III. SZÍN.
Szoba Olivia házában.
Böffen Tóbiás és Keszeg Andor jönnek.
TÓBIÁS.
Jöszte, Andor: éjfél után ágyban nem lenne annyi, mint korán kelni; és diluculo surgere, tudod már –
Jöszte, Andor: éjfél után ágyban nem lenne annyi, mint korán kelni; és diluculo surgere, tudod már –
ANDOR.
Nem én, igazán, nem tudom; hanem azt tudom, hogy sokáig virasztani annyi, mint sokáig virasztani.
Nem én, igazán, nem tudom; hanem azt tudom, hogy sokáig virasztani annyi, mint sokáig virasztani.
TÓBIÁS.
A következtetés hamis, s én gyűlölöm, mint az üres kannát. Éjfél utánig virasztani s azután feküdni le, korán van; s így éjfél után lefeküdni annyi, mint korán lefeküdni. Nem a négy elementumból áll-e életünk?
A következtetés hamis, s én gyűlölöm, mint az üres kannát. Éjfél utánig virasztani s azután feküdni le, korán van; s így éjfél után lefeküdni annyi, mint korán lefeküdni. Nem a négy elementumból áll-e életünk?
ANDOR.
Valóban, azt tartják, hogy abból; de én azt gondolom, inkább evésből és ivásból áll.
Valóban, azt tartják, hogy abból; de én azt gondolom, inkább evésből és ivásból áll.
TÓBIÁS.
Tudós ember vagy: együnk, igyunk tehát. Mari! hallod-e? egy pint bort ide!
A Bohócz jő.
Tudós ember vagy: együnk, igyunk tehát. Mari! hallod-e? egy pint bort ide!
A Bohócz jő.
ANDOR.
Itt jön a bolond, la!
Itt jön a bolond, la!
BOHÓCZ.
Hogy vagytok, szívem adták? Nem láttátok-e még együtt a hármunk képét?
Hogy vagytok, szívem adták? Nem láttátok-e még együtt a hármunk képét?
TÓBIÁS.
Jó napot, szamár. No, hadd halljunk egy nótát.
Jó napot, szamár. No, hadd halljunk egy nótát.
ANDOR.
Igazán, pompás hangja van a bolondnak. Száz forintot adnék érte, ha oly lábszáram s oly dalra való hangom volna, mint e bolondnak van. Valóban, gyönyörűn bolondoztál tegnap estve, midőn Pigrogromitusról, meg a Vapiánokról beszéltél, a kik a quenbusi napegyenlítőn túllépnek: úgy segéljen nagyon jó volt. Egy fél forintot küldtem a babád részére: megkaptad?
Igazán, pompás hangja van a bolondnak. Száz forintot adnék érte, ha oly lábszáram s oly dalra való hangom volna, mint e bolondnak van. Valóban, gyönyörűn bolondoztál tegnap estve, midőn Pigrogromitusról, meg a Vapiánokról beszéltél, a kik a quenbusi napegyenlítőn túllépnek: úgy segéljen nagyon jó volt. Egy fél forintot küldtem a babád részére: megkaptad?
BOHÓCZ.
Zsebre dugtam garácziádat: mivelhogy a Malvólió orra nem ostornyél, kisasszonyomnak fehér a keze s a myrmidonok nem csapszékek.
Zsebre dugtam garácziádat: mivelhogy a Malvólió orra nem ostornyél, kisasszonyomnak fehér a keze s a myrmidonok nem csapszékek.
ANDOR.
Pompás! Végre is ez a legkülönb bolondozás. Nosza, egy dalt.
Pompás! Végre is ez a legkülönb bolondozás. Nosza, egy dalt.
TÓBIÁS.
Rajta! Nesze egy fél forint: dalolj egyet.
Rajta! Nesze egy fél forint: dalolj egyet.
BOHÓCZ.
Szerelmi dal kell, vagy erkölcsi dal?
Szerelmi dal kell, vagy erkölcsi dal?
TÓBIÁS.
Szerelmi dal, szerelmi dal.
Szerelmi dal, szerelmi dal.
ANDOR.
Az, az; én az erkölcscsel nem törődöm.
DAL. Bohócz.
Oh! kedvesem, hol s merre jársz már?
Oh! jöszte, hallgass: híved itt vár,
Mély s magas hangon dalol.
Ne kóborolj, szép ledérke:
Szeretőké a nap vége,
Az, az; én az erkölcscsel nem törődöm.
DAL. Bohócz.
Oh! kedvesem, hol s merre jársz már?
Oh! jöszte, hallgass: híved itt vár,
Mély s magas hangon dalol.
Ne kóborolj, szép ledérke:
Szeretőké a nap vége,
| Okos ember tudja jól. |
ANDOR.
Igen pompás, úgy segéljen.
Igen pompás, úgy segéljen.
TÓBIÁS.
Szép, szép.
Bohócz.
Mi a szerel’m? Nem jövő az;
Ma kaczag és ma örűl az.
A jövő bizonytalan:
Halogatás nem hoz élvet.
Adj hát csókot, százszor édest!
Ifjúságunk elrohan.
Szép, szép.
Bohócz.
Mi a szerel’m? Nem jövő az;
Ma kaczag és ma örűl az.
A jövő bizonytalan:
Halogatás nem hoz élvet.
Adj hát csókot, százszor édest!
Ifjúságunk elrohan.
ANDOR.
Mézfolyású hang, a mily igaz lovag vagyok.
Mézfolyású hang, a mily igaz lovag vagyok.
TÓBIÁS.
Ragályos egy hang.
Ragályos egy hang.
ANDOR.
Úgy segéljen, igen kellemes és ragályos.
Úgy segéljen, igen kellemes és ragályos.
TÓBIÁS.
Úgy az orrán át hallani, valami édesség van a ragályban. De hát igazán tánczra indítsuk az égboltot? felriaszszuk az éji baglyot nótánkkal, mely három lelket facsar ki egy takácsból? Ezt tegyük?
Úgy az orrán át hallani, valami édesség van a ragályban. De hát igazán tánczra indítsuk az égboltot? felriaszszuk az éji baglyot nótánkkal, mely három lelket facsar ki egy takácsból? Ezt tegyük?
ANDOR.
Ezt, ha szeretsz. Kutyamódon bolondja vagyok a nótának.
Ezt, ha szeretsz. Kutyamódon bolondja vagyok a nótának.
BOHÓCZ.
Lelkemre, uram, némely kutya meg bolond módon vonítja a nótát.
Lelkemre, uram, némely kutya meg bolond módon vonítja a nótát.
ANDOR.
No az bizonyos. Azt kezdjük rá, hogy: „Te gaz kölyök.”
No az bizonyos. Azt kezdjük rá, hogy: „Te gaz kölyök.”
BOHÓCZ.
„Fogd be a szád’, te gaz kölyök,” lovag? Kénytelen leszek abban gaz kölyöknek mondani téged, lovag.
„Fogd be a szád’, te gaz kölyök,” lovag? Kénytelen leszek abban gaz kölyöknek mondani téged, lovag.
ANDOR.
Nem először kényszerítek mást arra, hogy gaz kölyöknek mondjon. Kezdd rá, bolond! Így kezdődik: „Fogd be a szád’.”
Nem először kényszerítek mást arra, hogy gaz kölyöknek mondjon. Kezdd rá, bolond! Így kezdődik: „Fogd be a szád’.”
BOHÓCZ.
Soha sem fogom rákezdeni, ha a számat befogom.
Soha sem fogom rákezdeni, ha a számat befogom.
ANDOR.
Mária jő.
| Jaj, be jó. No kezdd rá. | (Dalolnak.) |
MÁRIA.
Miféle macskanyávogást csináltok itt? Soha se higyjetek nekem, ha kisasszonyom fel nem hivatta az udvarmesterét Malvóliót, hogy vele kidobasson benneteket.
Miféle macskanyávogást csináltok itt? Soha se higyjetek nekem, ha kisasszonyom fel nem hivatta az udvarmesterét Malvóliót, hogy vele kidobasson benneteket.
TÓBIÁS.
| A kisasszony kitty-kotty; mi bölcselkedők vagyunk; Malvólió pitty-palatty, s „Három czigány legény hegedűl.” Nem vagyok-e vér szerinti rokona? nem vagyok-e nemzetségéből való? Lárifári kisasszony! „Babylonban lakik egy ifjú, kisasszony, kisasszony!” | (Dalolva.) |
BOHÓCZ.
Akármi legyek, a lovag bámulatos bolondozó kedvében van.
Akármi legyek, a lovag bámulatos bolondozó kedvében van.
ANDOR.
Meglehetősen tud, ha jó kedve van; de én is tudok ám. Neki jobban illik, de tőlem természetesebben esik.
Meglehetősen tud, ha jó kedve van; de én is tudok ám. Neki jobban illik, de tőlem természetesebben esik.
TÓBIÁS.
| „Oh deczember tizenkettő!” | (Dalolva.) |
MÁRIA.
Az Istenért, csendesen!
Malvólió jő.
Az Istenért, csendesen!
Malvólió jő.
MALVÓLIÓ.
Uraim, megőrültetek? vagy mi lelt benneteket? Van-e eszetek, míveltségtek, becsületetek, hogy üstfoltozók módjára ordítoztok ily késő éjszakán? Csapszékké akarjátok-e tenni a kisasszony házát, hogy csizmadia-nótáitokat oly kegyetlen és zabolátlan hangon rikoltozzátok! Semmi tisztelet nincs bennetek a hely, a személyek és az idő iránt?
Uraim, megőrültetek? vagy mi lelt benneteket? Van-e eszetek, míveltségtek, becsületetek, hogy üstfoltozók módjára ordítoztok ily késő éjszakán? Csapszékké akarjátok-e tenni a kisasszony házát, hogy csizmadia-nótáitokat oly kegyetlen és zabolátlan hangon rikoltozzátok! Semmi tisztelet nincs bennetek a hely, a személyek és az idő iránt?
TÓBIÁS.
De biz az idő-mértéket tekintetbe vesszük a danolásban. Eredj pokolba.
De biz az idő-mértéket tekintetbe vesszük a danolásban. Eredj pokolba.
MALVÓLIÓ.
Tóbiás úrfi, veled kurtán kell végeznem. Kisasszonyom azt üzeni, hogy bár szállást ad, mint rokonának, de rendetlenségeidet tűrni nem hajlandó. Ha rossz viseleteddel fel bírsz hagyni, szívesen lát házban; ha nem, s búcsút tetszik tőle venned, ő igen örömest mond istenhozzádot.
Tóbiás úrfi, veled kurtán kell végeznem. Kisasszonyom azt üzeni, hogy bár szállást ad, mint rokonának, de rendetlenségeidet tűrni nem hajlandó. Ha rossz viseleteddel fel bírsz hagyni, szívesen lát házban; ha nem, s búcsút tetszik tőle venned, ő igen örömest mond istenhozzádot.
TÓBIÁS.
„Isten hozzád, rózsám, ha már válni kell!”
„Isten hozzád, rózsám, ha már válni kell!”
MÁRIA.
De, édes Tóbiás úrfi!
De, édes Tóbiás úrfi!
BOHÓCZ.
„Szeméből látszik, hogy ezt nem birja el.”
„Szeméből látszik, hogy ezt nem birja el.”
MALVÓLIÓ.
Hát mégis így?
Hát mégis így?
TÓBIÁS.
De én meg nem halok, tudom.
De én meg nem halok, tudom.
BOHÓCZ
Ebben bizony hazudsz, uram.
Ebben bizony hazudsz, uram.
MALVÓLIÓ.
Ez ugyan becsületökre válik.
Ez ugyan becsületökre válik.
TÓBIÁS.
„Ne küldjem-e el?”
„Ne küldjem-e el?”
BOHÓCZ.
„Nos, aztán, ha el?”
„Nos, aztán, ha el?”
TÓBIÁS.
„Ne küldjem-e el, nem kimélve őt?”
„Ne küldjem-e el, nem kimélve őt?”
BOHÓCZ.
„Oh nem, nem, nem, nem, arra nincs erőd.”
„Oh nem, nem, nem, nem, arra nincs erőd.”
TÓBIÁS.
Tehát az időt? Maga hazudik: Mi egyéb vagy te, mint udvarmester? Azt hiszed, hogy mivel szigorú erkölcsű vagy, nem akad már e világon több lepény és több ser?
Tehát az időt? Maga hazudik: Mi egyéb vagy te, mint udvarmester? Azt hiszed, hogy mivel szigorú erkölcsű vagy, nem akad már e világon több lepény és több ser?
BOHÓCZ.
Úgy van, Szent Annára! s még szájat égető gyömbér is akadhat.
Úgy van, Szent Annára! s még szájat égető gyömbér is akadhat.
TÓBIÁS.
Igazságod van. Eredj, uram! a cselédség előtt mutogasd arany lánczodat. Egy pint bort ide, Mari.
Igazságod van. Eredj, uram! a cselédség előtt mutogasd arany lánczodat. Egy pint bort ide, Mari.
MALVÓLIÓ.
| Mari, ha a megvetésnél kissé többre becsülöd a kisasszonyom kegyét, nem szolgáltatsz eszközöket az ily vásott életmódhoz: meg is fogja ezt tudni, szavamra mondom. | (El.) |
MÁRIA.
Eredj, locsogj.
Eredj, locsogj.
ANDOR.
Ép oly furcsa lenne, mint inni, mikor az ember ehetnék, ha párbajra hivná őt valaki s aztán szószegve bolonddá tenné.
Ép oly furcsa lenne, mint inni, mikor az ember ehetnék, ha párbajra hivná őt valaki s aztán szószegve bolonddá tenné.
TÓBIÁS.
Tedd meg, lovag: megirom én neked a kihívást, vagy szóval mondom meg neki, hogy sértve vagy.
Tedd meg, lovag: megirom én neked a kihívást, vagy szóval mondom meg neki, hogy sértve vagy.
MÁRIA.
Csak ez éjjel ne bántsd még, kedves Tóbiás úrfi. A kisasszony, mióta a gróftól az az ifjú ember nála volt, igen nyugtalan. Malvólió urammal elbánok én magam: ha úgy fel nem ültetem, hogy példabeszéddé s köznevetség tárgyává lesz, akkor ennyi észt se tegyetek fel rólam, hogy ágyamban egyenesen tudok feküdni. Dejszen, képes vagyok én arra.
Csak ez éjjel ne bántsd még, kedves Tóbiás úrfi. A kisasszony, mióta a gróftól az az ifjú ember nála volt, igen nyugtalan. Malvólió urammal elbánok én magam: ha úgy fel nem ültetem, hogy példabeszéddé s köznevetség tárgyává lesz, akkor ennyi észt se tegyetek fel rólam, hogy ágyamban egyenesen tudok feküdni. Dejszen, képes vagyok én arra.
TÓBIÁS.
Ki vele, ki vele: mondj valamit róla.
Ki vele, ki vele: mondj valamit róla.
MÁRIA.
Hát úrfi, ő néha oly puritánforma.
Hát úrfi, ő néha oly puritánforma.
ANDOR.
Oh! ha azt tudom, úgy elpáholom, mint a kutyát.
Oh! ha azt tudom, úgy elpáholom, mint a kutyát.
TÓBIÁS.
Mit? azért mert puritán? S különösebb okod, kedves lovag?
Mit? azért mert puritán? S különösebb okod, kedves lovag?
ANDOR.
Különösebb okom nincsen rá, de elég jó okom van.
Különösebb okom nincsen rá, de elég jó okom van.
MÁRIA.
Az ilyen ördöngös puritán, mint ő, vagy az efféle, mindig csak köpönyegforgató; színmutató szamár, a ki a czifra szavakat könyv nélkül betanulja s nagy hűhóval tovább adja; el van telve magával; annyira megrakva hiszi magát jeles tulajdonságokkal, miként hitének alapjává lett, hogy a ki őt meglátja, mindjárt bele szeret: s ezen hibájában jeles tárgyat fog találni az én boszúm.
Az ilyen ördöngös puritán, mint ő, vagy az efféle, mindig csak köpönyegforgató; színmutató szamár, a ki a czifra szavakat könyv nélkül betanulja s nagy hűhóval tovább adja; el van telve magával; annyira megrakva hiszi magát jeles tulajdonságokkal, miként hitének alapjává lett, hogy a ki őt meglátja, mindjárt bele szeret: s ezen hibájában jeles tárgyat fog találni az én boszúm.
TÓBIÁS.
Mit szándékozol tenni?
Mit szándékozol tenni?
MÁRIA.
Útjába hajitok valami homályos értelmű szerelmes levelet, melyben szakálának szine, lábszárának állása, járásmódja, szemkifejezése, homloka és termete szerint kézzel foghatólag lefestve találja magát. Az írásom épen olyan, mint a kisasszonyomé, a te húgodé; holmi régi papirdarabkán alig tudjuk egymás kézvonását megkülönböztetni.
Útjába hajitok valami homályos értelmű szerelmes levelet, melyben szakálának szine, lábszárának állása, járásmódja, szemkifejezése, homloka és termete szerint kézzel foghatólag lefestve találja magát. Az írásom épen olyan, mint a kisasszonyomé, a te húgodé; holmi régi papirdarabkán alig tudjuk egymás kézvonását megkülönböztetni.
TÓBIÁS.
Pompás! Orrontom már a cselt.
Pompás! Orrontom már a cselt.
ANDOR.
Az én orromban is benne van.
Az én orromban is benne van.
TÓBIÁS.
Azt fogja gondolni a levélről, melyet útjába hajítasz, hogy a húgom írta, s hogy szerelmes belé?
Azt fogja gondolni a levélről, melyet útjába hajítasz, hogy a húgom írta, s hogy szerelmes belé?
MÁRIA.
Czélom, valósággal, ilyes szőrű paripa.
Czélom, valósággal, ilyes szőrű paripa.
ANDOR.
És paripáddal lóvá teszesz egy szamarat.
És paripáddal lóvá teszesz egy szamarat.
MÁRIA.
Kétségkívül szamarat.
Kétségkívül szamarat.
ANDOR.
Oh! az csodálatra méltó lesz.
Oh! az csodálatra méltó lesz.
MÁRIA.
| Királyi tréfa, arról kezeskedem. Hiszem, hogy gyógyszerem hatni fog nála. Kettőtöket, s hadd legyen a bolond a harmadik, oda állítalak, a hol ő a levelet majd megtalálja: figyeljetek, mint értelmezgeti. Ez éjjel pedig feküdjünk s álmodozzunk a történendőkről. Isten veletek. | (El.) |
TÓBIÁS.
Jó éjszakát, Penthesilea.
Jó éjszakát, Penthesilea.
ANDOR.
Ez ugyan talpra esett fehércseléd!
Ez ugyan talpra esett fehércseléd!
TÓBIÁS.
Derék cziczus; azon kívül, szegényke, imádóm. De az mit se tesz!
Derék cziczus; azon kívül, szegényke, imádóm. De az mit se tesz!
ANDOR.
Engem is imádtak egyszer.
Engem is imádtak egyszer.
TÓBIÁS.
Feküdjünk le már, lovag. Jó lenne, ha pénzt kerítenél.
Feküdjünk le már, lovag. Jó lenne, ha pénzt kerítenél.
ANDOR.
Dejszen, ha a húgodat meg nem nyerhetem, rosszúl lesz vetve az ágyam.
Dejszen, ha a húgodat meg nem nyerhetem, rosszúl lesz vetve az ágyam.
TÓBIÁS.
Pénzt keríts, lovag: kópé legyen a nevem, ha végre is meg nem kapod.
Pénzt keríts, lovag: kópé legyen a nevem, ha végre is meg nem kapod.
ANDOR.
Ha meg nem teszem, ne higy többé nekem: vedd, a mint tetszik.
Ha meg nem teszem, ne higy többé nekem: vedd, a mint tetszik.
TÓBIÁS.
Jer, jer; égett bort készítek; úgy is igen késő már lefeküdni. Jer, lovag; jer, lovag.
Jer, jer; égett bort készítek; úgy is igen késő már lefeküdni. Jer, lovag; jer, lovag.
| (El mind.) |
