9
9
Veli bég elszörnyülködve hallotta az úton visszatérőben, hogy mi volt a titkos párbeszéd.
- Micsoda bolond fajzat vagy te! - mondotta a fejét csóválva. - A nyakamat teszem rá, hogy az éjjel már bent hálsz a Vértoronyban.
S egész éjjel ott járt az udvaron: várta a szultán rendeletét.
Azonban a rendelet sem azon éjjel, sem a következő napokon nem érkezett meg. Se levél, se izenet, semmi, semmi.
Egy hét múlva az öreg sejk-ül-iszlám, a törökök hercegprímása jelent meg a Héttoronyban.
- Valami nevezetes gyaur van itt - mondotta a bégnek. - Török Bálint a neve.
- Evet - felelte a bég hajladozva.
- A padisahnak (Allah nyújtsa hosszúra életét) kedves gondolata az, hogy ezt az embert magyar tartományunk kormányzójává tegye, s nem akar áttérni a hitetlen eb.
- Kutya.
- Arra kértem őt (Allah nyújtsa hosszúra életét), hogy hadd nézzem meg a foglyot, talán tehetek valamit. Tudod, fiam, öreg és tapasztalt ember vagyok.
- Bölcsek bölcse vagy, sejk, korunk Salamonja.
- Én is azt gondolom, hogy minden csomónak megvan a maga oldója. Csak türelem és okosság. Hátha meghatja az, hogy én magam hozom el neki a próféta világosságát? Először csak figyelni fog rám, aztán maga se érzi meg, hogyan csöppenik a szívébe az igaz hit első magvacskája.
- Eléggé értelmes ember.
- Aztán látod, fiam, ha megtérítjük ezt a gonosz hitetlent, örömet szerzünk vele a padisahnak.
S egyszerre mondották utána:
- Allah nyújtsa hosszúra életét!
A napnak nyolcadik órájában, vagyis a mi időszámításunk szerint délután két órakor, Bálint úr a szobájában aludt, mikor az ajtót rányitotta a bég, és betessékelte a főmuftit.
Bálint úr felkönyökölt a díványon, és zavarodottan dörzsölte a szemét.
Csak nézett a nagy szakállú bibliai figurára, akit sohasem látott, de akinek papi mivoltát a fekete kaftánról és fehér turbánról egyszerre megösmerte.
- Ébredj, Bálint úr - szólt rá a bég. - Nagy becsület ér téged. Maga a sejk-ül-iszlám őméltósága jött el, hogy téged oktasson. Hallgasd őt figyelemmel.
S lekapta a falról az ágy mögi szőnyeget, s a szoba közepére terítette. Azután a kaftánját vetette le, hogy azt meg a szőnyegre terítse, de már azt az öreg nem fogadta el. Leült, és keresztbe vonta a lábait. Szakálla éppen a szőnyegig ért. Eszes, vén szeme vizsgálódva járta végig Bálint urat. Azután a Korán-ban, egy pergamenbe kötött, tenyérnyi kis vaskos könyvben lapozott.
- Mit akartok? - dörmögött Bálint úr. - Hiszen én megmondtam a császárnak, hogy nem fordulok törökké.
A bég nem felelt. A főmuftira nézett. A főmufti felelet helyett a szívéhez, homlokához és ajkához emelte a könyvet. Aztán így szólott:
- Allahnak, az irgalmasnak és könyörületesnek nevében. Abul Kazem Mohamed, Abdallah fia, aki Abd el Motalleb fia, aki Hazem fia, aki Abd Menaf fia, aki Kaszi fia, aki Kelab fia, aki Morra fia, aki Kaab fia, aki Lova fia, aki Galeb fia...
Bálint úr csak nézett. Fölvette a dolmányát. Leült az öreggel szemben a székre. Várta, hogy mi lesz ebből.
Az öreg nyugodtan folytatta:
- Aki Fer fia, aki Malek fia, aki Madar fia, aki Kenana fia, aki Kazima fia...
Bálint úr ásított.
Az öreg folytatta:
- Aki Modreka fia, aki Eliás fia, aki Modar fia, aki Názár fia, aki Moád fia...
S a nevek tengerét sorolta még el, mígnem visszakerült Mohamedre és a születésére.
A bég már akkor nem volt a szobában. Nesztelenül kiosont, hogy a dolgait folytassa. A folyosón Mayláddal találkozott, aki szintén alvásból kelt fel. Bálint úrhoz igyekezett, hogy felköltse.
- Ne zavard őt - mondotta a bég. - Pap van nála. Az igaz vallásból nyer oktatást.
- A török vallásból?
- Abból - felelte mosolyogva a bég.
És ugrálva sietett le a lépcsőkön.
Maylád elképedten bámult utána.
