A világ mezőgazdasága | Tények Könyve

A világ mezőgazdasága

A világ biztonságos élelmiszer-ellátása szempontjából döntő fontosságú volt az 1989-es év – ez áll az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) a világélelmezési helyzetről készült legutóbbi tanulmányában. Az előző évi súlyos aszály látványosan csökkentette a világon a gabonatermelési eredményeket. A kedvezőtlen időjárási viszonyok – a szárazság, a rendkívül alacsony hőmérséklet – az 1988–89-es idényben is folytatódtak, s visszavetették az 5 legfontosabb búzaexportőr – az USA, a Közös Piac, Kanada, Ausztrália és Argentína – termelését. A tanulmány készítőinek számításai szerint a világ gabonatermésének már 1989-től kezdődően évente mintegy 4 százalékkal kellene növekednie, hogy fedezze az 1 főre eső szükségletet, de a készletek újbóli feltöltéséhez ennél jóval nagyobb, évi 12 százalékos – 200 millió tonnás – növekedésre volna szükség. A FAO szakemberei abból indulnak ki, hogy az, 1989–90-es mezőgazdasági év végéig valószínű készletcsökkenés folytán mindössze 296 millió tonna marad majd a világ raktáraiban, ami a következő év gabonafogyasztásának mindössze 17. százalékát fedezi. Felmérésük szerint 1973 óta nem voltak ilyen alacsonyak a búzakészletek. A FAO adatai szerint az 1988–89-es idényben 1743 millió tonna gabona termett a világon, ami, 59 millió tonnával kevesebb, mint 1 évvel korábban, ráadásul 110 millió tonnával marad a világfogyasztás alatt. Az 1988–89-es év a harmadik egymást követő időszak, amikor a termelés nagysága nem éri el a fogyasztás várható mértékét.

A gabonaárak a hiány következtében 35 százalékkal megugrottak, a gabonapiaci szakértők mégis elégedetlenek az árakkal. Szerintük ugyanis a mostani árak nem követik úgy az árumozgást, mint a hetvenes években, amit a Szovjetuniónak és az olajáraknak tulajdonítanak. A vizsgált időszakban ugyanis az olajárak megháromszorozódtak, s az ebből származó többletbevételből a Szovjetunió rendkívüli búzavásárlásokat hajtott végre. Azóta viszont az olajárak jelentősen visszaestek és a piac nem számíthat a szovjet búzavásárlásokra. A FAO szakértői szerint a megemelkedett árak érzékenyen érintették a harmadik világ országait: az 1989 áprilisáig terjedő pénzügyi évben 5 milliárd dollárral kellett többet fizetniük gabonáért, ami az előző évhez képest 40 százalékos költségnövekedést jelent a számukra.

A Nemzetközi Búzatanács (IMWC) becslése szerint az 1989. július és 1990. június közötti idényben 541 millió tonna búzát és 850 millió tonna egyéb gabonát takarítottak be a világon. Ugyanakkor a gabona iránti kereslet közel 1,5 milliárd tonna körül alakul. Az USA búzatermését az IMWC 56,4 millió tonnára becsüli, ami jóval meghaladja az 1 évvel korábbi 49,3 millió tonnát. A többi gabonafélékből begyűjtendő mennyiség számításai szerint – 223 millió tonna lesz az előző évi 149 millió tonnával szemben.

A Szovjetunió meglepően jó terméseredményt ért e1 az 1988–89-es mezőgazdasági idényben: 211 millió tonnát takarítottak be az országban, s ez a mennyiség 16 millió tonnával múlta felül a korábbi év termését. Ennek ellenére az ország kénytelen volt 36 millió tonna gabonát importálni, egymillióval többet, mint az ezt megelőző idényben. A Szovjetunió 1989–90-es gabonatermése az 1978-as 237 millió tonnás rekordot is meghaladhatná, ha a betakarítást nem lassítanák az immáron megszokott szállítási, tárolási, üzemanyag-ellátási gondok, amelyek már – a korábbi években is 35 százalékos terményveszteséget okoztak – jelentette be a szovjet állami statisztikai bizottság. A betakarítást ezúttal az is lassítja, hogy 700 ezer kombájn közül 107 ezer nem használható, mert nincs üzemanyag, illetve alkatrész. Az év júliusáig 19 millió hektáron – a vetésterület 19 százalékán – takarítottak be gabonát, míg az előző évben erre az időre ezt már közel 30 millió hektáron elvégezték. A Szovjetunió egyébként az utóbbi években 17 millió hektárral csökkentette a gabona vetésterületét: jelenleg 111 millió hektáron vetnek.

Termelési rekordról adtak számot Kínából is: 407 millió tonna gabona termett. A pekingi kormány – veszélyeztetve érezvén az ország élelmiszer-önellátását, miután a kínai parasztok az elmúlt években szívesebben építettek házat vagy műhelyt a földjükre, illetve gabona helyett nagyobb jövedelmet ígérő zöldségtermesztésbe fogtak – 1989-ben megszigorította a nem mezőgazdasági célú földhasználat engedélyezését. Az adminisztratív intézkedéseken kívül pedig oly módon kívánták pénzügyileg ösztönözni a termelőket a gabonatermesztésre, hogy a falusi régióknak nagyobb mértékű támogatást ígértek. A helyi bankok ugyanis kifogytak a pénzből 1988-ban, s kénytelenek voltak úgynevezett bonokkal fizetni a parasztoknak. Az intézkedés nyomán Kínában 1,86 millió hektárral nőtt a, gabona vetésterülete, s így jelenleg 110 millió hektáron folytatnak gabonatermelést. A költségvetés pedig 1990-ben az előző évi 200 millió jüannal szemben 18,2 milliárd jüant szán a mezőgazdaság támogatására.

Jóllehet, az amerikai gabonapiac az elmúlt 2 mezőgazdasági idényben is a termelőknek kedvezett, mivel az aszályos időjárás csökkentette a termést és a készletek már nem bőségesek, a farmerek nem fogadták lelkesen az amerikai kormány új termőterület-szabályozó tervét. E szerint a gazdákat a szokásos termőterületcsökkentés helyett bővítésre ösztönzik, azaz az 1989–90-es évben legalább az előző évinek megfelelő nagyságú, vagy annál legfeljebb 5 százalékkal nagyobb területen foglalkozhatnának búzatermesztéssel, kilátásba helyezve, hogy esetleges áresés esetén termelési támogatást kapnak.

Míg a gabonaárak tetemesen emelkedtek, 1989 nem hozott lényeges változást sem a kávé, sem pedig a kakaó piacán, mindkét élvezeti cikk ára 14 éves mélyponton volt. Szakértők szerint a kávépiac jövője attól függ, hogy sikerül-e feléleszteni újból a kvótarendszert. Ha ugyanis ez nem megy, akkor túlkínálat és nyomott árak fogják jellemezni hosszú időn át a piacot. Szinte ugyanez a helyzet a kakaónál is. Ha a termelő országok nem mutatnak hajlandóságot az export visszafogására, akkor az árak aligha emelkednek a tonnánkénti 800–850 dolláros árszínt fölé. A termelők egyetlen reménye még Kelet-Európa, amelynek – egyes előrejelzések szerint – kávéigénye a következő három évben megduplázódik. A kávé-, illetve a kakaópiacokat alacsony árak jellemezték 1989-ben, nem úgy a cukorét, ahol a korábbinál másfél millió tonnával alacsonyabb termelés jelentősen felhajtotta az árakat. A gyapot árának is kedvezett az 1989-es év: a szintetikus szálak drágulása ugyanis a textilgyártók figyelmét a gyapotra irányította, s a szűkös termelés folytán hiány mutatkozott belőle, ami tetemes áremelkedésben csapódott le.

A kisebb kelet-európai országok az 1989-90-es idényben 110 millió tonna gabonát termeltek, s ebből 4 millió tonnát exportálnak, 7 milliót viszont importból szereznek be. A térségben jelenleg hektáronként átlagosan 4 tonna búza és 3,8 tonna takarmánygabona terem: ez lényegesen elmarad a közös piaci hozamtói. Gabonából a hagyományos importőrök kevesebbet vásároltak, az egyébként exportőr Bulgária és Románia kénytelen volt külföldről behozni. Egyedül Magyarország maradt nettó gabonaexportőr, 2 millió tonnát adott el külföldön, és húsból is közel 500 ezer tonnát exportált. Így agráregyenlege elérte az 1,3 milliárd dollárt. Jugoszlávia agrármérlege ezzel szemben – árnyalatnyi javulás mellett – még mindig negatív. Míg a kelet-európai országokban évente átlagosan 800 kilogramm gabonafogyasztás jut egy főre, addig Nyugaton ennek csupán a fele.

A közös piaci hatóságok 1989. április elsejétől új szabályozást léptettek életbe a Közösség agrártermelőinek támogatására. E szerint az egyes tagországok kormányai azoknak a parasztcsaládoknak, amelyeket az egységes belső piacra való felkészülés súlyos gazdasági helyzetbe sodor, közvetlen támogatást nyújthatnak. Az agrárminiszterek áltat szentesített irányelv szerint az egyes agrártermelők, illetve családtagjaik csak abban az esetben kaphatnak állami támogatást, ha a család összbevétele munkaerőnként – beleértve a nem mezőgazdasági jellegű tevékenységből származó jövedelmet is nem éri el az adott ország, illetve térség egy főre jutó bruttó hazai termékének (GDP) 70, illetve 90 százalékát. A legfeljebb 5 évig folyósítható támogatás nagysága azonban semmiképpen sem haladhatja meg az évi 2500 ECU-t (1 ECU = 1,105 dollár).

Még egy fontos intézkedést hozott legutóbb a Közös Piac: egy újabb évvel meghosszabbították a közösségen belüli mezőgazdasági árak befagyasztását. Az EGK vezető testülete, a brüsszeli bizottság kijelentette, hogy nem hajlandó finanszírozni a 80-as években felhalmozódott agrárfeleslegek további szaporodását. Az EGK mezőgazdasági ártámogatásokra és a gazdák egyéb formában történő felkarolására teljes költségvetésének mintegy kétharmadát költi, ami legutóbb 32 milliárd dollár volt.

Nem csitultak el, sőt inkább fokozódtak az indulatok 1989-ben a világ agrárkereskedelmének liberalizálását célzó nemzetközi tárgyalásokon. Pedig az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) áprilisi ülésén a 2 agrárnagyhatalom – az USA és az EGK – közül az USA lemondott arról, hogy az EGK-t 10 éven belül mindenféle mezőgazdasági támogatás megszüntetésére kényszerítse. Ezenkívül mindkét részről elfogadták, hogy szorosan együttműködve hozzáfognak agrárpolitikájuk megreformálásához. Októberben azonban az USA új javaslattal állt elő: ennek lényege, hogy az exporttámogatásokat 5, a belföldi támogatásokat pedig legfeljebb 10 éven belül fel kell számolni. Ez alól egyedüli kivétel az élelmiszersegély. Az Uruguay-forduló néven ismert, 4 éve folyó GATT-körtárgyalások sorozata 1990 decemberében összeomlott. A Brüsszelben megtartott záróülésen kiderült: a 3 agrárnagyhatalom – az USA, az EGK és az ún. Cairns-i csoport – álláspontja a nemzetközi agrárkereskedelem liberalizálásának kérdésében semmit sem közeledett. Washington a Cairns-i csoporttal az oldalán azt akarta elérni, hogy a következő 10 évben minden állam építse le a mezőgazdasági exportszubvenciók 90, az importvámok 75 százalékát. A Közös Piac azonban – 10 millió farmerének egzisztenciájára hivatkozva – mindössze 30 százalékos leépítést tartott megvalósíthatónak.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem