A világ mezőgazdasága | Tények Könyve

A világ mezőgazdasága

A Nemzetközi Búzatanács (IWC) adatai szerint az 1990. júl. és 1991. okt. közötti időszakban 1418 milliárd tonna gabona termett a világon, ami 68 millió tonnával volt több, mint 1 évvel korábban. A szárazság, a rendkívül alacsony hőmérséklet az elmúlt években látványosan visszavetette a világon a gabonatermési eredményeket: az 1989–90-es idényben, miközben 114 millió tonnával kevesebb került a magtárakba, a fogyasztás 40 millió tonnával, 1380 millió tonnára emelkedett. Ennek eredményeképp a gabonakészletek a 70-es évekbeli szintre, 239 millió tonnára csökkentek. Az 1990–91-es idény termésbővülése nyomán 4 év óta először a begyűjtött mennyiség nemcsak hogy fedezi, de 12 millió tonnával még meg is haladja a fogyasztást. Búzából összesen 595 millió tonnát takarítottak be a világ országai, ami 52 millió tonnás növekedést jelent az 1989–90-es időszakhoz képest – áll a Nemzetközi Búzatanács jelentésében. Bár a világ búzafogyasztása bár 35 millió tonnával volt magasabb, a bő termés a készleteket hároméves rekordra, 139 millió tonnára tornászta fel. Ami az egyes régiókat illeti, mindenhol többmilliós termésnövekedésről számoltak be. A közös piaci tagállamok összesen 84 millió tonna búzát arattak, a kelet-európai országok 34 milliót. A Szovjetunió – 108 millió tonnával – többéves csúcsot állított fel, Kína a maga 96 milliójával megőrizte a második legnagyobb termelő címet, az Egyesült Államok pedig közel 20 millió tonnával lendített előző évi teljesítményén.

Takarmánygabona terén azonban – épp ellenkezőleg – a fogyasztás haladja meg a termelést. Az 1991 őszén befejeződött idényben 823 millió tonna termett belőle – 16 millióval több, mint előzőleg –, a kereslet viszont 830 millió tonna volt. Itt az Egyesült Államok volt a legnagyobb termelő 230 millió tonnával, jóval mögötte,113 millió tonnával Kína és a Szovjetunió következett, majd pedig 84 millió tonnával a 12 közös piaci ország, 52 millióval Kelet-Európa.

Búzából a viszonylag alacsony kereslet és a készletfelhalmozódás következtében drasztikus áresést jegyeztek a világpiacokon: Chicagóban a havi jegyzésátlagok még aug.-ban sem lépték át a tonnánkénti 110 USD-t. Szept.-re azonban az árak nekilódultak, s okt.-ben már 130 USD körül mozogtak. A javulást nem csupán spekulációs tényezők váltották ki, hanem a keresleti-kínálati viszonyokban bekövetkezett változás támasztotta alá. Az árakra rendkívül jelentős befolyással bíró szovjet gabonaimport az 1990-91-es idényben búzából 14,4 millió tonna, takarmánygabonából pedig 11,4 millió tonna volt.

A világ cukortermelése az 1990–91-es idényben 114 millió tonna volt – ez 5%-os növekedés –, míg a kereslet 110 millió tonnát tett ki. Az előző évek már-már fenyegető méretű hiánya 122 ezer tonnás feleslegbe fordult át, ami jelentős áreséshez vezetett. Míg 1990 elején a nyerscukor tonnánkénti ára a New York-i árutőzsdén 300 USD körül mozgott, dec.-re alig valamivel volt magasabb 200 USD-nél. A világ legnagyobb cukortermelői közül az első számú fogyasztó, Ázsia 9%-kal többet termelt. Szakértők szerint némi javulás csak a következő évben várható. Bár a világtermelés a jelenlegi szinten marad, a fogyasztás viszont 3 millió tonnával, 113 millióra ugrik fel – jósolják cukorpiaci szakértők. Legnagyobb a termésvisszaesés a közös piaci termelőknél – Franciaország, Belgium, Németország –, ahol jelentősen csökkentették a cukorrépa vetésterületét, s így a jelenlegi 15,3 millió tonnás termelés 1,7 millióval lesz kevesebb. Ugyanakkor a világ fogyasztása 2 millió tonnával emelkedik.

Gyapotból a szintén júl.-ban befejeződött idényben 87 millió bála termett, 1 millióval több, mint amennyit végül felhasználtak belőle szerte a világon. A kelet-európai országok textiliparának értékesítési gondjai nyomán ugyanis gyapotigényük megcsappant. Az árak 5,4%-kal maradtak el az 1 évvel korábbitól.

A Nemzetközi Kávészervezet (ICO) 1991. okt.-ben tartott tanácskozása eredménytelenül zárult: a résztvevők nem tudtak megegyezni a készletek visszatartásában, ill. az 1989-ben felfüggesztett exportkvóták visszaállításának rendszerében, ami a 16 éves mélypont felé közelítő világpiaci árat e nyomott szintről kilendítené. Ezt a tendenciát az sem ellensúlyozta, hogy a kelet-európai országok importja jelentősen emelkedett. A kakaó világpiacán azonban fordulatot hozott, hogy az 1990-es 102 ezer tonnás többlettermelést 148 ezer tonnás hiány váltotta fel. Ez kétségkívül az élvezeti cikk áremelkedéséhez vezetett, de csak egy rövid ideig.

A 24 legfejlettebb nyugati országot tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamai 1990-ben 1 %-kal több húst termeltek, mint 1989-ben. Az Ausztráliában és a közös piaci tagállamokban jelentkező marhahúskínálatnak köszönhetően a sertéshústermelés Észak-Amerikában és Európában egyaránt visszaesett. Hiány azonban nem keletkezett, hiszen mindkettőből óriási készletekkel rendelkeznek az észak-amerikai és a közös piaci hústermelők, ráadásul az importkereslet jelentősen visszaesett. Hat kelet-európai ország – Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia és Jugoszlávia – összesen 2%-kal kevesebb,11,97 millió tonna sertéshúst és 1 %-kal több, 2,05 millió tonna marhahúst termelt.

A kisebb kelet-európai országok mezőgazdasági termelése 3,2%-kal esett vissza az 1990–91-es idényben, A térség összesített gabonatermelése 5%-kal, 90 millió tonnára csökkent, exportja pedig 5 millió tonnára az 1 évvel korábbi 7 millióról. A politikai és a gazdasági változások nyomán mindegyikük a mezőgazdaság gyökeres átalakítására, új agrárrendszer kialakítására kényszerült, ami nem ment simán. Az egykori földtulajdonosok, ill. leszármazottaik igénye, miszerint egykori birtokaikat vissza akarják kapni, az erőszakkal létrehozott, de az elmúlt évtizedekben sok helyütt több-kevesebb sikerrel működő szövetkezetek felszámolásával fenyegetett. A régió mezőgazdasági szektorának számos nehézséggel kellett szembenéznie a piacgazdaságra történő áttérés miatt is. Ez ugyanis a rendkívül alacsony felvásárlási árak mellett árliberalizálást, az élelmiszer-támogatások folyamatos leépítését, rohamosan emelkedő fogyasztói árakat hozott magával, ami a lakosság amúgy is csökkenő vásárlóereje következtében lanyha keresletet eredményezett. Ezenkívül az időjárás sem kedvezett az egész Duna-térséget aszály sújtotta.

Bulgáriában az 1991. eleji árfelszabadítás nyomán az alapvető élelmiszerárak 400%-kal emelkedtek, ennek ellenére a lakosságnak krónikus élelmiszerhiánnyal kellett szembenéznie. Ha élelmiszerhez akart jutni, a szabadpiacokra mehetett, ahol viszont az állami boltokénál jóval drágább áron juthatott csak hozzá. Ennek oka részben az volt, hogy a kedvezőtlen időjárás hatására a mezőgazdasági termelés 6%-kal esett vissza: ezen belül 14%-kal kevesebb, 8,4 millió tonna gabonát takarítottak be. A hústermelés is 3%-kal volt alacsonyabb az 1 évvel korábbinál, s így mintegy 80 ezer tonna húst kellett importálni. Cseh-Szlovákiában is közel 4%-kal csökkent a mezőgazdasági termelés, de a gabonatermesztés tekintetében sikerült megismételni az előző évi – az ország szükségleteit 13%-kal meghaladó – rekordot. Az állami támogatások gyors ütemű felszámolása, ill. a rendezetlen tulajdonviszonyok miatt az agrárszektor válságba sodródott. A keletnémet mezőgazdaságot az egyesítés nyomán a nyugati élelmiszerek iránti megnövekedett kereslet erőteljesen visszavetette. Az 5 új szövetségi tartomány mezőgazdasági üzemei értékesítési gondokkal küszködtek; míg vágóállatból a váratlan többletet sikerült a Szovjetunióba exportálni, a zöldség jelentős részét meg kellett semmisíteni.

Lengyelország 1991-ben is nettó mezőgazdasági exportőr maradt: a gabonatermesztő ágazat 28 millió tonnás termeléssel rekordot állított fel, csakúgy mint burgonyából és cukorrépából. Bár Romániában a mezőgazdasági termelés alig csökkent, mégis a lakosság – az árliberalizálás ellenére – hiányt szenvedett élelmiszerből, Magyarországon 7%-kal csökkent a mezőgazdasági termelés; gabonából 12 millió tonnát takarítottak be. A növénytermelés egésze 11%-kal maradt el az előző évitől, az állattenyésztésé viszont mindössze 2%-kal. Mindent együttvéve Magyarország az agrár-külkereskedelemben 1,3 milliárd USD-s többletet ért el, ami elsősorban az alacsony belföldi keresletnek tulajdonítható.

Az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretén belül 4 éve tartó, elsősorban a világ agrárkereskedelmének liberalizálását célzó tárgyalássorozat 1990. dec.-i megszakadása óta lényegében semmi sem változott. Az ún. Uruguay-forduló lezárását meghiúsító 2 mezőgazdasági nagyhatalom – az Egyesült Államok és a Közös Piac – továbbra sem tudott dűlőre jutni a mezőgazdasági állami szubvenciók leépítésében. Hiába állt elő Arthur Dunkel, a GATT vezérigazgatója 1991 folyamán több javaslattal, a tagállamokat nem sikerült újból tárgyalóasztal mellé ültetnie. Dunkel legutóbb 1991. dec.-ben állt elő részletes tervvel: eszerint 1993–96 között a termelőknek adott támogatásokat az 1986–88-as szinthez képest összességében 20%-kal kell csökkenteni. Ez azt jelenti, hogy a szubvencionált export értékét 36, mennyiségét 24%-kal kellene csökkenteni.

A mezőgazdaság támogatására évi 245 milliárd USD-t fordítanak világszerte: ebből a Közös Piac 93, Japán 68, az Egyesült Államok 46 milliárdot. Washington 1986-ban azzal a követeléssel indult neki az Uruguay-fordulónak, hogy az ezredfordulóig minden ország szüntesse meg a mezőgazdaság állami támogatását. Rövidesen azonban kénytelen volt lejjebb adni igényeit, s már csak annyit akart, hogy 10 év alatt a mezőgazdasági exportszubvenciók 90%-át, az importvámok és a termelési támogatások háromnegyedét építsék le a GATT-tagállamok. A világ mezőgazdasági exportjának negyedét adó 14 állam szövetsége, az ún. Cairns-i csoport, amelynek Magyarország is tagja, lényegében az Egyesült Államokat támogatta.

A Közös Piac a támogatások radikális leépítését – a 10 millió paraszt egzisztenciájára való hivatkozással – mindig is elutasította. A Tizenkettek többéves vita után hajlottak volna egy olyan megoldásra, miszerint 1986-tól, az Uruguay-forduló kezdetétől számított 10 éven belül 30%-kal csökkentenék az agrártermelőknek nyújtott támogatásokat, ám ez valójában csak 15%-os mérséklést jelentett volna, s így a többiek nem tekintették tárgyalási alapnak.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem