Rizikótényezők
Rizikótényezők
Az utóbbi évtizedekben a gazdaságilag fejlett országokban az új megbetegedések száma úgy változott, hogy a korábbi akut – főleg fertőző – betegségek vezető szerepét fokozatosan a krónikus, nem fertőző betegségek vették át. Ezek kapcsolatát az életmód változásával és annak függvényeként az ún. rizikó- vagy kockázati tényezőkkel világszerte – így Magyarországon – tényként kezelhetjük. E tekintetben megkülönböztetett szerepe van az alkoholfogyasztásnak és a dohányzásnak, de az elmúlt években a kábítószerek élvezete is veszélyként jelentkezett.
Rizikótényezők:
– alkoholfogyasztás;
– étkezési és fogyasztási szokások;
– dohányzás;
– mozgáshiány és egyéb túlterheltség;
– túltápláltság;
– magas szérum lipoproteid érték;
– családi és egyéni anamnesztikus adatok.
A magyarországi alkoholizmushelyzet igen súlyos. Az utóbbi 25 évben hazai és nemzetközi összehasonlításban folyamatosan és katasztrofálisan romlott. Az alkoholprobléma „agyonbeszélése” ellenére máig sincsenek szabályos, felkutató munkán alapuló, az előfordulás gyakoriságát mutató adatok. Az alkoholizmus elterjedését illetően lényegében még mindig becslésekre kell hagyatkoznunk.
A hazai alkoholhelyzet romlásának pregnáns mutatója az egy főre jutó átlagos szeszfogyasztás, abszolút alkoholban számítva:
1950
|
1960
|
1970
|
1980
|
1984
|
1985
|
1986
|
1987
|
|---|---|---|---|---|---|---|---|
5,5
|
6,3
|
9,1
|
11,7
|
11,7
|
11,5
|
11,4
|
10,61/fő
|
Az 1987-es átlagos 10,6 l abszolútalkohol-fogyasztás azt jelenti, hogy a csecsemőtől az aggastyánig egy főre évente 23 l bor, 99 l sör és 9,4 l 50%-osra átszámított tömény szeszes ital jut.
Az alkoholizmus egészségügyi kárait általában a megbetegedési, halálozási adatokkal, a gondozói nyilvántartottak számával, mindezek növekedésével szokták érzékeltetni. De ezek a statisztikák nem szakszerű vizsgálatok tényszámai, hanem számításon alapuló becslések. A májzsugor okozta halálozásra épülő, ún. Jellinek-modell alapján számított alkoholbetegek száma pl. az alábbiak szerint alakult:
1960
|
1965
|
1970
|
1977
|
1980
|
1985
|
1986
|
|---|---|---|---|---|---|---|
76464
|
84091
|
114912
|
165974
|
299800
|
435000
|
448000
|
Az alkoholgondozókban, ill. idegbeteg-gondozókban nyilvántartott betegek száma viszont:
1970
|
1975
|
1980
|
1985
|
1986
|
1987
|
|---|---|---|---|---|---|
39388
|
53694
|
49950
|
65171
|
67039
|
71143
|
Az idevágó halálozási adatok elsősorban a májzsugorodásban elhaltakra vonatkoznak:
1975
|
1980
|
1981
|
1982
|
1983
|
1984
|
1985
|
1986
|
|---|---|---|---|---|---|---|---|
361
|
1556
|
2027
|
1976
|
2495
|
2935
|
3024
|
3112
|
Nemzetközi összehasonlításban 1984-ben 32 ország közül Magyarországon volt a legmagasabb a májzsugor okozta halálozás (43,1/100000 lakos). Ez az index így emelkedett:
1960
|
1965
|
1970
|
1975
|
1980
|
1882
|
1984
|
|---|---|---|---|---|---|---|
8,9
|
9,9
|
12,9
|
18,2
|
27,7
|
32,2
|
43,1
|
Az alkoholfogyasztásra visszavezethető halálokokhoz számítják még statisztikailag az alkoholos elmezavart. Viszont az ennél lényegesen nagyobb számú szív- és érrendszeri (pl. alkoholos szívizom-elfajulás), gyomor- és bélrendszeri (pl. heveny és idült hasnyálmirigy-gyulladás) elváltozások, az alkohollal kapcsolatos munkahelyi, közlekedési balesetek, az alkohollal kapcsolatos öngyilkosságok nem az alkohol okozta halálozás közt szerepelnek. Évente legalább 10000, jórészt munkaképes korú férfi alkohollal kapcsolatos idő előtti halálával számolnak a szakemberek.
Rendszeresnek tekinthető alkoholfogyasztás nemek és korcsoportok szerint, a korcsoporthoz tartozók %-ában:
Korcsoport
|
Férfi
|
Nő
|
Összesen
|
|---|---|---|---|
15–24
|
54
|
36,9
|
45,4
|
25–34
|
82,3
|
54,3
|
78,1
|
35–44
|
83
|
57,2
|
70,1
|
45–54
|
82,2
|
44,4
|
63,3
|
55–
|
76
|
42,4
|
59,2
|
Átlagban
|
75,5
|
47
|
61,2
|
