V. SZÍN.
Szoba a vendéglőben.
Vendéglős és Simplicius jőnek.
VENDÉGLŐS.
Mit akarsz, te sűheder? mit, te tökfejű? Szólj, lehelj, beszélj; kurtán, röviden gyorsan, rögtön.
Mit akarsz, te sűheder? mit, te tökfejű? Szólj, lehelj, beszélj; kurtán, röviden gyorsan, rögtön.
SIMPLICIUS.
Igazán is, uram, Nyurga uramtól jövök, hogy Falstaff János úrral beszéljek.
Igazán is, uram, Nyurga uramtól jövök, hogy Falstaff János úrral beszéljek.
VENDÉGLŐS.
Itt van szobája, háza, kastélya, tornyos ágya és gyalog ágya: bepingálva a tékozló fiu történetével, frissen és ujan. Menj, kopogj és szólitsd; úgy fog hozzád szólani, mint egy anthropofagus. Mondom, kopogtass.
Itt van szobája, háza, kastélya, tornyos ágya és gyalog ágya: bepingálva a tékozló fiu történetével, frissen és ujan. Menj, kopogj és szólitsd; úgy fog hozzád szólani, mint egy anthropofagus. Mondom, kopogtass.
SIMPLICIUS.
Egy vén asszony, egy kövér asszony ment föl a szobájába. Bátor leszek itt addig várakozni, míg lejő; igazán is, avval az asszonynyal akarok beszélni.
Egy vén asszony, egy kövér asszony ment föl a szobájába. Bátor leszek itt addig várakozni, míg lejő; igazán is, avval az asszonynyal akarok beszélni.
VENDÉGLŐS.
Há, kövér asszony? A lovagot kirabolhatnák: szólitani fogom. Vasgyuró lovagom, hős John úr: szólalj meg harczias tüdőddel: itt vagy-e? A te gazdád, a te efeziánusod szólit.
Há, kövér asszony? A lovagot kirabolhatnák: szólitani fogom. Vasgyuró lovagom, hős John úr: szólalj meg harczias tüdőddel: itt vagy-e? A te gazdád, a te efeziánusod szólit.
FALSTAFF.
Mi baj, gazda?
Mi baj, gazda?
VENDÉGLŐS.
Itt egy tatár czigány lesi a te kövér asszonyod lejöttét. Hadd jőjön le, vasgyuróm hadd jőjön le. Az én szobáim tisztességes szobák. Piha! magányosan? Pih!
Falstaff jő.
Itt egy tatár czigány lesi a te kövér asszonyod lejöttét. Hadd jőjön le, vasgyuróm hadd jőjön le. Az én szobáim tisztességes szobák. Piha! magányosan? Pih!
Falstaff jő.
FALSTAFF.
De volt nálam, gazda, csak épen most egy kövér asszony, hanem már elment.
De volt nálam, gazda, csak épen most egy kövér asszony, hanem már elment.
SIMPLICIUS.
Igen, hát az volt, te békakalán: mi dolgod vele?
Igen, hát az volt, te békakalán: mi dolgod vele?
SIMPLICIUS.
Uram, gazdám, Nyurga gazdám küldött hozzá, mert látta, mikor végig ment az utczán, hogy megtudjam, uram, vajon valami Nym, a ki lánczot lopott gazdámtól, még e láncznak birtokában van-e vagy sem?
Uram, gazdám, Nyurga gazdám küldött hozzá, mert látta, mikor végig ment az utczán, hogy megtudjam, uram, vajon valami Nym, a ki lánczot lopott gazdámtól, még e láncznak birtokában van-e vagy sem?
FALSTAFF.
Beszéltem én ez iránt avval a vén asszonynyal.
Beszéltem én ez iránt avval a vén asszonynyal.
SIMPLICIUS.
És kérlek, uram, mit mondott?
És kérlek, uram, mit mondott?
FALSTAFF.
Hát biz az azt mondta, hogy az a bizonyos ember, a ki Nyurga uram lánczát ellopta, Nyurga uramat rászedte vele.
Hát biz az azt mondta, hogy az a bizonyos ember, a ki Nyurga uram lánczát ellopta, Nyurga uramat rászedte vele.
SIMPLICIUS.
Hej csak beszélhettem volna magával az asszonynyal: egyéb beszédem is volna vele az ő ügyében.
Hej csak beszélhettem volna magával az asszonynyal: egyéb beszédem is volna vele az ő ügyében.
FALSTAFF.
Mi az? hadd halljuk.
Mi az? hadd halljuk.
VENDÉGLŐS.
No, ki vele, hamar.
No, ki vele, hamar.
SIMPLICIUS.
Uram, nem akarom, hogy sub rosa maradjon.
Uram, nem akarom, hogy sub rosa maradjon.
VENDÉGLŐS.
Akard, különben meghalsz!
Akard, különben meghalsz!
SIMPLICIUS.
Jaj, uram, nem egyéb, csak Pázsi Annán fordul meg a dolog; hogy megtudjuk, szerencséje volna-e gazdámnak őt megnyerni vagy sem?
Jaj, uram, nem egyéb, csak Pázsi Annán fordul meg a dolog; hogy megtudjuk, szerencséje volna-e gazdámnak őt megnyerni vagy sem?
FALSTAFF.
Az hát, szerencséje.
Az hát, szerencséje.
SIMPLICIUS.
Mi, uram?
Mi, uram?
FALSTAFF.
Őt megnyerni vagy sem. Menj, mondd, hogy igy mondta nekem az az asszony.
Őt megnyerni vagy sem. Menj, mondd, hogy igy mondta nekem az az asszony.
SIMPLICIUS.
Lehetek oly vakmerő, hogy ezt igy megmondjam?
Lehetek oly vakmerő, hogy ezt igy megmondjam?
FALSTAFF.
Igen, uram, mentül, vakmerőbb!
Igen, uram, mentül, vakmerőbb!
SIMPLICIUS.
| Köszönöm uraságodnak. Meg fogom gazdámat örvendeztetni e hirekkel. | (Elmegy.) |
VENDÉGLŐS.
Te káptalan vagy John te káptalan vagy. Volt nálad javasasszony?
Te káptalan vagy John te káptalan vagy. Volt nálad javasasszony?
FALSTAFF.
Volt bizony, gazda; olyan, a ki több jóra tanitott, mint tanultam eddig egész éltemben, s még csak nem is én fizettem, hanem ők fizettek ki jól tanulásomért.
Volt bizony, gazda; olyan, a ki több jóra tanitott, mint tanultam eddig egész éltemben, s még csak nem is én fizettem, hanem ők fizettek ki jól tanulásomért.
Bardolph jön.
BARDOLPH.
Tyüh, – Jaj, uram! gazság! merő gazság!
Tyüh, – Jaj, uram! gazság! merő gazság!
VENDÉGLŐS.
Hol vannak lovaim? S jó hirt nekem rólok, kölyök.
Hol vannak lovaim? S jó hirt nekem rólok, kölyök.
BARDOLPH.
Elillantak a gazemberekkel: mert alig hogy Etonon tul értünk, az egyiknek hátáról ledobtak egy pocsolyába, aztán sarkantyuba vették – s illa berek – el, mint három német ördög, mint három doctor Faust.
Elillantak a gazemberekkel: mert alig hogy Etonon tul értünk, az egyiknek hátáról ledobtak egy pocsolyába, aztán sarkantyuba vették – s illa berek – el, mint három német ördög, mint három doctor Faust.
VENDÉGLŐS.
Csak a herczeg elé mentek, kópé. Ne mondd, hogy szöktek: a németek becsületes emberek.
Csak a herczeg elé mentek, kópé. Ne mondd, hogy szöktek: a németek becsületes emberek.
Evans Hugó jő.
EVANS.
Hol van a fendéglős?
Hol van a fendéglős?
VENDÉGLŐS.
Mi baj, uram?
Mi baj, uram?
EVANS.
Dr. Cajus jő.
| Fiseld gondját a jószákodnak; egy parádom jött a fárosba és hirét hozza három német atyafinak, a ki Readings, Maidenhead és Colebrook minden fendéglőseinek lovaival és bénzével atyafisákot ködött. Jó intuladból mondom kegyelmednek, lásson udána: kegyelmed pölcs és teli van dréfával és kunynyal, és nem illenék, hogy ily atyafisákba geveredjék. Isten áltja meg. | (Elmegy.) |
CAJUS.
’ol megvan henyim fogadós de Jarretiére?
’ol megvan henyim fogadós de Jarretiére?
VENDÉGLŐS.
Itt van, doktor uram: csupa perplexitásban és kétséges dilemmában.
Itt van, doktor uram: csupa perplexitásban és kétséges dilemmában.
CAJUS.
Én nem tudok mondani, ’odzs mi"az; ’anem azt mondanak nekem, ’odzs maga meg’sinál nadzs előkészület edzs német ’erszegnek: ’itemre, nin’s ’erszeg, kit a hudvar tudzsa, ’odzs zsön. Én szó ’ajlandóságból megmondok eztet: adieu!
Én nem tudok mondani, ’odzs mi"az; ’anem azt mondanak nekem, ’odzs maga meg’sinál nadzs előkészület edzs német ’erszegnek: ’itemre, nin’s ’erszeg, kit a hudvar tudzsa, ’odzs zsön. Én szó ’ajlandóságból megmondok eztet: adieu!
| (Elmegy.) |
VENDÉGLŐS.
Tüzet kiálts! Kölyök, fuss! – Segíts lovag, tönkre vagyok téve. Fuss, rohanj, ordíts és kajálts, kölyök! Tönkre vagyok téve.
Tüzet kiálts! Kölyök, fuss! – Segíts lovag, tönkre vagyok téve. Fuss, rohanj, ordíts és kajálts, kölyök! Tönkre vagyok téve.
| (Vendéglős, Bardolph elmennek.) |
FALSTAFF.
Bár az egész világot lóvá tennék: mert engem ugyan azzá tettek, s hozzá meg is botoztak. Ha az udvarnak fülébe megy, hogy mivé alakultam át, s átalakulásomban hogyan mosattam s lapoczkáztattam meg, no akkor ugyan kisütnének a zsiromból csöppenkint s a révészek csizmájára kennének; bizonynyal addig vesszőznének finom élczeikkel, míg meg nem csappanék, mint egy aszalt körte. Nincs szerencsém, mióta kártya közben hamisan esküdtem. Bizony, ha lélekzettel győzném az imádságot, még megvezeklenék.
Fürgéné jő.
Bár az egész világot lóvá tennék: mert engem ugyan azzá tettek, s hozzá meg is botoztak. Ha az udvarnak fülébe megy, hogy mivé alakultam át, s átalakulásomban hogyan mosattam s lapoczkáztattam meg, no akkor ugyan kisütnének a zsiromból csöppenkint s a révészek csizmájára kennének; bizonynyal addig vesszőznének finom élczeikkel, míg meg nem csappanék, mint egy aszalt körte. Nincs szerencsém, mióta kártya közben hamisan esküdtem. Bizony, ha lélekzettel győzném az imádságot, még megvezeklenék.
Fürgéné jő.
FALSTAFF.
Nos, honnan jösz?
Nos, honnan jösz?
FÜRGÉNÉ.
Bizony én a két féltől.
Bizony én a két féltől.
FALSTAFF.
Vigye el az egyik félt az ördög, másikat meg az ángya s igy kárhozzék el mind a kettő. Többet türtem miattok, többet, mint a mennyit az ember képességeinek silány gyarlósága elviselni képes.
Vigye el az egyik félt az ördög, másikat meg az ángya s igy kárhozzék el mind a kettő. Többet türtem miattok, többet, mint a mennyit az ember képességeinek silány gyarlósága elviselni képes.
)
FÜRGÉNÉ.
Hát ők nem türtek? Bizonynyal igen, kiváltképen az egyik: Habné, a jó lélek: úgy kékre és feketére verték, hogy nem találhat rajta egy fehér foltocskát.
Hát ők nem türtek? Bizonynyal igen, kiváltképen az egyik: Habné, a jó lélek: úgy kékre és feketére verték, hogy nem találhat rajta egy fehér foltocskát.
FALSTAFF.
Mit beszélsz te nekem kékről és feketéről? Engem a szivárvány minden szinére vertek, s alighogy be nem csiptek a brentfordi boszorkány gyanánt; hanem ettől megmentett élczem csodálatos ügyessége, s az, hogy a vén asszonyok modorát hiven utánoztam: az a pimasz rendőr kalodába tett, a közkalodába, boszorkány gyanánt.
Mit beszélsz te nekem kékről és feketéről? Engem a szivárvány minden szinére vertek, s alighogy be nem csiptek a brentfordi boszorkány gyanánt; hanem ettől megmentett élczem csodálatos ügyessége, s az, hogy a vén asszonyok modorát hiven utánoztam: az a pimasz rendőr kalodába tett, a közkalodába, boszorkány gyanánt.
FÜRGÉNÉ.
Uram, hadd beszéljek veled szobádban: halljad meg, hányadán van a dolog, s bizonyára megelégedésedre lesz. Ime egy levél, melyből még egyebet is megtudsz. A jó lelkek! Mennyi lárma, míg az ember összekeríthet benneteket. Bizonyára egyitek nem jól szolgál az égnek, hogy igy ellenetek van.
Uram, hadd beszéljek veled szobádban: halljad meg, hányadán van a dolog, s bizonyára megelégedésedre lesz. Ime egy levél, melyből még egyebet is megtudsz. A jó lelkek! Mennyi lárma, míg az ember összekeríthet benneteket. Bizonyára egyitek nem jól szolgál az égnek, hogy igy ellenetek van.
FALSTAFF.
| Jer fel szobámba. | (Elmennek.) |
