Gyógyszerkereskedelem
Gyógyszerkereskedelem
Magyarországon kizárólag a kiskereskedelem közreműködésével, azaz gyógyszertárban vásárolhatnak a betegek gyógyszert vagy válthatják ki az orvosuk által számukra felírt vényt. Ezen a szabályon a nemrég elfogadott új gyógyszertörvény sem változtatott. Kivételt egyetlen eset képez: a beteg kórházi benntartózkodása idején a kezeléséhez szükséges készítményeket a kórházi ellátás részeként közvetlenül és természetesen térítésmentesen kapja meg.
A közel 2200 hazai patikába csaknem száz gyógyszer-nagykereskedő juttatja el a gyógyszereket. A nagykereskedők száma az európai országokéval összevetve sok, azonban azt is tekintetbe kell venni, hogy országos ellátási képességgel és a teljes gyógyszerpalettát tartalmazó szállítói kapacitással csak 10–15 nagykereskedő rendelkezik. Az új – 1998 márciusában elfogadott gyógyszertörvény előírja, hogy a gyógyszer-nagykereskedő köteles az alapvető gyógyszerek teljes listáját folyamatosan készletezni. Ez az 1999 január 1-jétől életbe lépő rendelkezés vélhetően csökkenti majd a gyógyszer-nagykereskedők számát.
A gyógyszerekkel való kis- és nagykereskedelem személyi és tárgyi feltételeit a gyógyszertörvény és számos rendelet szigorúan szabályozza. E rendelkezések megkövetelik minden szinten a megfelelő (gyógyszerész) szakemberek jelenlétét és felelősségvállalását a gyógyszerekkel való visszaélés megakadályozása, a gyógyszerek állandó minőségének biztosítása és a betegek megfelelő felvilágosítása, tájékoztatása érdekében.
A gyógyszer-kiskereskedelem privatizációja néhány kivételtől eltekintve befejeződött. Ma csaknem kizárólag magántulajdonú gyógyszertárakban szolgálják ki a betegeket. A nagykereskedelemben is már csak egyetlen (igaz, a legnagyobb) cég van az állam tulajdonában. A gyógyszertárak privatizációja jelentősen emelte a gyógyszerellátás színvonalát. A klasszikusan a régi rendszerre jellemző megyei gyógyszertári központok rendszerének felszámolása, illetve ezek regionális gyógyszer-nagykereskedőkké való alakulása is előnyös változás. Hiányuk egy területen egyre nagyobb problémát okoz. A hajdan hozzájuk tartozó megyei állami patikahálózatban kiegyenlítő szerepük volt. Azaz a nagy bevételű patikák hasznának egy részét újra elosztva a kis jövedelmű községi-falusi patikák folyamatos működését tették lehetővé. A megoldást valószínűleg néhány tőkeerős nagykereskedelmi cég patikaláncai jelentik.
A kiskereskedelem (azaz a patikák) és a nagykereskedők hasznát hatóságilag maximált, ún. degresszív árrés-skála szabályozza. Ez azt jelenti, hogy akármilyen kereskedelmi láncolaton megy is át az áru, a fogyasztói áron ez semmit sem változtathat. A lánc tagjai osztozhatnak az árrésen. Minél magasabb ársávba tartozik egy gyógyszer (azaz minél drágább), annál alacsonyabb az alkalmazható árrés mértéke. A jelenleg érvényes sávos árrések alapján a nagykereskedelemben átlagosan 8%, a kiskereskedelemben pedig 20% között mozog a kereskedői haszon alapját képező átlagos árrés. Ez összegeződve azt eredményezi, hogy a gyógyszer a patikákban mintegy 30%-kal drágább, mint a termelői ár. Ez a kereskedelmi árrés elmarad a néhány fejlett nyugat-európai országban biztosított, helyenként a 100%-hoz közelítő árréstől.
A kórházakban fekvő betegek ellátása, a kezelésükhöz szükséges gyógyszerek térítésmentes biztosítása a kórházak feladata. A kórházak gyógyszerellátása a gyógyszer-nagykereskedők dolga. Az új gyógyszertörvény arra is lehetőséget biztosít, hogy a kórházak közvetlenül a gyártótól, annak ún. gyári raktárából szerezzék be a készítményeket. A jogalkotók lehetőséget kívántak biztosítani arra, hogy a nagy tételben vásároló kórházak előnyös pozícióban, a nagykereskedő közbeiktatása nélkül olcsóbban juthassanak egyes gyógyszerekhez.
