II. SZÍN.
A liget más része.
Oberon jő.
OBERON.
Ugyan fölébredt-é Titánia;
S mi tűnt először a szemébe, mellyen
Otromba szenvedélylyel csüggni kelljen?
Puck jő.
Itt jő futárom. – Nos, bohóka szellem,
Mi újság e varázs liget körül?
Ugyan fölébredt-é Titánia;
S mi tűnt először a szemébe, mellyen
Otromba szenvedélylyel csüggni kelljen?
Puck jő.
Itt jő futárom. – Nos, bohóka szellem,
Mi újság e varázs liget körül?
PUCK.
Királyném szíve egy szörnyért hevül.
Míg ő szent lugosába rejtve szunnyad
Az álom-órán, ím, nem messze onnat
Egy durva kézmüves ringyrongy sereg,
Mely kenyerét műhelyben szerzi meg,
Gyült össze, próba végett egy darabra,
Mit Theseusnak szánt a nászi napra.
E vastagbőrűekből egy szikár,
Ki Pyramus szerepét fútta már,
Jelenet végin a bokorba mén;
Így rá büvös hatalmat nyertem én
S vállára nyomtam egy szamárfejet:
Most jő Thisbének újra felelet
S az én játszóm kilép. A többi meg,
Mint egy vadászt sejtő vadlud-tömeg,
Vagy rőt lábú varjak csoportja, mely
Lövés után károgva röppen el
S széledve söpri a híg levegőt:
Úgy futnak el mind, megpillantva őt.
Én űzöm: bukdosik egymáson ált’,
Ki tolvajt, ki segítséget kiált.
Így halva el érzésök, szellemök,
Az érzéketlen támad ellenök:
Megtépi tüske, galy, s egy-egy darab
– Itt köntös-újj, ott főveg – elmarad.
Míg őket én így kergetem agyon
S szép Pyramust változva ott hagyom;
Véletlenűl ébred Titánia,
És egy szamárba kell bódulnia.
Királyném szíve egy szörnyért hevül.
Míg ő szent lugosába rejtve szunnyad
Az álom-órán, ím, nem messze onnat
Egy durva kézmüves ringyrongy sereg,
Mely kenyerét műhelyben szerzi meg,
Gyült össze, próba végett egy darabra,
Mit Theseusnak szánt a nászi napra.
E vastagbőrűekből egy szikár,
Ki Pyramus szerepét fútta már,
Jelenet végin a bokorba mén;
Így rá büvös hatalmat nyertem én
S vállára nyomtam egy szamárfejet:
Most jő Thisbének újra felelet
S az én játszóm kilép. A többi meg,
Mint egy vadászt sejtő vadlud-tömeg,
Vagy rőt lábú varjak csoportja, mely
Lövés után károgva röppen el
S széledve söpri a híg levegőt:
Úgy futnak el mind, megpillantva őt.
Én űzöm: bukdosik egymáson ált’,
Ki tolvajt, ki segítséget kiált.
Így halva el érzésök, szellemök,
Az érzéketlen támad ellenök:
Megtépi tüske, galy, s egy-egy darab
– Itt köntös-újj, ott főveg – elmarad.
Míg őket én így kergetem agyon
S szép Pyramust változva ott hagyom;
Véletlenűl ébred Titánia,
És egy szamárba kell bódulnia.
OBERON.
Jobban ütött ki, hogysem gondolám.
De csöppentél az atheni szemébe
Szerelmi nedvet, mint parancsolám?
Jobban ütött ki, hogysem gondolám.
De csöppentél az atheni szemébe
Szerelmi nedvet, mint parancsolám?
PUCK.
Aludva leltem; és ott közelébe
Van a leány is, (ebben sincs hiba,)
Ha ébred, elsőbb azt kell látnia.
Demetrius és Hermia jönnek.
Aludva leltem; és ott közelébe
Van a leány is, (ebben sincs hiba,)
Ha ébred, elsőbb azt kell látnia.
Demetrius és Hermia jönnek.
OBERON.
Állj félre: itt jő az én emberem.
Állj félre: itt jő az én emberem.
PUCK.
A nőszemély az, de a férfi nem.
A nőszemély az, de a férfi nem.
DEMETRIUS.
Oh mért orczázod a ki úgy szeret!
Ily szóval öld megölő ellened.
Oh mért orczázod a ki úgy szeret!
Ily szóval öld megölő ellened.
HERMIA.
Köszönd, ha szidlak: mást érdemlenél,
Mert félek, átkomra méltót tevél.
Ha meggyilkoltad álmában Lysandert
S vérben bokáig vagy: gázold a tengert
És ölj meg engem is.
Fényéhez a nap oly hű nem vala
Mint Hermiához ő. S elillana
Míg én aluttam?… Inkább elhiszem
Hogy a kerek föld átlyukad, s ezen
Keresztül búvik az éjféli hold
Hogy elbámul délben az ántipód.
Te gyilkolád meg; úgy van, nincs különben,
Gyilkos lehet csak, ily halotti színben.
Köszönd, ha szidlak: mást érdemlenél,
Mert félek, átkomra méltót tevél.
Ha meggyilkoltad álmában Lysandert
S vérben bokáig vagy: gázold a tengert
És ölj meg engem is.
Fényéhez a nap oly hű nem vala
Mint Hermiához ő. S elillana
Míg én aluttam?… Inkább elhiszem
Hogy a kerek föld átlyukad, s ezen
Keresztül búvik az éjféli hold
Hogy elbámul délben az ántipód.
Te gyilkolád meg; úgy van, nincs különben,
Gyilkos lehet csak, ily halotti színben.
DEMETRIUS.
Nem, a legyilkolt lesz inkább ilyen;
Kegyetlenséged átveré szivem,
S te, gyilkosom, te szép vagy, mint maga
Amott Venus tündöklő csillaga.
Nem, a legyilkolt lesz inkább ilyen;
Kegyetlenséged átveré szivem,
S te, gyilkosom, te szép vagy, mint maga
Amott Venus tündöklő csillaga.
HERMIA.
S hogy illik e beszéd Lysanderemre?
Add vissza jó fiú; mondd, hol van? merre?
S hogy illik e beszéd Lysanderemre?
Add vissza jó fiú; mondd, hol van? merre?
DEMETRIUS.
Kutyáknak adnám inkább tetemét.
Kutyáknak adnám inkább tetemét.
HERMIA.
Kutya! ne bosszants hogy szűz illemét
Áthágja nyelvem. Meggyilkoltad őt?
Ember se légy hát emberek előtt.
Oh, mondj valót ez egyszer kedvemér’:
Ébren, úgy-é, ránézni sem merél
S álmába’ mérted rá a hős csapást?
Egy féreg, egy kigyó se’ tenne mást!
Az tette, kígyó: kettősb nyelvvel a
Sem szúr, mint a tiéd, te vipera.
Kutya! ne bosszants hogy szűz illemét
Áthágja nyelvem. Meggyilkoltad őt?
Ember se légy hát emberek előtt.
Oh, mondj valót ez egyszer kedvemér’:
Ébren, úgy-é, ránézni sem merél
S álmába’ mérted rá a hős csapást?
Egy féreg, egy kigyó se’ tenne mást!
Az tette, kígyó: kettősb nyelvvel a
Sem szúr, mint a tiéd, te vipera.
DEMETRIUS.
Kár így tüzelni ok nélkül, leány:
Lysander vére nem kiált reám,
Nem is tudom, hogy meghalt volna már.
Kár így tüzelni ok nélkül, leány:
Lysander vére nem kiált reám,
Nem is tudom, hogy meghalt volna már.
HERMIA.
Oh monddsza, kérlek: jól van úgy-e bár?
Oh monddsza, kérlek: jól van úgy-e bár?
DEMETRIUS.
S ha megsúgom, mi a jutalmazás?
S ha megsúgom, mi a jutalmazás?
HERMIA.
Felszabadítlak, hogy többé ne láss. –
Utált körödből most megyek, tova;
Felszabadítlak, hogy többé ne láss. –
Utált körödből most megyek, tova;
| Ha él, ha nem: engem ne láss soha. | (El.) |
DEMETRIUS.
Minek kövessem míg így dühödik:
Jobb itt maradnom egy kis ideig.
Búm a teherrel súlyosbnak találom
Melylyel adós neki a bukott álom;
Hadd rója most le, vagy csak részbeli
Minek kövessem míg így dühödik:
Jobb itt maradnom egy kis ideig.
Búm a teherrel súlyosbnak találom
Melylyel adós neki a bukott álom;
Hadd rója most le, vagy csak részbeli
| Kamatját is: hagyom törleszteni. | (Lefekszik.) |
OBERON.
Puck, mit míveltél! mily nagy baklövés!
Most egy igaz szerelmest a nedü
Varázsa által megront bűvöd, és
A hű lesz csalfa, nem a csalfa hű.
Puck, mit míveltél! mily nagy baklövés!
Most egy igaz szerelmest a nedü
Varázsa által megront bűvöd, és
A hű lesz csalfa, nem a csalfa hű.
PUCK.
Rendes dolog: hogy míg hű marad egy,
Az eskübontó milliókra megy.
Rendes dolog: hogy míg hű marad egy,
Az eskübontó milliókra megy.
OBERON.
Repülj szélgyorsasággal e cserén át,
Ne nyúgodj’ míg föl nem leled Helénát,
Szerelmi gondban ő beteg, sóhajt,
Halvány szegényke, szenved annyi bajt.
Te holmi káprázattal csald elő,
Ha ez fölébred, már itt legyen ő.
Repülj szélgyorsasággal e cserén át,
Ne nyúgodj’ míg föl nem leled Helénát,
Szerelmi gondban ő beteg, sóhajt,
Halvány szegényke, szenved annyi bajt.
Te holmi káprázattal csald elő,
Ha ez fölébred, már itt legyen ő.
PUCK.
Futok, repűlök; így ni, la!
Futok, repűlök; így ni, la!
| Gyorsabban mint tatár nyila. | (El.) |
OBERON.
Bíborszínű kis virág,
Melyet Ámor íve lőtt,
Önts szemére báj-erőt.
Hogy, ha ébred s látja őt,
Benne leljen égi nőt,
Mint ott Vénus, oly dicsőt. –
No, ha ébredsz s látod őt,
Tőle kérd a gyógyerőt.
Puck visszajő.
Bíborszínű kis virág,
Melyet Ámor íve lőtt,
Önts szemére báj-erőt.
Hogy, ha ébred s látja őt,
Benne leljen égi nőt,
Mint ott Vénus, oly dicsőt. –
No, ha ébredsz s látod őt,
Tőle kérd a gyógyerőt.
Puck visszajő.
PUCK.
Tündér táborunk feje!
Ím Heléna, és vele
Az elvétett hű legény
Ki szerelmet esd szegény.
Nézzük úgy-e? furcsa baj:
Beh bolond az ember faj!
Tündér táborunk feje!
Ím Heléna, és vele
Az elvétett hű legény
Ki szerelmet esd szegény.
Nézzük úgy-e? furcsa baj:
Beh bolond az ember faj!
OBERON.
Állj idébb; a neszre majd
Melyet ütnek, ébred ez.
Állj idébb; a neszre majd
Melyet ütnek, ébred ez.
PUCK.
S kettő egy után sohajt;
E bizony jó tréfa lesz.
Nincs nekem oly múlatság
Mint az összevisszaság.
Lysander és Heléna jönnek.
S kettő egy után sohajt;
E bizony jó tréfa lesz.
Nincs nekem oly múlatság
Mint az összevisszaság.
Lysander és Heléna jönnek.
LYSANDER.
Csak azt ne mondd, hogy gúnyból hódolok;
Gúny és nevetség nem hullajt könyet;
Nézd, sirva esküszöm, s a mely dolog
Könynyel fogant, gyanúba nem jöhet.
Hogy volna ez csúfság? hogy nézed annak
Őszinte zálogit igaz szavamnak?
Csak azt ne mondd, hogy gúnyból hódolok;
Gúny és nevetség nem hullajt könyet;
Nézd, sirva esküszöm, s a mely dolog
Könynyel fogant, gyanúba nem jöhet.
Hogy volna ez csúfság? hogy nézed annak
Őszinte zálogit igaz szavamnak?
HELÉNA.
Mind többre-többre mén az álkodás.
Eskü öl esküt: oh, ördögi szentség!
Mind Hermiáé volt e fogadás:
Mérj esküt esküvel, nem lesz különbség;
Tedd serpenyőbe az enyim’ s övét,
Egyforma könnyűk, mint hitvány meséd.
Mind többre-többre mén az álkodás.
Eskü öl esküt: oh, ördögi szentség!
Mind Hermiáé volt e fogadás:
Mérj esküt esküvel, nem lesz különbség;
Tedd serpenyőbe az enyim’ s övét,
Egyforma könnyűk, mint hitvány meséd.
LYSANDER.
Nem volt eszem, hogy néki esküvém.
Nem volt eszem, hogy néki esküvém.
)
HELÉNA.
Most nincs ha megtöröd, azt mondom én.
Most nincs ha megtöröd, azt mondom én.
HELÉNA.
Nem volt eszem, hogy néki esküvém.
Nem volt eszem, hogy néki esküvém.
HELÉNA.
Most nincs ha megtöröd, azt mondom én.
Most nincs ha megtöröd, azt mondom én.
LYSANDER.
Demetrius nem érted, érte lángol.
Demetrius nem érted, érte lángol.
DEMETRIUS (felserken).
Helén, te nimfa, istennő, remek!
Oh mert mihez hasonlók e szemek!
Kristály ehez sár. Oh, és hogy dagad
E csókoló cseresznye: ajjakad!
Taurus hegyormán a fehér fagyott hó,
Mit a fölszél tisztára söpre, holló
A te kezedhez. Oh, e fejedelem-
Fehérszint hagyd csókkal pecsétlenem!
Helén, te nimfa, istennő, remek!
Oh mert mihez hasonlók e szemek!
Kristály ehez sár. Oh, és hogy dagad
E csókoló cseresznye: ajjakad!
Taurus hegyormán a fehér fagyott hó,
Mit a fölszél tisztára söpre, holló
A te kezedhez. Oh, e fejedelem-
Fehérszint hagyd csókkal pecsétlenem!
HELÉNA.
Szégyen! gyalázat! így rám esni mind;
Csúfot belőlem űzni terv szerint;
Ha lovag-érzés volna bennetek,
Nem hagyna ily bántalmat tennetek.
Tudom, gyülöltök: hát gyülölni sem
Birtok, csupán gúnyt űzve kettesen?
Volnátok férfi, mint így szemre-főre,
Tekint’nétek bizony a gyenge nőre;
Miért ez eskü, bók, túlzó magaszt,
Midőn gyülöltök szívből, tudom azt.
Vágytársak lévén Hermiát szeretni,
Vetélkedtek Helénát kinevetni.
Be hősi tett, be férfias merény,
Könyet facsarni gúnynyal egy szegény
Leány szeméből! tenné azt nevelt,
Így sértegetni gyönge szűz kebelt,
Csak, mert türelmét szegni kedve telt?
Szégyen! gyalázat! így rám esni mind;
Csúfot belőlem űzni terv szerint;
Ha lovag-érzés volna bennetek,
Nem hagyna ily bántalmat tennetek.
Tudom, gyülöltök: hát gyülölni sem
Birtok, csupán gúnyt űzve kettesen?
Volnátok férfi, mint így szemre-főre,
Tekint’nétek bizony a gyenge nőre;
Miért ez eskü, bók, túlzó magaszt,
Midőn gyülöltök szívből, tudom azt.
Vágytársak lévén Hermiát szeretni,
Vetélkedtek Helénát kinevetni.
Be hősi tett, be férfias merény,
Könyet facsarni gúnynyal egy szegény
Leány szeméből! tenné azt nevelt,
Így sértegetni gyönge szűz kebelt,
Csak, mert türelmét szegni kedve telt?
LYSANDER.
Nem szép, Demetrius, ne tégy ilyet;
Tudom, hogy Hermiáért ég szived,
S én tiszta szivből önként rád hagyom
Szerelméből a mi részem vagyon,
S Helénához te hagyj egész jogot,
Kit szeretek, halálig is fogok.
Nem szép, Demetrius, ne tégy ilyet;
Tudom, hogy Hermiáért ég szived,
S én tiszta szivből önként rád hagyom
Szerelméből a mi részem vagyon,
S Helénához te hagyj egész jogot,
Kit szeretek, halálig is fogok.
HELÉNA.
No, ember ennyi gúnyt még nem lehellett.
No, ember ennyi gúnyt még nem lehellett.
DEMETRIUS.
Lysander, csak maradj Hermia mellett,
Ő nem kell, s ha szerettem, vége már.
Őnála vendég volt szivem, de már
Helénájához megtért, mint haza,
Ott is marad.
Lysander, csak maradj Hermia mellett,
Ő nem kell, s ha szerettem, vége már.
Őnála vendég volt szivem, de már
Helénájához megtért, mint haza,
Ott is marad.
LYSANDER.
Helén, nem igaz a!
Helén, nem igaz a!
DEMETRIUS.
Meg ne hazudtold, ha nem ismered
– Mert meglakolsz – igaz hűségemet. –
Ott jő a kedves, ki téged szeret.
Hermia jő.
Meg ne hazudtold, ha nem ismered
– Mert meglakolsz – igaz hűségemet. –
Ott jő a kedves, ki téged szeret.
Hermia jő.
HERMIA.
Az éj, ki a szem tisztét elveszi,
Fülünk hallásra élesbbé teszi,
S a mennyi részben csökkenté a látást,
A hallószervnek ád megannyi rá’dást.
Szemem, Lysander, téged nem lele,
Fülem hangod nyomán vezérele.
De mér’ hagyál ott oly gyöngédtelen?
Az éj, ki a szem tisztét elveszi,
Fülünk hallásra élesbbé teszi,
S a mennyi részben csökkenté a látást,
A hallószervnek ád megannyi rá’dást.
Szemem, Lysander, téged nem lele,
Fülem hangod nyomán vezérele.
De mér’ hagyál ott oly gyöngédtelen?
LYSANDER.
Maradhat-é, kit űz a szerelem?
Maradhat-é, kit űz a szerelem?
HERMIA.
Lysandert tőlem szerelem? miféle?
Lysandert tőlem szerelem? miféle?
LYSANDER.
Saját szerelmem: a bájos Heléne
Ki az éjt dicsőbben aranyozza meg
Mint ott ama tüzes O-k, s fényszemek.
Mit jársz utánam? vagy nem érted el:
Hogy útálatból szöktem tőled el?
Saját szerelmem: a bájos Heléne
Ki az éjt dicsőbben aranyozza meg
Mint ott ama tüzes O-k, s fényszemek.
Mit jársz utánam? vagy nem érted el:
Hogy útálatból szöktem tőled el?
HERMIA.
Nem, e szavad nem érzésből jövő.
Nem, e szavad nem érzésből jövő.
HELÉNA.
No lám! ez is egy összeesküvő.
Oh, értem, hárman összefogtatok
Hogy velem ily galádul bánjatok.
Rossz Hermia, te hálátlan leány!
Együtt ezekkel fúvod a követ
Hogy, mint csalétek, gúny-verembe csalj!
Hát mind ama közös terv, fogadott
Testvéri hűség, jól telt kedves órák,
Midőn szidtuk a gyors lábú időt
Ha válni kelle – mind felejtve van?
El iskolánk? az ártatlan gyerekkor?
S midőn, két művész istennő gyanánt,
Együtt teremténk tűvel egy virágot,
Egy mintaképről, és egy pamlagon,
Egy dalt csicsergve, egy hangkulcs szerint,
Mintha kezünk, keblünk, elménk, szavunk
Csak egy lett volna. – Így növénk együtt
Mint összeforradt két cseresznye, mely
Elválva látszik, válva mégis egy;
Mint egy kocsányon termett pár bogyó;
Ránézve két test, benne szív csak egy;
Vagy mint czimerben lévő két paizs,
Egy úr sajátja, egy sisak födi.
S te szétszakítnád régi szent frigyünk
Hogy sértegetni férfiakhoz állj?
Ez nem barátság, nem leányhoz illő:
Ezért nemünk is megró, nemcsak én,
Habár csak én érzem bántalmidat.
No lám! ez is egy összeesküvő.
Oh, értem, hárman összefogtatok
Hogy velem ily galádul bánjatok.
Rossz Hermia, te hálátlan leány!
Együtt ezekkel fúvod a követ
Hogy, mint csalétek, gúny-verembe csalj!
Hát mind ama közös terv, fogadott
Testvéri hűség, jól telt kedves órák,
Midőn szidtuk a gyors lábú időt
Ha válni kelle – mind felejtve van?
El iskolánk? az ártatlan gyerekkor?
S midőn, két művész istennő gyanánt,
Együtt teremténk tűvel egy virágot,
Egy mintaképről, és egy pamlagon,
Egy dalt csicsergve, egy hangkulcs szerint,
Mintha kezünk, keblünk, elménk, szavunk
Csak egy lett volna. – Így növénk együtt
Mint összeforradt két cseresznye, mely
Elválva látszik, válva mégis egy;
Mint egy kocsányon termett pár bogyó;
Ránézve két test, benne szív csak egy;
Vagy mint czimerben lévő két paizs,
Egy úr sajátja, egy sisak födi.
S te szétszakítnád régi szent frigyünk
Hogy sértegetni férfiakhoz állj?
Ez nem barátság, nem leányhoz illő:
Ezért nemünk is megró, nemcsak én,
Habár csak én érzem bántalmidat.
HERMIA.
Bámúlok e tüzes beszédiden;
Nem én gunyollak: úgy látszik te engem.
Bámúlok e tüzes beszédiden;
Nem én gunyollak: úgy látszik te engem.
HELÉNA.
Hát nem te kiszletéd gúnyból reám
Lysandert, hogy szemem s arczom dicsérje?
S Demetriust, a másik kedvesed’
(Ki az imént még lábbal rugdosa)
Hogy nimfa, égi, istennő, remek
Névvel ruházzon? Mért beszél ilyet
Ha gyűlöl engem? És mérthogy Lysander
Tagadja lángját, melylyel keble dús
Irántad, és nekem színlel szerelmet,
Ha nem te kisztéd, ha tudtora nincs?
Bár, mint te, oly kapós én nem vagyok,
Nincs annyi kedvesem, s oly szerencsém,
De, hogy viszonzás nélkül kell szeretnem,
Megszánnod illenék, nem gúnyolódni.
Hát nem te kiszletéd gúnyból reám
Lysandert, hogy szemem s arczom dicsérje?
S Demetriust, a másik kedvesed’
(Ki az imént még lábbal rugdosa)
Hogy nimfa, égi, istennő, remek
Névvel ruházzon? Mért beszél ilyet
Ha gyűlöl engem? És mérthogy Lysander
Tagadja lángját, melylyel keble dús
Irántad, és nekem színlel szerelmet,
Ha nem te kisztéd, ha tudtora nincs?
Bár, mint te, oly kapós én nem vagyok,
Nincs annyi kedvesem, s oly szerencsém,
De, hogy viszonzás nélkül kell szeretnem,
Megszánnod illenék, nem gúnyolódni.
HERMIA.
Nem foghatom meg a miket beszélsz.
Nem foghatom meg a miket beszélsz.
HELÉNA.
Csak rajta hát! úgy! ölts szent képeket
S vond félre a szád’ ha háttal leszek;
Csak integessetek; szép tréfa ez,
Jól végrejátszva krónikába méltó.
Ha volna érzés, illem bennetek,
Nem tüztök engem ilyen czélra ki.
Jó múlatást; egyrészt magam hibája;
Enyhíti majd távollét, vagy halál.
Csak rajta hát! úgy! ölts szent képeket
S vond félre a szád’ ha háttal leszek;
Csak integessetek; szép tréfa ez,
Jól végrejátszva krónikába méltó.
Ha volna érzés, illem bennetek,
Nem tüztök engem ilyen czélra ki.
Jó múlatást; egyrészt magam hibája;
Enyhíti majd távollét, vagy halál.
LYSANDER.
Várj, szép Heléna! halld mentségemet.
Szerelmem, éltem, lelkem, szép Heléna!
Várj, szép Heléna! halld mentségemet.
Szerelmem, éltem, lelkem, szép Heléna!
HELÉNA.
Ez már dicső!
Ez már dicső!
HERMIA.
| Ne gúnyold, édesem! |
DEMETRIUS.
Ha nem fog a kérés: megtiltom én.
Ha nem fog a kérés: megtiltom én.
LYSANDER.
Tilalmod annyi, mint kérése volt:
Fenyegetésed nem hatalmosabb
Mint az ő léha esdeklései.
Helén, szeretlek, mondom, életemre!
S úgy esküszöm rá, hogy feláldozom
Az ellen, ki tagadná hogy szeretlek.
Tilalmod annyi, mint kérése volt:
Fenyegetésed nem hatalmosabb
Mint az ő léha esdeklései.
Helén, szeretlek, mondom, életemre!
S úgy esküszöm rá, hogy feláldozom
Az ellen, ki tagadná hogy szeretlek.
DEMETRIUS.
No, én azt mondom, hogy jobban szeretlek.
No, én azt mondom, hogy jobban szeretlek.
LYSANDER.
Ha mondod, állj ki, tettel bizonyítsd.
Ha mondod, állj ki, tettel bizonyítsd.
DEMETRIUS.
Jer hát –
Jer hát –
HERMIA.
| Lysander, mit jelentsen ez? |
LYSANDER.
Odább, te szerecsen!
Odább, te szerecsen!
DEMETRIUS.
Csak úgy mutatja; teszed úgy-e, mintha
Jönnél, de nem jösz. Gyáva hős, eredj!
| Nem! nem fog ő – |
Jönnél, de nem jösz. Gyáva hős, eredj!
LYSANDER.
Bocsáss, te macska, bojtorján, te, te!
Mert úgy lerázlak, mint hitvány kigyót.
Bocsáss, te macska, bojtorján, te, te!
Mert úgy lerázlak, mint hitvány kigyót.
HERMIA.
Mily durvaság ez? Hogy váltál ilyenné
Kedves?
Mily durvaság ez? Hogy váltál ilyenné
Kedves?
LYSANDER.
Kedves? odább, czirmos tatár!
Te undok gyógyszer, te gyülölt ital!
Kedves? odább, czirmos tatár!
Te undok gyógyszer, te gyülölt ital!
HERMIA.
Nem tréfa ez?
Nem tréfa ez?
HELÉNA.
| Dehogy nem; a tiéd is. |
LYSANDER.
Demetrius, én állok a szavamnak.
Demetrius, én állok a szavamnak.
DEMETRIUS.
Kötés jobb volna; mert lám visszatart
Gyenge kötés is; nem bízom szavadba.
Kötés jobb volna; mert lám visszatart
Gyenge kötés is; nem bízom szavadba.
LYSANDER.
Mi! hát megüssem, megverjem, megöljem?
Bár gyűlölöm, csak nem bántom talán?
Mi! hát megüssem, megverjem, megöljem?
Bár gyűlölöm, csak nem bántom talán?
HERMIA.
Bánthatsz-e jobban, mint gyülőleteddel?
Gyülölsz! miért? Oh jaj! mi dolog ez?
Nem Hermia vagyok? s te nem Lysander?
Rútabb se’ volnék tán mint azelőtt.
Hisz’ még szerettél csak ez éjjel is,
S elhagytál volna, (oh, ne adja isten!)
Nem tréfa ez?
Bánthatsz-e jobban, mint gyülőleteddel?
Gyülölsz! miért? Oh jaj! mi dolog ez?
Nem Hermia vagyok? s te nem Lysander?
Rútabb se’ volnék tán mint azelőtt.
Hisz’ még szerettél csak ez éjjel is,
S elhagytál volna, (oh, ne adja isten!)
Nem tréfa ez?
LYSANDER.
Akár megesküszöm.
Én többé látni sem óhajtalak.
Reményt se táplálj, nincs kérdés, se’ kétség;
Nem tréfa, szentvaló, elhidd bizonynyal:
Gyülőllek, és Helénát szeretem.
Akár megesküszöm.
Én többé látni sem óhajtalak.
Reményt se táplálj, nincs kérdés, se’ kétség;
Nem tréfa, szentvaló, elhidd bizonynyal:
Gyülőllek, és Helénát szeretem.
HERMIA.
Oh jaj! – te szemfényvesztő! te virágmoly!
Szerelem tolvajja te! Azért jövél,
Hogy éjjel ellopd kedvesem szivét?
Oh jaj! – te szemfényvesztő! te virágmoly!
Szerelem tolvajja te! Azért jövél,
Hogy éjjel ellopd kedvesem szivét?
HELÉNA.
Szép, szép; bizony szép! Hát nincs benned egy csöp
Leány szemérem, vagy tartózkodás?
Nem nyugszol a míg gyöngéd nyelvem is
Ki nem tör ellened? Te váz, te báb te!
Szép, szép; bizony szép! Hát nincs benned egy csöp
Leány szemérem, vagy tartózkodás?
Nem nyugszol a míg gyöngéd nyelvem is
Ki nem tör ellened? Te váz, te báb te!
HERMIA.
Még báb? dehogy! Most értem a bibét:
Ő termetünket hasonlíttatá
Egymással össze: hogy ő lám magas,
Ő ilyen-olyan szál derék személy,
Míg végre győzött nyulga termete. –
Azért növél hát oly nagyot kegyében,
Mert én ily törpe, ily kicsiny vagyok?
Milyen kicsiny, te? te festett karó, he?
Milyen kicsiny, he? csak nem oly kicsiny
Hogy fel ne érje körmöm a szemed?
Még báb? dehogy! Most értem a bibét:
Ő termetünket hasonlíttatá
Egymással össze: hogy ő lám magas,
Ő ilyen-olyan szál derék személy,
Míg végre győzött nyulga termete. –
Azért növél hát oly nagyot kegyében,
Mert én ily törpe, ily kicsiny vagyok?
Milyen kicsiny, te? te festett karó, he?
Milyen kicsiny, he? csak nem oly kicsiny
Hogy fel ne érje körmöm a szemed?
HELÉNA.
Kérlek, ha gúnyolódtok is, urak,
Ne hagyjatok: sohsem voltam hamis,
Czivódni mint ő, semmi hajlamom,
Igazi leány vagyok a gyávaságban:
Ne hagyjátok rám jőni, hogy megüssön.
S ne gondoljátok, hogy mivel kisebb
Birok vele.
Kérlek, ha gúnyolódtok is, urak,
Ne hagyjatok: sohsem voltam hamis,
Czivódni mint ő, semmi hajlamom,
Igazi leány vagyok a gyávaságban:
Ne hagyjátok rám jőni, hogy megüssön.
S ne gondoljátok, hogy mivel kisebb
Birok vele.
HERMIA.
Kisebb! no lám, megint.
Kisebb! no lám, megint.
HELÉNA.
Ne bosszankodjál, édes Hermiám,
Hisz’ jól tudod, mindig szerettelek,
Sohsem vétettem, őrzém titkaid,
Kivéve most egyszer Demetriusnak
Sugtam meg éji elszökésteket.
Ő jött utánad, én meg őutána;
De elszidott, s ijeszgetett nagyon
Hogy megver, megtapos, sőt hogy megöl.
Most hát, ha békén hagytok, elmegyek
Bolondságimmal, vissza Athenébe,
És nem bolyongok itt. Ereszszetek:
Lám mily bohó és együgyű vagyok.
Ne bosszankodjál, édes Hermiám,
Hisz’ jól tudod, mindig szerettelek,
Sohsem vétettem, őrzém titkaid,
Kivéve most egyszer Demetriusnak
Sugtam meg éji elszökésteket.
Ő jött utánad, én meg őutána;
De elszidott, s ijeszgetett nagyon
Hogy megver, megtapos, sőt hogy megöl.
Most hát, ha békén hagytok, elmegyek
Bolondságimmal, vissza Athenébe,
És nem bolyongok itt. Ereszszetek:
Lám mily bohó és együgyű vagyok.
HERMIA.
No hát eredj. Ki gátol hogy ne menj?
No hát eredj. Ki gátol hogy ne menj?
HELÉNA.
Ez a bohó szív a mely itt marad.
Ez a bohó szív a mely itt marad.
HERMIA.
Lysandernél, úgy-é?
Lysandernél, úgy-é?
HELÉNA.
| Demetriusnál. |
LYSANDER.
Ne félj, Heléna: egy újjal se’ bánt.
Ne félj, Heléna: egy újjal se’ bánt.
DEMETRIUS.
Nem ám! daczára hogy te pártolod.
Nem ám! daczára hogy te pártolod.
HELÉNA.
Jaj, ez nagyon gonosz ha megharagszik,
Szilaj volt már az oskolában is.
S nagyon erős tud lenni, bár kicsiny.
Jaj, ez nagyon gonosz ha megharagszik,
Szilaj volt már az oskolában is.
S nagyon erős tud lenni, bár kicsiny.
HERMIA.
Megint kicsiny? alacsony meg kicsiny?
Eltűritek hogy így csúffá teszen?
Bocsássatok rá.
Megint kicsiny? alacsony meg kicsiny?
Eltűritek hogy így csúffá teszen?
Bocsássatok rá.
LYSANDER.
Elmenj törpe jószág!
Te cseppnyi-csepp, te kis göcs, te parányi,
Te makkopáncs.
Elmenj törpe jószág!
Te cseppnyi-csepp, te kis göcs, te parányi,
Te makkopáncs.
DEMETRIUS.
Be kész vagy egy olyan
Mellett, ki megveti szolgálatod.
Ne törd magad; ne szólj Heléna mellett;
Pártját se fogd, mert hogyha még iránta
Csak legkisebb szerelmet is mutatsz,
Torkodra forr.
Be kész vagy egy olyan
Mellett, ki megveti szolgálatod.
Ne törd magad; ne szólj Heléna mellett;
Pártját se fogd, mert hogyha még iránta
Csak legkisebb szerelmet is mutatsz,
Torkodra forr.
LYSANDER.
No már nem csüng nyakamban,
Kövess, ha mersz; lássuk melyőnk joga
Helénához különb: enyim? tied?
No már nem csüng nyakamban,
Kövess, ha mersz; lássuk melyőnk joga
Helénához különb: enyim? tied?
DEMETRIUS.
Kövesselek? lépést tartok veled.
Kövesselek? lépést tartok veled.
| (Lysander és Demetrius el.) |
HERMIA.
No szép kisasszony! ez mind a te műved.
Csak ne osonj el.
No szép kisasszony! ez mind a te műved.
Csak ne osonj el.
HELÉNA.
S gyülölt körödben nem időzhetek.
Kezed czibálni gyorsabb mint enyém,
| Nem hiszek neked, |
Kezed czibálni gyorsabb mint enyém,
| De lábam hosszabb, így elfutok én. | (El.) |
HERMIA.
S mit mondjak erre? csak bámulok én.
S mit mondjak erre? csak bámulok én.
| (El.) |
OBERON.
Ez a te munkád: mindig ily bakot lősz,
Vagy készakarva is dévajkodol.
Ez a te munkád: mindig ily bakot lősz,
Vagy készakarva is dévajkodol.
PUCK.
Árnyak királya, hidd meg, tévedés,
Nem azt mondád-e, hogy megismerem
Athéni öltözetrül emberem?
És annyiban nem jártam el hibásan
Hogy átheni szemére hullt varázsam;
És annyiban még jó hogy így esett,
Mert e koczódás furcsa egy eset.
Árnyak királya, hidd meg, tévedés,
Nem azt mondád-e, hogy megismerem
Athéni öltözetrül emberem?
És annyiban nem jártam el hibásan
Hogy átheni szemére hullt varázsam;
És annyiban még jó hogy így esett,
Mert e koczódás furcsa egy eset.
OBERON.
Most viadalra helyet nézni járnak:
Vess hát, Robin, az éjre felleg-árnyat;
A csillagos menny boltját vastagon
Fedd barna köddel mint az Acheron;
Vezesd tévútra úgy e két konok
Szerelmest, hogy veszítsenek nyomot.
S majd a Lysander hangját vedd elő,
Bosszantsd Demetriust míg tűzbe jő;
Majd mint Demetrius szórj szitkokat,
Csald messzi egymástól az ifjakat,
Míg homlokukra, verdő szárnyon, ólom
Lábbal csúsz a halált utánzó álom:
Akkor Lysandernek facsard szemébe
Ezt a füvet: van oly erő levébe’
Hogy róla minden bűbáj tűnni fog
S a szemgolyó szokott fénynyel forog.
Ha ébrednek, mind e visszavonás
Álom legyen csak, meddő látomás.
És Athenébe visszatérjenek,
Halálig tartó frigyben éljenek.
Míg ebbe’ jársz, én elkérem, megyek,
Királynémtól az indus gyermeket;
Szemét az ocsmány bű alól feloldom,
S szent lesz a békeség, a régi módon.
Most viadalra helyet nézni járnak:
Vess hát, Robin, az éjre felleg-árnyat;
A csillagos menny boltját vastagon
Fedd barna köddel mint az Acheron;
Vezesd tévútra úgy e két konok
Szerelmest, hogy veszítsenek nyomot.
S majd a Lysander hangját vedd elő,
Bosszantsd Demetriust míg tűzbe jő;
Majd mint Demetrius szórj szitkokat,
Csald messzi egymástól az ifjakat,
Míg homlokukra, verdő szárnyon, ólom
Lábbal csúsz a halált utánzó álom:
Akkor Lysandernek facsard szemébe
Ezt a füvet: van oly erő levébe’
Hogy róla minden bűbáj tűnni fog
S a szemgolyó szokott fénynyel forog.
Ha ébrednek, mind e visszavonás
Álom legyen csak, meddő látomás.
És Athenébe visszatérjenek,
Halálig tartó frigyben éljenek.
Míg ebbe’ jársz, én elkérem, megyek,
Királynémtól az indus gyermeket;
Szemét az ocsmány bű alól feloldom,
S szent lesz a békeség, a régi módon.
PUCK.
Uram, siessünk; ím gyorsan szegik
Az éj sárkányi a föld fellegit;
Ím Aurora követje már közelget,
Fényes világa minden kósza lelket
A czinterembe űz; és a kárhozottak
Kit átalút- s folyamsírban nyugodtak,
Mind féregágyba visszamentenek,
Hogy a napfény ne lássa szégyenek,
Mely napvilágról önkint száműzé
S örökre, az éj árnyai közé.
Uram, siessünk; ím gyorsan szegik
Az éj sárkányi a föld fellegit;
Ím Aurora követje már közelget,
Fényes világa minden kósza lelket
A czinterembe űz; és a kárhozottak
Kit átalút- s folyamsírban nyugodtak,
Mind féregágyba visszamentenek,
Hogy a napfény ne lássa szégyenek,
Mely napvilágról önkint száműzé
S örökre, az éj árnyai közé.
OBERON.
De mi nemesebb szellemek vagyunk
Mert én a Hajnal kedvesével is
Gyakran vadászva járom a pagonyt,
Míg napkelet kapúja lángot ont,
S tengerre tárva ékes szárnyait
Aranynyá festi zöld hullámait.
Te mindazáltal ne időzz, siess,
De mi nemesebb szellemek vagyunk
Mert én a Hajnal kedvesével is
Gyakran vadászva járom a pagonyt,
Míg napkelet kapúja lángot ont,
S tengerre tárva ékes szárnyait
Aranynyá festi zöld hullámait.
Te mindazáltal ne időzz, siess,
| Hogy víradatra készen itt lehess. | (El.) |
PUCK.
Fel s alá, fel s alá,
Hordom őket fel s alá;
Falu, város fél, ha lát;
Goblin, hurczold fel s alá!
Itt jő egyik.
Lysander jő.
Fel s alá, fel s alá,
Hordom őket fel s alá;
Falu, város fél, ha lát;
Goblin, hurczold fel s alá!
Itt jő egyik.
Lysander jő.
LYSANDER.
Hol vagy, Demetrius, te büszke? szólj!
Hol vagy, Demetrius, te büszke? szólj!
PUCK.
Itt, itt gazember! készen. Hát te hol?
Itt, itt gazember! készen. Hát te hol?
LYSANDER.
Megyek no!
Megyek no!
PUCK.
Demetrius jő.
| Jer hát; víni jobb e hely |
| S egyenlőbb | (Lysander a hang után el.) |
DEMETRIUS.
Hé! Lysander! hát felelj.
Te nyúl, te gyáva! elszöktél úgy-e?
Hová rejtéd a bőröd? Itt vagy-e?
Hé! Lysander! hát felelj.
Te nyúl, te gyáva! elszöktél úgy-e?
Hová rejtéd a bőröd? Itt vagy-e?
PUCK.
Te gyáva szájhős! teli kérkeded
A bokrokat s a csillagos eget:
S nem mersz kiállni? jer, gaz fattyúja!
Vesszőre várlak: mert hitvány pulya
Ki fegyvert vonna rád.
Te gyáva szájhős! teli kérkeded
A bokrokat s a csillagos eget:
S nem mersz kiállni? jer, gaz fattyúja!
Vesszőre várlak: mert hitvány pulya
Ki fegyvert vonna rád.
DEMETRIUS.
Ott vagy? megállj!
Ott vagy? megállj!
PUCK.
Kövesd a hangom: víni jobb e táj.
Lysander visszajő.
Kövesd a hangom: víni jobb e táj.
| (Demetrius és Puck el.) |
LYSANDER.
Ő fut előlem, mégis ő daczol,
A merre hí, megyek, s nincs ott sehol.
A gazfi gyorsabb lábú mint magam,
Váltig futottam, de ő meg rohan;
El is buktam: sötét van, zord a hely;
Csak egyszer lássam szürke fényedet:
Puck és Demetrius visszajönnek.
Ő fut előlem, mégis ő daczol,
A merre hí, megyek, s nincs ott sehol.
A gazfi gyorsabb lábú mint magam,
Váltig futottam, de ő meg rohan;
El is buktam: sötét van, zord a hely;
| Lenyugszom. Áldott napvilág, jövel! | (Lefekszik.) |
| Majd megtalálom, hogy megemleget. | (Elalszik.) |
PUCK.
Ha! ha! ha! nyúlszívű; lám elmaradsz!
Ha! ha! ha! nyúlszívű; lám elmaradsz!
DEMETRIUS.
Várj meg ha mersz, no! de jól tudom azt,
Csak bújsz előlem, zugról zugra méssz
S nem mersz megállni hogy szemembe nézz.
No merre vagy hát?
Várj meg ha mersz, no! de jól tudom azt,
Csak bújsz előlem, zugról zugra méssz
S nem mersz megállni hogy szemembe nézz.
No merre vagy hát?
PUCK.
| Itt la: ide gyer! |
DEMETRIUS.
Nem; mert bolondítsz. De nem viszed el:
Csak én szemedbe lássak napvilágon!
Most menj dolgodra. Szörnyű bágyadságom
E gyepre hosszan nyúlni kényszerít.
Várj el mihelyt a napfény közelít.
Heléna jő.
Nem; mert bolondítsz. De nem viszed el:
Csak én szemedbe lássak napvilágon!
Most menj dolgodra. Szörnyű bágyadságom
E gyepre hosszan nyúlni kényszerít.
Várj el mihelyt a napfény közelít.
| (Lefekszik s elalszik.) |
HELÉNA.
Oh, terhes éj! hosszú unalmas éj!
Rövidülj már; s te, reggel, hozz vigaszt,
hogy hazatérjek a napfényinél
Ezektől, kiket köröm úgy riaszt.
S te, ki nem mindég futsz a bú szemétől,
Oh, terhes éj! hosszú unalmas éj!
Rövidülj már; s te, reggel, hozz vigaszt,
hogy hazatérjek a napfényinél
Ezektől, kiket köröm úgy riaszt.
S te, ki nem mindég futsz a bú szemétől,
| Oh vonj el, álom, a magam körétől. | (Elalszik.) |
PUCK.
Még csak három? Egy hián
Kétszer kettő férfi, lány.
Jön az is, de halovány.
Ámor úrfi nagy zsivány,
Tőle ily bolond a lyány.
Hermia jő.
Még csak három? Egy hián
Kétszer kettő férfi, lány.
Jön az is, de halovány.
Ámor úrfi nagy zsivány,
Tőle ily bolond a lyány.
Hermia jő.
HERMIA.
Soha ily aléltság! ennyi leverő!
Megtépve tüskén, ázva harmaton:
Nem járni bennem, csúszni sincs erő;
Lábam nem oly gyors mint kivánatom.
Virradtig itten egyet pihenek.
Soha ily aléltság! ennyi leverő!
Megtépve tüskén, ázva harmaton:
Nem járni bennem, csúszni sincs erő;
Lábam nem oly gyors mint kivánatom.
Virradtig itten egyet pihenek.
| Ég óvd Lysandert, ha megküzdenek! | (Lefekszik.) |
PUCK.
Úgy, úgy,
Jól alugy’:
Hadd kenem
Szerelem-
Vert szemedre
Gyógyszerem.
(A nedvet Lysander szemébe facsarva.)
Ha ébredsz,
Érezz
Nagy gyönyört
A gyülölt
Régi kedves bájain.
Édes álom elmultával
Teljesűljön a nótával:
„Kiki a maga párjával”;
Jancsi Pannit nyerje meg,
Zsák a foltját lelje meg;
Hím a nőstényt vigye haza,
S ne legyen panasza.
(Puck el. Lysander, Demetrius stb. alva maradnak.)
Úgy, úgy,
Jól alugy’:
Hadd kenem
Szerelem-
Vert szemedre
Gyógyszerem.
(A nedvet Lysander szemébe facsarva.)
Ha ébredsz,
Érezz
Nagy gyönyört
A gyülölt
Régi kedves bájain.
Édes álom elmultával
Teljesűljön a nótával:
„Kiki a maga párjával”;
Jancsi Pannit nyerje meg,
Zsák a foltját lelje meg;
Hím a nőstényt vigye haza,
S ne legyen panasza.
(Puck el. Lysander, Demetrius stb. alva maradnak.)
