II. SZÍN.
Ugyanott. A palota előtt.
Autolycus és Nemes jönnek.
AUTOLYCUS.
Kérlek, uram, tanúja voltál ezen elbeszélésnek?
Kérlek, uram, tanúja voltál ezen elbeszélésnek?
NEMES.
Ott voltam a podgyász kibontásánál, hallottam a vén juhász előadását, mikép találta azt. A mire, egy kis bámulás után, mindnyájunkat kiküldtek a teremből; ha jól emlékezem, még csak annyit hallottam a juhász szavából, hogy a gyermeket is találta.
Ott voltam a podgyász kibontásánál, hallottam a vén juhász előadását, mikép találta azt. A mire, egy kis bámulás után, mindnyájunkat kiküldtek a teremből; ha jól emlékezem, még csak annyit hallottam a juhász szavából, hogy a gyermeket is találta.
AUTOLYCUS.
Szeretném tudni a dolog kimenetelét.
Szeretném tudni a dolog kimenetelét.
NEMES.
Én csak töredékesen tudom eléadni; de a változás mit a királyon és Camillon láttam, nagy meglepetésökre mutatott; úgy meredtek egymásra, hogy szempilláik majd nem szétrepedezni látszottak; némaságuk beszélt, s minden mozdulatuk nyilatkozat vala; úgy néztek ki, mintha elsülyedt vagy föltámadt világról hallanának hírt; csodálatos meglepetés látszott rajtok, de a legszemesebb néző is, ha a dologból csak annyit tudott, a mennyit látott, meg nem mondhatta volna, ha öröm vagy bú volt-e az ok? Annyi bizonyos, hogy akármelyik, de a legnagyobb mértékben.
Második Nemes jő.
Itt jő egy úr, ki talán többet tud. Mi hír, Rogero?
Én csak töredékesen tudom eléadni; de a változás mit a királyon és Camillon láttam, nagy meglepetésökre mutatott; úgy meredtek egymásra, hogy szempilláik majd nem szétrepedezni látszottak; némaságuk beszélt, s minden mozdulatuk nyilatkozat vala; úgy néztek ki, mintha elsülyedt vagy föltámadt világról hallanának hírt; csodálatos meglepetés látszott rajtok, de a legszemesebb néző is, ha a dologból csak annyit tudott, a mennyit látott, meg nem mondhatta volna, ha öröm vagy bú volt-e az ok? Annyi bizonyos, hogy akármelyik, de a legnagyobb mértékben.
Második Nemes jő.
Itt jő egy úr, ki talán többet tud. Mi hír, Rogero?
2. NEMES.
Csupa üdvlövések. A jóslat teljesűlt! A király leánya megkerűlt! annyi csoda történt egy óra alatt, hogy nincs elég ballada csináló, megéneklésére!
Harmadik Nemes jő.
Itt jő Paulina asszony udvarmestere, ő többet mondhat. Hogy mennek a dolgok, uram? Ez újság, mit bizonyosnak mondanak, annyira hasonlít egy ősregéhez, hogy valósága erős gyanú alá esik. – Igazán megtalálta örökösnőjét a király?
Csupa üdvlövések. A jóslat teljesűlt! A király leánya megkerűlt! annyi csoda történt egy óra alatt, hogy nincs elég ballada csináló, megéneklésére!
Harmadik Nemes jő.
Itt jő Paulina asszony udvarmestere, ő többet mondhat. Hogy mennek a dolgok, uram? Ez újság, mit bizonyosnak mondanak, annyira hasonlít egy ősregéhez, hogy valósága erős gyanú alá esik. – Igazán megtalálta örökösnőjét a király?
3. NEMES.
Igazán, ha csak körülmények bizonyíthatnak az igazságra. A mit hallasz, megesküdhetel, hogy szemeddel látod, annyira összevágnak a bizonyítékok. Hermione királyné köpenye; – ékszere, mit nyakán viselt, – Antigonus levelei mellette, mik tisztán keze írásai; – a leány méltóságteljes alakja, anyjának szakasztott mása, – azon nemesség, mely bizonyítja, hogy születése felűl áll növelésén; – és sok más jel világosan mutatja, hogy a király leánya. – Láttad a két király találkozását?
Igazán, ha csak körülmények bizonyíthatnak az igazságra. A mit hallasz, megesküdhetel, hogy szemeddel látod, annyira összevágnak a bizonyítékok. Hermione királyné köpenye; – ékszere, mit nyakán viselt, – Antigonus levelei mellette, mik tisztán keze írásai; – a leány méltóságteljes alakja, anyjának szakasztott mása, – azon nemesség, mely bizonyítja, hogy születése felűl áll növelésén; – és sok más jel világosan mutatja, hogy a király leánya. – Láttad a két király találkozását?
2. NEMES.
Nem én.
Nem én.
3. NEMES.
Akkor oly valamit szalasztottál el, mit csak látni lehet, elbeszélni nem. Láttad volna, mint koronázza egyik öröm a másikat; annyira, hogy úgy látszott, mintha a bú sírna, mert el kell őket hagynia, – s örömük könyárban gázolt. Oly tekintetek, kezek fölemelése, oly gyönyörömlengések voltak, hogy csak ruhájokról lehetne megismerni őket, arczukról nem. Királyunk, mintha magából akart volna kilépni örömében, hogy leányát föllelte, s egyszerre mintha ez öröm keservvé válnék, sírni kezdett: „Oh! anyád! anyád!” Azután a cseh királytól bocsánatot kért; azután veje nyakába borúlt; azután ismét leányát szorongatta öleléseivel; majd a vén juhásznak hálálkodott, ki úgy állt ott, mint nem tudom hány ember nyom alatt megkorhadt kútcsatorna. – Soha sem láttam ily találkozást, mely minden elbeszélést, mi követni akarná, megbénít, s eltörűl minden leírást.
Akkor oly valamit szalasztottál el, mit csak látni lehet, elbeszélni nem. Láttad volna, mint koronázza egyik öröm a másikat; annyira, hogy úgy látszott, mintha a bú sírna, mert el kell őket hagynia, – s örömük könyárban gázolt. Oly tekintetek, kezek fölemelése, oly gyönyörömlengések voltak, hogy csak ruhájokról lehetne megismerni őket, arczukról nem. Királyunk, mintha magából akart volna kilépni örömében, hogy leányát föllelte, s egyszerre mintha ez öröm keservvé válnék, sírni kezdett: „Oh! anyád! anyád!” Azután a cseh királytól bocsánatot kért; azután veje nyakába borúlt; azután ismét leányát szorongatta öleléseivel; majd a vén juhásznak hálálkodott, ki úgy állt ott, mint nem tudom hány ember nyom alatt megkorhadt kútcsatorna. – Soha sem láttam ily találkozást, mely minden elbeszélést, mi követni akarná, megbénít, s eltörűl minden leírást.
2. NEMES.
Kérlek, hát Antigonusból mi lett, ki a kis gyermeket innen elvitte volt?
Kérlek, hát Antigonusból mi lett, ki a kis gyermeket innen elvitte volt?
3. NEMES.
Ismét mint egy mese, melynek még sok mondani valója van, ha hitelt, sőt figyelmet nem találna is. Medve tépte össze; ezt vallja a juhász fia, kit nem csak ártatlansága (egész a bárgyúságig) igazol, – de egy kendő is és gyűrűk, mikre Paulina ismert.
Ismét mint egy mese, melynek még sok mondani valója van, ha hitelt, sőt figyelmet nem találna is. Medve tépte össze; ezt vallja a juhász fia, kit nem csak ártatlansága (egész a bárgyúságig) igazol, – de egy kendő is és gyűrűk, mikre Paulina ismert.
1. NEMES.
Mi lett hajójából s kiséretéből?
Mi lett hajójából s kiséretéből?
3. NEMES.
Elsülyedtek; urok halála perczében, a juhász szeme láttára. Úgy hogy minden eszköz, mi a gyermek kitevésében működött, épen akkor veszett el, mikor az megtalálva lőn. De oh! minő nemes harczot vívott Paulinában az öröm a bánattal! Egyik szemében leveretés ült férje miatt, másik égre emelkedett, mivel a jóslat teljesűlt. A herczegnőt felölelte s úgy magához szorította, mintha szívéhez akarná szegezni, hogy többé el ne veszíthesse!
Elsülyedtek; urok halála perczében, a juhász szeme láttára. Úgy hogy minden eszköz, mi a gyermek kitevésében működött, épen akkor veszett el, mikor az megtalálva lőn. De oh! minő nemes harczot vívott Paulinában az öröm a bánattal! Egyik szemében leveretés ült férje miatt, másik égre emelkedett, mivel a jóslat teljesűlt. A herczegnőt felölelte s úgy magához szorította, mintha szívéhez akarná szegezni, hogy többé el ne veszíthesse!
1. NEMES.
E jelenet magasztossága királyi nézőket érdemelt volna, mivel a szereplők is olyanok valának.
E jelenet magasztossága királyi nézőket érdemelt volna, mivel a szereplők is olyanok valának.
3. NEMES.
A legszebb vonások egyike, mi szememre is kiveté hálóját, (vizet kapott is, bár halat nem) az volt, midőn a királyné halála említésekor (melynek okát a király hősileg bevallá s fájlalta) mikép szegezte át leányát a figyelem, míg a fájdalom egy jelétől a másikra menve, végre egy ah! kiáltással, mintegy könnyekkel vérzett, – mert mondhatom szívem is vért sírt. Ki csupa márvány volt is, színt váltott, sokan elájultak, mindenki meg volt indúlva. Ha az egész világ jelen lehetett volna, általános lenne a jajkiáltás a földön!
A legszebb vonások egyike, mi szememre is kiveté hálóját, (vizet kapott is, bár halat nem) az volt, midőn a királyné halála említésekor (melynek okát a király hősileg bevallá s fájlalta) mikép szegezte át leányát a figyelem, míg a fájdalom egy jelétől a másikra menve, végre egy ah! kiáltással, mintegy könnyekkel vérzett, – mert mondhatom szívem is vért sírt. Ki csupa márvány volt is, színt váltott, sokan elájultak, mindenki meg volt indúlva. Ha az egész világ jelen lehetett volna, általános lenne a jajkiáltás a földön!
1. NEMES.
Visszatértek az udvarhoz?
Visszatértek az udvarhoz?
3. NEMES.
Nem, mert a herczegnő meghallá, hogy anyjának egy szobra van Paulinánál, min sok évig dolgoztak s csak most készűlt el, Julio Romano, a nagy olasz művész által, ki ha örök élettel bírna s azt művébe lehelhetné, elvehetné a természet mesterségét, oly tökéletes utánozó. Hermionét oly hasonlóvá alkotta Hermionéhoz, hogy azt mondják: az ember megszólítaná s feleletet várna tőle. A szeretet egész vágyával siettek oda, s ott szándékoznak maradni vacsorára.
Nem, mert a herczegnő meghallá, hogy anyjának egy szobra van Paulinánál, min sok évig dolgoztak s csak most készűlt el, Julio Romano, a nagy olasz művész által, ki ha örök élettel bírna s azt művébe lehelhetné, elvehetné a természet mesterségét, oly tökéletes utánozó. Hermionét oly hasonlóvá alkotta Hermionéhoz, hogy azt mondják: az ember megszólítaná s feleletet várna tőle. A szeretet egész vágyával siettek oda, s ott szándékoznak maradni vacsorára.
2. NEMES.
Gondoltam, hogy valami fontos dolga van ott, mert Hermione halála óta, minden nap kétszer-háromszor is elment titkon ama félre eső házba. Ne mennénk mi is oda, jelenlétünkkel részt venni az örömben?
Gondoltam, hogy valami fontos dolga van ott, mert Hermione halála óta, minden nap kétszer-háromszor is elment titkon ama félre eső házba. Ne mennénk mi is oda, jelenlétünkkel részt venni az örömben?
1. NEMES.
Ki maradna el onnan, ha csak bejuthat! Minden szempillantásban valami új öröm születhetik s távollétünk megfoszt annak tudásától.
Ki maradna el onnan, ha csak bejuthat! Minden szempillantásban valami új öröm születhetik s távollétünk megfoszt annak tudásától.
| (A három Nemes el.) |
AUTOLYCUS.
Most már, ha előbbi életem szennyét nem viselném, özönnel hullna rám az előléptetés. Az öreget s fiát én vittem a herczeg hajójára; én mondtam, hogy valami csomagról hallám őket beszélni, s nem tudom mit még. De akkoriban ő, fülig szerelmes levén a pásztorleánykába (mert annak vélte) – kit akkor a tengeri betegség ugyan elé vett s magát sem kevésbbé, a vihar is folyvást dühöngvén, a titok egyelőre oldatlan maradt. De nekem mindegy; mert ha én fedeztem volna is föl mindent, a többi csalárdságom közt ez meg sem érzenék.
Öreg és Ifjú juhász jönnek.
Itt jönnek ezek, kikkel akaratom ellen jót tettem; s már új szerencséjök virágában.
Most már, ha előbbi életem szennyét nem viselném, özönnel hullna rám az előléptetés. Az öreget s fiát én vittem a herczeg hajójára; én mondtam, hogy valami csomagról hallám őket beszélni, s nem tudom mit még. De akkoriban ő, fülig szerelmes levén a pásztorleánykába (mert annak vélte) – kit akkor a tengeri betegség ugyan elé vett s magát sem kevésbbé, a vihar is folyvást dühöngvén, a titok egyelőre oldatlan maradt. De nekem mindegy; mert ha én fedeztem volna is föl mindent, a többi csalárdságom közt ez meg sem érzenék.
Öreg és Ifjú juhász jönnek.
Itt jönnek ezek, kikkel akaratom ellen jót tettem; s már új szerencséjök virágában.
ÖREG JUHÁSZ.
Jőszte fiam; nekem már nem lesz több gyermekem, de a te fiaid és leányid mind nemeseknek születnek.
Jőszte fiam; nekem már nem lesz több gyermekem, de a te fiaid és leányid mind nemeseknek születnek.
IFJÚ JUHÁSZ.
Jó hogy talállak, uram! A minap nem akartál vívni velem, minthogy nem vagyok született nemes. Látod e ruhákat? Mondd, hogy nem látod, s gondold most is, hogy nem vagyok született nemes; vagy akár mondd, hogy e díszruhák nem született nemesek. Hazudtolj meg, majd meglátod, ha nem vagyok-e született nemes?
Jó hogy talállak, uram! A minap nem akartál vívni velem, minthogy nem vagyok született nemes. Látod e ruhákat? Mondd, hogy nem látod, s gondold most is, hogy nem vagyok született nemes; vagy akár mondd, hogy e díszruhák nem született nemesek. Hazudtolj meg, majd meglátod, ha nem vagyok-e született nemes?
AUTOLYCUS.
Most, uram, tudom hogy született nemes vagy.
Most, uram, tudom hogy született nemes vagy.
IFJÚ JUHÁSZ.
Az ám s mindig is az voltam, már négy óra óta.
Az ám s mindig is az voltam, már négy óra óta.
ÖREG JUHÁSZ.
S én is, ficzkó.
S én is, ficzkó.
IFJÚ JUHÁSZ.
Úgy ám. De én hamarább lettem született nemes mint apám; mert a király fia kézen fogott s testvérének nevezett. Akkor a két király testvérének nevezte atyámat; akkor a herczeg, a testvérem, – és a herczegnő, a húgom, – apámat apjoknak mondták; aztán mind sirtunk. És ezek voltak a legelső nemes emberi könyek, melyeket hullattunk.
Úgy ám. De én hamarább lettem született nemes mint apám; mert a király fia kézen fogott s testvérének nevezett. Akkor a két király testvérének nevezte atyámat; akkor a herczeg, a testvérem, – és a herczegnő, a húgom, – apámat apjoknak mondták; aztán mind sirtunk. És ezek voltak a legelső nemes emberi könyek, melyeket hullattunk.
ÖREG JUHÁSZ.
Isten éltessen minket fiam, hogy többet is hullathassunk!
Isten éltessen minket fiam, hogy többet is hullathassunk!
IFJÚ JUHÁSZ.
Az ám, különben egész nyomorúság volna, hogy ily szerencsés állapotba jutottunk.
Az ám, különben egész nyomorúság volna, hogy ily szerencsés állapotba jutottunk.
AUTOLYCUS.
Alázatosan kérlek, uraim, bocsássátok meg vétségeimet, miket nagyságtok ellen tettem, és adjatok rólam jó ajánlást, uramhoz a herczeghez.
Alázatosan kérlek, uraim, bocsássátok meg vétségeimet, miket nagyságtok ellen tettem, és adjatok rólam jó ajánlást, uramhoz a herczeghez.
ÖREG JUHÁSZ.
Tedd meg, fiam, kérlek; mert nemes lelkűeknek kell lennünk, minthogy már nemes emberek vagyunk.
Tedd meg, fiam, kérlek; mert nemes lelkűeknek kell lennünk, minthogy már nemes emberek vagyunk.
IFJÚ JUHÁSZ.
Megjavítod-e magadat?
Megjavítod-e magadat?
AUTOLYCUS.
Meg nagyságod engedelmével.
Meg nagyságod engedelmével.
IFJÚ JUHÁSZ.
Add ide kezedet! Megesküszöm a herczegnek, hogy a legbecsületesb s hívebb ficzkó vagy egész Bohemiában.
Add ide kezedet! Megesküszöm a herczegnek, hogy a legbecsületesb s hívebb ficzkó vagy egész Bohemiában.
ÖREG JUHÁSZ.
Azt mondhatod, de meg ne esküdjél reá.
Azt mondhatod, de meg ne esküdjél reá.
IFJÚ JUHÁSZ.
Ne esküdjem, most, mikor nemes ember vagyok? Hadd mondja a paraszt s a szatócs, – én esküszöm.
Ne esküdjem, most, mikor nemes ember vagyok? Hadd mondja a paraszt s a szatócs, – én esküszöm.
ÖREG JUHÁSZ.
Hát ha nem lesz igaz, fiam?
Hát ha nem lesz igaz, fiam?
IFJÚ JUHÁSZ.
Ha merő hazugság is, egy igazi nemes megesküdhetik reá, jóbarátja javáért. Megesküszöm a herczegnek, hogy te bátor kölyök vagy s le nem iszod magadat, ámbár tudom, hogy gyáva vagy s le is iszod magadat; de megesküszöm rá, s óhajtanám is, hogy bátor légy.
Ha merő hazugság is, egy igazi nemes megesküdhetik reá, jóbarátja javáért. Megesküszöm a herczegnek, hogy te bátor kölyök vagy s le nem iszod magadat, ámbár tudom, hogy gyáva vagy s le is iszod magadat; de megesküszöm rá, s óhajtanám is, hogy bátor légy.
AUTOLYCUS.
Rajta leszek uram, minden erőmből.
Rajta leszek uram, minden erőmből.
IFJÚ JUHÁSZ.
| Jó, csak légy vitéz, akár hogy. Ha nem csodálom, hogy le mered inni magadat, holott bátor nem vagy: soha se hidd el egy szavamat is! Pszt. A királyok és herczegek, rokonink, mennek a királyné szobrát megnézni. Jer, kövess. Jó gazdáid leszünk. | (Mind el.) |
