A proletárok
A proletárok
A magyar polgári társadalmi dráma első virágkorát Csiky Gergely A proletárok című színművének bemutatójától (1880. január 23.) számítjuk. Csiky ugyan nem törekszik mélyebb társadalomábrázolásra, mint Szigligeti, mégis, erkölcsi szándéka és állásfoglalása emezénél határozottabb.
Csiky a "proletár", szót nem úgy értelmezi, ahogyan mi; nyelvhasználatában a "proletár", a klasszikus latinságnak megfelelően, a társadalom nyakán élősködő, nem dolgozó embert jelöli. Tanúsítja ezt a dráma fiatal hőse, Darvas Károly is: "Proletár vagyok, mint annyi ezeren és ezeren, kik magok sem tudják, hogyan élnek? Élnek a mások hiúságából, együgyűségéből, a mások keresetéből, vagy a levegőből; és a derék tisztes emberek megvetéssel fordulnak el mindnyájoktól s nem nézik, vajon a henyeség, léhaság vagy a kényszerűség taszította ily mélyre?" (Itt jegyezzük meg: amikor a felszabadulás után színházaink felújították a darabot, a félreértéseket elkerülendő, címét joggal változtatták Ingyenélőkre, illetve Mákvirágokra.)
A dráma középponti alakja Szederváry Kamilla, "a bánatos, szent özvegy", aki egy 48-as honvédezredes özvegyének mondja magát, noha a szabadságharc idején épp az osztrákoknak tett kisebb-nagyobb szolgálatokat. Titkárával, a szilenciumra ítélt ügyvéddel, Mosolygó Menyhérttel leveleket küldet szét: támogatást kér magának és árva leányának, Irénnek, aki voltaképpen nem is gyermeke, csak nevelt leánya. Ez a mozzanat – Szederváry Kamilla élősdi mivoltának legfőbb jegye – motiválja az expozíciót.
Csiky a környezet bemutatásában a naturalista szcenika vívmányait hasznosítja, az alakok ábrázolásában megannyi finom, apró megfigyeléssel találkozunk. E darab tükrében már látnivaló: Csiky elsajátította a francia tézisdrámák szerkesztési módszerét (l. a harmadik felvonás jó időérzékkel felépített nagy jelenetét). A grande scène egyébként A proletárokban két részből áll. Az első Darvas Károlynak és Irénnek érzelmileg erősen telített kettősével végződik. A második részt nem várt fordulatok bravúros halmozódása tölti ki; az egyes szereplők úgy lépnek színre és úgy viselkednek, hogy a néző már szentül hiszi: minden összebonyolódott. Ez azonban csak látszat – csak lehetőség a társadalombírálatra, amelyből pedig nem lesz semmi: a cselekmény feszültsége a negyedik felvonás (a megoldás) eszményítő, megbékéltető légkörében felenged.
Társadalomkritikai tekintetben A proletárok a Csiky-életmű legexponáltabb darabja, jóllehet a liberális-moralista Csiky a társadalmi valóságot ebben is örökéletűnek veszi, a bűnöket és hibákat pedig az emberi megigazulás rajzával 695akarja kijavítani. Csiky ugyanis a világgal csaknem úgy volt, ahogyan Mikszáth: írói magatartásában s együttérzésében hőseivel nem volt megbocsátás; nem akart senkit sem fölmenteni – vállalta csak, kissé szomorkás mosollyal mindazt, amit megértett.
