IV. SZÍN.
Monostor.
A Herczeg és Tamás szerzetes jönnek.
HERCZEG.
Nem, szent atyám; el ilyen gondolattal;
Ne véld, hogy szerelem bágyadt nyila
Szilárd kebelt átjárhat. Titkos szállást
Komolyb s redősebb czélból kértem tőled,
Mint a mire az égő ifjuság
Tör s vágyakoz.
Nem, szent atyám; el ilyen gondolattal;
Ne véld, hogy szerelem bágyadt nyila
Szilárd kebelt átjárhat. Titkos szállást
Komolyb s redősebb czélból kértem tőled,
Mint a mire az égő ifjuság
Tör s vágyakoz.
TAMÁS.
| Megmondaná fenséged? |
HERCZEG.
Magad tudod legjobban, szent atya,
Mindig szerettem elvonúlva élni.
S kevésbe vettem társaságokat,
Hol ifjuság honol s veszett pazar fény.
Teljes hatalmamat és székemet
Itt Bécsben Angelo hivemre biztam,
Ki szigorú és tiszta életű.
Azt hiszi ő, hogy lengyel földön járok;
Mert így hireszteltettem a világba
És így van elterjedve. Jámbor úr, most
Úgy-é szeretnéd tudni, mért tevém ezt?
Magad tudod legjobban, szent atya,
Mindig szerettem elvonúlva élni.
S kevésbe vettem társaságokat,
Hol ifjuság honol s veszett pazar fény.
Teljes hatalmamat és székemet
Itt Bécsben Angelo hivemre biztam,
Ki szigorú és tiszta életű.
Azt hiszi ő, hogy lengyel földön járok;
Mert így hireszteltettem a világba
És így van elterjedve. Jámbor úr, most
Úgy-é szeretnéd tudni, mért tevém ezt?
TAMÁS.
Szeretném, fenség.
Szeretném, fenség.
HERCZEG.
Kemény szabály, marós törvény van itt
(Nyakas mének szükséges zabolája),
Melyet tizennégy éve aludni hagytunk,
Mint vén oroszlánt odvában, ki már
Prédára sem megy. És mint lágy apa
Fenyegetve kötözi a nyirfa vesszőt
S kitűzi csak, hogy lássák gyermeki,
Réműl, de nem használatúl; s a virgács
Nem félelem – gúny tárgya lesz idővel:
Ugy rendelésink, holtak büntetésnek,
Megholtak önmagoknak; féktelenség
Fricskázza a birót; baba, dadáját
Páholja; s nincs már tisztesség.
Kemény szabály, marós törvény van itt
(Nyakas mének szükséges zabolája),
Melyet tizennégy éve aludni hagytunk,
Mint vén oroszlánt odvában, ki már
Prédára sem megy. És mint lágy apa
Fenyegetve kötözi a nyirfa vesszőt
S kitűzi csak, hogy lássák gyermeki,
Réműl, de nem használatúl; s a virgács
Nem félelem – gúny tárgya lesz idővel:
Ugy rendelésink, holtak büntetésnek,
Megholtak önmagoknak; féktelenség
Fricskázza a birót; baba, dadáját
Páholja; s nincs már tisztesség.
TAMÁS.
Bilincseit fenséged oldozhatná;
És tőled ez szörnyűbbnek látszanék,
Mint Angelotól.
| A jognak |
És tőled ez szörnyűbbnek látszanék,
Mint Angelotól.
HERCZEG.
Szörnyűnek: én szabaditván rá a népet,
Zsarnokság volna sújtanom azért,
A mire készletém; mert készletés az,
Midőn a bűnnek szabad útja van,
S a büntetésnek nincs. Azért, atyám,
E tisztet Angelora biztam: ő,
Nevem leséből, hadd riaszszon rájok,
Míg envalóm soh’sem lesz ütközetben
S nem éri gáncs. S kormányát figyelendő,
Mint szerzetes kivánom látogatni
A fejdelmet s népet: kérlek hát,
Szerezz nekem ruhát, s mondd, mit tegyek, hogy
Külsőm valódi szerzetest mutasson.
Magam viseletének több okát,
Ha több időnk lesz, elmondom. Csak ezt most:
Angelo vígyáz: írigyeitől
Őrizkedik, nem igen vallja be,
Hogy vére foly vagy étvágyát kenyér
Inkább ingerli kőnél. Majd megválik,
Hatalma kényiben, hogy az-e, minek látszik.
| Félek, nagyon is |
Zsarnokság volna sújtanom azért,
A mire készletém; mert készletés az,
Midőn a bűnnek szabad útja van,
S a büntetésnek nincs. Azért, atyám,
E tisztet Angelora biztam: ő,
Nevem leséből, hadd riaszszon rájok,
Míg envalóm soh’sem lesz ütközetben
S nem éri gáncs. S kormányát figyelendő,
Mint szerzetes kivánom látogatni
A fejdelmet s népet: kérlek hát,
Szerezz nekem ruhát, s mondd, mit tegyek, hogy
Külsőm valódi szerzetest mutasson.
Magam viseletének több okát,
Ha több időnk lesz, elmondom. Csak ezt most:
Angelo vígyáz: írigyeitől
Őrizkedik, nem igen vallja be,
Hogy vére foly vagy étvágyát kenyér
Inkább ingerli kőnél. Majd megválik,
Hatalma kényiben, hogy az-e, minek látszik.
| (Mindketten el.) |
