Gergely pápa reformja
Gergely pápa reformja
Négyévenkénti 1 szökőnapjával a Julián-év átlagos hossza 365,25 nap. Ez valamivel több, mint a napév, amely 365,242199... napból áll. A két évfajta közti különbség mindössze 11 perc 14 másodperc, és ez igazán csekélységnek látszik. De ha így írjuk fel: 1/128 nap, azonnal arra kell gondolnunk, hogy a különbség 128 évenként már egy teljes napra növekszik. Már az első századokban észrevették, hogy a tavaszi napéjegyenlőség időpontja, amely a Julius Caesar-féle naptár bevezetése évében, i. e. 45-ben még március 24-ére esett, már 23-án, majd 22-én és a 4. század elején már 21-én bekövetkezik. Ez az elcsúszás az egyházi ünnepek rendjében is bonyodalmakat okozott. Tudnivaló ugyanis, hogy az egykori régi zsidó peszah ünnep, amely keresztény ünneppé válva húsvétként élt tovább, részben a tavaszi napéjegyenlőség, részben a rákövetkező holdtölte idejétől függően esik évenként más és más vasárnapra.
A 325-ben Niceában megtartott egyetemes zsinat úgy határozott, hogy a tavaszi napéjegyenlőséget, amelytől a húsvét ideje számítandó, mindig március 21-re kell tenni. De egy zsinati határozattól nem változott meg sem a napév, sem a naptári év egymástól eltérő hossza, ezért a tavaszi napéjegyenlőség valóságos ideje 128 évenként tovább csúszott a naptárban, és március 21-e helyett már 20-án, majd 19-én stb. bekövetkezett sok fejtörést okozva a középkor csillagászainak.
A 16. század vége felé a tavaszi napéjegyenlőség napja már 10 nappal tért el a niceai zsinat idején tapasztalt március 21-étől (már 11-én bekövetkezett). Az 1570-es években egy csillagászattal is foglalkozó olasz orvos, a perugiai Luigi Lilio új tervet dolgozott ki, amelyet XIII. Gergely pápa kiváló szakértői – köztük Clavius matematikus és csillagász – elfogadásra javasoltak. Lilio (latinosan Lilius) a napév hosszát a 365,25 napos Julián-évnél 10 perc 40 másodperccel rövidebbnek vette (a valóságban, mint láttuk, 11 perc 14 másodperc a különbség). Lilius szerint az eltérés 135 év alatt nő fel egy teljes napra (a valóságban 128 év alatt). Ehhez közel álló érték jön ki akkor, ha 400 éven belül kihagyunk 3 napot. Ezt úgy lehet szabályba foglalni, hogy az évszázadok utolsó tehát két nullával végződő – évei közül csak az legyen szökőév, amely 400-zal osztható. Így szökőév 1600 és 2000, de nem az 1700, 1800 és 1900. (Az év átlagos hossza ezáltal 365,2425 nap; a valóságos 365,242199...-tól az eltérés csak 26 másodperc, és ez csak 3300 év alatt nő fel egy teljes napra.)
A reformnak a Julián-naptár másik hibáját is ki kellett igazítania. A 128 évenkénti egy nap eltérés miatti 10 napos elcsúszást úgy lehet megszüntetni, hogy a reform alkalmával 10 napot ki kell hagyni az új naptár évének napjai közül.
A pápa 1582. február 24-én kiadott rendelete értelmében abban az évben október 4. (csütörtök) után mindjárt 15-ét (péntek) kellett írni. A szökőszabály változása csak 1700-ban érvényesült, tehát csak ekkor tért el a Julián-naptárban megszokott rendtől. A Gergely pápáról elnevezett naptár tehát attól számítva 3300 évig, vagyis kb. 4900-ig lesz használható egy napon belüli hibával.
