KIS JÁNOSNAK
KIS JÁNOSNAK
Pest, 1831. márc. 9.
Tisztelt kedves barátom,
Elmeneteled olta két héti ülésünk volt, és szép ülésünk: egyik február utolsóján, a másik márc. 7d. Mind az egyiken mind a másikon a teljes 9 számnál többen valánk jelen. Széchenyi el nem marada. Az elsőbben előmutatá az Előlülő a Polyclétus útazásait, s a kézirat általadatott Petrovicsnak, hogy adja véleményét eránta. Elébb Helmeczit akarák megtisztelni parancsolatokkal, de az, szerénységből, elhárította magáról. (Úgy mondják, hogy ennek kedvetlen összeakadása volt Pozsonyban az Előlülővel, s én innen magyarázom inkább vonakodását.) - Ugyanazon űlésben felolvastatott a nyugalomra lépett szerencsi plebánus Kassai József másfél ívnyi hosszaságú s sűrű sorokkal írt levele. Kéri az Akadémiát, hogy IX folio kötetekben készen álló etimológiai Magyar Lexikonát közköltséggel adja ki az Akadémia, s őtet vegye fel társának. Ezen utóbbi kérése mellett három exclamationis signum áll. - Szemere Szerencsen (Zemplényben) meglátogatta ezt az elposhadt grammatikust, s lexikonát megtekintette. Neki a slavus nem tót, vagy tóth, hanem tolt - Verdrängter - mert az Árpád serge őket lakásaikból kitolta. - Ex hoc uno disce omnes - mond Virgil. Ismerjük azonban nyavalyás grammatikáját. - Az Akadémia kérni fogja, hogy az említett IX. kötetet küldje fel avégre, hogy azok akik az Akademia lexikonát fogják készíteni, használhassák. A három exclamatióju kérést hallgatással mellőzte el.
Elmeneteled olta két héti ülésünk volt, és szép ülésünk: egyik február utolsóján, a másik márc. 7d. Mind az egyiken mind a másikon a teljes 9 számnál többen valánk jelen. Széchenyi el nem marada. Az elsőbben előmutatá az Előlülő a Polyclétus útazásait, s a kézirat általadatott Petrovicsnak, hogy adja véleményét eránta. Elébb Helmeczit akarák megtisztelni parancsolatokkal, de az, szerénységből, elhárította magáról. (Úgy mondják, hogy ennek kedvetlen összeakadása volt Pozsonyban az Előlülővel, s én innen magyarázom inkább vonakodását.) - Ugyanazon űlésben felolvastatott a nyugalomra lépett szerencsi plebánus Kassai József másfél ívnyi hosszaságú s sűrű sorokkal írt levele. Kéri az Akadémiát, hogy IX folio kötetekben készen álló etimológiai Magyar Lexikonát közköltséggel adja ki az Akadémia, s őtet vegye fel társának. Ezen utóbbi kérése mellett három exclamationis signum áll. - Szemere Szerencsen (Zemplényben) meglátogatta ezt az elposhadt grammatikust, s lexikonát megtekintette. Neki a slavus nem tót, vagy tóth, hanem tolt - Verdrängter - mert az Árpád serge őket lakásaikból kitolta. - Ex hoc uno disce omnes - mond Virgil. Ismerjük azonban nyavalyás grammatikáját. - Az Akadémia kérni fogja, hogy az említett IX. kötetet küldje fel avégre, hogy azok akik az Akademia lexikonát fogják készíteni, használhassák. A három exclamatióju kérést hallgatással mellőzte el.
A második űlésben Schams négy munkájával kedveskedett az Akademia bibliotékájának, kettejét, vagy hármát, veres maroquinba kötve, aranyos metszésekkel. A secretárius meg fogja köszönni az ajándékot. - Ekkor felolvastattak Döbrentei által a pesti és budai tipografusok januáriusi és februáriusi nyomtatványainak lajstromai, s kiosztattak két-két tagnak, hogy vélekedéseiket adják erántok. Nekem a Horác Ódáira tett Jegyzések jutának, melyeket (amint Döbrentei mondá) valaki Nitsch után dolgozott. Bírom a Nitsch Horácát négy igen vastag kötetben, s meglátom, mit mondhatok ezen Jegyzések felől.
Döbrentei olvasá fel a Trattner lajstromában a Kritikai Lapok címjét is. - Én a Döbrentei s Fenyéri és Bajza közt lefolyt pert a legundokabbnak nézem, mely literatúránk mezején valaha folyt, mert ami Rájnis és Szabó s Batsányi, vagy Révai és Verseghy közt folyt 40 és 30 eszt. előtt, az idők által inkább mentethetik. Itt bátran merem állítani, hogy ezt a gyalázatost egyenesen a Döbr. hiúságának köszönhetjük. - Fenyéry kérdéseket teve fel, csípősen ugyan, de nem gorombán. - Döbr. a Wigand nevében nemcsak csípősen felele, ami szabad volt volna, bár nem igen szép s a nemesb érzésű olvasót nem igen alkalmatos mulattatni - hanem gorombán is, és dölyfösen. Magyar Campének nevezte magát, amire ugyan a Kis Gyula s a Pali és Linka [!] könyve just nemigen adott, s maga stilisztikáját szörnyű cifra flosculusokkal, amit ő oly igen szeret, magasztalta, s Fenyérynek elébe rakta vétkeinek, bűneinek egész litániáját. Döbr. azt mondja, hogy ő azt nem írta, s hinném neki, mert factumok forogván kérdésben, becsűletes ember csak azt meri mondani amit tud. De ki írta tehát? a magyarúl nem is értő Wigand? s mit mutatnak a Döbr. flosculusai? De adjuk meg, nem ő írta; hihetni-e, hogy nem olvasta, s hogy az az ő híre nélkül ment sajtó alá? - (Hihetni-e, hogy a Döbr. képe alá metszett Érdemeit becsülőji a Döbr. híre nélkül mentek a kép alá? Sőt mi úgy hisszük, ismervén Döbrenteit, s tudván hogy ő nemcsak hiúságból, hanem spekulációból is szeret nagynak tekintetni, hogy ezt az Érdemei becsülőji-t Döbr. maga metszeté a kép alá.) - Adjuk meg, mondom, hogy nem ő írta, de nem olvasta-e, minekelőtte sajtó alá ment? s ha olvasta, és mint redaktora a jelentett munkának, ki nem törlötte, úgy annyi, mintha ő írta volna. - Fenyéry visszaadá a grammatikai tudatlanság szemrelobbantását, és, ítéletem szerint ugyan nem ok nélkül. - Erre Bajza adá ki Figyelmeztetését, s az ellenkező fél úgy felelt, hogy Bajza kénytelen volt lutheri nemes tűzzel és nemes gorombasággal mind a Döbr. dölyfének, mind a Záptojások marhadühű osztogatójának úgy felelni, hogy elnémúljanak. Az a drága D. uram s a Döbr. által folyamatba hozni akart, de Kendhez közel járó Kegyed az ellenkező felet elnémítá. Döbr. most gróf Dessewffyt kérte meg - s még az is tudva van, hogy összetett kézzel -, hogy neki keljen védelmére, s a tiszteletre méltó gróf teljesíté kérését. Meglátván én ezt a Zajbajt, azonnal írtam tek. Bártfayné asszonyságnak, s kértem, bírja rá Bajzát hogy tisztelje a gróf érdemeit, ősz haját, hitvesét, gyermekeit. - Az hasztalan volt. Megjelentek a Kritikai Lapok, s én azokat csak megjelenések után láttam. Tiszta vagyok isten és az én lelkem előtt, s elmondhatom, részem a Dessewffyn esett csapásokban nincs. Ezeket említenem kelle, édes barátom, nehogy vádolj ahol nem érdemlem azt. Szeretném azokat a lelkes, de tüzes ifjabb társainkat, de tüzöket nem szeretem. A Kritikai Lapok csupa marakodások. Nincs-e annyi könyvünk, annyi írónk közt, akit melegséggel lehetett volna említeni? Büntetni a rosszat illő, de aki a büntetésben leli csak örömét, nem bírónak született, hanem hóhérnak.
A széplelkű Kölcsey nem csinála titkot belőle, hogy Pindarusi Ódámat ő recenzeálta. Azt a recenziót gyönyörködve olvastam. Csak azt szeretném rá mondani, amit Heyne mondott a Herder által az Anthologiá-ból fordított epigrammák felől. Herder olykor egészen mást monda, mint az Anthologia költője, s Heyne javallja a Herder tettét. - Nekem csak az fáj, amit G... név alá rejtezve Schédel barátom monda a Szent Hajdan Gyöngyeinek fordítása s írója felől. Már beadtam feleletemet a Tud. Gyűjtemény redakciójának, s olvasni fogod azt, úgy hiszem.
Nekem nem mi öregek vagyunk reményem és gyönyörűségem mert mi már azok sem leszünk, akik voltunk; ifjainktól várok mindent, kik irtva találván az útat, tovább mehetnek mint mi; őket segéli az idő, mellyel nekünk küzdeni kelle. De ezt a tiszteletlenségig menő vak és vad bátorságot bennek nem szeretem. De magokhoz térnek ők is, engedni kell valamit fiatal tüzöknek. - Élj szerencsésen, áldott ember!
Pesten márc. 9. 1831.
