Régi és új földesurak

Teljes szövegű keresés

Régi és új földesurak
Tápióbicske újjátelepülésének a feltételei – hasonlóan sok Pest megyei helységéhez – az 1690-es években alakultaki ki. Az 1695-ös megyei összeírás szerint még pusztának nevezett Bicskét. 1698. január 3-án a Pesten ülésező megyegyűlés említi először falunak, melyet elsősorban a kisnemesek szálltak meg. Az összeírás szerint kuriális községről volt szó, benne öt családdal. Ekkor a Bicskeyeken kívül több kisebb birtokosa is volt a falunak, 1695-ben például Kovács Márton, Megyesi János, Országh István, Országh Pál, Bacsa János, Szabó András, Molnár István és feleségeik bírták Bicske negyedét. A másik negyed birtokosaira egy 1696. évi eladás kapcsán derül fény: a megyegyűlésen kihirdették, hogy Bicskey Ferenc, Bicskey András, Bicskey István, Bicskey Judit és fia, Gáspár 1673. szeptember 20-án Losoncon létrejött egyezség szerint Bicske prédium egynegyedét kétszáz imperiálisért eladják Kákonyi György, Kákonyi Mihály, Szőke Balázs és Szőke Tamás részére.
1700-ban Bicskey András, Vajszár István, Bargyi Balázs, Molnár András és Bardy Gergely voltak a falu birtokosai örökös, illetve zálogjogon. A taxás, vagyis a jobbágyföldön gazdálkodó nemesek aránya is jelentős volt Bicskén: az 1701. évi összeírás szerint a 35 család közül tizenöt számított a nemesek, kilenc a jobbágyok és tizenegy a zsellérek közé. A későbbi évek tendenciája viszont azt jelzi, hogy Tápióbicske nem vált kisnemesi községgé: az 1703. évi összeírás a 61 család közül hét, az 1715. évi összeírás szerint a tizenhárom család közül csupán egy volt nemes.
A jobbágyfelszabadításig ívelő korszakban végighúzódik a Bicskeiek és a többi földesúri család közti küzdelem a falu birtoklásáért. A XVII. századtól folyó elzálogosítások következtében a Bicskei család több évtizedre szinte kiszorult a falu határából. Jellemző adalék a megye egyik legnagyobb hatalmú nemesének, a több évig alispáni tisztet is betöltő Sőtér Ferencnek az 1703-ban írt végrendeletében található megjegyzése, miszerint „Pest vármegyében Bicske falujának fele részén vagyon 112 forintom, kit is Bicskei família miatt békével nem bírhatok...” A villongások dacára a földesurak a XVIII. század elején szisztematikusan megkezdték a régi és az új lakosok betelepítését. Az összeírások szerint négy év alatt (1699 és 1703 között) több mint tizenkétszeresére növekedett a lakosság száma, amelynek egy része a visszatérő családok közül került ki. Jelentősnek tekinthető a Felvidékről (legnagyobb számban Nógrádból) érkező magyarok és szlovákok száma. Ebben az időszakban érzékelhetően növekedett az állatállomány és a vetésterület nagysága is.
Tápióbicske lakosainak vetésterülete (pozsonyi mérőben) és állatállománya (darab) a Rákóczi-szabadságharc előtt
Év
Búza
Árpa
Köles
Zab
Marha
Juh
Sertés
1699
75
70
18
125
8
1703
210
100
11
16
400
81
333
80
 
Az éppen csak meginduló fejlődésnek véget vetett az 1703-ban kezdődő új kuruc háború, melynek során a Duna-Tisza köze ismét az egyik leginkább pusztításnak kitett területe lett az országnak. 1715-ben, a szabadságharc után négy évvel készített összeírás szerint a Tápióbicskét csak tizenhárom család lakta, alig egyötöde az 1703. évi népességnek. A falu pusztulását jelzi, hogy az 1709-ben és 1710-ben is a Bicskére kivetett dikaszám húsz volt, a Kecskeméti járás 14 települése között a legkevesebb. (A megyék a rájuk kirótt adóösszeget falvanként, mezővárosonként dikák, azaz rovások szerint osztották fel.) Az adó 1709-ben 29 forint, 10 dénárt, 1710-ben 8 forint, 40 dénárt tett ki.
A szabadságharc alatt a bicskeiek közül huszonnégyen harcoltak a fejedelem seregében: „Ordódi uram ezrében” Szalatnai András deák másodmagával, Szabó Péter és az öccse, Szabó István, Fazekas Mihály, Varga György, Bicskei Mihály a társával, Móricz Jakab, Fülep András, Bárdi János, Móricz János. „Divini Fazekas György seregében” Nagy Mihály, Bicskei Gáspár, Szovát János, Thót János, Koncz János. „Szabó Máthé seregében, Szappanos zászlója alatt” Prága Gergely a fiával, Hegedűs Tamás. „Jánosi János uram seregében” Molnár Mátyás, Kürtösi János, Putnoki István. A környéken zajlott harci cselekményekről csak néhány fennmaradt irat tanúskodik. Például 1703. november 6-án „Bické”-ről tudósította Károlyi Sándort, a hadak fővezérének helyettesét Szalatnai András, a fejedelem „Ezredes Kapitányának, Vitézlő Füleki Szűcs János Uram edgyik vicehadnagya”, hogy az ellenséget nem sikerült utolérnie.
A kuruc háborúk után aztán újra egyenletesen gyarapodott a falu népessége, a megművelt föld és vele együtt az állatállomány: 1715-ben tizenkét jobbágyot és egy zsellért, összesen tizenhárom családot, 1720-ban 24 jobbágycsaládot, 1728-ban 27 jobbágyot, nyolc zsellért, összesen 35 családot írtak össze. (1721-ben a váci püspökség évi 60 forintért árendálta Bicske falu dézsmáját.) 1744-ben már 116 (közte 33 taxás), 1760-ban 123 volt a háztartások száma. Az utóbbi összeírásban 94 jobbágy, két zsellér, 24 taxafizető (köztük két kovács, két molnár, négy takács, egy szűcs, egy szabó, három csizmadia, három kocsmáros, nyolc libertinus) és három elöljáró szerepel. A század közepén a taxások számának emelkedése a környék általános tendenciája. Ide tartoztak a jobbágytelken gazdálkodó nemesek, de a földesúrtól felszabadított jobbágyok is. Az iparosok megjelenése jelzi a falusi szinten is megjelenő differenciálódó társadalmat, bár itt természetesen nem céhek alakításáról, hanem zsellériparosokról lehet csak beszélni. Meghatározónak az agrárnépesség számított.
A népességnövekedést elsősorban a felvidéki területekről érkező jövevények biztosították. 1720-ban a lakosság fele származott Nógrádból. Etnikai szempontból döntően magyar, vallási szempontból pedig szinte kizárólag római katolikus maradt Tápióbicske. A magyar etnikum többségét alátámasztja az 1728-as regnicolaris összeírásban szerepelő családnevek sora: Kovács György bíró, Bálint János, Szőke Gergely, Török Ferenc, Minkó Mátyás, Biczin Bálint, Nagy András, Egeghi Gábor, Kurucz János, Barna András, Kovács Mihály, Taskó János, Porkoláb Adalbert, Katona Pál, Hegedős Gergely, Bartócz András, Molnár Péter, Németh István, Szegedi Mihály, Toóth Imre, Kiss Gáspár, Hevesi Márton, Serfőző Mátyás, Virágh György, Lakatos Márton, Hegedűs Tamás jobbágyok és „házzal igen, de semmi más tartozékkal nem bíró zsellérek, kik kaszával, kapával keresik kenyerüket”: Labancz János, Szabó András, Polyák György, Nagy Mátyás, Soós Sámuel, Dóka Mihály, Kiss Mihály, Takács György takács.
A szatmári béke után hosszú, nyugodt időszak köszöntött a csaknem két évszázados háborúságot elszenvedett vidékre. A növekvő népesség az anyagi javakban is gyarapodott. A megye régi, megmaradt birtokos családjai igyekeztek birtokjogaikat érvényesíteni és a hosszú zavaros időszak után az összekuszálódott rokoni szálakat kibogozni, vagyis a birtokperek tömkelege zajlott ezekben az évtizedekben. Tápióbicske legnagyobb földesúri családja, a Bicskey família is kénytelen osztozni a falun több nemessel. A birtokaprózódás különösen a korszak elején szembetűnő. A megye által 1718 decemberében elrendelt összeíráskor Bicskén 17 (Nagy István, Sámboky István, Sámboky György, Faragó János, Batka ..., Horváth István, Bicskey István, Bicskey Ferenc, Bicskey József, Némedi László, Némedi Péter, Vörös Miklós, Bárdy Gergely, Kovács Mihály, Kovács András, Kovács Péter, Tokló Márton), az 1728 júniusában megejtett „conscriptio”-kor tíz (Kovács Benedek, Kovács Mihály, Molnár Pál, Molnár Pál, Némedi András, Némedi Péter, Arki István, Horváth István, Farkas Simon, Szabó András) nemes élt.
A Pest vármegyei 1745-ös nemesi összeírás szerint a falu birtokosai Beleznay János, Bohus János, Bichkey István, Bichkey Ferenc, Bichkey József, ifj. Bichkey István, Bichkey Sámuel, Bichkey András, ifj. Bichkey András, Bichkey Boldizsár, Csernus Pál és Friebesz János voltak. Ezeken a famíliákon kívül a későbbiekben a Barmas (Barmos), a Laczkó, a Polner (Polnai) családok egyes tagjai laktak több-kevesebb ideig Tábióbicskén. A zömük törzsökös Pest megyei nemesnek számított, csupán az Arky család származott Győr vármegyéből, a Bárdy család Nógrádból, a Lackó család Hontból, a Nagy és a Polner család pedig Pozsony vármegyéből. A II. József-féle 1784-es, minden személyre kiterjesztett összeírás szerint a faluban pontosan 109, tizenhét évesnél idősebb nemes férfi élt. Ők adták a férfi lakosság közel egynegyedét, 23,5 százalékát.
A Bicskeiek birtokukból való ideiglenes kiszorítását azonban nem a megyei köznemesi famíliáktól szenvedték el, hanem a Dunántúlról származó és Pest megyében a XVIII. század elején és közepén feltűnt Beleznay, illetve a Hellenbach (vagy Hellenpach) főúri családoktól. Az utóbbi birtokszerző család (akiket 1686-ban emeltek bárói rangra) női ágon jutott a bicskei birtokához, ugyanis Hellenbach János felesége, Sembery Zsuzsanna apai örökségeként lett a falu negyedrészének földesura, miután a zálogba került földeket az eredeti birtokosok nem tudták visszaváltani.
A Beleznayak bicskei birtokszerzése már 1724-ben tetten érhető, amikor Bicskey István tiltakozott Grassalkovich Zsuzsanna (aki később Beleznay János grófhoz ment feleségül) bicskei földfoglalása ellen. 1730-ban Bicskey Erzsébet és más örökösök a birtok egy részét eladták Beleznay Jánosnak, összesen 2947 rajnai forintért. 1773-ban és 1785-ben újabb részek jutottak Beleznay család kezére. III. Károly 1734. július 27-én kelt mandátumában elrendelte a Bicskére vonatkozó Bicskey contra Beleznay per befejezését, de az uralkodói parancs dacára a per csaknem száz évig húzódott, amit végül 1813-ban a Bicskeyek nyerték meg úgy, hogy 1822. december 9-én szerepi Kelemen János királyi táblabíró „hathatós közbenjárására és mind a két fél iránt tett barátságos intései tekintetéből” megegyeztek a Beleznay árvák gyámjával, Skultéty Jánossal. A „barátságos” megegyezés lényege az volt, hogy a Bicskeyek elismerték a Beleznay família jogosságát a birtok negyed részére, „az ahhoz tartozó majorság s urbarialis birtokkal, szőlőkkel, regálékkal, jobbágyokkal, épületekkel és minden néven nevezendő haszonvételekkel együtt”, valamint a Tápióbicskén lévő zálogos birtokait, és ennek fejében a Bicskey família húszezer ezüst forintot fizet. 1840-ben pedig az alvégi jobbágy-, zsellér- és taxás telkekről (12 3/4 telken összesen 51 jobbágy, öt házas zsellér és 12 taxás ült) is lemondott a Beleznay család.
A Bicskey családhoz tartozó telkek, jobbágyok és zsellérek a jobbágyfelszabadításkor
Név
Telek
Jobbágy
Zsellér
Bicskey Viktor, Kolos, Vencel
9
24
11
Bicskey Lajos
9
19
11
Bicskey József
4
13
*
Bicskey Gergely
4
9
4
közép Bicskey László
3 7/8
10
5
Bicskey Pál
3 3/4
8
5
közép Bicskey Antal
3/4
2
1
Bicskey Miklós
3 1/2
6
4
Bicskey Péter
2 1/4
6
4
id. Bicskey Ferenc
2 1/4
4
4
Bicskey Alajos
1 3/4
4
1
Bicskey Mihály
1 1/2
4
1
Bicskey Illés
1 1/2
4
1
Bicskey János
1 1/2
3
1
Bicskey Ferenc
1
3
3
Blaskovics Bertalanné
1
2
2
Bicskey István
7/8
3
Bicskey Erzsébet
3/4
2
4
Sívó János
1/2
2
Bicskey János
1/2
1
1
Bicskey László
1/2
1
21 birtokos
53 3/4
128
69
 
Az 1813-as birtokátadási jegyzék szerint a birtok összértéke 51 263 forintot tett ki, melyből a legnagyobb tételt a kastély képviselte több mint hétezer forinttal. (A feljegyzések szerint 1840 táján a Beleznay János által épített kastélyt a bicskei nemesség elpusztította.) A Bicskeyek továbbra is éltek a zálogolási lehetőséggel átmeneti pénzzavaraik leküzdésében, amit az 1829. december 18-án kelt szerződésben is olvashatunk. E szerint Bicskey Sámuel „bizonyos elkerülhetetlen szükségei végett Istenben elnyugodott nemes Bicskey János úr elmaradott özvegyének, nemes Gál Borbála asszonynak” 32 évre zálogba adta 650 váltóforintért Pekár István félhelyes jobbágyot, az „ő urát vagy asszonyát illető dézsmáival együtt, ide értvén a nevezett jobbágynak szőlőjét is” és mellé a Fehér-tónál lévő saját nemesi földjét.
A jobbágyfelszabadításkor a népes Bicskey família osztozott az 54 jobbágytelken, a 14 úrbéres zselléren és az 54 kuriális zselléren (lásd a táblázatot). A birtokok nagy szórást mutatnak a kilenc-kilenc telekkel rendelkező Bicskey Viktor, Kolos Vencel testvérek, Bicskey Lajos és a féltelkes Bicskey János, Sívó János és Bicskey László között. Átlagban egy birtokosra két és fél jobbágytelek, hat jobbágy és mintegy három zsellér jutott. Ebben az összeírásban 15 úrbéres zsellér szerepel, de egyébként 14 zsellérrel számoltak a birtokosok.

Tápióbicske pecsétje az újjátelepülés idejéből

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages