A világ nyersanyagtermelése | Tények Könyve

A világ nyersanyagtermelése

A nyersanyagpiacokon közel 2 évig tartó konjunktúra 1989-ben csupán átmenetileg tört meg, s hamarosan folytatódik – gondolhatták a témában járatos szakértők még 1990 első felében. Bizakodásuk nem volt alaptalan: az Economist brit gazdasági hetilap SDR-alapon számított összesített árindexe az előző egész évi esés után 1990 első 6 hónapjában 15%-os emelkedést mutatott. Ám ekkor minden a visszájára fordult. A nemzetközi árupiacokról sorozatos áresésekről érkeztek hírek, s ennek hallatára a szakértők egyre borúlátóbb jóslatokba bocsátkoztak. Amikor pedig a lap közzétette az 1990 egészére vonatkozó adatokat, már dekonjunktúráról kezdtek beszélni.

Az Economist nyersanyagárindexe az 1989-es 21%-os esés után,1990-ben ugyan valamelyest javult, de még mindig 12%-kal volt alacsonyabb az 1988. évihez képest. A félelmek azután 1991-ben végképp beigazolódtak: az Economist-index még az előző évinél is nagyobb mértékű, közel 20%-os esést jelzett, a nyersanyagárak az 1987-es szintre kerültek.

A nyersanyagpiacokon immár másfél éve tapasztalható áresést 3 tényező – az Öböl-háború, a Szovjetunió összeomlása és számos fejlett ipari országban elhúzódó gazdasági recesszió – együttes hatása váltotta ki. A legszembetűnőbb viharokat az olajpiac élte meg. A Kuvait lerohanását követő hónapokban a világ kőolajpiacain kitört a pánik, mindenki krónikus hiánytól tartott. Nem volt hát meglepő, hogy az északi-tengeri nyersolaj, a Brent hordónkénti ára néhány héten belül a korábbinak duplájára, 40 USD-re szökött fel. A harmadik olajsokk azonban elmaradt:1990. szept. elejére ugyanis biztossá vált, hogy az Irak elleni olajembargó miatt kieső napi 4–4,5 millió hordós mennyiséget az OPEC-tagállamok egyrészt 9 éve nem tapasztalt nagyságú olajtartalékaikból, másrészt a napi 3,2 millió hordónyi többlettermeléssel pótolni tudják.

A magas ár még 1991. jan.-ban is tartotta magát: ekkor 26 USD körül mozgott, ami 5 USD-vel volt több, mint amennyiben az OPEC tagországok 1990. júl.-i, az iraki agresszió előtti utolsó értekezletükön megegyeztek. Az Öböl-háborúra azonban az olajpiacok a várttól eltérően reagáltak: jan. 17-én, az első bombatámadások hírére a Brent olaj hordónkénti ára 8,325 USD-vel, 20,825 USD-re zuhant, s 6 héttel később, mire a harcok befejeződtek, már csak 16,75 USD-t adtak érte a nemzetközi piacokon.

Az Öböl-háború befejezése után viszonylag nyugodt hónapok következtek az olajpiacokon; az árak látványos mozgásba ismét 1991. aug.-ban, Gorbacsov elnök megbuktatásának hírére kezdtek. Ekkor a Brent olaj hordónkénti ára 1 nap alatt 2,72 USD-vel, 22,20 USD-re emelkedett, amire az Öböl-háború óta nem volt példa. A puccs leverése azonban visszaállította az eredeti állapotot. A Szovjetunió egyébként 1991-ben is tovább csökkentette a kőolaj-kitermelést: míg 1988-ban 630 millió tonna volt az éves termelés,1990-ben már csak 570 millió, s 1991-ben is legalább 10%-os a visszaesés.

Hiába állították le a világ alumíniumtermelő kapacitásának egyhatodát – 880 ezer tonna –, az eredmény elmaradt: a korábbi évek nyersanyagpiaci konjunktúrájának legnagyobb haszonélvezője a dekonjunktúra első számú kárvallottjának bizonyult. Egy év alatt az alumínium tonnánkénti ára 27%-kal, 1113 USD-re esett. Pedig 4 évvel ezelőtt még a 2600 USD-t is megadták tonnájáért, s jegyzése 1990 őszén is meghaladta a 2000 USD-t. Nem csoda, hogy a kapacitáscsökkentés ellenére a várt hatás elmaradt, hiszen a készletek rekordsebességgel nőttek. A világ alumíniumkészlete már 1990-ben 315000 tonnára duzzadt az 1 évvel korábbi 60000-ről, s 1991-ben az 1 millió tonna felé közelített. A készletek erőteljes gyarapodásában elsősorban a Szovjetunió a ludas, mert valutahiányának pótlására többek között tömegesen dobott piacra alumíniumot. Exportja 1991-ben az előző évinek több mint duplájára, 750000 tonnára szökött fel. A nyugat-európai térség országainak termelése mind 1990-ben, mind pedig 1991-ben alig 1%-kal bővült, miközben a felhasználás 2,5, ill. 4,5%-kal emelkedett. Összességében a világ alumíniumtermelése 14,4 millió tonnát tett ki 1990-ben, alig 1%-kal többet, mint 1989-ben. A felhasználás pedig 14,6 millió tonnára emelkedett, ami 2,5%-os növekedést jelent.

A horgany is az alumíniumhoz hasonló utat járt be: a készletek 1 év alatt 176%-kal, 156800 tonnára ugrottak, 1988 óta első ízben. A kettő közti fő különbség, hogy az alumínium az 1990-es évet rendkívül magas készletekkel kezdte, nem úgy a horgany, amelyből ugyanebben az időben a tartalékok 30%-kal csökkentek. Ily módon a horgany jegyzése a jelentős készletbővülést követően is csak elenyésző mértékben – 7%-kal – csökkent, s a tonnánkénti ár 1200 USD körül mozgott. Tavasszal azonban 15 hónapos csúcsot döntött, tonnájáért még az 1430 USD-t is megadták. Ez azonban nem tartott sokáig: ősszel 1000 USD-re zuhant a jegyzése.

A nikkeljegyzéseken is nyomot hagyott a szovjet szállítmányok hírtelen emelkedése: a készletek 1991 folyamán mintegy 178%-kal, 12000 tonnára gyarapodtak. A felduzzadt készleteket pedig az elhúzódó világgazdasági recesszió miatt a rozsdamentesacél-gyártók képtelenek voltak felszívni. Az áresést azzal sem sikerült megakadályozni, hogy számos kanadai termelő termeléscsökkentést jelentett be. Az év során a nikkel tonnánkénti ára 1500 USD-vel csökkent, s dec.-ben már 7118 USD-re süllyedt a jegyzése.

Nem zárt jobb évet az ón és az ólom sem. Az ón árának folyamatos esése láttán, s a mielőbbi áremelkedés reményében a világ óntermelésének 60%-át adó országok szervezete, az ATPC 1990-ben 20000 tonnára akarta leszorítani az akkor ennek duplájára duzzadt készleteket. Bár erőfeszítésük sikerrel járt, s a készletek 1991 folyamán mintegy 30%-kal csökkentek, az ón tonnánkénti ára ennek ellenére – a nyersanyagok között egyedülálló módon – tovább esett, s 1991 végére már csak 5500 USD-ért kelt el a piacokon. Az ólom még ennyire sem tartotta magát: tonnánkénti jegyzése meg sem közelítette a 300 USD-t.

A világ acéltermelése és felhasználása 1990-ben 770 millió tonna volt, az 1 évvel korábbinál mintegy 29%-kal kevesebb. E tendencia 1991-ben is folytatódott, amikor is szerte a világon mintegy 735 millió tonna acélra volt igény. A Szovjetunió és a kelet-európai országok 1991-ben 160 millió tonnányi acélterméket dolgoztak fel, 16,7%-kal kevesebbet, mint az előző évben. A Kelet-Európa által elért eddigi legnagyobb, 225 millió tonnás termeléstől közel 40%-kal marad el. Ami az egyes országokat illeti, a leglátványosabb termelés-visszaesés Németország keleti felében következett be, ahol 1991 első negyedévében 52%-kal kevesebb acélt állítottak elő. Ehhez képest csekélységnek számít, hogy a cseh-szlovák acélipar 8, a lengyel 15, a szovjet 12%-kal kevesebb acélt termelt. A Nemzetközi Vas- és Acélintézet adatai szerint az egykori szocialista országok összesített acélkapacitása évi 300 millió tonna, szemben a nyugati országok 560 milliójával.

A 80-as évek eleji mélypont óta nem volt szükség olyan kevés acélra, mint 1991-ben. A 24 legfejlettebb ipari országot tömörítő OECD acélbizottsága szerint a tagállamokban átlagosan 3%-kal csökkent az acélgyártás 1991-ben. Az Európai Közösség tagállamainak összesített 118 millió tonnás kereslete 4,4%-kal maradt el az 1 évvel korábbitól. Az ok: a hagyományos exportpiacok kifulladtak, az árak jelentősen visszaestek. Az Egyesült Államok acélfeldolgozó iparágait szintén a dekonjunktúra jellemzi. Az acélművek kapacitáskihasználtsága 1991 első 6 hónapjában átlagosan 73,8% volt, szemben az előző évi 84,5%-kal. Az Egyesült Államokban elsősorban az autóipari és az építőipari megrendelések elmaradása vetette vissza az acéltermelést. Japánban viszont épp ellenkezőleg: 2,6%-kal emelkedett az acélfelhasználás. Az infrastrukturális beruházások fellendülése nyomán kiürült készleteket ugyanis fel kellett tölteni.

A tőzsdei raktárkészletek emelkedése és a lanyha ipari kereslet ellenére a réz ára különös módon egész éven át tartotta magát. Akkor azonban jegyzése a tonnánkénti 3600 USD alá süllyedt. A világpiaci túlkínálat kialakulását az elmúlt évek rézkitermelésének növekedése, s ezzel összefüggésben új fémfeldolgozó üzemek létesítése is segítette.

A nemesfémek a többi nyersanyaghoz hasonlóan rendkívül rossz évet zártak 1991-ben. Az előző évi átlagosan 9%-os áresés után újabb mélységekbe zuhantak. Viszonylag magasabb árat mindössze jan. közepén értek el: ekkor a platináért unciánként a 420 USD-t, az aranyért a 400 USD-t is megadták a piacokon. Ez azonban az év további részében nem ismétlődött meg. Az Öböl-háború után, márc. végére az arany a 360 USD-s unciánkénti árra süllyedt vissza. Az áresést elsősorban az idézte elő, hogy kínálata rekordnagyságú volt, mivel a szaúdi befektetők és a szovjetek hatalmas mennyiségben adtak el, s így az ár nem tudott új erőre kapni.

Egyre inkább az a kép alakul ki a nemesfémek piacán, hogy árukat elsősorban az ipar szükségletei határozzák meg, s bár még mindig menedéket jelentenek az infláció ellen, kincsképző funkciót egyre kevésbé töltenek be – vélik a szakértők. Ez alól az arany sem kivétel; ára az 1980. jan.-i unciánkénti 850 USD-s csúcsot követően – eltekintve az 1982-es szerény emelkedéstől – képtelen magához térni, évek óta folyamatosan gyengül. Ez pedig szkeptikussá tette a befektetőket, s a nemesfém a világ politikai és gazdasági történéseire egyre inkább úgy reagál, mint a közönséges nyersanyagok.

A platinapiac igazán máj.-ban rendült meg, a hírre, hogy az egyik legnagyobb japán autógyártó, a Nissan bejelentette: olyan katalizátort sikerült kifejlesztenie, amelyhez sem platinára, sem pedig ródiumra, csak az olcsóbb palládiumra van szüksége. Ráadásul a szovjet eladások 25%-kal voltak magasabbak az 1 évvel korábbinál: a 10 éves rekordnak számító 580000 unciás mennyiség újabb nyomást gyakorolt az árakra. Ehhez jött még, hogy aug.-ban a világ platinatermelésében 40%-kal részesedő dél-afrikai Impala bányavállalatánál sikeresen lezárultak a bértárgyalások. Így a platina ára az év legalacsonyabb szintjére, unciánkénti 331 USD-re esett.

A recesszió még kedvezőtlenebbé teszi mind az ezüst, mind pedig a platina helyzetét. Az ezüst ára is esett: 14 éves viszonylatban a legalacsonyabbra: unciánkénti 3,96 USD-re. 1991 közepén még tovább, unciánkénti 3,50 USD-re csökkent az ára.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem