IV. SZÍN.
Szoba a herczeg palotájában.
Herczeg, Viola, Curio s mások jönnek.
HERCZEG.
Zenét nekem. – Nos, jó reggelt, barátim.
Még azt a dalt csak, jó Cesárió,
A tegnap esti ódon, régi dalt:
Nagyon enyhítni látszott az kinom’,
Jobban, mint e vidám, könnyelmü kor
Czikornyás verse röpke hangjai:
Csak egy szakot még.
Zenét nekem. – Nos, jó reggelt, barátim.
Még azt a dalt csak, jó Cesárió,
A tegnap esti ódon, régi dalt:
Nagyon enyhítni látszott az kinom’,
Jobban, mint e vidám, könnyelmü kor
Czikornyás verse röpke hangjai:
Csak egy szakot még.
CURIO.
Bocsánat, herczeg, nincs itt az, a kinek dalolnia kellene.
Bocsánat, herczeg, nincs itt az, a kinek dalolnia kellene.
HERCZEG.
Ki volt az?
Ki volt az?
CURIO.
Feste, a komédiás, uram: az a bohócz, a kiben Olivia kisasszony édes atyja sokat gyönyörködött. Itt van a ház körül.
Feste, a komédiás, uram: az a bohócz, a kiben Olivia kisasszony édes atyja sokat gyönyörködött. Itt van a ház körül.
HERCZEG.
Keressétek fel; addig játszatok.
Jöszte, fiú. Ha majd egykor szeretsz,
Édes kinodban emlékezz reám:
Hozzám hasonló minden hű szerelmes:
Minden tárgyban habozó, ingatag,
Csak a szerette lénynek folytonos
Képzelésébe’ nem. Hogy tetszik e dal?
Keressétek fel; addig játszatok.
| (Curio el. A zene szól.) |
Édes kinodban emlékezz reám:
Hozzám hasonló minden hű szerelmes:
Minden tárgyban habozó, ingatag,
Csak a szerette lénynek folytonos
Képzelésébe’ nem. Hogy tetszik e dal?
VIOLA.
Szép viszhangot költ ez fel, ott, a hol
Szerelem trónol.
Szép viszhangot költ ez fel, ott, a hol
Szerelem trónol.
HERCZEG.
Lelkemre, bár ifjú vagy is, de némi
kedvelt kegyért versenyze már szemed.
Nem-e, fiú?
| Mesterül beszélsz. |
kedvelt kegyért versenyze már szemed.
Nem-e, fiú?
VIOLA.
| Kissé, a te kegyedből. |
HERCZEG.
Minő azon hölgy?
Minő azon hölgy?
VIOLA.
| Olyanforma, mint te. |
HERCZEG.
Úgy nem méltó reád. Milyen korú?
Úgy nem méltó reád. Milyen korú?
VIOLA.
Ép olyanforma, mint te.
Ép olyanforma, mint te.
HERCZEG.
Nagyon koros, az égre. Ám vegyen
Idősbet a nő: hozzá így simul,
Férje szivén egyensúlyt így nyerend:
Mert hajlamink, fiú, bármint dicsekszünk,
Lengébbek, ingóbbak s bizhatlanabbak,
Esengőbbek, s sokkal mulóbbak is,
Mint a nőkéi.
Nagyon koros, az égre. Ám vegyen
Idősbet a nő: hozzá így simul,
Férje szivén egyensúlyt így nyerend:
Mert hajlamink, fiú, bármint dicsekszünk,
Lengébbek, ingóbbak s bizhatlanabbak,
Esengőbbek, s sokkal mulóbbak is,
Mint a nőkéi.
VIOLA.
| Meghiszem, mylord. |
HERCZEG.
Ifjabb legyen hát nálad kedvesed,
Vagy hajlamod nem állja meg helyét.
Mert a rózsa a nő, melynek szép virága
Ha kivirít, hajlik gyors hervadásra.
Ifjabb legyen hát nálad kedvesed,
Vagy hajlamod nem állja meg helyét.
Mert a rózsa a nő, melynek szép virága
Ha kivirít, hajlik gyors hervadásra.
VIOLA.
És úgy van: jaj! hogy úgy kétségkivül:
Hogy elhal, ép midőn tökélyesül.
Curio s a Bohócz visszajönnek.
És úgy van: jaj! hogy úgy kétségkivül:
Hogy elhal, ép midőn tökélyesül.
Curio s a Bohócz visszajönnek.
HERCZEG.
Oh! jer, ficzkó: a tegnap esti dalt.
Figyelj, Cesárió: ódon s egyszerü az:
Napfény mellett kötő s fonó menyecskék
S ifjú lánykák, csipkéjöket szövén,
Szokták danolni: jámbor, együgyű,
S szerelmi ártatlansággal mulat,
Ép, mint a régi kor.
Oh! jer, ficzkó: a tegnap esti dalt.
Figyelj, Cesárió: ódon s egyszerü az:
Napfény mellett kötő s fonó menyecskék
S ifjú lánykák, csipkéjöket szövén,
Szokták danolni: jámbor, együgyű,
S szerelmi ártatlansággal mulat,
Ép, mint a régi kor.
BOHÓCZ.
Készen vagy, uram?
Készen vagy, uram?
)
HERCZEG.
Készen: csak danolj.
DAL. Bohócz.
Jöszte hát, jöszte hát halál,
S gyász cziprusban adj át a földnek;
Lelkem, tova szállj, tova szállj:
Egy szép, kegyetlen lyányka ölt meg.
Fehér hímes halottruhám’
Oh készitsd el:
Halálra senki sem jut ám
Hűbb szívvel.
Virág, szép virág, ne legyen
Fekete koporsómra ejtve:
S a helyet, hol testem pihen,
Egy jó barát se idvezelje.
Sohajt kimélni úgy rejts el.
Hogy sírom’
Bús szerető ne lelje fel,
Hol sirjon.
Készen: csak danolj.
| (A zene szól.) |
Jöszte hát, jöszte hát halál,
S gyász cziprusban adj át a földnek;
Lelkem, tova szállj, tova szállj:
Egy szép, kegyetlen lyányka ölt meg.
Fehér hímes halottruhám’
Oh készitsd el:
Halálra senki sem jut ám
Hűbb szívvel.
Virág, szép virág, ne legyen
Fekete koporsómra ejtve:
S a helyet, hol testem pihen,
Egy jó barát se idvezelje.
Sohajt kimélni úgy rejts el.
Hogy sírom’
Bús szerető ne lelje fel,
Hol sirjon.
HERCZEG.
Nesze, fáradságodért.
Nesze, fáradságodért.
BOHÓCZ.
Nem fáradság, uram: gyönyörködöm a danolásban.
Nem fáradság, uram: gyönyörködöm a danolásban.
HERCZEG.
Akkor gyönyörödet fizetem meg.
Akkor gyönyörödet fizetem meg.
BOHÓCZ.
Igaz is, uram, minden gyönyörnek előbb-utóbb meg kell adni az árát.
Igaz is, uram, minden gyönyörnek előbb-utóbb meg kell adni az árát.
HERCZEG.
S most legyen szabad fölszabadítnom.
S most legyen szabad fölszabadítnom.
BOHÓCZ.
| Tehát az ábránd istene óvjon tégedet; játszi színű tafotából készítse mellényedet a szabó, mert a kedélyed valóságos opál. Az efféle állandóságú embereket kellene tengerre küldeni, hogy foglalkozásuk legyen minden dolog s czéljok minden irány: mert ez az, a mi szerint mindig jó utazás esik a semmiért. Isten veled. | (El.) |
HERCZEG.
Távozzatok.
Keresd föl egyszer még a szép kegyetlent:
Szerelmem, mondd, nemesb, mint a világ,
Nem csügg az aljas földterületen;
S mit a szerencse halmozott reá,
Mondd, úgy csekélylem én, mint a szerencsét;
De a gyöngyök csodája és királya,
Mely benne a természettől ragyog,
Az vonzza lelkem’.
Távozzatok.
| (Curio s a kisérők el.) |
| Eredj, Cesárió, |
Szerelmem, mondd, nemesb, mint a világ,
Nem csügg az aljas földterületen;
S mit a szerencse halmozott reá,
Mondd, úgy csekélylem én, mint a szerencsét;
De a gyöngyök csodája és királya,
Mely benne a természettől ragyog,
Az vonzza lelkem’.
VIOLA.
| És ha nem szerethet? |
HERCZEG.
E választ nem fogadhatom.
E választ nem fogadhatom.
VIOLA.
Szólj csak, ha volna hölgy, mint tán van is,
A ki szerelmedért oly kínban ég,
Mint te Oliviáért, s mondanád,
Hogy nem szeretheted: nem kellene
E választ annak elfogadnia?
| De el kell. |
A ki szerelmedért oly kínban ég,
Mint te Oliviáért, s mondanád,
Hogy nem szeretheted: nem kellene
E választ annak elfogadnia?
HERCZEG.
Nincs olyan nőkebel,
Mely elbirná a szivemen duló
Erős szerelmi szenvedély hevét;
Nőszív ennyit befogadni képtelen.
Az ő szerelmök, ah! inkább sovárgás,
Nem a májok, csak ínyök háborog,
Tulteltség, undor és láz jár vele;
De az enyém oly éhes, mint a tenger,
És oly sokat emészt el. Hát ne mérd
Egy nő irántam kelthető szerelmét
Enyimhez, mely Oliviát illeti.
Nincs olyan nőkebel,
Mely elbirná a szivemen duló
Erős szerelmi szenvedély hevét;
Nőszív ennyit befogadni képtelen.
Az ő szerelmök, ah! inkább sovárgás,
Nem a májok, csak ínyök háborog,
Tulteltség, undor és láz jár vele;
De az enyém oly éhes, mint a tenger,
És oly sokat emészt el. Hát ne mérd
Egy nő irántam kelthető szerelmét
Enyimhez, mely Oliviát illeti.
VIOLA.
Igen, de én tudom.
Igen, de én tudom.
HERCZEG.
Mit tudsz te?
Mit tudsz te?
VIOLA.
Igen jól, mint szerethet férfit egy nő:
Hűségök ép olyan, mint a mienk.
Atyámnak egy leánya volt, ki úgy
Kedvelt egy férfit épen, mintha én
Nő volnék és tán herczegségedet
Szeretni tudnám.
Igen jól, mint szerethet férfit egy nő:
Hűségök ép olyan, mint a mienk.
Atyámnak egy leánya volt, ki úgy
Kedvelt egy férfit épen, mintha én
Nő volnék és tán herczegségedet
Szeretni tudnám.
HERCZEG.
És mi lett belőle?
És mi lett belőle?
VIOLA.
Egy üres lap. Szerelméről sohsem szólt;
Mint féreg a bimbót, a titkolás
Úgy élte rózsaarczát; csak tünődött;
S zöld-sárga tépelődéssel ugy ült,
Miként a Türelem egy sírkövön,
Mosolygva a bút. S ez nem szerelem?
Mi többet esküszünk, többet beszélünk;
De külszinünk bizony több, mint valónk:
Sok szép szavunk van s szerelmünk kevés.
Egy üres lap. Szerelméről sohsem szólt;
Mint féreg a bimbót, a titkolás
Úgy élte rózsaarczát; csak tünődött;
S zöld-sárga tépelődéssel ugy ült,
Miként a Türelem egy sírkövön,
Mosolygva a bút. S ez nem szerelem?
Mi többet esküszünk, többet beszélünk;
De külszinünk bizony több, mint valónk:
Sok szép szavunk van s szerelmünk kevés.
HERCZEG.
S meghalt-e nővéred szerelmiben?
S meghalt-e nővéred szerelmiben?
VIOLA.
Lyányok s fiuk közűl magam vagyok
Atyám családjából; s még sem tudom.
Tehát e hölgyhöz?
Lyányok s fiuk közűl magam vagyok
Atyám családjából; s még sem tudom.
Tehát e hölgyhöz?
HERCZEG.
Hozzá hamar: add e gyöngyöt neki;
| Igen, ez a fő. |
| Mondd, nem-szavát szivem nem tűrheti. | (El. mind.) |
