Egy állam végnapjai
Egy állam végnapjai
Berlin, 1990. okt. 2-a éjfél, a Reichstag előtti téren. Zúg a Békeharang, amelyet a világháború után az amerikaiak adományoztak a berlinieknek. Felhangzik a nyugatnémet himnusz, felhúzzák a nyugatnémet zászlót. Mindkettő egyúttal az új, megnagyobbodott népet állam jelképe is. A keletnémet zászló és himnusz feledésbe merül, csakúgy, mint megannyi más keletnémet „Errungenschaft”, eredmény: a kombinát, a sarló-körző-kalapács, a népi tulajdonú üzem, a hadsereg, a rendőrség, megannyi párttitkár, besúgó, tanácselnök. Repülnek a petárdák, lengenek a zászlók, kezdődik a tűzijáték. Az arcokon mégsem csak örömöt látni. Inkább értetlenséget, tanácstalanságot. Egy év forgataga elsodort egy államot, megcáfolt minden előrejelzést, felkavarta a múltat és a jelent.
1989. szept.11-e a magyar-osztrák határon. Felemelkednek a sorompók, pontosan éjfélkor. Több ezer keletnémet vág neki az ismeretlen világnak. Nem akarnak hazatérni, pedig az NSZK-ban jobbára táborok várják őket. A magyar-keletnémet kormányegyezményt hatályon kívül helyezik. Három héttel később Prágában Genscher nyugatnémet külügyminiszter és Seiters kancellári hivatali miniszter az NSZK-követség balkonján bejelentik: innen is több mint 3000 menekült indulhat az új haza felé.
Okt. 7-én az NDK kormánya látszólag a régi módon ünnepli az állam fennállásának 40. évfordulóját. Gorbacsov vendégként kijelenti: „Aki túl későn érkezik, azt a történelem megbünteti.” Két nappal később a lipcseiek százezren mennek ki az utcára. „Mi vagyunk a nép” – kiabálják. A rendőrök brutálisan lépnek fel ellenük, csakúgy, mint a demokráciát követelő berliniekkel szemben. A hétfői demonstrációk, a templomokban összegyűltek dalai, a gyertyák új hatalmat kovácsolnak. A régi meghátrál: okt. 18-án Erich Honecker lemond, Egon Krenz lép a helyére. Azt gondolja, hogy a lassú nyitásnak még helye lehet.
Nov. 9-én éjfélkor 28 év után először az NDK mindenki számára váratlanul megnyitja határait. Berlin két része között tízezrek „mennek át a falon”. Reggelig folyik a pezsgő és a tánc a fal tetején, a Brandenburgi kapunál. Ám ez a kapu karácsonyig még zárva marad. Az első szabad éjszakán a nyugatiaknak először nem kell kötelezően pénzt váltaniuk, a keletieknek kiutazási kérvényért folyamodniuk. A nyugat-berlini Kurfürstendammon a keletiek, a kelet-berlini Alexen a nyugatiak ünnepelnek. Kohl kancellár nov. 28-án világszerte meghökkentően gyorsnak ítélt tízpontos programot tesz közzé. Ebben vázolja a két német állam egyesítésének tervét. A lipcsei jelszavak között új jelenik meg: „Mi egy nép vagyunk.” A százezrek előtt Krenz is meghátrál. Lemond. Kohl kancellár és az új keletnémet kormányfő. Hans Modrow Drezdában találkozik egymással. A németek közösen ünneplik a karácsonyt.
1990. febr.-ban Kohl és Genscher Moszkvába látogat. Gorbacsov biztosítja őket, hogy a Szovjetunió tiszteletben tartja a németek döntését, ha ők egy államban szeretnének élni. Kohl és Modrow megkezdik tárgyalásaikat a gazdasági és a valutáris unióról. Az NDK első szabad választásán, márc. 18-án a konzervatív tábor győz, amelyet a keletnémet kereszténydemokraták vezetnek. Ápr.-ban a népi kamara, a parlament megválasztja az első szabad kormányt. Lothar de Maizičre a győztes párton kívül a szociáldemokratákat és a liberálisokat is bevonja a kormányzásba.
Máj.-ban Bonnban megkezdődnek a 2+4 tárgyalások. A két német külügyminiszteren kívül a II. világháború győztesei, a szovjet, az amerikai, a francia és a brit diplomácia vezetője tárgyal Németország jövőjéről. A nyugatnémet kormány és a tartományok megegyeznek arról, hogy egységalapot hoznak létre.115 milliárd márkát szánnak az egyesítésre. A két pénzügyminiszter, Waigel és Romberg aláírja az első államszerződést. A keletnémet parlamentben jún.-ban vita kezdődik az egyesítésről. Az egyik kisebb konzervatív párt azt javasolja, hogy az egység egyszerű belépéssel menjen végbe. A javaslatot a bizottságokhoz utalják. A keletnémet parlament, a nyugatnémet törvényhozás két háza a hónap végén elfogadja a gazdasági, a valutáris és a társadalmi unió törvényét. Egyúttal véglegesen elismerik a háború után kialakult német-lengyel határt. Júl. elsején megvalósul a gazdasági egység. A nyugatnémet márka az NDK hivatalos fizetőeszköze lesz. A politikusok győznek a bankszakemberek ellen: 4000 márkáig minden keletnémet egy az egyben válthatja át az NDK-márkát. Napokon át kígyóznak a sorok a bankok előtt. De a gazdasági egység létrejön. Az NSZK feltölti az NDK-t pénzzel és áruval. Megkezdődnek a tárgyalások a teljes egyesítésről.
A hónap közepén Kohl és Gorbacsov a német kancellár szovjetunióbeli látogatásán megoldást talál a szövetségi rendszer dilemmáira: Németország még 1990-ben megkapja a teljes szuverenitást, majd maga dönthet katonai-politikai hovatartozásáról. Az össznémet választások, az egyesülés ideje és módja miatt viták bolygatják fel a népi kamara végnapjait. A liberálisok kilépnek a kormányból. Aug. elején megszületik az össznémet választások szabályozórendszere. Eszerint a keleti és a nyugati pártok szabadon koalíciókat köthetnek egymással. A nyugati üzletemberek mellett egyre több politikus is szót és szerepet kap a keletnémet visszaszámlálásnál. Miközben a berliniek a fal építésének évfordulójára, aug. 13-ra készülnek, a fal mellett újra megszervezik a legendás koncertet. Pink Floyd: The Wall – az omladozó berlini falnál.
Aug. közepén a keletnémet kormányfő leváltja 4 miniszterét, közöttük két szociáldemokratát. 18-án De Maizičre kormányfő és Blüm nyugatnémet munkaügyi miniszter Sopronban együtt emlékezik a páneurópai gyülekezet első évfordulójára. Akkor több száz NDK-állampolgár szökött Nyugatra az egy éjszakára megnyitott magyar-osztrák határon. A keletnémet koalíció felbomlik. A szociáldemokraták kilépnek a kormányból. Eredménytelenül folyik a vita a kormányban és a parlamentben az egyesítés időpontjáról, a volt belügyi besúgók, a Stasi-emberek sorsáról. Több képviselő kénytelen lemondani, mivel neve kapcsolatba kerül a feloszlatott belbiztonsági szervezettel. A kormányfő okt. 14-ét javasolja az egység megteremtésére. Richard von Weizsäcker nyugatnémet államfő dec. 2-ára hirdeti meg az általános választásokat.
Aug. 23-án a népi kamara rendkívüli ülésén, hajnalra dönt arról, hogy az NDK okt. 3-án a nyugatnémet alaptörvény 23. cikkelye szerint csatlakozik a Német Szövetségi Köztársasághoz. 294 képviselő igennel szavaz, 62-en nemmel, 7-en tartózkodnak. A nyugatnémet törvényhozók közzéteszik a választási törvényt, amelyet keletnémet partnereikkel együtt dolgoztak ki. A nyugatnémet törvényhozás nagy többséggel elfogadja a választási megállapodást. 31-én Berlinben aláírják a német-német egyesülési egyezményt. Az 1000 oldalas, 45 cikkelyre osztott szerződés megannyi részletet tisztáz. Ugyanakkor megannyi tisztázatlan kérdés is marad. Bonn és Berlin versenybe kezd, melyikük legyen az igazi főváros. A kompromisszum: Berlin a főváros – az államelnök ott fogadja vendégeit, Bonn viszont a parlament és a kormány székhelye. A félmegoldással egyik fél sem elégedett. De nem sikerül lezárni a múltat sem. A Stasi-emberek listáit nem teszik közzé. Megoldásra vár megannyi tulajdonjogi probléma, kártérítési ügy. A keletnémet vagyonügynökség élén nyugatnémet szakemberek nekilátnak a volt kombinátok nagybani kiárusításához, szanálásához, bezáratásához.
Szept.-ben a bonni minisztériumok a berlini kormányhivatalokban is irodákat nyitnak. Megkezdődik az átadás-átvétel. Miközben félmilliósra szökik a keletnémet munkanélküliség, másfél milliósra a rövidített munkaidő szerint dolgozók száma, újabb és újabb statisztikák derülnek ki az állami adósságról, a környezetszennyezésről, a megszűnő keletnémet állam hagyatékairól. Az egyesülés költségvetését újra és újra felfelé kell kiigazítani. A nyugatnémet cégek megkezdik nagyobb beruházásaikat a „még-NDK”-ban. A Volkswagen bejelenti, hogy 5 éven belül több mint 5 milliárd márkát fordít autógyártásra Zwickauban. Több nyugati cég Berlinbe teszi át székhelyét. A Daimler-Benz a Potsdam tér romjain akar új központot kialakítani. Terjeszkednek a bankok, az iparvállalatok, érkeznek a földjüket vagy bérházaikat visszakövetelők. Valaki a kelet-berlini tévétoronyhoz tartozó telket mondja magáénak. 12-én Genscher és Sevardnadze külügyminiszterek Gorbacsov jelenlétében írják alá a szovjet- német egyezményt. Eszerint a szovjet csapatokat 1994-ig kivonják a keleti zónából. A nyugatnémet kormány 13 milliárd márkás pénzügyi segélyt ígér Moszkvának. A szuverenitásról szóló egyezményt a négy győztes hatalom és a két német állam képviselői parafálják. A nyugati csapatok eszerint addig maradnak német földön, amíg a szovjet erők el nem hagyják az NDK területét. 20-án mindkét német parlament elfogadja az egyesítési szerződést.
Okt. 2-a az NDK fennállásának utolsó napja. A nyugatiak átveszik a rendőrség irányítását. A keleti rendőrök átfestik Ladáikat, hogy a hatóságok egységét megteremtsék. Nyugat-Berlin polgármesterének fennhatósága a város keleti felére is átterjed. Így Berlin polgármestereként búcsúztatja a szövetséges haderők képviselőit. Kitüntetés kitüntetést követ. A megszálló hatóságok idő előtt – az illető törvényhozások jóváhagyása előtt – mondanak le előjogaikról. Az NDK állami létének utolsó aktusaként Kurt Masur, a lipcsei karmester este Beethoven IX. szimfóniáját vezényli Berlinben. A beszédek egymást követik. Itt még elsőként a keletnémet kormányfő beszél. Ebben a minőségben utoljára, annál is inkább, mivel ekkor már 24 órája az egyesült CDU első elnökhelyettese. Éjfélkor a Reichstag előtt állam születik és állam szűnik meg. A nemzeti szimbólumokkal tarkított ünnep visszafogottan zajlik. Okt. 3-a munkaszüneti nap. Százezrek ismerkednek új országukkal. Van, aki az Utópia köztársaságot alapítja meg. Csak néhány száz követőre, honfitársra talál. Sokan közülük 1989. okt. ben még az első sorokban haladtak. Most valahol félrehúzódva, értetlenül állnak.
Az események továbbra is gyorsulnak. Választások okt.14,-én, majd dec. 2-án. A volt NDK megyéiből összesen 5 tartomány lesz az új Németországban. A jogállások, a jogkülönbségek miatt még hónapokra akad vitaanyag. Dec. elején az új Németország új kormányát és parlamentjét választják meg. A hatalmas ország élére pedig ki is lehetne jobb kancellárvárományos, mint a hatalmas ember, Helmut Kohl. Ő pedig köszönetet mond a NATO-szövetségeseknek, Gorbacsovnak, a lengyeleknek, a magyaroknak. Németország kétségbevonhatatlanul világhatalom. Még akkor is, ha e szerepet maga is igyekszik fölöttébb óvatosan kezelni. A világ bizalmat szavaz ennek a hatalomnak. A hatalom pedig bízik a világban. Az egységes Németország ünnepségein leggyakrabban felcsendülő zenemű Beethoven IX. szimfóniájának Örömódája Schiller szövegével.
Beszterczey Gábor
