I. SZÍN.

Teljes szövegű keresés

Athéne. Terem Theseus palotájában.
Theseus, Hippolyta, Philostrat, Urak és Kisérők jönnek.
HIPPOLYTA.
Csodát beszélnek e szerelmesek.
THESEUS.
Csodát, de nem valót: én nem hiszem
Ez agg meséket s tündér babonát.
Bolond s szerelmes oly fővő agyú
S ábrázó képzetű, hogy olyat is lát
Mit józan ész felfogni képtelen.
Az őrült, a szerelmes, a poéta
Mint csupa képzelet: az egyike
Több ördögöt lát, mint pokolba férne;
Ez a bolond; nem máskép a szerelmes
Czigány nőből is Helenát csinál;
Szent őrületben a költő szeme
földről az égre, égből földre villan,
S míg ismeretlen dolgok vázait
Megtestesíti képzeletje, tolla
A légi semmit állandó alakkal
Lakhelylyel és névvel ruházza fel.
A képzelődés oly játékot űz,
Hogy, ha örömre gyúlad a kebel,
Megtestesíti ez öröm okát;
Vagy képzeletben éjjel megijedve,
Mily könnyen lesz egy-egy bokorbul medve?
HIPPOLYTA.
De a mint elbeszélik e kalandot,
S mily változáson ment érzelmök át,
Több az, mint puszta játszi képzelet,
S biztos valóvá nő ki az egész;
Mindenesetre különös, csodás.
THESEUS.
Itt jönnek épen víg kedvvel s örömmel.
Lysander, Demetrius, Hermia és Heléna jönnek.
Vígan, barátim! vígság, szerelem
Környezze szívetek’.
LYSANDER.
Több várja minden
Fejdelmi lépted, ágyad, asztalod!
THESEUS.
Lássuk: mi lesz ma, táncz, vagy álczajáték,
E három óra évhosszát elölni
Az estebéd meg a fekvés között?
Hol a fejdelmi ünnep-rendező?
Mi van bohóság? Nincsen színdarab,
Egy óra kínját megenyhíteni?
Hol van Philostrat?
PHILOSTRAT.
Im! kegyelmes úr.
THESEUS.
No hát miféle tréfád van ma este?
Zenéd, vagy álczád? Szólj! Hogy csalni meg
A lomha estét mulatság nekül?
PHILOSTRAT.
Im az időtöltések czímsora:
Válaszd ki, fönség, mit kivánsz elébb.
(Papirt nyújt.)
THESEUS (olvas).
„A centaurok csatája; hárfa mellett
„Énekli egy athéni eunuch.”
Nem kell: el is beszéltem már arámnak,
Dicsőítvén bátyámat Herkulest.
„A részeg baccháns-asszonyok dühe,
„Midőn széttépik a thrák énekest.”
Ez régi nóta, már akkor dalolták
Hogy én először Thébét megvevém.
„A hármas-három Múzsa, a minap
„Koldulva elhalt Tudományt kesergi.”
Afféle gúnyvers, csípős, kritikus lesz,
Nem a mi vídám nászunkhoz való.
„Unalmas kurta színmű: Pyramus
„És Thisbe; szörnyü víg tragédia.”
Tragédia s víg! kurta és unalmas!
Ez annyi, mint tüzes jég, barna hó.
Hogy’ fér meg együtt e megférhetetlen?
PHILOSTRAT.
Uram, vagy tíz szó az egész darab,
Rövidnek már rövídebb nem lehet;
De még tíz szóval is hosszú nagyon,
Ezért unalmas; mert egész darabban
Nincs egy helyes szó, egy illő szerep.
Szomorújáték is, fejdelem, mivel
Magát leszúrja benne Pyramus.
Láttam a próbán, s meg kell vallanom,
Könyes szemekkel: de vígabb könyűt
Sohsem facsart még jóizű kaczaj.
THESEUS.
Mik a szereplők?
PHILOSTRAT.
Kérges tenyerű
Munkások Athenében, kik előbb
Észbeli munkát nem tettek soha,
S rövid elméjök’ most agyon csigázák
E szindarabbal, nászod ünnepére.
THESEUS.
De úgy megnézzük.
PHILOSTRAT.
Nem, felséges úr!
Nem érdemes; én végig hallgatám,
Semmit sem ér az, semmit a világon,
Ha csak kínjokba’ nem gyönyörködöl,
Mint eltanulák s gyötrék magokat
Szolgálatodra.
THESEUS.
Már meghallgatom:
Mert semmi áldozat nem helytelen
Ha együgyű szív nyujtja s hódolat.
Menj, hívd be; – fogjunk helyet, asszonyim.
(Philostrat el.)
HIPPOLYTA.
Én szánva nézem a verdő nyomort
S szolgálatában megszakadt hüséget.
THESEUS.
Olyat nem is fogsz látni, édesem.
HIPPOLYTA.
Azt mondja, semmit nem tudnak, de semmit.
THESEUS.
Annál nemesb e semmit jól fogadnunk.
Fölvenni, a mit ők elejtenek:
S mi a szegény hüségtől nem telik
Kegy-számba tudni azt, nem érdeműl.
A merre jártam, sok tudós nagy ember
Kigondolt üdvözléssel jött elém;
Sápadni láttam őket és remegni,
Pontot csinálni mondat közepén,
Gyakorlott szájjal, félsz miatt, hebegni
És végre némán abba hagyni, – nem
Köszöntve engem. Hidd el, édesem,
Hogy mégis üdvözölt e hallgatás,
Mert a szerényen rettegő alázat
Jobb szónok énelőttem, mint kereplő
Nyelvével a tolárd ékesbeszéd.
A szótlan együgyűség, szeretet,
Sokat mond nékem, bárha keveset.
Philostrat jő.
PHILOSTRAT.
Fönség! ha tetszik, itt van a prolog.
THESEUS.
Jöjjön be.(Harsonák).
A Prolog jő.
PROLOG.
„Ha nem tetszünk, nincs más kivánatunk.
„Ne véld uram, hogy jöttünk sérteni,
„Csak kimutatni. Jó akaratunk
„Ezen végczéllal fogjuk kezdeni.
„Tekintse fönség, hogy czélunk elérve.
„Magas tetszése lévén jutalom,
„Az nem sok. A mit tehetünk kedvére,
„Nem teszszük. Azért, hogy szállja unalom,
„Készen a játszók; mindjárt kezdik el,
„S megtudja minden, a mit tudni kell.”
THESEUS.
Nem ponton áll meg a jámbor sehol.
LYSANDER.
Úgy nyargalá meg prologusát, mint egy szilaj csikót: nem bírta megállítni. Jó tanulság ez, fönséges úr, nem elég csak beszélni, helyesen is kell.
HIPPOLYTA.
Valóban, úgy játszott prologusán, mint fuvolán a gyermek: hangot bírt adni, de dallamot nem.
THESEUS.
Egy összebomlott láncz volt e beszéd,
Minden szem összefügg, mégis zavart. –
Mi lesz most?
Pyramus, Thisbe, Fal, Holdvilág, Oroszlán jönnek mint néma csoportozat.
PROLOG.
„Nagysádtok e dolgon csodálkozhat’ nagyon,
„Míg kiderül minden, a mi rejtve vagyon.
„Ez ifju Pyramus, bárki megtudhatja,
„És e szép leányzó Thisbe, nem tagadja.
„Ez a sáros, meszes férfiu fal légyen,
„Mely a szeretőket választja irégyen.
„Melynek hasadékán két szerető szája
„Suttogott örömmel, senki ne csudálja.
„Ez, a kinél lámpás, bokor van és kutya,
„A holdat jelenti; mert mindenki tudja,
„Holdvilágon összejőni nem rettegtek;
„Az Ninus sirjához találkozót tettek.
„Ez ocsmány bestia, névszerint oroszlán,
„Az elébb jött Thisbét, ottan kalandozván,
„Megriasztá, vagy is majd holtra ijeszté,
„Futtában szegény a kendőjét elveszté;
„Melyet összetépvén annak véres szája,
„Imhol jő Pyramus deli szép formája.
„Hű Thisbe kendőjét ott leli vérében,
„Mártja kemény kardját kínos kebelében.
„Egy eperfa alatt szegény Thisbe várta,
„Tőrt von az is, meghal. A mi vagyon hátra
„Azt oroszlán, hold, fal, és a két szeretők
„Elmondják bővebben, mert itt maradnak ők.”
(Prolog, Thisbe, Oroszlán, Holdvilág el.)
THESEUS.
Csodák csodája lesz, ha az oroszlán
Megszólal.
DEMETRIUS.
Ne csodáld, uram: miért ne
Ez egy oroszlán, míg oly sok szamár?
FAL.
„Ez komédiának úgy kivánja rendi,
„Hogy én legyek a fal, bizonyos Orrondi;
„Még pedig e falat úgy képzelni tessék,
„Hogy azon egy nyílás, vagy repedés essék,
„Melyen is keresztűl Pyramus meg Thisbe,
„Az két hív szerető susogának ki s be.
„E habarcs, e malter, e tégla mutatja,
„Hogy én vagyok a fal; nyelvem se tagadja;
„S íme az hasadék jobb és bal kezemen,
„Suttoghatnak által szeretők a melyen.”
THESEUS.
Ki várna többet sártól meg polyvától?
DEMETRIUS.
Ez a legelmésb közfal, fenség, melyet valaha beszélni hallottam.
THESEUS.
Pyramus közelít a falhoz: csendesség!
Pyramus jő.
PYRAMUS.
„Oh mogorva gyász éj! hogy feketébb sincsen!
„Oh éj, ki mindég vagy mikor nappal nincsen!
„Oh éj! iszonyú éj! Oh ja-ja-jaj! Héj be
„Félek, hogy Thisbének nem jutok eszébe! –
„És te, oh fal! oh fal! drága kedves válasz!
„Mely az ő telekjök s a mienk közt állasz;
„Oh fal! oh te kedves, mindennél drágább fal!
„Mutass egy repedést, hogy pislantok által.
(Fal kiterjeszti az ujjait.)
„Köszönöm! Jupiter áldjon, fal barátom!
„Hah de ni, mit látok? Thisbémet nem látom!
„Megcsaltál, gonosz fal! semmi jót nem látok:
„No hát minden köved’ verje meg az átok!”
THESEUS.
Úgy gondolom, a fal, mint érző lény, visszaszidhatná.
PYRAMUS.
Nem ott! uram; nem szabad neki. – „Meg az átok” Thisbe végszava, most mindjárt jelenése lesz, én pedig lesem a falon. No lám! rittig, a hogy mondtam. Ahol jő ni!
Thisbe jő.
THISBE.
„Oh fal, te ki gyakran hallád panaszomat,
„Hogy elzárod tőlem szép Pyramusomat:
„Cseresznye ajakam hányszor ért csókolva
„Kövedhez, a melyet sár fog össze s polyva!”
PYRAMUS.
„Minő hangot látok! hadd pislogok is be:
„Nem hallom-e ott meg Thisbe arczát. – Thisbe!”
THISBE.
„Te vagy édes rózsám? úgy gondolom innét.”
PYRAMUS.
„Gondolj a mit akarsz, hozzám van szerencséd;
„S valamint Limander, szeretlek oly nagyon.”
THISBE.
„Én is mint Heléna, míg sors nem üt agyon.”
PYRAMUS.
„Czofalus Procrushoz nem olyan hű mint én.”
THISBE.
„Mint Czofalust Procrus, úgy szeretlek szintén.”
PYRAMUS.
„Oh, hát adj egy csókot ezen a rossz falon!”
THISBE.
„De nem éri ajkad’, csak a meszet nyalom.”
PYRAMUS.
„Tudod mit? gyerünk ki az Nina sírjához.”
THISBE.
„Élek, halok! várj el a nagy eperfához.”
FAL.
„E szerint a falnak nincs több mondókája,
„S így a fal, már mint én, elmehet dolgára.”
(Fal, Pyramus és Thisbe el.)
THESEUS.
Most hát a két szomszéd közötti válaszfal leomlott.
DEMETRIUS.
Mi haszna, fönség, ha a fal még azután is tud hallgatózni?
HIPPOLYTA.
Sohase’ hallottam ily ostoba silányságot.
THESEUS.
Az effélének a legjava is csak árnyék, s a legrossza nem rosszabb, ha képzelődés pótolja.
HIPPOLYTA.
Csakhogy a mi képzelődésünk ám, nem az övék.
THESEUS.
Ha mi rosszabbat nem képzelünk róluk, mint ők magukról, úgy ők nagyon jeles férfiak. Itt jő két nemes barom, egy hold és egy oroszlán.
Oroszlán, Holdvilág jönnek.
OROSZLÁN.
„Asszonyaim, kiknek gyönge szive retteg,
„Ha egy egér czinczog, egy piczi szörnyeteg,
„Gondolom, reszketnek most vaczogó foggal,
„Mert egy vad oroszlán bőg veszett haraggal.
„De Gyalu vagyok én az asztalos, íme!
„Nem vad oroszlánnak nősténye, se híme:
„Mert ha én most élő oroszlánná válnék,
„Baj volna, mit ucscse! magam is sajnálnék.”
THESEUS.
Igen nyájas bestia és jó lelkiösmeretü.
DEMETRIUS.
Ily becsületes bestiát még nem láttam, fenség.
LYSANDER.
Ez az oroszlán, bátorságra nézve, igazi róka.
THESEUS.
Az ám; szerénységre pedig liba.
DEMETRIUS.
Nem áll, fenséges úr; mert bátorsága nem emeli szerénységét, már pedig a róka elemeli a libát.
THESEUS.
De bizony szerénysége sem emeli bátorságát, valamint a liba sem emeli el a rókát. Hagyjuk abba; bízzuk szerénységére, s halljuk a holdat.
HOLDVILÁG.
„A kétszarvu holdat e lámpás jelenti;”
DEMETRIUS.
Úgy hát szarvainak a homlokán kellene lenni.
THESEUS.
De nem új hold; szarvai látatlanok ottan körül.
HOLDVILÁG.
„A kétszarvu holdat e lámpás jelenti;
„Én holdbeli ember vagyok egyéb senki.”
THESEUS.
Ez a legnagyobb hiba valamennyi közt. Az embert a lámpába kellene dugni; különben hogy’ lehet holdbeli ember?
DEMETRIUS.
Nem mer belebújni a gyertyától; mert lám csupa füstölgő kanócz.
HIPPOLYTA.
Be únom ezt a holdat: bárcsak változnék már!
THESEUS.
Szerény elmevilága mutatja, hogy már fogytán van; de csupa udvariasságból is be kell várnunk míg elapad.
LYSANDER.
Tovább, Hold!
HOLDVILÁG.
Nincs egyéb mondani valóm, csak hogy ez a lámpás a hold; én a holdbeli ember vagyok; ez a tüskebokor az én bokrom; ez a kutya az én kutyám.
DEMETRIUS.
No hát mind ennek a lámpásban kellene lenni, mert mind ezek a holdban vannak. De csendesség. Ihol jő Thisbe.
Thisbe jő.
THISBE.
„Ez a Nina sirja. – De hol az én rózsám?”
OROSZLÁN.
„O – oh.” (Oroszlán ordít, Thisbe elfut.)
DEMETRIUS.
Helyes a bőgés, Oroszlán!
THESEUS.
Helyes az elfutás, Thisbe!
HIPPOLYTA.
Helyes a világítás, Hold! – Igazán, a hold igen kedvesen süt.
(Oroszlán összetépi Thisbe fátyolát s el.)
THESEUS.
Helyes a tépés, Oroszlán!
DEMETRIUS.
Aztán jöve Pyramus.
LYSANDER.
És elinalt az oroszlán.
Pyramus jő.
PYRAMUS.
„Köszönöm, kedves hold, napsugáraidat,
„Köszönöm, hold, tisztán fénylő világodat
„Hogy kegyed tündöklő aranyozott árja
„Hű Thisbe személyét szemem elé tárja.
„De hó! mi baj!
De nézd, mi jaj!
„Mi szörnyü fájdalom!
„Szem, látod ezt?
„Még sem meredsz?
„Oh, kincsem, angyalom!
„Kendőd lehullt:
„Hah! vérbe fúlt?
„Ti fúriák, jövel!
„Oh végzet! sors!
„Ölj, vágj, taposs;
„Rontsd, zúzd, oltsd éltem’ el!”
THESEUS.
E fájdalom, meg egy kedvesünk halála, akárkit is szomorúvá tenne.
HIPPOLYTA.
Veszszek el ha nem szánom az istenadtát.
PYRAMUS.
„Oh természet! hogy is szültél oroszleánt,
„Mely így csúffá tegye a legszebb szép leányt,
„Ki szebb, mint a mennyi – azaz már csak vala
„Élt, szeretett, bájolt, kacsintott valaha.
„Hullj köny! szakadj!
„S te kard, akadj
„Pyram’ kebelébe, így!
„Itt balra, hol
„A szív dobol.
„Meghalok: így, így, így.
„Már meghalék,
„Elpatkolék!
„Lelkem az égbe száll;
„Alugy’ ki, nyelv!
„Hold, fuss, el, el!
„Hal – ál! hal – ál! hal – ál!
(Meghal. Holdvilág el.)
THESEUS.
Nem hall-áll, hanem ember-áll, mert emberűl megállá a sarat.
LYSANDER.
Nem is ember áll, mert meghalt és így eldőlt.
DEMETRIUS.
De egy seborvos még feltámaszthatja, s akkor kisűl, hogy szamár áll.
HIPPOLYTA.
De minek megy el a holdvilág, mielőtt Thisbe visszajönne s keresné kedvesét?
THESEUS.
Megtalálhatja csillagfénynél is. Itt jő már; az ő keserve bevégzi a darabot.
Thisbe jő.
HIPPOLYTA.
Egy ily Pyramusért nem igen érdemes soká keseregni, remélem kurta lesz.
DEMETRIUS.
Egy porszem is lenyomná a mérleget, ha serpenyőbe vetnők: Pyramus-e különb, vagy Thisbe. Amaz férfinak: „isten ótalmazz!” emez nőnek: „isten irgalmazz!”
LYSANDER.
Már észrevette azokkal a kedves szemeivel. –
DEMETRIUS.
És ekkép nyögdel, videlicet.
THISBE.
„Alszol, tubám?
„Mit! halva tán?
 
„Pyramus! kelj na fel:
„Hah! néma? holt?…
„Ah, síri bolt
„Fedje szép szemed’ el?
„E liljom-ajk,
„Cseresznye-orr,
„Kökörcsin-sárga kép:
„Nincs, nincs sehun!
„Szemed lehuny:
„Volt bár, mint zöld hagyma, szép.
„Oh, három lány!
„Téj-halovány
„Kezű párkák, elé!
„Mártsátok e
„Vértóba be,
„Ha élte selymét elszelé.
„Nyelv, szót se, csitt!
„Hű kard, be itt!
„Thisbének halni kő’…
„Isten veled
„Mind ki szeret!
„Adjő! adjő, adjő!(Meghal.)
THESEUS.
Már csak az Oroszlán meg a Holdvilág maradt, a holtakat eltakarítani.
DEMETRIUS.
No meg a Fal.
ZUBOLY.
Nem a! kérem alássan. A fal, mely atyjaik telkét választá, le van döntve. – De nem méltóztatik megnézni az epelógust, vagy meghallgatni két emberünk bergomaszka tánczát?
THESEUS.
Csak epilogust ne! kérlek; egy ilyen játék nem szorúl mentségre. Semmi mentség! hiszen, ha minden szereplő meghal, egyiket sem illő gáncsolni. De, isten engem! ha az, ki e darabot írta, Pyramust játszsza s végül Thisbe harisnyakötőjére felakasztja magát: úgy ez felséges egy tragédia lett volna; de így is nagyon hű és remek volt az előadás. Hanem lássuk a bergomaszkot; az epilog maradhat.(Táncz.)
Tizenkettőt szólt a vasnyelvü éjfél. –
Alunni hívek; szellemóra ez.
Félő, a reggelt akkép túl heverjük,
A mint időn túl virrasztók ez éjt.
E kézzel fogható vaskos darab
Jól megcsalá a lomha lábu estét. –
Barátim, ágyba. – Két hétig legyen
Mulatság, dáridó völgyön-hegyen.(El mind.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem