Li Peng
Li Peng
A Kínai Népköztársaság majd 4 évtizedes történelmének negyedik miniszterelnöke világszerte jól képzett technokrataként ismert. A Kínai Kommunista Párt 1987 novemberében tartott XIII. kongresszusán már beválasztják a PB mindössze 5 tagú állandó bizottságába és (a főtitkári tisztségében megerősített Csao Ce-jang örököseként) ideiglenes kormányfői megbízatást kap. A parlament következő ülésén Li Penget megerősítik miniszterelnöki posztján.
Li Peng a kínai éléskamraként ismert Szecsuán szülötte (tehát tekintélyes támogatója, Teng Hsziao-ping földije). Apja a forradalom mártírja, így a korán megárvult fiút a néhai Csou En-laj veszi gondjaiba. Li már 1945-ben belép a KKP-be, majd elvégzi a jenani természettudományi akadémiát, hogy ezt követően a moszkvai energetikai egyetemen vértezze tovább magát.
Az energikus fiatalember hazatérte után különböző energetikai üzemeket irányít, átvészeli a „kulturális forradalom” megpróbáltatásait, majd (Tenghez hasonlóan) mind magasabbra emelkedik. 1919-től miniszterhelyettes, majd az energetikai tárca gazdája, 4 évvel később már a központi kormány miniszterelnök-helyetteseként irányítja a közoktatási bizottságot. Időközben a KKP KB-be, majd a PB-be és a titkárságba is beválasztják.
A szaktudást immáron jobban becsülő józan áramlatok révén Li Peng is révbe jut. Nyugati megfigyelők ugyan a „fontolva haladó” kínai vezetők közé sorolják, ám Li újra meg újra következetesen hitet tesz a reform kiterjesztése és a 4 nagy modernizálás eszméi mellett. Járt kétszer Magyarországon is; hosszú idő után ő az első magas rangú kínai államférfi, akit fogadott szovjet pártfőtitkár. Folyékonyan beszél oroszul, megtanult angolul, és minden ismerője egyetért abban, hogy Li Peng – bármilyen témában nyilatkozzék is meg – a hagyományőrző Kínában a legkorszerűbb nyelvet beszéli...
