Magánszemélyek, ill. külföldiek részvétele
Magánszemélyek, ill. külföldiek részvétele
A külföldi befektetések serkentése érdekében a társasági törvény tartalmazza a külföldi beruházók alapvető törvényes garanciáit, így elsősorban az államosítással szembeni védelmet és a devizatranszfer, a betét és nyereség visszatelepítésének lehetőségét. A külföldi befektetőket megillető sajátos feltételeket, gazdaságpolitikai kedvezményeket – mivel ez meghaladja a társasági törvény hatókörét – külön törvény állapítja meg, ennek tervezete az Országgyűlés decemberi ülésszaka elé kerül.
A javaslat szerint a külföldiek részvételével alakuló társaságok az általános szabályok szerint cégbírósági bejegyzéssel jönnek létre, kivéve, ha a külföldi részesedés többségi vagy 100%-os. Ezen utóbbi estekben a bejegyzés előfeltétele a pénzügyminiszter és a kereskedelmi miniszter együttes egyedi engedélye, amely magában foglalja a devizahatósági engedélyt is.
Ez a szabályozás tehát megszünteti az eddigi igen bonyolult és hosszadalmas vállalatalapítási és devizahatósági engedélyezési rendszert, amely sokban gátolta a vegyesvállalatok létrejöttét. Megengedi az új szabályozás a kizárólag külföldiekből álló, ill. 100%-os külföldi tulajdonú társaságok létrejöttét is. Ha azonban a külföldi többség alakul ki, akkor – a nemzetközi gyakorlathoz igazodva – a cégbírósági bejegyzés előfeltétele a kormányzati szervek politikai, ill. gazdaságpolitikai szempontokat mérlegelő engedélye. Az eljárás meggyorsítása érdekében a törvény az ilyen esetekre nézve is 90 napos határidőt állapít meg.
A törvény az eddigi korlátozásokat megszüntetve valamennyi társasági formában lehetővé teszi külföldiek betársulását, így a közkereseti és a betéti társaság és az egyesülés keretében is. Mód nyílik arra is, hogy külföldiek magyar állampolgárokkal társuljanak. A külföldiek regisztrálhatósága érdekében a törvény általában megköveteli a hazai joguk szerinti cégneveket, ill. az ennek megfelelő vállalati (gazdasági nyilvántartásba való bejegyzést, a részvénytársaságnál pedig külföldi csak névre szóló részvényt vásárolhat. Ez utóbbi nem zárja ki az átruházást, a külföldi piacokhoz való kapcsolódást, de azt a magyar állami szervek számára követhetővé teszi.
A törvény jelentősen kiszélesíti az állampolgárok társulási lehetőségeit, megszüntetve azokat a korlátozásokat, amelyek eddig a magánszemélyeknek vállalatokkal, ill. külföldiekkel való társulásait gátolták. Ezentúl az állampolgárok korlátozás nélkül lehetnek betéti társaság bel- és kültagjai, tisztán természetes személyekből álló korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság is alapítható, az állampolgárok részvényvásárlási jogát semmi sem korlátozza.
A kisvállalkozások eddigi fejlődésmenete igazolta, hogy az adminisztratív korlátozások egyfelől sértik a versenyegyenlőséget és rontják az állampolgári bizalmat, másfelől szükségképpen kijátszhatóak és nem alkalmasak az állami érdekek valódi védelmére. Épp ezért adminisztratív korlátozásokat a törvény csak szélső kivételként alkalmaz –pl. az eddiginél jóval szűkebb körben felhasználható állami monopóliumok védelmére. Nem köti engedélyhez a „magán-részvénytársaság” alapítását sem. Elvi jellegű korlátként azonban a törvény kimondja, hogy tisztán magánszemélyekből álló gazdasági társaság 500 főfoglalkozású munkavállalónál többen nem foglalkoztathat.
A közkereseti társaságnál amelyben természetes személyek jogi személyekkel együtt vehetnek részt, valamint a jogi személyiségű korlátolt felelősségű társaságoknál a törvény az állampolgárokkal szemben semmilyen korlátozást nem tartalmaz. A közkereseti, ill. közérdekvédelmi szempontból a törvény az 500-as említett maximumba a tagokat, illetve a tagok alkalmazottjait is beleszámítja, továbbá a cégbírósági engedélyek (pl. iparjogosítvány) rendelkezésre állásától teszi függővé. Ez nem gátolja a vállalkozást, mert az állampolgároknak módjuk van a hitelező-, ill. közérdekvédelmet biztosító felépítésű korlátolt felelősségű társaság alapítására.
A közérdek társasági jogi garantálására legnagyobb mértékben a részvénytársaság körében van szükség. Annak érdekében, hogy az állami érdeket adott részvénytársaságoknál megfelelően érvényesíteni lehessen – a 100%-os állami tulajdonú részvénytársaság lehetősége mellett, amely az esetleg létrehozandó központi vagyonkezelő intézmények kormányzati kézbentartását biztosíthatja –, a törvény lehetővé teszi, hogy
a) az alapszabály előírhassa névre szóló, ill. csak jogi személyek által megszerezhető részvények kibocsátását;
b) az alapszabály rendelkezése alapján állami költségvetési szerv vagy pénzintézet részére többletszavazati jogot biztosító részvény legyen kibocsátható;
c) az alapszabály előírhassa, hogy kizárólag osztalékra jogosító, szavazati jog nélküli részvények is kibocsáthatók legyenek;
d) törvény (pl. az átalakulási törvény állami nagyvállalatoknál, ill. az alapszabály korlátozhatja állampolgárok részvényvásárlási jogát az alaptőke meghatározott hányadára (tehát pl. az alaptőkének csak 20%-át lehessen állampolgárok részére eladni meghatározott nagyság feletti vállalatoknál).
A törvény az eddigi gyakorlatban széles körben elterjedt vállalati gazdasági munkaközösség elnevezést nem használja. A vgmk státusa mind közgazdasági, mind jogi szempontból visszás volt, túlnyomó többségük az anyavállalat belső szervezeti egységeként, és nem piaci vállalkozásként működik. Az eddigi szabályok bizonyos társasági formalitásokat megköveteltek ugyan, ugyanakkor azonban ezek a munkaközösségek nem rendelkeznek azokkal az alapvető ismérvekkel, amelyek alapján társaságként működhetnének (pl. a közös társasági vagyon hiánya). A vállalati gazdasági munkaközösségek az esetek túlnyomó többségében kizárólag saját vállalatuk részére végeznek munkát; kifelé, harmadik személyekkel szemben, az üzleti forgalomban nem lépnek fel.
A társasági törvény alapján a jövőre nézve a következő esetek képzelhetők el:
a) A vállalat dolgozói, esetleg vállalaton kívüli személyekkel együtt, saját vagyonnal rendelkező közkereseti társaságot alapíthatnak, amely – ha kizárólag természetes személyekből áll –gazdasági munkaközösségnek minősül. Az ilyen társaságot külön szerződésekkel a vállalatok támogathatják.
b) a vállalat – mint jogi személy – saját dolgozóival közösen közkereseti társaságot alapít. Mivel a társaság egyik tagja, nevezetesen a vállalat jogi személy, erre a társaságra a közkereseti társaság általános szabályai alkalmazandók. A vállalat mögöttes anyagi felelőssége a társaság tartozásaiért ténylegesen létrejön, hiszen a hitelezők a korlátlan és egyetemleges felelősséget nyilván elsősorban a vállalattal szemben érvényesítik.
c) Abban az esetben, ha a vállalat dolgozói a társasághoz szükséges közös vagyont nem tudják biztosítani, megállapodást köthetnek munkáltatójukkal, hogy utóbbi a társaságba történő belépés nélkül is biztosítson részükre vagyont. Ezt az esetet a társasági törvény külön szabályozza, mert ilyenkor az általános gazdasági rendelkezésektől eltérően a társaságnak nincs tagjai által bevitt saját vagyona. A vállalat a vagyon rendelkezésre bocsátásával együtt a társaság működéséért harmadik személyekkel szemben felelősséget vállal. A cégbíróság az így létrejött társaságot a munkáltatóval kötött szerződés alapján jegyzi be a cégjegyzékbe. A gazdasági munkaközösség e sajátos esetét – mivel a munkáltató nemcsak vállalat, hanem bármely jogi személy is lehet – a törvény jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösségnek nevezi.
d) Azokat a munkaközösségeket, amelyek kifelé a piacon egyáltalán nem jelennek meg, a törvény nem tekinti társaságnak. Épp ezért a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösségeknél a törvény semmisnek minősíti az olyan szerződéses kikötést, amely a munkaközösség kifelé való fellépését, külsőkkel való szerződését teljes mértékben megtiltja. A jelenleg működő vállalati gazdasági munkaközösségek közül pedig azok, amelyek kizárólag annak a vállalatnak végeznek munkát, amelynél a tagok munkaviszonyban vannak, ezután mentesülnek a társasági formaságok alól. ezek a munkaközösségek a jövőben mint ún. vállalaton belüli autonóm munkacsoportok tevékenykedhetnek tovább.
A gmk-k helyzetét 1989. dec. 31-ig kell véglegesen rendezni.
Sárközy Tamás
