert tudjátok, hogy Pyramus holdvilágon beszélget Thisbével.
GYALU.
Süt a hold akkor este mikor játszunk?
ZUBOLY.
Naptárt ide, naptárt! keressük ki a naptárban; hadd lám a holdvilágot, hadd lám a holdvilágot.
VACZKOR.
Igen, süt akkor.
ZUBOLY.
No hát, a nagy játszó terem ablakának egyik szárnyát nyitva kell hagyni, azon besüthet a hold, ha tetszik neki.
VACZKOR.
Igen; vagy hát valaki fölléphet egy tüskebokorral s lámpával, és mondhatja, hogy ő a hold személyét kifigurázni vagy prezentálni jött. Hanem más bökkenő is van: fal is kell a nagy terembe; mert a mint az história tartja, Pyramus meg Thisbe fal hasadékon beszélgetnek.
GYALU.
Falat pedig sohse czipeltek oda be. – Mit mondasz erre, Zuboly?
ZUBOLY.
Hát valaki prezentáljon falat is; legyen rajta egy kis mész, egy kis sár, egy kis habarcs, a mivel jelentse, hogy ő fal; és tartsa így az ujjait, a nyíláson aztán susoghat Pyramus meg Thisbe.
VACZKOR.
Ha ez elsül, minden jól van. No már most üljön le minden ember s nézze a szerepét. Pyramus, kezdd el. Ha vége a mondókádnak, eredj ama bokor mögé; így a többi is, a mint végszava következik.
Puck jő hátul.
PUCK.
Miféle rongyon-gyült lármás had ez,
Királyném nyughelyéhez ily közel? –
Még színdarab?… No, hallgató leszek,
S tán müködő is, ha lesz rá okom.
VACZKOR.
Beszélj Pyramus. Thisbe hátrább álljon.
PYRAMUS.
„Mint a virágok háj-illatja, Thisbe –”
VACZKOR.
Báj, báj!
PYRAMUS.
"– báj illatja, Thisbe:
Szép Thisbe, édes párád olyatén.
De ha! neszt hallok: várj csak engem itt be,
Egy pillanatban itt leszek megén.”(El.)
PUCK.
Ritkítja párját ez a Pyramus!
El.
THISBE.
Hát én mondjam már?
VACZKOR.
Hogy a gutába ne! hisz értsd meg, azért megy el csak, mert valami neszt hall s megnézi, de mindjárt visszajő.
THISBE.
„Tündöklő Pyramus, te liliom-levél,
Szép, mint dicső bokrán a szép piros rúzsa;
Te fürge fiatal, de drágakő, juhbél!
Hű, mint a leghűbb ló, mely nem fárad soha,
Találkozunk Pyramus a Nina sírján –”
VACZKOR.
Ninus sírján, hé. De azt még nem kell mondanod, azt Pyramusnak fogod felelni. Hanem te csak fúvod az egész szerepet, végszavastúl mindenestűl. – Pyramus jelenj: végszavad elmondták; ez volt: „nem fárad soha”.
(Visszajő Puck és Zuboly szamárfővel.)
THISBE.
O – „Hű, mint a leghűbb ló, mely nem fárad soha.”
PYRAMUS.
„Thisbém, ha szép vagyok, tied vagyok csupán –”
VACZKOR.
Oh szörnyü látvány! kísértet! csoda! Fussunk, urak! gyorsan urak! segítség!
(A játszók elfutnak.)
PUCK.
Kergetlek, űzlek, fel s alá vezetve,
Sáron-vizen, tüskén-bokron, gazon;
Majd ló leszek, majd kan, majd szörnyü medve,
Majd meg kutyává, tűzzé változom:
S nyerít, ugat, röfög, dörmög, lobog
Ló, eb, kan, medve, tűz, utánatok.(El.)
ZUBOLY.
Hová szaladnak? Ahá! ez csak dévajkodás: meg akarnak ijeszteni.
Orrondi visszajő.
ORRONDI.
Zuboly! téged megbabonáztak: mit látok a fejeden!(El.)
ZUBOLY.
Mit hát! a magad szamárfejét, tudod-e?
Vaczkor visszajő.
VACZKOR.
Isten legyen irgalmas neked, Zuboly! téged kicseréltek.(El.)
ZUBOLY.
Értem a kujonságot. Szamárrá akarnak tenni, hogy megijeszszenek, ha tudnának; de azért se mozdúlok innen akármit csinálnak. Itt sétálok fel s alá, s danolok, hadd hallják, hogy nem félek.
(Dalol.)
A hím rigó mely fekete!
Narancs szinű a szája;
Mely szép a húros éneke!
Ökörszem piczi szárnya.
TITANIA.
Mi angyal ébreszt a virágoságyból?
ZUBOLY.
Pinty és veréb, pacsirtafi,
S igazmondó kakuk:
Dalára egy férj sem meri
Mondani, hogy: „hazug!”
mert igazán, ki is merne tréfálni egy olyan bolondos madárral? ki merné meghazudtolni, ha mindig kiabálja is: ko-ku?
TITANIA.
Kérlek, nemes halandó, énekelj:
Fülem szerelmes igéző dalodba,
S eröltet szép erényid ereje
Első látásra már bevallanom,
Esküdve, hogy szeretlek angyalom!
ZUBOLY.
Pedig úgy tetszik, asszonyom, kevés oka van rá; azonban, igazat szólva, ész és szerelem mai napság ritkán tartanak együtt. Sajnos, hogy valamé’k jó szomszéd össze nem barátkoztatja őket. Lám, tudok én furcsát is mondani, ha kell.
TITANIA.
Te épen oly bölcs vagy, mint a minő szép.
ZUBOLY.
Egyik se biz’ én; de ha annyi eszem volna, hogy kitalálnék ebből az erdőből: úgy épen elég volna magam szükségére.
TITANIA.
Oh, e ligetből miért kivánkozol?
Akarsz, nem: itt maradsz, nem távozol.
Szellem vagyok, de nem közrendbeli!
Országomat örök nyár kedveli.
És én szeretlek; jőj hát, jőj velem;
Tündérim oldaladhoz rendelem
Hogy hozzanak mélyből számodra gyöngyöt;
Virágágyon dalok szunnyaszszon el;
S megfinomítom halandó göröngyöd’
Hogy szállni tudj a lég tündérivel.
Pókháló! Moly! Mustármag! Babvirág!
ELSŐ TÜNDÉR.
Itt vagyok.
MÁSODIK TÜNDÉR.
Én is.
HARMADIK TÜNDÉR.
Én is.
NEGYEDIK TÜNDÉR.
Mit tegyünk?
TITANIA.
Ez úrnak szépen udvarolni kell.
Ugrálni ösvenyén, czikázva menni;
Szedret, baraczkot, epret néki szenni,
Szőlőt, fügét, s bármit kivánjon enni.
Vad méhe sejtjét odvából kicsenni,
Viaszkos czombjukat mécsül kivenni,
– Egy fénybogár-szem fog gyujtója lenni –
Azzal kisérni ágyba majd, pihenni;
Ott egy-egy lepkeszárnynyal megjelenni
S legyezve a holdfényt, szemére menni
Nem hagyni. Most egy bók, szépen köszönni.
ELSŐ TÜNDÉR.
Üdv, halandó!
MÁSODIK TÜNDÉR.
Üdv!
HARMADIK TÜNDÉR.
Üdv!
NEGYEDIK TÜNDÉR.
Üdv!
ZUBOLY.
Követem szépen uraságtokat. Kérem uraságod neve?
PÓKHÁLÓ.
Pókháló.
ZUBOLY.
Óhajtom bővebb ismeretségét, édes Pókháló úr. Ha elvágom az ujjamat, leszek oly bátor. Ön neve tisztelt férfiú?
BABVIRÁG.
Babvirág.
ZUBOLY.
Ajánljon, kérem, édes anyjának Babhéj asszonyságnak, s édes atyjának Babhüvely úrnak. Édes Babvirág úr, önnel is óhajtok közelebbről megismerkedni. S az ön neve, könyörgök, uram?
MUSTÁRMAG.
Mustármag.
ZUBOLY.
Édes Mustármag úr, jól ismerem az ön türelmét: az a semmirekellő óriás marhaszelet sok nemes urat fölemészt az ön családjából. Mondhatom, nem egyszer könnyet facsart szememből az ön rokonsága. Óhajtom bővebb ismeretségét, kedves Mustármag úr!
TITANIA.
Jerünk; vigyétek lugosomba le.
Homályosan néz a hold köny miatt,
S ha ő sír, sír minden virág: s jele
Hogy egy letört szüzességet sirat.
Nyelvét lekötvén, halkan el vele!(Mind el.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem