Számítógépes on-line információs rendszerek
Számítógépes on-line információs rendszerek
A világ különböző országaiból elérhető on-line információs rendszerek nagy teljesítményű központi számítógépeinek tárolóiban megtalálható – adatbázisokban összegyűjtve – a különböző szakterületeken az egész világon publikált szakirodalom. Az on-line rendszereket üzemeltető információszolgáltató központokon keresztül, korszerű telekommunikációs infrastruktúra (kábeles, mikrohullámú és műholdas összeköttetés) segítségével, egyidejűleg nagyszámú felhasználó férhet hozzá – földrajzi távolságtól és országhatároktól függetlenül – a számítógép tárolóiban lévő adatokhoz. Így lehetővé válik, hogy kisebb és tőkeszegény intézmények, vállalatok is – a kutatási költségek töredékének megfelelő összegért – pillanatok alatt hozzájussanak a termelésüket vagy értékesítésüket alapvetően befolyásoló információhoz.
Az on-line rendszerek adatbázisaihoz az anyagot nagy könyvtárak és tájékoztató központok szolgáltatják. Ezek szakterületenként folyamatosan gyűjtik, rendszerezik a nyomtatásban megjelenő szakirodalmi és egyéb információs anyagokat, és referáló lapjaikban egy-egy eredeti anyag (ún. primer dokumentum, azaz: egy könyv, folyóiratcikk, szabadalom stb.) jellemzőit tételekben csoportosítva közlik. E tételek (melyeket számítógéppel kezelhető formájukban rekordoknak nevezünk) képezik az adatbázisok anyagát.
Az on-line rendszerekben a felhasználó ezekben az adatbázisokban lévő anyagok közül keresi ki a neki szükséges információt. „Vonalban” ( = on-line) van a számítógéppel: párbeszédet folytat vele, kérdéseire a rendszer válaszol, s e kapott válaszoktól függően a felhasználó további kérdéseket tesz fel, kérdéseit módosítja: kisebb körre szűkítve vagy szélesebb fogalomkörre, időtartamra kibővítve; esetleg logikai és/vagy kapcsolatok felhasználásával, több fogalmat kombinálva pontosítja kérdéseit.
Az információkeresés (információ-visszakeresés, „lekérdezés”) alapját képező kérdéseket (keresőkérdések) a felhasználó mindig az igénybevett szolgáltató központ parancsnyelvén teszi fel, de a kérdés megfogalmazásának módja attól függ, milyen típusú adatbázisban végzi a keresést. Ha a felhasználó arra kíváncsi: egy adott témáról ki mit (könyvet, cikket, kutatási jelentést) mikor és hol publikált, az adott írás milyen nyelven jelent meg – azaz, ha munkájához irodalomkutatást végez, bibliográfiai adatokra van szüksége –, akkor a keresést az ún. bibliográfiai adatbázisokban végzi. Ezek alkotják a ma működő adatbázisok zömét. Az egyes tételek az eredeti anyagok (könyvek, disszertációk, folyóiratcikkek, konferencia-előadások stb.) bibliográfiai adatain kívül a mű témáját körülíró tárgyszavakat (deszkriptorokat) és a mű rövid tartalmi kivonatát közlik. A keresést végző felhasználónak a számítógép először „megmondja”, hány olyan tétel található az adatbázisban, amelyben a keresőkérdésben megadott fogalmak szerepelnek. Ezután következhet a – „párbeszéd” folyamán többszörösen finomított kérdés eredményeként kapott – tételek megjelenítése a felhasználó képernyőjén (vagy ezzel egyidejűleg nyomtatóján is). Az adatbázisból így kikeresett, de csak bibliográfiai leírással és tartalmi kivonattal jellemzett dokumentum teljes szövegű másolata is megrendelhető a szolgáltató központnál.
Ha a felhasználót konkrét adatok érdeklik: termelési eredmények, kémiai képletek, pénzügyi információk, az információt a faktografikus (tényleíró) adatbázisokban találja meg. Ezek az adatbázisok tényadatokon (idősorok, statisztikai táblázatok, tudományos alapismeretek) kívül hipotetikus és prognosztikai jellegű adatokat is tartalmaznak. Az adatok túlnyomó része numerikus. A felhasználó a terminálon megjelenő adatokat vagy közvetlenül hasznosítja, vagy további manipulációkat végez velük (táblázatokat szerkeszt, számításokat old meg vagy az adatokat más állományba viszi át). A faktografikus adatbázisok állománya gyakran valamely „élő” folyamat termékeként kerül a rendszerbe (pl. árfolyamok, tőzsdei adatok, meteorológiai információk).
A faktografikus adatbázisok állományát képezik a katalógusok, kézikönyvek, „ki kicsoda” jellegű kiadványok számítógéppel kezelhető változatai is. Ezekben az információkeresés általában szöveges elemre épül; a tárolt anyagban csak kevés numerikus adat található.
Ha a felhasználónak egy-egy híranyagra, újságcikkre teljes terjedelmében van szüksége, akkor ezt az ún. teljes szövegű adatbázisokban keresi. Ezek az adatbázisok az eredeti anyagokat (pl. egy-egy napilap számait) teljes terjedelmükben tárolják, s az információkeresés a felhasználó által megadott fogalmakkal ezek teljes szövegében történik. Mivel az ilyen adatbázisok tárolóigénye nagy, alkalmazásuk csak az utóbbi években terjedt el nagyobb mértékben. A felhasználó számára rendkívül kényelmes lehetőséget kínálnak, hiszen a kikeresett anyagot nem kell külön megrendelni, az azonnal – teljes terjedelmében – megjelenik a terminálon.
Az adatbázisok építésekor a nyomtatott „alapanyagok” gépi adathordozóra történő konverzióját jelentős intellektuális – ún. feltáró – munka előzi meg. Ennek során készül el az eredeti anyag bibliográfiai jellemzőit, a témáját körülíró tárgyszavakat és a kivonatot tartalmazó tétel (rekord). Az itt felhasználható tárgyszóállomány szigorú szabályok szerint meghatározott szavakból, szakkifejezésekből, összetett kifejezésekből áll; a legtöbb adatbázis esetében az állományt a tárgyszavak közötti összefüggéseket is tükröző, hierarchikus felépítésű tezauruszok (kifejezéskincstárak) foglalják össze. A tezaurusz nyomtatott könyv formájában, ill. a terminál képernyőjén megjelenítve „lapozható” fel: a tétel adatbázisba vitelét megelőzően ezekből választják ki a témát leíró deszkriptorokat, s a felhasználó később, a keresés előkészítésekor e deszkriptorgyűjtemény segítségével pontosabban tudja a keresés témáját meghatározni, ill. azt a keresőkérdésben megfogalmazni.
Egyes adatbázisokban – tezaurusz vagy tárgyszóállomány hiányában – „szabadszöveges” keresést végez a felhasználó; azaz nem szabályok szerint rendezett szóállományból vett, hanem tetszőlegesen megadott szavak segítségével keresi az információt.
Az információkeresés tehát történhet az adott témát leíró tárgyszavakból kiindulva; lehet azonban a keresőkérdést egy-egy szerző nevére is építeni, vagy azt kikötni, hogy a keresőkérdésben megadott fogalmak az adatbázisból kiválasztott művek címében vagy tartalmi kivonatában forduljanak elő; lehetőség van a számítógép által kikeresett tételekből kiszűrni a bizonyos időszakban vagy bizonyos nyelveken megjelent műveket.
Az adatbázis-építő cégek és intézmények az állományokat rendszeres időközönként kiegészítik, felülvizsgálják, felújítják (aktualizálják). Ez két „irányban” történhet: a nyomtatásban megjelenő legújabb anyagokból készült rekordok bevitelén kívül az egyes adatbázisok az időben „visszafelé” is haladnak; folyamatosan egészítik ki állományukat egyes folyóiratok korábbi évfolyamainak, köteteinek anyagával, hogy az adatbázisban összegyűjtött szakirodalmi információ minél teljesebb legyen.
Az adatbázis-előállítók általában nem rendelkeznek a nemzetközi on-line szolgáltatáshoz szükséges számítástechnikai és távközlési háttérrel, ezért olyan munkamegosztás alakult ki, hogy egy-egy szolgáltató központ egyidejűleg több adatbázishoz létesít folyamatos (napi 24 órai) hozzátérést a világ különböző részeiből „bejelentkező” felhasználók számára.
A rendszerbe bejelentkezéskor a felhasználó megadja „jelszavát”, melyet az információkeresés jogát rögzítő szerződés megkötésekor kap a szolgáltató központtól. A jelszót titkosan kezelik, s ezzel az illetéktelen információ-hozzáférés kizárható.
A szolgáltató központok és az adatbázis-előállítók együttesen széles körű szakmai támogatást nyújtanak ügyfeleik részére: tanfolyamokat szerveznek a parancsnyelv és az egyes adatbázisok jellemzőinek elsajátítására, nyomtatott segédanyagokat adnak a felhasználóknak. Az információkeresést végző szakembernek – szakmája magas szintű ismerete mellett – tudnia kell az igénybe vett szolgáltató központ parancsnyelvének használatát, ismernie az adatbázisok sajátosságait, ill. az adott szakterület angol szókincsét is, mivel a nemzetközileg hozzáférhető adatbázisok 85%-a angol nyelvű. Az információkeresés hatékonysága és költségei nagymértékben függnek a kereső képzettségétől és képességeitől, mivel a költségek nagy részét az on-line összeköttetésben végzett munka időtartama után fizetendő, időegységnyi díj képezi (ez magában foglalja – a szolgáltató központ költségein kívül – a kereséshez igénybevett adatbázisok tulajdonosainak jogdíját is); tehát minél gyorsabb a keresés, annál „olcsóbb” a kapott információ. Az on-line költségek további része a képernyőn megjelenített tételek számától függ. (Külön kell fizetni a keresés után megrendelt, a felhasználó számára postán érkező anyagokért.)
Az on-line rendszerek igénybevételéhez szükséges távközlési összeköttetést részben az egyes országok postaigazgatóságai, részben maguk a szolgáltató központok biztosítják. A felhasználó munkahelyén egy terminálra van szükség (az utóbbi időben főleg ún. „intelligens” terminálokat, azaz személyi számítógépeket alkalmaznak erre a célra. Ezek segítségével az on-line kapcsolatfelvétel előtt a keresőkérdések előre megszerkeszthetők, a keresés eredményei tovább feldolgozhatók, ill. egy adatbázis-állomány egyes részei a szolgáltató rendszertől közvetlenül átvehetők s a felhasználó saját „házi” adatbázisába „letölthetők”.) A távközlési hálózat és a terminál közötti összeköttetést a modem (modulátor-demodulátor) egység képezi. Célszerű a terminált saját nyomtatóval is ellátni, hogy papírra rögzítse a képernyőn megjelenő adatokat.
A magyarországi felhasználók a nyugati szolgáltató központokkal a magyar postai vonalakon és a Radio Austria csomagkapcsolású hálózatán keresztül léphetnek összeköttetésbe, akár a budapesti információs központok szakembereinek közreműködésével, akár jelszótulajdonosként, saját üzemeltetésű termináljaikkal. A külföldi szolgáltató központokkal az információkeresés jogát biztosító kereskedelmi szerződések megkötése, ill. az adatbázisok igénybevételéhez szükséges devizakeret biztosítása az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK) hatáskörébe tartozik.
Az on-line szolgáltatások piaca
A számítógépes on-line információs rendszerek fejlődése
A legnagyobb nemzetközi on-line adatbázis-szolgáltatók, 1989
On-line információs szolgáltatások igénybevétele néhány országban, 1985 (USD/fő)
Az on-line tudományos és műszaki szakirodalmi, ill. gazdasági információkat tartalmazó adatbázisok forgalma néhány országban (M U…
Az on-line szolgáltató központok és a közvetítésükkel elérhető nyilvános adatbázisok száma a világon
Néhány főbb adatbázis jellemzői* (1988-89)
A KGST-országok Nemzetközi Tudományos és Műszaki Információs Rendszerében (NTMIR) elérhető néhány saját építésű adatbázis
Az IIF rendszerben elérhető hazai adatbázisok
Külföldi* on-line adatbázisok közvetlen eléréséhez jogosultsággal (jelszóval) rendelkező hazai intézmények
