Nem felülről szervezett társadalmi környezetvédelmi aktivitás
Nem felülről szervezett társadalmi környezetvédelmi aktivitás
1. A lakossági környezetvédelmi aktivitás egyik formája az egyesületek, klubok, körök, csoportok stb. működése. Ezek egy része (mint az egyetemi körök) általános környezetvédelmi érdeklődésből táplálkozik, más részük egy terület problémáival foglalkozik (a Bükki Nemzeti Park Baráti Köréből nőtt ki a Borsod Megyei Természetvédelmi Egyesület: a másik jelentős helyi egyesület a Reflex, a Győr-Sopron Megyei Környezetvédők Egyesülete), ismét mások a városvédő mozgalom részeként tevékenykednek. Számuk körülbelül 300, zömmel valamilyen fenntartó intézményhez (iskola, művelődési ház, ritkábban üzem, KISZ) kapcsolódnak. Működésük gyakran formális, az aktív tagok a névleges létszámnak legfeljebb egytizedét teszik ki. Társadalmi hatása csak a két említett nagy megyei egyesületnek és a budapesti egyetemekhez kapcsolódó köröknek van. Ezek az egyetemi klubok szervezték pl. az utcai demonstrációkkal is járó Savas Eső Hetet 1967-ben. A legjelentősebb egyetemi klub az ELTE KISZ Természetvédelmi Klub, a Természetvédelem c. lap kiadója. Ez a klub igyekszik összefogni a szocialista országok hasonló mozgalmait a Greenway c. tájékoztató kiadásával és nemzetközi mozgalmi táborok szervezésével is.
1984-ben az ELTE Klub hozta nyilvánosságra, majd tartotta napirenden, hogy az ország egyik első természetvédelmi területét, a Szársomlyót kőbánya pusztítja. Előadások és gyűlések szervezésével, saját újságjával s emellett szakértőinek közreműködésével döntő része volt abban, hogy az ügyet nem lehetett elhallgatni, s 1987-re (kompromisszumos) döntés született a további romlás csökkentésére.
2. A tipikus tiltakozó mozgalmak helyi ügyekben, a közvetlen érintettség alapján robbantak ki. Ilyen volt 1984-ben az egyébként is súlyosan szennyezett levegőjű Dorog lakosságának aláírásgyűjtő akciója a városba, a lakott területtől 600 méterre tervezett veszélyes (gyógyszergyári maradékok) hulladékégető mű ellen.
1986-ban a lakosság tiltakozására állították le Mosonmagyaróváron és Szentgotthárdon az osztrák (veszélyes hulladékot is tartalmazó) szemét importját. 1987-ben ezt jogszabály is megtiltotta.
3. Legjelentősebb és ugyanakkor nem tipikus, mert országos és nem(csak) közvetlen érintettségen alapuló mozgalom, a bős-nagymarosi vízlépcsők ellen fellépő Duna-mozgalom. A mozgalom erős szakértői bázissal rendelkezik. Több mint 10000 tiltakozó aláírást gyűjtött, sok előadást tartott újságjában (A Duna Kör Hírei) a mozgalom hírei mellett sok dokumentumot is közölt, az ügyet nemzetközileg is ismertté tette. A Duna-mozgalmak elismeréseként a Duna Kör 1985-ben megkapta az ún. alternatív Nobel-díjat, a The Right Livelihood Awardot.
1988. júl. 21-én 13 környezetvédő csoport létrehozta a „Nagymaros Bizottságot” a nagymarosi vízi erőmű felépítésének megakadályozására.
