JUGOSZLÁVIA
JUGOSZLÁVIA
Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság
Socijalistička Federativna Republika Jugoslavija
(szerbhorvát, macedón, szlovén nyelven)
Európa
Földrajz: Terület: 255804 km2, Magyarországnál majdnem 3-szor nagyobb. Fekvés: DK-Európában, a Balkán-félsziget földközi-tengeri partján. Szomszédai: Olaszország (Ny), Ausztria, Magyarország (É), Románia, Bulgária (K), Albánia (D), Görögország (DK). Felszín: Háromnegyed részén a tengerből meredeken kiemelkedő karsztos hegylánc, amely termékeny medencéket zár közre. Partvidéke erősen tagolt. Legmagasabb pont: Triglav (2863 m). Legjelentősebb folyók: Dunav (Duna), Sava (Száva), Tisa (Tisza). Legnagyobb tavak: Ohridi-tó, Preszpa-tó, Shkodriai-tó.
Népesség: Lakosság (1989): 23750000. Életkor szerint: 0–14: 23,5%; 15–59: 63,7%; 60–: 12,8%. Népsűrűség: 93/km2. Etnikai csoportok: szerb 36,3%; horvát 19,7%; albán 11,2%; bosnyák 9%; szlovén 8%; macedón 6%; montenegrói 2,6%; magyar 2%; román, szlovák, török. Nyelvek: szerb (hiv.), honrát (hiv.), macedón (hiv.), szlovén (hiv.), albán, magyar. Vallások: görögkeleti 41,5%, r. kat. 31,8%, mohamedán 12,3%, protestáns; vallás nélküli 12%. Városi lakosság: 49%. Főváros: Beograd (Belgrád) (*1989): 1470000. Városok (*1989): Zagreb (Zágráb) 1172000; Skopje 505000; Sarajevo 449000.
Államforma: szövetségi köztársaság. Államfő: Jugoslav Kostics (1991. dec. óta). Kormányfő: betöltetlen. Nemzeti ünnep. nov. 29.
Gazdaság: Pénznem: dinar (jugoszláv dinár) (1991. szept.: 21,84=1 USD). GDP (1991): 116 Mrd USD. GDP/fő (1991): 4864 USD. Gazdasági növekedés (1991): –17%. Adósságszolgálat a GDP %-ában (1991): 4. Adósságszolgálat az export %-ában (1991): 24. Adósság/fő (1991): 150 USD. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1987): 2,2. Fogyasztói árváltozások (1991): 150%. Munkanélküliség (1989): 14,9%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 22%; ipar 70%. Export (1990): 14,6 Mrd USD. Főbb exportcikkek: élelmiszer, dohány, cement, bauxit, ólom-, réz-, cinkérc, fa, gép, szállítóeszköz. Főbb exportpartnerek: Szovjetunió 17%, Olaszo. 13%, NSZK 12%. Import (1990): 8,8 Mrd USD. Főbb importcikkek: energia, gyapor, gyapjú, vegyipari termék. Főbb importpartnerek: NSZK 19%, Szovjetunió 15%, Olaszo. 8%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1989): 9567 km; ebből villamosított: 3782 km. Közúti hálózat (1988): 108266 km; ebből burkolt: 73527 km; autópálya (1989): 670 km. Gépjárművek (1988); személygépkocsi: 3,09 M; egyéb gépjármű: 234000. Főbb kikötők: Rijeka, Split, Dubrovnik. Hírközlés: Egy készülékre jutó lakosok; tv: 5,7; rádió: 6; telefon: 4,9; Napilap (1988): 107/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1989): férfiak: 69; nők: 75 év. Születés (1989): 15,0‰. Halálozás (1989): 9,0‰. Népességnövekedés (1989): 0,6%. Csecsemőhalandóság (1989): 25,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok: 163. Egy orvosra jutó lakosok: 534.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1989): 90%. Iskolakötelezettség: 7–15 éves korig.
A II. világháború után a szocialista táborban éveken át elszigetelt ország az 50-es évek végétől minden szomszédjával normalizálja kapcsolatait. Végül 1975-ben Olaszországgal egyezik meg arról, hogy Jugoszlávia lemond Triesztről, a várost környező terület viszont a balkáni ország fennhatósága alá kerül. Bulgáriával is kisebb nézeteltérések vannak Macedónia kapcsán. Az évtizedeken át vezető szerepet betöltő korábbi partizánhőst, Tito marsallt az 1974-es új alkotmány alapján összeült kétkamarás parlament életfogytiglani elnökké kiáltja ki. Josip Broz Tito halála után (1980. máj.) a törvényhozók a kollektív vezetés elvét fogadják el, miszerint az állam, a parlament és a párt – a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége – vezetője évenként változik, a miniszterelnöki poszt viszont 4 évre szól, 1986. máj.-ban Sinan Hassani, albán nemzetiségű politikus az államelnök, az ország történelmében először nem szláv vezető. 1987. máj.-tól a macedón Lazar Mojszov lép a helyére. A kormány vezetését Branko Mikulió veszi át Milka Planinetól, hogy a növekvő inflációval (1987-ben több mint 100%), a gazdaság rendkívüli gondjaival megbirkózzék. Szigorú intézkedései következtében (bérbefagyasztás) 1987. márc.-ban tüntetésekre kerül sor, a kormány néhány tervét visszavonja. 1988, febr.-ban Belgrádban először találkoznak a balkáni térség külügyminiszterei. Máj.-ban hatályon kívül helyezik az 1987. okt.-ben bevezetett bérbefagyasztási intézkedéseket. A parlament elveti a horvát és a szlovén képviselők bizalmatlansági indítványát. Ez az első eset az országban arra, hogy a kormány gazdaságpolitikáját egy csoport a parlamentben ily módon kérdőjelezi meg. Az elnök 1988-ban Raif Dizdarevič. 1989. jan.-ban Ante Markovic áll a kormány élére, miután elődje lemond. Febr.-tól súlyos összetűzések zajlanak Koszovóban, mígnem márc.-ban Belgrád megszünteti az autonóm köztársaság jogi önállóságát. Máj.-tól az új elnök Janez Drnovsek; a gazdasági szakértőként ismert politikus az eddigi legfiatalabb jugoszláv államfő, akit a soros szlovének első ízben közvetlenül választanak meg. Szept.-ben a szlovén parlament arról határoz, hogy adott esetben a köztársaság kiválhat Jugoszláviából. Az 1990. jan.-i pártkongresszuson a konzervatív többség miatt a szlovén küldöttek elhagyják a tanácskozást. Jan.-tól a dinár konvertibilis valuta, amelyet az NSZK-márkához igazítanak. Koszovóban az év elején kiújulnak a harcok, több tucat halálos áldozattal. Tavasszal Szlovéniában és Horvátországban nacionalista és nem kommunista vezetők és pártok nyerik meg a helyi választásokat. A szerbek nem fogadják el, hogy konföderatív alapon szervezzék át az államot. Máj.-ban a szerb Boriszav Jovics lesz az elnök, aki szintén elveti a konföderációt. Szept.-ben a szlovén parlament alkotmánymódosítást fogad el, miszerint a szövetségi törvények hatályukat vesztik a köztársaság területén. A polgári védelmi alakulatokat kivonják a szövetségi hadsereg ellenőrzése alól. Okt.-ben a Horvátországban élő félmillió szerb autonóm csoporttá nyilvánítja magát. A nov.-i Bosznia-hercegovinai választásokon a kommunisták kisebbségbe szorulnak a nemzeti és az iszlám egyesületek mögött. Az első nem kommunista bosnyák elnököt, Alija Izetbegovicsot dec.-ben iktatják be hivatalába. A szerb választásokon Szlobodan Milosevics szerez többséget. Az általa vezetett Szocialista Párt továbbra is Jugoszlávia állami egységét hirdeti. A montenegrói választásokon is a kommunisták szereznek abszolút többséget. Az új horvát alkotmány szerint a köztársasági törvények a szövetségi törvények felett állnak. A szlovének majdnem 90%-a a függetlenségre szavaz. 1991. febr.-ban a szlovén parlament kinyilvánítja az elszakadást Jugoszláviától. A horvátországi szerb kisebbség ápr.-ban csatlakozását jelenti be Szerbiához. Máj.-ban Stipe Mesic horvát politikus csak megkésve tudja átvenni a soros szövetségi elnöki teendőket. A horvátok 93%-a népszavazáson a független és szuverén köztársaságra voksol. A horvát parlament ennek nyomán dönt a köztársaság kilépésérőt a szövetségből. Jún.-ban Szlovénia és a belgrádi központ kereskedelmi háborúba kezd, Baker amerikai külügyminiszter Belgrádban az állami egység fenntartását hangsúlyozza. A szövetségi hadsereg tankokkal és repülőkkel támadást indít Szlovénia ellen. A közös piaci külügyminiszterek békemissziója hárompontos tervet fogadtat el. Eszerint Mesić legyen az elnök és a hadsereg főparancsnoka, a katonák visszatérnek a kaszárnyákba, az elszakadási törekvéseket 3 hónapra befagyasztják. Júl.-ban a szlovének és a horvátok első lépéseiket teszik saját fizetőeszközük megteremtése felé. Aug. elejére a már hónapok óta helyi szinten vívott horvát-szerb csatározások kiterjednek, Tudjman horvát elnök részleges mozgósítást rendel el. Miközben a közös piaci békeközvetítők segítségével több mint tucatnyi béketerv készül el, a belháború egyre terjed. A horvát gárdisták keményen ellenállnak a szövetségi hadsereg fölényével szemben. A szövetségi hadseregből egyre többen dezertálnak. Vukovár több hónapos harc után esik el, horvát Sztálingrádként emlegetik. Az év végére a harcok átterjednek a dalmát tengerpartra is. Dubrovnik történelmi belvárosa a szövetségi hadsereg ágyútüze következtében súlyosan sérül. Szept.-ben Macedónia, okt.-ben Bosznia-Hercegovina parlamentje is függetlenségi nyilatkozatot tesz. Nov.-ben Mesić elnököt menesztik Belgrádból. Karácsonyra több kormány elismeri Horvátország és Szlovénia függetlenségét. A váltakozó hevességgel, folyamatosan zajló polgárháború 1991-es áldozatai: több ezer halott, több százezer menekült és dollártízmilliárdos anyagi károk. Dec.-ben Bosznia-Hercegovina vezetése úgy dönt, hogy a Közös Piac kritériumainak megfelelően kéri a nemzetközi elismerést.
