Jean-Marie Le Pen
Jean-Marie Le Pen
Az 1988 tavaszán, kora nyarán lezajlott francia választásokról sokban eltértek az értékelések. Abban viszont egyetértés volt, hogy az elnökválasztás nagy nyertese és a parlamenti választások nagy vesztese Jean-Marie Le Pen. Pedig a két dátumot alig egy hónap választotta el egymástól.
Az 1928-ban született Le Pen már joghallgatóként botokkal felfegyverzett szélsőjobboldali osztagok élén támadt haladó fiatalokra. Kétszer ítélte el a bíróság „kávéházi pincérek bántalmazásáért”. 1951-ben bebörtönözték, mert részegen garázdálkodott Aix-en-Provence katolikus székesegyházában. 1956-ban önkéntesként szolgált Algériában, a 10. ejtőernyős hadosztályban. Később öt algériai tett eskü alatt tanúvallomást, hogy Le Pen hadnagy személyesen kínozta őket elektrosokk alkalmazásával. A fekete kötést viselő, 28 éves fiatalembert (jobb szemét egy utcai csetepatéban szúrták ki, most üvegszeme van) Algériából visszatérve választják be először a francia parlamentbe. Poujade adóellenes, demagóg szélsőjobboldali mozgalmának képviselőjeként.
Miután 1962-ben kibukik a nemzetgyűlésből, szervezkedni kezd s egykori nácikkal együtt megalapítja a Nemzeti Frontot. Közben lemezvállalata Hitler-beszédeket és nemzeti szocialista indulókat hoz forgalomba. Politikai karrierje azonban akkor kezdődik igazán, amikor egyik híve Hubert Lambert elhalálozik (ennek körülményeit azóta sem tisztázták egyértelműen; s párizsi palotáját, valamint sokmillió dolláros vagyonát Le Penre hagyományozza. Ezzel az anyagi háttérrel új kampányt indít. Támadásainak célpontjai: a bevándorlók, a vendégmunkások. „Franciaországban csak a franciák lehetnek otthon” – harsogja; rájátszik a sovinizmusra, s a gazdasági nehézségekre.
A 80-as évek parlamenti választásain már 10%-os szavazataránnyal szerepel a Nemzeti Front, majd az 1988-as elnökválasztáson a 15% felé tart. Főként Dél-Franciaországban talál termékeny talajra a Le Pen-i demagógia. Erőszakos fellépése, félelmet keltő programja azonban még megtévesztett követőinek táborára is hat: az elnökválasztást követő parlamenti választásokon szavazatainak száma jelentősen visszaesik, a chiracista jobboldal sem köthet vele nyíltan egyezséget. Végül is egyetlen képviselőt tud csak bejuttatni a nemzetgyűlésbe, s maga Le Pen is kénytelen búcsút mondani mandátumának.
