II. SZÍN.
Athéne. Szoba Vaczkor lakásán.
Vaczkor, Dudás, Orrondi, Ösztövér jönnek.
VACZKOR.
Küldtetek Zubolyékhoz? haza került már?
Küldtetek Zubolyékhoz? haza került már?
ÖSZTÖVÉR.
Híre hamva sincs. Kétségkívül transportálták.
Híre hamva sincs. Kétségkívül transportálták.
DUDÁS.
Ha meg nem jő, vége a darabnak. Sohse megy el; úgy-e nem?
Ha meg nem jő, vége a darabnak. Sohse megy el; úgy-e nem?
VACZKOR.
Lehetetlen; egész Athenében nincs ember ki Pyramust eljátszsza, csak ő.
Lehetetlen; egész Athenében nincs ember ki Pyramust eljátszsza, csak ő.
DUDÁS.
Úgy van; egyedül neki van legtöbb esze minden athénei kézműves közt.
Úgy van; egyedül neki van legtöbb esze minden athénei kézműves közt.
VACZKOR.
Meg a legderekabb személye is hozzá; kellemes hangra nézve pedig valóságos musta.
Meg a legderekabb személye is hozzá; kellemes hangra nézve pedig valóságos musta.
DUDÁS.
Akarád mondani, mustra: hisz’ a musta, isten akárhova tegye! csizmadia jószág.
Gyalu jő.
Akarád mondani, mustra: hisz’ a musta, isten akárhova tegye! csizmadia jószág.
Gyalu jő.
GYALU.
Urak, a fejedelem most jő a templomból, s vele együtt még két vagy három úri pár is kelt össze. Ha komédiánk elsül, a fejünk se fáj többé.
Urak, a fejedelem most jő a templomból, s vele együtt még két vagy három úri pár is kelt össze. Ha komédiánk elsül, a fejünk se fáj többé.
DUDÁS.
Szegény buksi Zuboly! Oda a tíz garas napidíj élethosszant! mert sohse’ kerülte volna el a tíz garas napidíjat; itt a nyakam, hogy a fejedelem megadta volna neki a tíz garas napidíjat Pyramusért, meg is érdemlette volna; tíz garas mindennap egy Pyramusért, vagy semmi.
Zuboly jő.
Szegény buksi Zuboly! Oda a tíz garas napidíj élethosszant! mert sohse’ kerülte volna el a tíz garas napidíjat; itt a nyakam, hogy a fejedelem megadta volna neki a tíz garas napidíjat Pyramusért, meg is érdemlette volna; tíz garas mindennap egy Pyramusért, vagy semmi.
Zuboly jő.
ZUBOLY.
Hol vannak a pimaszok? hol vannak a nyúlszívűek?
Hol vannak a pimaszok? hol vannak a nyúlszívűek?
VACZKOR.
Zuboly! – Oh szívemelő nap! oh áldott óra!
Zuboly! – Oh szívemelő nap! oh áldott óra!
ZUBOLY.
Uraim, csodát beszélek; de ne kérdjétek mit, mert ne legyek becsületes athénei ember, ha megmondom. Különben előadok mindent, úgy a hogy történt.
Uraim, csodát beszélek; de ne kérdjétek mit, mert ne legyek becsületes athénei ember, ha megmondom. Különben előadok mindent, úgy a hogy történt.
VACZKOR.
Halljuk hát, kedves Zuboly!
Halljuk hát, kedves Zuboly!
)
ZUBOLY.
| Tőlem ugyan egy szót se. Csupán annyit akarok mondani, hogy a fejedelem megebédelt. Rajta, szedni-vedni holmitokat! jó madzagot szakállaitokra; új galandot czipőitekre; aztán, egy-kettő! a palotához; ki-ki fussa át a szerepét; mert egy szó mint száz, a darab el van fogadva. Thisbe mindenesetre tisztát vegyen; a ki pedig az oroszlánt játszsza, le ne találja vágni a körmét, hadd lógjon ki az oroszlán körme gyanánt. No meg aztán, szinész barátim, ne egyetek se vöröshagymát se foghagymát, hogy kellemes legyen a lehelletünk, akkor bizonyára megdicsérnek, hogy kellemes a komédia. De szót se többet: el, el! | (Mind el.) |
