IV. SZÍN.
Szoba a herczeg palotájában.
Valentine és Viola, férfiruhában jönnek.
VALENTINE.
Ha a herczeg tovább is ily kegyekben részesít, Cesário, könnyen sokra viheted. Még csak három napja ismer s többé már nem vagy idegen.
Ha a herczeg tovább is ily kegyekben részesít, Cesário, könnyen sokra viheted. Még csak három napja ismer s többé már nem vagy idegen.
VIOLA.
Vagy szeszélyétől tartasz, vagy hanyagságomtól, hogy rokonszenve tartósságát kétségbe vonod. Hát oly ingatag az ő kegye?
Vagy szeszélyétől tartasz, vagy hanyagságomtól, hogy rokonszenve tartósságát kétségbe vonod. Hát oly ingatag az ő kegye?
VALENTINE.
Hidd el, nem.
A Herczeg, Curio s Kiséret jönnek.
Hidd el, nem.
A Herczeg, Curio s Kiséret jönnek.
VIOLA.
Köszönöm. Itt jön a gróf.
Köszönöm. Itt jön a gróf.
HERCZEG.
Melyitek látta Cesáriót, hé?
Melyitek látta Cesáriót, hé?
VIOLA.
Szolgálatára, herczeg, itt vagyok.
Szolgálatára, herczeg, itt vagyok.
HERCZEG.
Vonuljatok csak el. – Cesárió,
Te mindent tudsz; szivem legtitkosabb
Könyvét is felnyitottam már előtted:
Eredj hát hozzá, jó fiú; ne türj
Elutasítást, állj meg ajtajánál,
És mondd neki, hogy lábad ott tapad,
Míg ki nem hallgat.
Vonuljatok csak el. – Cesárió,
Te mindent tudsz; szivem legtitkosabb
Könyvét is felnyitottam már előtted:
Eredj hát hozzá, jó fiú; ne türj
Elutasítást, állj meg ajtajánál,
És mondd neki, hogy lábad ott tapad,
Míg ki nem hallgat.
)
VIOLA.
Ha úgy a búnak adta ő magát,
A mint hirlik, be nem bocsát soha.
| Ámde, herczegem, |
A mint hirlik, be nem bocsát soha.
HERCZEG.
Légy lármás, s törj át minden illemen,
Semhogy sükertelen kerülj haza.
Légy lármás, s törj át minden illemen,
Semhogy sükertelen kerülj haza.
VIOLA.
Hát aztán, hogyha szólhatok vele?
Hát aztán, hogyha szólhatok vele?
HERCZEG.
Oh! tárd ki akkor szerelmem hevét;
Lepd meg hűségem dicsbeszédivel;
Fájdalmim rajza illő lesz neked:
Inkább hat az rá tőled, ifjutól,
Mint egy komoly tekintetü követtől.
Oh! tárd ki akkor szerelmem hevét;
Lepd meg hűségem dicsbeszédivel;
Fájdalmim rajza illő lesz neked:
Inkább hat az rá tőled, ifjutól,
Mint egy komoly tekintetü követtől.
VIOLA.
Nem gondolom, herczeg.
Nem gondolom, herczeg.
HERCZEG.
Mert boldog éveidet gyalázza az,
Ki férfinak mond téged; nem simább
És nem pirosb Diána ajka; vékony
Sípod, miként leányhang, tiszta, csengő,
És nőszerepre illik mindened.
Egész valód, tudom, ép e dologra
Legalkalmasb. – Négyen, öten kisérjék;
Vagy mindnyájan, ha óhajtod: nekem
Legjobb magamban lenni. – Járj sükerrel,
S oly kényelemben élsz, miként urad;
Jóllétében osztozni fogsz.
| Hidd, drága gyermek: |
Ki férfinak mond téged; nem simább
És nem pirosb Diána ajka; vékony
Sípod, miként leányhang, tiszta, csengő,
És nőszerepre illik mindened.
Egész valód, tudom, ép e dologra
Legalkalmasb. – Négyen, öten kisérjék;
Vagy mindnyájan, ha óhajtod: nekem
Legjobb magamban lenni. – Járj sükerrel,
S oly kényelemben élsz, miként urad;
Jóllétében osztozni fogsz.
VIOLA.
Megnyerni hölgyed’. (Félre) Mily viszás követség!
Kérő vagyok, hol nő lenni szeretnék. (El mind.)
| Törekszem |
Kérő vagyok, hol nő lenni szeretnék. (El mind.)
